Szeptemberi emlékgyártás

Csak ma jutott el a tudatomig, hogy vége a nyárnak. Noha már 10 napja szeptembert írunk, az elmúlt két hét még az angol nyarat idézte: 17-20 fok sok-sok napsütéssel. Ma reggel viszont leszakadt az ég, és azóta olyan igazi őszies, kissé hűvös az idő. Az éjszakák is korábban leszállnak már, az égbolt végre ismét teljesen sötét voltát mutatja, melynél jól látszanak a csillagok.

Mielőtt azt hinnétek rám tört az őszi letargia, megsúgom: én ezt is szeretem, akárcsak a másik három évszakot. Bár néha jól esik egyik-másik évszakból egy kissé elmenekülni vagy éppen átváltani a következőbe, nem igazán tudom elképzelni az évet 4 évszak nélkül. Igen, a nyár itt északon enyhe túlzás, talán ez hiányzik a legjobban, de a szokásos 1-2 hetes nyár otthon szinte mindenért kárpótolni szokott.
Egy meseszép kirándulás négyesben a paradicsomban, majd egy hét otthon a családdal, barátokkal. És természetesen Alton Towers.:) Mindez már csak kellemes emlék az idei nyárból. Lassan itt az ideje nekilátni valami újat alkotni. Valami olyasmit, amit alig várunk majd, olyasmit, ami szép emlékként kerül be az emlékkönyveinkbe.
Igazándiból már július végén, augusztus elején megterveztük a soron következő emléket. Józsi-barát a nyár végén ünnepelte születésnapját és gondoltuk hárman meglepjük egy rövidke, de annál tartalmasabb úttal, így októberben négyesben elrepülünk a legendásan szép katalán fővárosba, Barcelonába. Ez a város is régóta szerepel már a Muszáj-listán, gondoltuk október a legtökéletesebb egy spanyolországi kiruccanáshoz.

Honvágy szempontjából a szeptember a legrizikósabb. Gyakran úgy érzem, otthon lenne a helyem, mert annyi minden történik ilyenkor. Pontosan 14 évvel ezelőtt például ezekben a percekben robbant be egy űrhajó a színpad alól a Népstadionban és esett le velem, és Robi barátommal együtt, 50 ezer honfitárs álla, amikor az egykori popkirály HIStory turnéjával Budapestet hódította meg. És milyen érdekes, hogy épp ma kaptam egy linket facebookon, melyben ugyanez a Robi "gyerek" a Barátok Közt egyik epizódjában pár napja feltűnt. Ki is húztam magam, elvégre akit most otthon milliók néznek főműsoridőben, azzal én négy éven keresztül utaztam egy buszon nap mint nap Veszprém és Zirc között a "gimijáraton", majd vészeltem át vele kemény 4 évet egy padban a suliban.:)

Az emlékgyártás otthon idén szeptemberben is gőzerővel folyik, azzal a különbséggel, hogy maximum indirekt módon tudok részt venni a folyamatban. Anyuék tesóval és családjával Esztergomban wellness-nyaralnak, amiről alig várom már, hogy beszámoljanak. Bene-baba pedig e kiruccanás után nem sokkal majd megkezdi bölcsis napjait, és az erről készülő bejegyzéseket élvezettel fogom majd olvasgatni Évi blogján.
Az év utolsó negyedének két kiemelkedő emléke pedig hamarosan gyártás alá kerül, nevezetesen az őszi Barcelona és két hét otthon decemberben!;)