Rajinda 15.rész

Egy terhes asszony naplójából...

Október 6. Hétfő

Uram Isten! Végre, végre, végre! A teszt pozitív! Igen, terhes vagyok! El sem hiszem! Annyira régóta várok már erre a pillanatra. Az urammal még nem közlöm, csak ha majd a doki is igazolja a csodát:)

Október 8. Szerda

Ma elmentem a nőgyógyászomhoz. Most már 100% biztonsággal elmondható, gyermeket várok!:) Az orvos szerint az elkövetkezendő pár hét kritikus lehet, de csak megtapad a babszem jankó, elvégre én is túlélőtípus vagyok, meg az egész nemzedékem.
Közöltem az urammal is a hírt: már együtt úszunk a boldogságban.:) Ezentúl ő főz rám, jajj, annyira édes!

Október 14. Kedd

Kicsit sokkolt Agnieszka bejelentése, hogy november végén Chris-szel együtt távozik, noha tudtam a szándékukról. Kivel fogok ezentúl bár-csevegni? És kivel fogok nap végén bebújni a winestore-ba (boros raktár) Chillie Balti-t kajálni??? Új barátnő után kell néznem...

Október 15. Szerda

Ma én sokkoltam. Közöltem Matt-tel, hogy terhes vagyok és hónapok kérdése és szülési szabadságra fogok menni. Szerencsétlen, teljesen kész van. Három kitűnő munkaerőt fog hamarosan elveszíteni. Vigasz lehet a számára, hogy én szülés után pár hónappal visszatérek...

Október 16. Csütörtök

A műszak előtti eligazításon elhagyott minden bátorságom, hogy a többieknek is bejelentsem, hogy állapotos vagyok. Leírhatatlan örömhullámok járnak mostanában át, ha belegondolok, hogy bennem van az a babszem. Valószínű elérzékenyültem volna a bejelentés közepén, így Agnieszka olyan rendes volt és elmondta a többieknek, hogy mi a helyzet. Ennyi őszinte gratulációt még soha nem kaptam tőlük, mint ma. Szóval még mindig rózsaszín felhők úsznak fölöttem.:)

Október 17. Péntek

Reggel hánytam. Most vagy a tegnapi Chillie Balti feküdte meg a gyomrom, vagy tényleg a babszem miatt van. Nem akarok többet hányni!

Október 20. Hétfő

Tegnap nem ettem Chillie Balti-t. De ma reggel is hánytam. A babszem az oka! Azt mondta az orvos, az első időszak ilyen lesz, amíg kicsit nagyobb nem lesz a magzat. Nőlj, babszem, nőlj!

Október 21. Kedd

A nagyfőnökök, James, Gavin és Murray is gratuláltak a babához. Hirtelen egész mások lettek. Azt is mondták, hogy ne erőlködjek, ne stresszeljek, csupán legyek bent a munkahelyemen, fogadjam a vendégeket, ahogy eddig is. Azt hiszem kezdem a főnökeim megkedvelni.

Október 22. Szerda

Ma nem bírtam magammal. Egyszerűen nem múlik az éhségérzetem. Öt percenként rohangáltam be a bárból a konyhába harapnivalóért. Azt mondják, a terhes nő tápláléka először a magzathoz jut, aztán ha az jól lakott, akkor szívódik fel az anyában. Viszont ez a babszem telhetetlen...


Október 23. Csütörtök

Már beszélek a babszemhez. Tudom, hogy hallja amit mondok. Anya és gyermek között most kell megalapozni a kapcsolatot. Férjem szerint megőrültem...

Október 24. Péntek

Összetoltam két asztalt, mert a "drága" személyzetem még erre sem volt képes. Azóta viszont lüktető fájdalmat érzek belülről. Aggódom babszem miatt...


Október 25. Szombat

A hátam közepére sem kívántam ma a munkát. Már nap elején hulla voltam. (Na, jó, a sminket ma direkt nem dobtam fel) Az is nehezemre esett, hogy megnyomjam a kólás gombot a postmixen. Persze összeszedtem magam. A pohár kólát még a tálcára is kitettem! Kivinni már nem voltam hajlandó. Mindent babszemért teszek, nincs lelkiismeretfurdalásom. Különben is, nem igaz, hogy a Zoltán vagy a Réka arra sem képesek, hogy egy pohár kólát kivigyenek a 22-esre...

