Emlékezetes napok...

Sok-sok esemény történt az elmúlt 2-3 hétben, amire még biztos egy jó darabig emlékezni fogok. 

Az angol királynő uralkodásának 60 éves jubileumát volt szerencsénk a szabadnapunkon nyomon követni, már ami a koncert részét illeti (az egészből leginkább ez hozott lázba). Ildi, Heni, Jácint és jómagam a főtéren felállított kivetítőn keresztül néztük az élő közvetítést Londonból. Az est fénypontja volt, amikor a műsorvezető felkonferálta a JLS fiúcsapatot, melynek hallatán a téren összegyűlt kb. 100-150 fős "tömeg" hangos fújolásban tört ki. Az ok: a JLS éppen pár nappal korábban mondta le Carlisle-i fellépését, ami kiheverhetetlen fájdalmat okozott a város polgáraiban...:)

A hideg miatt a közvetítés végét már otthon néztük meg és egy élmény volt. Nem csak Elton John vagy Kylie Minogue fantasztikus produkciója miatt, hanem mert jó volt látni, hogy a királynőt mekkora szeretet és tisztelet övezi ebben az országban és hogy a nevéhez köthető eseményen egy színpadon állhat egy szexi Kylie, egy rózsaszínben pompázó Elton vagy egy színes bőrű vak amerikai énekes, Stevie Wonder. Egy országot ilyen és hasonló rendezvények kovácsolnak eggyé, nem pedig a szemellenzős, a "vezér" által csakis azonos értékrend mentén beválogatott műmajmok parádéja a Kossuth téren...

Az ezt követő szombat már más apropóból marad emlékezetes. Meló után hazaérve hajnali 1:20 perctől egészen 4:20 percig hajléktalanná váltam...! Történt ugyanis, hogy Jácint a kulcsot a zárban hagyta és eltávozott aludni...de nagyon...Annyira, hogy a dörömbölést nem hallotta meg (csengőnk nincs, de nem biztos hogy a lényegen változtatott volna), a mobiltelefon pedig szintén nem képes csodát tenni, ha le van halkítva és még a rezgő funkció is mély álmát alussza...Jácint mobiljára a 3 órás várakozás alatt 3 olyan üzenet is érkezett, amelyért valószínűleg életem végéig az inkvizíció üldözne Istenkáromlásért, ha olvasná a katolikus egyház...! A Guiness Rekordok Könyvébe pedig valószínűleg bekerülök, mint az Egy számot legkitartóbban hívogató ügyfél, miután Jácint mobilja 51(!) nem fogadott hívást regisztrált...!

A pirkadat fényénél a csöndet a bejárati ajtó kattanása törte meg, majd egy rémült tekintet kukucskált az ablakpárkány felé, ahol addigra már a túlélésért küzdöttem...:)

Aztán voltak nálunk ezer éve nem látott barátok is a messzi London mellől. Eljöttek, hogy 500km levezetése után másnap ismét autókázhassanak Cumbria hegyes-völgyes tájegységein. A jelenleg népszerű mobiltelefonos applikációk rendkívül lebilincselték a társaságot, de szerencsére a varázslat a Honister-hágónál szertefoszlott és keményen meg kellett küzdeni ezért a csodáért!;)

Hegymászás

Elérte Észak-Angliát a szokásos, egy évben 2-3 alkalommal előforduló 1 hetes "kánikula", melynek keretében 25 fok körüli csúcshőmérsékletnek örvendhettünk. Az ilyen ritka természeti jelenségeket mindig próbáljuk meglovagolni, így történt ezúttal is: elmentünk hegyet mászni!

Anglia 3. legmagasabb csúcsát (950m) hódítottuk meg, mely a Helvellyn nevet viseli, és amely természetesen a festői Lake District National Park-ban található, nem messze Glenriddingtől. 

Nemrég utánaolvastam a hegy történetének és bizony nem veszélytelen a csúcsra jutás, több halálos áldozatot is követelt már a hódítás. A glenriddingi turista információ pedig külön felhívja a figyelmet arra, hogy csak fitt, jó kondiban lévő emberkék induljanak a csúcsra. A híres angol költő, William Wordsworth is állítólag többször megmászta élete során a hegyet.

