Egészen a közelmúltig nem volt okom panaszkodni a hotelekre, melyekben megszálltunk. Akadt viszont egy, mely megér itt egy bejegyzést.
Mielőtt barátokkal Tenerifére utaztunk volna, kivettünk két szobát Manchester szívében egy éjszakára. A becsekkolás zökkenőmentes volt, bár a recepcióst nem fűtötte a lelkesedés. Aztán mikor a szobánkhoz értünk, kezdett gyanússá válni minden. Az ajtót tárva nyitva találtuk, de gondoltam úgy felejtette a takarító személyzet. A további állapotokra viszont már nem találtam magyarázatot.
A szőnyeg gusztustalanul nézett ki. Nem tudtam eldönteni, hogy a kopástól van-e vagy attól, hogy egész egyszerűen tél óta nem tisztították ki a beletaposott sarat és egyéb mocskot. Noha az ágy rendesen be volt vetve és tiszta törülközőket is kietettek a végére, a törülközök tetején minket nem fogadott mentholos csokoládé, mint szomszéd barátainkat. A csokipapírok összegyűrve hevertek a földön az ágy mellett.
A kilátás a szobából döbbenetes volt. Védőráccsal ellátott földszinti szobánk egy szemétkupacra nézett, melyet az egymástól fél méter távolságra lévő két épület (a hotel és egy másik) között halmoztak fel.
A TV egy múltszázadi, miniatür készülék volt, mely természetesen képtelen volt egyetlen csatornát is tökéletesen megjeleníteni.
A fürdő. Dekorációja említésre sem méltó. Persze voltak ennél sokkal lényegesebb problémák is. WC papírt ugyan találtunk, de a WC kefe már nem volt a szolgáltatásban. Barátaink szobájában viszont már felleltük a kefét, a papír viszont ott hiányzott...
Amikor a szomszédban lehúzták a WC-t, a mi WC-nk vizébe át-át úszott némi abból, aminek már a szomszéd klotyóban le kellett volna úsznia...
A szobaajtóra felszerelt biztonsági zár nem minden esetben mutatott hajlandóságot a működésre. Pontosabban túlteljesített és az istennek nem eresztett. Így kénytelenek voltunk szomszéd barátainkkal kopogósdit játszani a falon keresztül, amit ők nagyon élveztek.:) Miután átcsörögtem a mobilon, gondolták ez nem játék, beragadtunk. Még jó, hogy az ajtó alatt volt egy 3cm-nyi rés, amin keresztül átcsusztattuk a kulcsot és ők kívülről kiszabadítottak minket.
Késő éjjel volt már, panaszkodni nem volt erőm. Gondoltam majd reggel. Akkor viszont már csak azon járt az eszem, hogy minél hamarabb elhagyjuk a szállást és irány a reptér, ahonnét útunk már egy tisztább, melegebb éghajlatra vezet.
Azóta a nyaralásnak ez a része is véget ért (a beszámoló hamarosan jön), de haza érve az első dolgom volt e-mailben szembesíteni a foglalóirodát a hotelben tapasztalt körülményekről. Várom a válaszukat!
