Böbe

Volt egyszer, hol nem volt, volt egyszer egy kis majom, akit Böbének hívtak...
Most körülbelül 25-30 évet ugrok az időben, amikor is először hallottam Böbéről. Pedig ekkor Böbe már bő 10 éve az égi állatkert lakója volt.
Pár órája villant be ez az emlékkép, amint egy műsort néztem, melyben egy bizonyos színházi rendezőnőt Böbének hívtak.:) Egyenest az egykori legendás veszprémi majomra asszociáltam, mely akkoriban (és talán még most is) minden valamire való veszprémi gyerek előtt egy legenda volt.
Gyakran mesélték, hogy az állatkert lakója rendkívüli tehetségéről adott tanúbizonyságot, egy igazi művészmajom volt ő, akiről többet csak most, így három évtizeddel később tudtam meg, hála az internetes technikának. (persze bármikor besétálhattam volna az állatkertbe Böbe-ügyben, ha mindenáron érdekelt volna a téma, de úgy látszik a sors fintora, hogy az embernek távol kell lennie szülőföldjétől ahhoz, hogy többet megtudjon róla.:)

Böbe 1963-ban született Afrikában, ahol egy ott dolgozó magyar mérnök fogadta be, miután anyját orvvadászok lelőtték. Majd a veszprémi állatkertbe kerül, ahol tanulékonyságával egy országot kápráztat el. Egyszer, kiszökve a vadasparkból, egy dózsavárosi családot lepett meg vacsora közben.:)
1970. november 10-én pusztult el, sírját egy faragott majomfej jelzi a veszprémi állatkertben.
Gyerekként gyakran eljátszottam a gondolattal, milyen is lehetett Böbe. Erre 2011-ig várnom kellett, de mit ad Isten, ma már Böbe is fent van a világ videós portálján, így a legenda újra éled!:)

Egy letűnt korszak sztárjai

Ha időm engedi, imádok a youtube-on szörfölgetni. Hihetetlen videókhoz tudok néha eljutni egyik-másik felvételen keresztül, noha eredetileg nem abba az irányba indultam. Az életben is szeretem, ha nem tudom előre, hová lyukadok ki.:)
Legutóbb valahogy elkeveredtem egy tv-bemondóhoz és elkezdtem azon gondolkozni, hogy mikor láttam ilyet utoljára. Aztán megtudtam, hogy nem maradtam le semmiről, mert még angliai kitelepülésem előtt eltűntek a kedves arcok a Magyar Televízió képernyőjéről. Milyen érdekes, hogy amikor még otthon voltam akkor ez fel sem tűnt, nem is foglalkoztatott...
Egy kicsit visszarepített az időben a videómegosztó portál és elgondolkodtatott, hogy mennyivel személyesebb volt a műsorismertetés anno. Hogy mekkora "sztárok" is köszöntöttek minket estéről estére: "Jó estét kívánunk Kedves Nézőink!". Csüngtünk a műsorismertető ajkán, hogy megtudjuk, mikor kezdődik a Három Kívánság; hogy melyik izgalmas amerikai filmet adja ma este a tv, vagy éppen hogy miért volt adáshiba perceken át.
Amolyan beköszönő családtagok voltak, akik megjelenésükkel divatot teremtettek és akiknek bakija akár több napig megmosolyogtató beszédtéma volt.
Az új hullám viszont már más igényeknek szeretne megfelelni, így 49 év után 2006-ban végleg eltűnt az arc és maradt helyette csupán a hang...

Csokorba szedtem pár híres bemondót munka közben, és kíváncsi lennék, nektek egykor melyik volt a legszimpatikusabb arc és/vagy hang? Aztán majd én is elmondom...;)

Palcsó Brigitta
Bay Éva
Mohai Gábor
Tamási Eszter
Kertész Zsuzsa
Hajas Ilona
Takács Marika
Kovács P. József
Endrei Judit
Kudlik Júlia
Berkes Zsuzsa
Tarnai Katalin
Sugár Ágnes
Radványi Dorottya
Baleczky Annamária
Tuba Mariann
Bényi Ildikó
Cserháti Ágnes
Mann Dániel
Lőrincz Gabriella (a televízió utolsó bemondása!)
Ráadás

Szeptemberi emlékgyártás

Csak ma jutott el a tudatomig, hogy vége a nyárnak. Noha már 10 napja szeptembert írunk, az elmúlt két hét még az angol nyarat idézte: 17-20 fok sok-sok napsütéssel. Ma reggel viszont leszakadt az ég, és azóta olyan igazi őszies, kissé hűvös az idő. Az éjszakák is korábban leszállnak már, az égbolt végre ismét teljesen sötét voltát mutatja, melynél jól látszanak a csillagok.