Ami a mi mászásunkat illeti, természetesen egy nehezebb útvonalon értük el a hegyet (így jár, aki nem veszi meg a térképet a turista információnál!:), így egy másik hegyen kellett átvergődnünk magunkat ahhoz, hogy az eredeti célt elérjük. 

A 3 órás menet egyébként lélegzetelállítóan gyönyörű volt, bár a levegőt akkor kapkodtam csak igazán, amikor Helvellyn szikláin négykézláb, fűcsomóba és kövekbe kapaszkodva küzdöttem fel magam a csúcsra. Nem vagyok egy félős típus a magasban, de itt halálfélelmem volt. 

Örültem, hogy épségben feljutottunk, euforikus érzés volt a hegycsúcson állni és lepillantani a hegy lábánál lévő tóra, valamint a kb. 10km-re lévő Ullswater-ra. 

Visszafele már megtaláltuk a rövidebb utat, majd Glenriddingbe érve nyaltunk egy helyi készítésű fagyit és tespedtünk egy hatalmasat a tóparton. 

Tettem fel IDE még képeket, az album alján találhatók, illetve megnézhető a montázs is a kirándulásról alább. Jelzem, a videó második felében a komoly, magasztos hangulatot nem sikerült megőrizni, ezért kedves anyukák-apukák, tessék konzultálni, mielőtt a gyereknek be tetszenek mutatni...!!!:))

Tücsök és Bogár - Március

A nagymama tagadja, hogy fenéken szúrta férjét a keresztelőn

A férj elmondása szerint felesége azért döfte hátsó fertályába a konyhakést, mert az nem segített az asszonynak az unokájuk keresztelőjére szervezett vacsora előkészítésében.

A feleség állítása szerint férje alkohol-mámoros állapotban tolatott bele a konyhakésébe, amivel a nagymama éppen hagymát szeletelt. A férfi ugyanakkor állítja, hogy este 7:30 körül készült lefeküdni, mert fáradt volt, így valójában megtagadta a konyhai előkészületekben való részvételt, mire az asszony teljesen kikelt magából. 

Noha már előtte sem volt felhőtlen a házaspár viszonya, az asszony állítja, hogy ugyan nem szereti a férjét, de nem is utálja...Az ügyben a nagymamát felmentették. 

Alkoholt csempészett ki a babakocsiban

A 19 éves egyedülálló anya egy üveg alkoholt rejtett gyermeke babakocsijába és úgy próbált kisétálni vele a boltból...Sikertelenül. Az 1.49 font értékű árucikk ellopásáért a bíróság 60 font(!!!) megfizetésére kötelezte...

Leszokott a cigiről hogy láthassa unokáit

Az 53 éves nagymama sikeresen eldobta a cigarettát és úgy döntött, hogy az ezzel megspórolt pénzt egy kanadai utazásra költi, hogy láthassa unokáit. 

Glenis 16 éves kora óta dohányzott, és ugyan többször próbálkozott a leszokással, az mindig kudarcba fulladt. Ezúttal azonban eltökélte, jegyet foglal Vancouverbe, hogy újból láthassa 4 éves, illetve 18 hónapos unokáit és sikeresen eldobta a cigarettát, miután részt vett egy leszoktató programban.

Kitiltották a megye összes kocsmájából

A 19 éves, katonának készülő Samuel nem teheti be a lábát Cumbria egyik kocsmájába sem, miután bántalmazott egy másik férfit. 

Samuel ittas állapotban mulatott egy neves hotel bárjában, ahol éppen egy csilláron himbálódzott, amikor egy férfi megpróbálta onnan eltávolítani. Samuel a dolgot támadásnak vette és a férfit a falon lévő képnek szegezte. Az üveglap megsebesítette a fején a férfit, aki könnyebb sérülést szenvedett. Samuel most 12 hónapig meg sem közelítheti Cumbria vendéglátó-ipari egységeit.

Laptoppal támadt partnerére

Darren James fejbe vágta a kanapén ülő partnerét laptopjával, majd miután az menekülni próbált, a haját húzta, majd lefejelte. A partner, Carol elmondása szerint barátja agresszivitásától sosem tartott, így most a pár orvosi segítséget keres. 