Rajinda 14.rész

Túléltük.
A szombat nem is tűnik már akkora kihívásnak, mint amekkorának hittük. Azóta minden nap egy újabb kihívás: munkakezdés előtt nap mint nap szembesülünk valamilyen hiányossággal. Lassan már megszokjuk, hogy az étterem 3 szekciójában 2 ember dolgozik. Eleinte azon háborogtam, hogy nincs asztalleszedőnk, illetve egy jolly joker, aki piákat visz ki a bárból, vagy éppen desszerteket gyárt. Tulajdonképpen már mindent magadnak kell megoldani, és természetesen a másik szekciójában is besegítesz, ha éppen ő az elfoglaltabb.
A séfek hangulatváltozásait is próbálom lenyelni. Ha éppen rossz a hangulatuk, jobb elkerülni birodalmukat, a konyhát. Tegnap éppen jó kedvük volt, ilyenkor gyermeteg módon poénkodnak, sőt, jobb esetben felfedezéseket tesznek az indiai gasztronómia világában, amikor is szívesen vállaljuk a kísérleti nyúl szerepét.;)
Tegnap Preeti-nek fájdalmai voltak, így hazament, mielőtt megkezdtük volna a munkát. Az ő és a mi érdekünkben is szorítunk neki...
Egy új forgatókönyv szerint dolgoztunk: Anthony, a részmunkaidős angol kissrác került a bára, aki elvileg a 17 évével nem is dolgozhatna még ott.
Természetesen az éttermet Chris és jómagam csináltuk, a konyhát pedig a portugál haderő. A "special guest" pedig nem más volt, mint Jácint, a KP, aki csupán egyenruha hiányában úszta meg, hogy nem az étteremben dolgozott és asztal szedett, hanem a konyhán segítette a portugál lányok munkáját.;)
A nap gyorsan eltelt, minden simán ment. Agnieszka nap végén örömmel jelentette, hogy ez volt az első, egyedül menedzselt műszakja, amikor semmi panasz nem volt.:)
Én is jól éreztem magam; az egyik család 3 gyereke kórusban kérte tőlem a számlát, majd szintén hasonló műsorszámmal köszönték meg a vendéglátást.:)))

Rajinda 13.rész

A változás szele.
Vasárnap a lengyel páros, Chris és Agnieszka bejelentették, hogy november végén lesz az utolsó munkanapjuk. Végleg hazatérnek 2 év után. Mivel mi már korábban is tudtunk a szándékukról, nem ért hidegzuhanyként a hír. Nem úgy a főnököt, aki természetesen megérti, de nagyon sajnálja. Akárcsak mi.:(
Rá egy napra egy másik nagy horderejű bejelentés következett. Emberek, Preeti terhes!!!:))) Hónapok kérdése és a "cigányasszony" is lelép. Mi persze örömmel fogadtuk a hírt és azt hiszem ilyen őszintén még nem drukkoltunk főnökasszonyunknak, mint most:) A főnök öröme valószínűleg nem volt ennyire őszinte, mivel neki kell gondoskodnia majd az utánpótlásról.
Apropó, utánpótlás. A mostani szombat igazi kihívásnak ígérkezik (egyelőre) a csapat számára, mivel a legforgalmasabb napon minimális létszámmal leszünk az étteremben. A portugál haderő, Marilia és Candida szabadnapot kért erre a napra, Ricardo csak későb tér vissza szabadságáról, mint azt vártuk és úgy néz ki, hogy egyik részmunkaidős (Anthony és Holly) sem tud minket kisegíteni. A probléma megoldása a főnök kezében lenne, de mivel holnaptól ő is egy hét szabin lesz, szerintetek foglalkozik valamit a kérdéssel...???
(Folytatjuk...)