Mielőtt azt hinnétek rám tört az őszi letargia, megsúgom: én ezt is szeretem, akárcsak a másik három évszakot. Bár néha jól esik egyik-másik évszakból egy kissé elmenekülni vagy éppen átváltani a következőbe, nem igazán tudom elképzelni az évet 4 évszak nélkül. Igen, a nyár itt északon enyhe túlzás, talán ez hiányzik a legjobban, de a szokásos 1-2 hetes nyár otthon szinte mindenért kárpótolni szokott.
Egy meseszép kirándulás négyesben a paradicsomban, majd egy hét otthon a családdal, barátokkal. És természetesen Alton Towers.:) Mindez már csak kellemes emlék az idei nyárból. Lassan itt az ideje nekilátni valami újat alkotni. Valami olyasmit, amit alig várunk majd, olyasmit, ami szép emlékként kerül be az emlékkönyveinkbe.
Igazándiból már július végén, augusztus elején megterveztük a soron következő emléket. Józsi-barát a nyár végén ünnepelte születésnapját és gondoltuk hárman meglepjük egy rövidke, de annál tartalmasabb úttal, így októberben négyesben elrepülünk a legendásan szép katalán fővárosba, Barcelonába. Ez a város is régóta szerepel már a Muszáj-listán, gondoltuk október a legtökéletesebb egy spanyolországi kiruccanáshoz.

Honvágy szempontjából a szeptember a legrizikósabb. Gyakran úgy érzem, otthon lenne a helyem, mert annyi minden történik ilyenkor. Pontosan 14 évvel ezelőtt például ezekben a percekben robbant be egy űrhajó a színpad alól a Népstadionban és esett le velem, és Robi barátommal együtt, 50 ezer honfitárs álla, amikor az egykori popkirály HIStory turnéjával Budapestet hódította meg. És milyen érdekes, hogy épp ma kaptam egy linket facebookon, melyben ugyanez a Robi "gyerek" a Barátok Közt egyik epizódjában pár napja feltűnt. Ki is húztam magam, elvégre akit most otthon milliók néznek főműsoridőben, azzal én négy éven keresztül utaztam egy buszon nap mint nap Veszprém és Zirc között a "gimijáraton", majd vészeltem át vele kemény 4 évet egy padban a suliban.:)

Az emlékgyártás otthon idén szeptemberben is gőzerővel folyik, azzal a különbséggel, hogy maximum indirekt módon tudok részt venni a folyamatban. Anyuék tesóval és családjával Esztergomban wellness-nyaralnak, amiről alig várom már, hogy beszámoljanak. Bene-baba pedig e kiruccanás után nem sokkal majd megkezdi bölcsis napjait, és az erről készülő bejegyzéseket élvezettel fogom majd olvasgatni Évi blogján.
Az év utolsó negyedének két kiemelkedő emléke pedig hamarosan gyártás alá kerül, nevezetesen az őszi Barcelona és két hét otthon decemberben!;)

Elfeledett játékok

A minap valahogy bevillant a gyerekkorunkban oly nagy népszerűségnek örvendő Gumizós játék. Emlékszik még valaki erre? Pár évvel a kvarcjátékok megjelenése előtt, kisiskolás korunkban szünetekben, fiúk-lányok vegyesen ugrabugráltunk a gumik között. Ha pedig elfáradtunk, használtuk a kezünket.:)


A gumizáson tűnődve aztán felidéződött még jó néhány interaktív játék. A Körben áll egy kislányka emlékeimben inkább a lányok körében volt népszerű, melynek egyik eleme volt a kocsizás (kéz a kézben való forgás):) A dal a mai napig a fülemben van:

"Körben áll egy kislányka,
lássuk ki lesz a párja,
lássuk kit szeret a legjobban,
azzal forduljon gyorsan".

"Ezt szereti a legjobban,
ezzel forduljon gyorsan.
Vége, vége, vége mindennek,
vege a jó kedvünknek".

Egy másik izgalmas, krimibe illő játékunk a híres Gyilkosos volt.
A lényege, hogy a körben ülök között van egy úgynevezett gyilkos, aki kacsintással szedi áldozatait. A lekacsintott játékos "meghaltam" felkiáltással jelzi, hogy áldozattá vált, kiesett a játékból. Ha a gyilkos ügyes és nem feltűnően kacsint, a nyomozó nem tudja rajtakapni.:)

Számomra azonban minden idők legizgalmasabb játéka a Széktánc lesz.
A székeket kört alkotva támlájukkal egymásnak fordítjuk. Mindig eggyel kevesebb széket használunk, mint ahány játékos van.
Elindul a zene, a játékosok körbe-körbe sétálnak a székek körül, majd amikor hirtelen megállítják a muzsikát, mindenki próbál egy széket kisajátítani. Akinek nem jutott hely kiesik, és vele együtt egy újabb székkel szűkül a kör.
Így megy ez több körön keresztül, míg a végén az nyer, aki az utolsó helyet eltudja foglalni.:)

Kedves gyerekek, anyukák, apukák! Picit tessék félretenni a mobiltelefont és egyéb kütyümütyüket és indulhat a játék!;)