Ittasak voltak, rossz házba törtek be

A három betörő annyira részeg volt, hogy az eredetileg tervbe vett ház helyett a szomszédba törtek be. Fiókokat borítgattak ki, bútorokat törtek össze, leszaggatták a zuhanyfüggönyt, mindent szanaszét dobáltak, illetve leöntötték az egyik ágyat is. Mindeközben, a tulajdonos, Mr Barlow otthon tartózkodott, és a felfordulás közepette a másik szobából értesítette a rendőrséget. A szirénák hangjára a fosztogatók ugyan elmenekültek a házból, de a rendőrök hamar lekapcsolták őket.

A párduc

Pár éve még pumáról számoltam be (http://zoltankov.blogspot.co.uk/2009/05/puma.html és http://zoltankov.blogspot.co.uk/2009/10/puma-2resz.html). Most egy párducos sztorit hoztam, ami az elmúlt hetekben ismét felkapott hír lett a környéken...

De vegyük időrendi sorrendbe a dolgokat.

2009 októberében a városi kórház közelében többen is látni véltek egy pumaszerű nagymacskát kószálni. A rejtélyes állat pár évre visszavonult, ám 1-2 hónapja ismét felbukkant a város közelében. Egy 32 éves buszsofőr jelentette a dolgot, aki egy fekete párducról számolt be. Épp az úton haladt autóbuszával, amikor megpillantotta az állatot az út melletti füves területen. A párduc azon volt, hogy relaxál egy kicsit, de a busz közeledtére meggondolta magát és eliszkolt...

A labradornál valamivel nagyobb méretű állatról korábban már több taxis is beszámolt Cumbria megye különböző pontjairól, sőt, állítólag egy hölgy a lábnyomát is lefotózta már. 

Egy szintén friss beszámoló szerint pedig egy nőnek a lélegzete is elállt, amikor a belvárostól 10 perce lévő egyik lakóövezeten átvezető út mellett (tőlünk alig 10 percre) pillantotta meg a párducot, amint kocsijával kora este hazafelé hajtott. Az út egyik oldalán házak, a másik oldalán erdős-bokros terület. A hölgy nem kételkedik abban, amit látott, mivel korábban szafarin tett kirándulása alkalmával már látott fekete párducot élőben, és akárcsak afrikai rokona, a cumbriai kolléga is azzal a jellegzetes, hosszú kunkori nagymacskafarokkal rendelkezett. Az állatot ebben az esetben is a motor zaja riasztotta el és a közeli fás terület felé menekült...

Én még nem láttam a nagymacskát, de nyitva tartom a szemem! A leghíresebb fekete párduccal zárnám.;)

Manchesteri kiruccanás

Lassan egy év eltelt, mióta utoljára látogatóban voltunk egykori lettországi lakótársainknál Manchesterben. Hiányoztak ők is és a város is. 

Egy roppant jó hangulatú péntek-szombatot töltöttünk együtt, ami kezdődött egy kis ebéddel a Red Hot World Buffet-ben.

Ha valamiért, akkor ezért mindenképpen érdemes felkeresni a nagyvárost. Európa legnagyobb ételbárjáról (buffet étterméről) van szó, amely egyszerre 700 vendéget tud kiszolgálni! Több, mint 35 séf gondoskodik a 300 féle, frissen elkészített falatok minőségéről (jelentem kiváló!). Olyan világkonyhák ételeit kóstolhatja meg az ember, mint a thai, olasz, indiai, kínai, japán, cajun, mexikói, mediterrán, angol-amerikai stb.

A délelőtti-délutáni időszakban 8, este 15 fontért tömheti magát tele az ember (10 év alatti gyerekek fél áron), amíg csak bírja. Kevertük is rendesen a szezont a fazonnal, ráadásul a millióféle desszertkínálatot sem hagytuk érintetlenül. Angliában soha nem láttam még annyira gusztusos fagyis pultot, mint itt, amely simán felveheti a versenyt olasz társaival.