"Credit Crunch" és más pénzügyi nyalánkságok

"Credit Crunch" az az "hitel megroppanás". Érdemes megtanulnunk ezt az új kifejezést, mivel állítólag pénzügyi válság söpör most végig a nagyvilágon. Ezúton is kérném blogom pénzügyi területen jártas olvasóit, hogy mondják el a véleményüket itt vagy privátban, mit gondolnak a dologról.
És hogy én mit gondolok? Egyelőre nyugodt vagyok, hiszen a brit és a magyar kormány is garanciát vállal a bankbetétekre. Leginkább most Gordon Brown szavain csüngök, amiből annyit sikerült megértenem (nem nyelvi, hanem pénzügyi hiányosság a részemről:), hogy 35 000 font megtakarítás alatt a legrosszabb forgatókönyv szerint sem veszik majd el a kis pénzünk. A fölött viszont már ajánlatos az összeget többfelé osztva szétszórni más bankoknál. Mivel Nagy-Britannia egyik legnagyobb bankjában (HSBC) tudhatom a pénzem, bizakodom, miközben kiváncsian várom a történet végét. Ugyanis öröm az ürömben, hogy a válság miatt jóval többet kapunk megtakarított fontjainkért Magyarországon. Ha pedig tartja magát a tőzsde zuhanása, akkor érdemes lesz elgondolkodni a font forintra váltásáról, hiszen elég sokat nyerhetünk az ügyön. Tudat alatt azonban ott motoszkál ez a "legrosszabb forgatókönyv". Mit is jelenthet ez?

"Working Tax Credit", egy másik megtanulandó kifejezés a UK-ban dolgozóknak. Létezéséről csak nem régóta tudunk, de sokkal szimpatikusabb számunkra, mint a "credit crunch". Valójában egy fajta segélyről van szó, melyet a kormánytól lehet igényelni a kevesebb jövedelemmel rendelkezőknek. Ha az éves kereseted nem ért el egy bizonyos összeget, az adóhivatal megállapít egy bizonyos havi juttatást (akár a családi pótlék esetében gyerekek után, csak ehhez még gyerek sem kell:), melyet nem kell visszafizetned állambácsinak, legalábbis ilyen információt nem találtunk. Egyfajta nagylelkű ajándék, amiért meg sem dolgoztál.:)

Mivel a minimálbért pár hónapja ismét emelték, a cég is emelt valamelyest a fizetésünkön. És mivel a kormány itt is játszadozott az adósávokkal, úgy tűnik nekünk megint jót tett..)

Mint azt már korábban írtam, az árak itt is rég nem látott mértékben emelkedtek. Olyannyira, hogy múltkor a TESCO-ban csak pillogtam, amikor egy tejre és egy kenyérre nem volt elég a nálam lévő 3 font. Szerencsére a pénztáros srác együtt érző lélek volt, így elnézte nekem azt a 2 penny (kb. 20 fillér) hiányt:) A Daily Mirror szerint viszont csökkenni fognak az élelmiszerárak a karácsony közeledtével. Ennek egyik oka az ünnep, a másik és egyben meghatározóbb pedig a kőolaj világpiaci árának csökkenése, mely elvileg majd kihat az élelmiszerekre is. Reméljük a legjobbakat, bár otthon biztos nem fog megfordulni a már évtizedek óta jól ismert folyamat...

Rajinda 12.rész

A Rajinda arcai.
Mivel emberek jönnek-mennek, akárcsak egy gimnáziumban, a cég időről-időre cseréli az éppen még neki dolgozó alkalmazottak tablóját. Az óriásposzteren szinte minden munkakör képviselteti magát, kezdve az éttermektől a konyhán keresztül az életmentőkig. Hogy kik kerülnek fel a tablóra azt a különböző munkakörök menedzserei döntik el. Pár héttel ezelőtt a Rajinda is delegált, így került fel két ismerős arc a sok színes egyéniség mellé...;) Zárójelben jegyzem meg, a három póz közül a legrosszabbat sikerült kiválasztaniuk a mi esetünkben...

A kis vörös erdőlakó

Íme, itt van ő, a Nagy-Britanniában már ritkaságszámba menő vörös mókus, aki munkahelyünk, a Whinfell-i erdő egyik legjópofább lakója.:) Az ember máris jobb kedvre derül tőle munkába menet:)
Az angolok nagy becsben tartják, mivel az ország több részéről is eltűnt ez a mókus-populáció. Netes kutakodásom alatt azt is megtudtam, hogy ennek oka nem csak a települések és az infrastruktúra terjeszkedése, hanem egy másik, a 19. században Amerikából betelepített szürke mókus faj, akik a túlélésért folytatott küzdelemben erősebbnek bizonyultak, ráadásul egy olyan vírust is hordoznak, mely ha átkerül a kis vörösökre, azok 15 nap alatt elpusztulnak.
Azért drukkolunk a vörinek, de a szürkét is megszerettük London parkjaiban;)