Mélyponton
Hetek óta a legutolsó helyen állunk a toplistán, legalábbis ami a vendégek elégedettségét illeti. Az elején nem is akartuk elhinni, hogy ennyire rosszak vagyunk. Így kb. 4 hét után kezd megvilágosodni, és egyre többen osztják azt a véleményt, miszerint régen sokkal jobb volt a csapat. Aláírom.
Többször érezzük úgy, hogy kevesen vagyunk, ami néha igaz is, de amikor elvileg meg van a kellő létszám, már csak a szerviz minősége hozható fel okként. Megoldásként a Szőke kitalálta, hogy játszunk Aces in Placest, melynek a lényege, hogy mindenki azt a feladatot látja el, amiben a legjobb. Igen ám, de a csapat gyenge láncszemei ott is csak közepesen tudnak teljesíteni. Akkor miről is beszélünk?
Sajnos elindult egyfajta egymásra mutogatás, amin csak súlyosbít egy borzasztóan ostoba favorizálás és egyéb, kisiskolásokhoz méltó dolgok. Divat lett a legapróbb hibákra történő azonnali lecsapás, ami szerencsére engem többnyire eddig elkerült, ugyanakkor nem jó látni azt, hogy mások lelkesedés nélkül jönnek be dolgozni, mert tudják, hogy ma is megkapják a lehordó tekintetet.
Senki sem tökéletes, mindenkit másképp kell kezelni, tréningeztetni. A menedzsment pedig ebben a tekintetben rossz politikát folytat. Van, akit túlzottan osztanak, és van, akit nem eléggé. Néha úgy érzem, mintha valami amatőr színtársulattal lépnék fel nap mint nap...
A tény, hogy egyik újoncunk sem váltotta be eddig a hozzájuk fűzött reményeket, az ő hibájukból is ered. Egyik este próbáltam pár dologra rávilágítani és elmondani a Szőkének, hogy bizonyos dolgokat én hogy látok. Legalább elgondolkozott rajta...
Ennek ellenére azt mondhatom, Szőkeségünk pályafutása felfelé ível. A csapat szemében is nagyot nőtt, mert igazi csapattagként veti bele magát a munkába. Soha nem volt még olyan menedzser a Rajindában, aki helyettünk csinált volna desszertet, terített volna asztalt, vagy netán egyedül tolta volna ki az üvegekkel teli kukát a bárból! Továbbra is egy ötletekben kifogyhatatlan, kicsit szeleburdi, ám annál természetesebb angol csajszi, aki a MIT? mellett azt is elmondja, HOGYAN! Nem tudom még meddig lesz türelme a Rajindához, de lássuk be: ennél csak rosszabb jöhetne...
Volt főnökünk közben a szomszédos francia éttermet menedzseli, most ők a "kölykei" ("kids", azaz "kölykök", mindig így hívott minket. Kicsit furán is éreztem magam néha miatta, mert pár év van köztünk csak, de neki elnéztem;)
Közben Tom, a rangidős pincér is továbbállt. Idő kérdése volt ez is, régóta lógott a levegőben, de 3 év után ez olyan hihetetlen. Teljesen megértem, és igazából azon csodálkozom, hogy előbb nem lépett. Kapott ő itt hideget-meleget, amiről sokszor ő is tehetett, bár sok esetben borzasztó jó meglátásai voltak, amiket nem is szégyellt kimondani. Amit mi gyakran inkább lenyeltünk, azt ő helyettünk kedvesen pimasz stílusával jól odadörgölte a mindenkori menedzsment orra alá.:)
Tom után szeptemberben jön Dom, alias Dominic! Érdemes lesz követni a blogot, mi pedig az étteremben kíváncsian várjuk az új, írói vénával megáldott csapattagot. Felvételére elég gyorsan sor került, reméljük ezúttal jól választottak, bár hogy a hagymapucolásra való alkalmatosságot vizsgálták-e a felvételénél, arról nincs tudomásunk...:))