Azt már meg sem tudtam számolni, hány felszolgáló sürgött-forgott az asztalok körül, mindenesetre a hely masszív méretei és a gördülékeny kiszolgálás miatt a menedzserek rádiós kapcsolatban voltak egymással. Az étterem honlapja: http://www.manchesterrestaurants.com/european/redhotbuffet.htm

Ivettáéknál több órás társalgás keretében megváltottuk a világot, miközben fehérbort kortyolgattunk, majd este miénk volt a város: ezúttal egy örmény étterembe ültünk be, mondván rég nem láttuk egymást, így muszáj volt különlegessé tenni ezt az estét. A The Guardian brit napilap már korábban ódákat zengett erről a családi hangulatú kis vendéglátóhelyről, amit én is csak megerősíteni tudok: az örmény módra elkészített grill csirke és birka közül nálam a birka nyert, de természetesen a többit is elpusztítottam. Benyakaltunk egy üveg Shirazt, a sofőr (Ivetta) nem bírta abbahagyni a mosolygást, egyértelmű volt tehát, hogy kipróbáljuk az örmény desszert-különlegességeket is. Már meg nem mondom ki mit evett, de mindegyik nagyon ízlett, a sajátom nevére emlékszem viszont: Paklava, (ami gondolom a török Baklavából jön) egy baromi édes örmény rétestészta, ami jó pár órára elnyomja az édességhiányodat!:)

Az örmény házigazda barátságosan elbeszélgetett velünk, Magyarországot azonnal be tudta lőni, így duplán emelem kalapom előtte, és biztos, hogy még visszatérek az éttermébe.

Étterem után a város két zenés-táncos kocsmáját is felkerestük lazulás céljából, majd másnap vásárolgattunk, és úgy döntöttünk, felkeressük a World Buffet ismét, hogy jól megtömjük magunkat, mielőtt visszatérünk Carlisle-ba. Sajnos szombat délután 2-kor már nem volt asztal, "fully booked", így mit volt mit tenni, betértünk egy etióp étterembe, aztán szó szerint következett a fekete-leves...

A vendégek 90%-a totál fekete kelet-afrikai. A menedzsert úgy kellett előkeríteni: koszos farmerben és bőrkabátban éppen focit nézett. Harmadszor sikerült vele megértetnem, hogy miért jöttünk. "Asztalt szeretnénk!" A sarok felé mutatott, leültünk hát oda...

A menün minimális választék volt (2 féle csirke, 4 marha és talán ugyanennyi birka étel). A marha daráltan jött és félig nyersen, mellette túró. Kaptunk egy hatalmas tálcán valami terítőfélét, de mint kiderült, az tészta volt (egyébként palacsintatészta), azon kellett enni. Evőeszköz nem volt, csupán kanál, amivel a marhát és a túrót ki kellett szedni a közös, palacsintával megterített tálcánkra, majd a felgöngyölt többi palacsintatésztát szétszaggattuk, ugyanis ezzel kellett az ujjaid között fogva megragadni az ételt és a szádba tömni, úgy palacsintástól...Nem vagyok finnyás típus, de nem sokon múlott, hogy a kaja vissza nem jött. 

A tészta egész jó lett volna, ha nem savanykás. Erősen gondolkodtam, kérjek-e egy kis tejfölt és némi cukrot, legalább túrós palacsintát gyártok ebből a förmedményből...Panaszkodni nem akartunk, elvégre nem tudtuk, mit várjunk az etióp konyhától. Most már tudjuk...

Mindenesetre élmény volt ez a két nap és azt hiszem sűrűbben kell majd felkeresni ezt a különleges várost, mert annyi érdekes dolgot tartogat még a kíváncsiskodók számára...:)

Tücsök és Bogár - Február

Februárban is rácsodálkoztam, néha jót derültem egy-két helyi híren. Íme egy csokor!:)

Madarakat mészárolt, börtönben végezte

6 hónap börtönbüntetésre ítélték azt a 23 éves férfit, aki drogtól túlfűtött állapotban mészárolt le és csonkított meg kacsákat, ludakat, és tyúkokat helyi telkeken.

1400-adszor a fordrásznál

Harry Brown 1961-ben járt először Billnél, a most 69 éves fodrásznál. Előtte egy londoni fodrászt keresett fel, aki nem úgy vágta le a haját, ahogy szerette volna, így Harry elment egy másik fodrászüzletbe, ahol helyrehozták neki korábban elrontott tincseit. Harry annyira örült az eredménynek, hogy 50 év alatt más nem nyúlt a hajához Billin kívül. Harry és Bill már az első vágás után jó barátok lettek, de soha nem ültek le egyik kocsmában sem egy asztalhoz. Nincs is rá szükségük, hogy a fodrászüzleten kívül is találkozzanak: két hetente Harry mindig felkeresi Billit egy hajvágásra.

Cukorlopásért Ł145-ra büntették

Egy carlisle-i férfit, aki ellopott egy Ł1 értékű csomag cukor, a bíróság Ł145 megfizetésére kötelezte. Michael John Kenny elismerte, hogy tavaly december 7-én az 1 Fontos boltból eltulajdonított egy csomag cukrot.

A carlisle-i iskolás lány lerakta a buszvezetői vizsgát

Jodie Wood, 18 éves carlisle-i diák, mosollyal arcán tépi ketté a papírlapra festett "T'-betűt, miután az összes vizsgáját sikeresen letette, és ezzel családjában folytatni tudja a immár 3 generáción keresztül vitt "buszos" hagyományt. Jodie ezzel édesanyja és nagyapja nyomdokába lépett, akik szintén buszvezetőként keresték meg a család számára a mindennapi betevőt. Mivel vizsgái elsőre sikeresen zárultak, Jodie akár emeletes vagy csuklós buszokat is vezethet.

Ittas anyuka taxi helyett rendőrautóba próbált beszállni

Egy carlisle-i anyuka ittas állapotban intett le egy rendőrautót, miután taxinak vélte, majd próbált beszállni. A járőr többször közölte vele, hogy ez nem taxi, majd a nő keresetlen szavakkal illette a barátját, amint az próbálta volna eltávolítani a taxinak hitt rendőrautótól. A nőt a bíróság Ł133-ra büntette.

Fűrésszel és kalapáccsal az asszony után

Egy carlisle-i férfi fűrésszel és kalapáccsal a kezében kergette barátnőjét az emeletre. A 28 éves Jonathanon paranoia és féltékenység lesz úrra, ha iszik. A bíróság megtudta, hogy a férfi az első sört délelőtt 10:30-kor gurította le, majd este 8 órára már a 16. dobozt pusztította el.

"Egy darabot a fülemből..."

Egy cumbriai gonosztevőt börtönbüntetésre ítéltek, miután verekedés közben vásárlók és turisták szeme láttára kiharapott egy darabot egy másik férfi füléből. A férfi szerencséjére a kórházban sikerült a hiányzó darabot visszavarrni.

Tücsök és Bogár - Január

Hoztam egy csokorral az elmúlt hónap helyi címlapsztoriaiból. Carlisle és a megye hírei következnek.:)

A cumbriai férfi elismerte, hogy fűrésszel szállt fel a buszra

A penrithi férfi egy 30 centis fűrésszel utazott Penrith és Carlisle között. A férfi tettéért a bíróságon felel.

Egy carlisle-i fogfájós férfi megfenyegette a recepcióst, miután elkésett a fogászatra kapott időpontjáról

Miután a recepciós közölte vele, hogy lekéste az időpontját és új időpontot kell kérnie a fogorvoshoz, a carlisle-i férfi megfenyegette a pult mögött ülő hölgyet, hogy "beveri a képét...". A férfit súlyos pénzbírságra ítélték.

A carlisle-i anya ittasan tolta csecsemőjét

Egy carlisle-i anyukát rögzítettek a térfigyelő kamerák, amint babakocsijával, és a benne lévő 10 hónapos csecsemőjével szlalomozik a városközpontban. A nő dülöngélt, esett-kelt, falakba ütközött, majd kis híján felborította babakocsiját, amint egy helyi járatú buszról próbált leszállni. A hölgyet letartóztatták.  

Egy cumbriai férfi, miután 15 korsó sört lehörpintett, anyósát autójának szegezte és azzal fenyegetőzött, hogy megüti

Az ítélet: 12 hónapos közmunka felügyelet alatt...

Egy éjszaka a csillagokkal

A Csillag Számláló Hét keretében felhívást intéztek a helyiekhez, hogy segítsenek feltérképezni az fényszennyezettséget az országban. Cumbriában még ma is fekete égboltot találunk esténként, ellentétben az ország sok más pontjával, ahol a mesterséges fények miatt ma már csak nehezen látjuk a csillagokat. A mérés azon alapszik, hogy ki, mennyi csillagot tud összeszámolni az Orion konstellációban a sötét égbolt alatt. Minél több a csillag, annál sötétebb az égbolt.

Egy vonatjegy Carlisle-ból Londonba akár többért, mint egy repülőjegy Londonból New Yorkba

A jelenlegi 319 fontról akár 450 fontra is emelkedhetnek a vonatjegyárak a fővárosba 2014-re, ami 4 fonttal több, mint egy oda-vissza út Londonból New Yorkba a US Airways-zel.

Egy carlisle-i férfi kitette 11 éves mostohafiát az esőre

A férfi, miután közölte a fiúval, hogy nem tűri többé a házában, cipő nélkül penderítette ki az esőre. A mostohaapa beismerte bűnösségét. 

Kártérítésre kötelezték, amiért bugyikat küldött nőknek postán

Egy 55 éves férfinek 2000 fontot kell kifizetnie azon hölgyek felé, akiknek 2 éven keresztül alsóneműket küldözgetett. A postára adott bizarr borítékok gyakran 2, de néha 4 pár női bugyit rejtettek.

Egy cumbriai apuka 25 ezer font értékű heroint gyömöszölt a kukoricapehelybe

A közkedvelt reggelis dobozokba rejtett heroint egy igazoltatás során találták nála a rendőrök gépkocsijában, amiért 6 év börtönre ítélték.

Anyuka bőrönddel repesztette meg lánya lépét

A sillothi hölgy tagadja, hogy lánya sérülését az általa nekihajított bőrönd okozta volna. Az ügyben vizsgálat folyik.

Megmenekült az Atlanti-óceánban pucéran vizibicikliző cumbriai páros

A két barát egy vizibiciklivel próbálta átszelni az Atlanti-óceánt, hogy pénzt gyűjtsenek egy newcastle-i kórház gyermekszív-sebészetének. 43 mérfölddel a kanári-szigeteki startjuk után azonban SOS jelet voltak kénytelenek leadni, mivel a kormánylapátjuk felmondta a szolgálatot. Indulásuk előtt egyik barátjuk a blogjában ezt írta: "Néhányan azt gondolják róluk, hogy őrültek. Ami valószínűleg így is van."

Öt

Még ma is emlékszem tesó és barátnője (most már felesége) arcára, amikor öt évvel ezelőtt elbúcsúztattak minket a sármelléki repülőtéren. Igen, ma öt éve, hogy megérkeztünk. Olyan szürreális volt az egész. Egy Isten háta mögötti, egykori katonai bázisról szálltunk fel. Az úti cél pedig London volt...

Egy jó nagy kalandot terveztünk, lesz ami lesz alapon, lazítani volt kedvünk. Mi sem, és az otthoniak sem gondolták komolyan, hogy elmegyünk. Azt meg pláne nem, hogy ebből öt év lesz...

A londoni idők voltak az igaziak. Egyre többen lettünk a Leyton Park Road-i házban, és lassan sorba kellett állnunk a fürdőszoba bejáratánál. Az otthon luxusa már a múlté volt, de a munkakeresés és a kezdeti lelkesedés egy nagyon jó kis társaságot kovácsolt össze. Persze, mint minden, ez is elmúlt, ideje volt "London országot" magunk mögött tudni és az "igazi" Angliában boldogulni. 

Az első valódi sikerélményem ekkor ért: kaptam egy állást egy manchesteri hostelben mint recepciós, miután előtte 3 órát hajlandó voltam Londontól Manchesterig megtenni csak azért, hogy egy 10 perces interjún részt vegyek. Büszke voltam, hogy ezúttal mások segítsége nélkül, saját erőből sikerült valamit elérnem!

Manchester először rideg valóságként ért, és nagyon hiányoztak a londoni cimborák is. Ha Ivetta és Agnes, a két lett tündér főbérlőnk és egyben lakótársaink akkor nem adnak lelki támaszt, lehet, hogy ott feladtuk volna. A mai napig nagyon jó barátaink, könnyes volt a búcsú ezúttal is, de Manchesterben nem jöttek be a számításaink, és noha a mai napig próbálkoznak, hogy menjünk vissza, ma már csak látogatókként járunk náluk. A várost azóta teljesen más szemmel nézzük. Az egyik leghangulatosabb brit nagyváros és bevallom, gyakran hiányzik picit, velük együtt...

Még Manchesterben mondta nekem egykori ír főnököm, hogy minél északabbra mész Angliában, annál kedvesebb emberekkel találkozhatsz. Ezt valahol aláírom, és akkor ez nagyban motiválta a Cumbriába való áttelepülésünket, amit most már akár letelepedésnek is hívhatnék. Emlékszem, amikor először kitettük a lábunkat a hiper-szuper vonatból, fejbe vert minket a vidéki trágyaszag.:) Penrith, majd Carlisle lett az otthonunk, ahol beindult a nagybetűs élet annak megannyi kellemes élményével és csalódásaival. Megismerhettünk pár jó fej emberkét, miközben eszméltünk: Anglia mindenféle-fajta embert megtűr, befogad, viszont a totális elfogadásra kár gyúrni, arra születni kell! Mi pedig nem ide születtünk, ezért - noha semmiben sem szenvedünk hiányt - soha nem fogunk közéjük tartozni. El lehet persze ennek az ellenkezőjét hitetni magaddal, de a lelke mélyén az igazságot úgyis mindenki tudja. A külföldiekkel szembeni udvarias fenntartást a britek mindig is gyakorolni fogják, de igazából ezen nincs mit csodálkozni. Megszoksz, vagy megszöksz...

Felmerül a kérdés: Mikor kezdünk angollá válni? Nos, erről egy nagyon jó cikket ollóznék IDE Olvassátok el!

Háznézőben

Az ingatlan-projekt folytatódik...

Nem messze tőlünk épül egy lakópark, melynek portájára a minap elmentem kíváncsiskodni, hogy mégis mit/mennyiért és hogy egyáltalán hogyan vágjon neki az ember. Kezembe nyomtak két tervrajzot, döntsem el melyik tetszik. Mivel zsákbamacskát nem veszek, szerettem volna megnézni ezeket a házakat, amik egyébként nagyon jól néznek ki képen. 

A kettő közül az egyiket ajánlották megtekintésre, bár ez sem volt egyszerű: az a fajta még épülőfélben van, ezért csak a tervrajz alapján lehetett volna dönteni, a szerződést pedig már az átadás előtt érdemes aláírni, különben nagy valószínűséggel lecsúszol róla. Tudni szerettem volna, mi van akkor, ha beköltözés előtt (viszont már a szerződés aláírása után) megtekintem a házat, de mégsem vagyok vele megelégedve és visszatáncolok. Erre a hölgy közölte, hogy "nincs vissza út..." Megnyugtató mindenesetre, de mivel tudomásom volt róla, hogy a szomszéd városban is most készült el egy ilyen lakópark és ott még van egy hasonló típusú ház, amit meg lehet tekinteni, mielőtt beköltöznek, gondoltam rákérdezek, ha már magától nem ajánlja fel. 

El is mentünk körbenézni, mert négy szem többet lát. Szép, tiszta, többnyire világos, 3 szobás házikóba léptünk. Első benyomásra tetszetős. Az ember azonban sokat vár egy új építésű ingatlantól, pláne ha a leendő otthonáról van szó, így muszáj kellő kritikával szemlélődni. Először is, 3 szobás házról van szó, ami, gondoltam a 21.századi igényeknek megfelelően van már megtervezve. Nem egészen ez volt a helyzet. Hogy mit értenek "szoba" alatt, azon a mai napig töprengek, de a mostani 2 szobás albérletünkben nagyobb a beltér, pedig ez a ház akár már 100 éves is van! 

Az volt az érzésem, hogy egy 2 szobás házban járunk valójában, amibe 3 szobát raktak. A kettő több lett volna ez esetben...

A nappali elsőre viszont tetszett. Elsőre...Talán mert nem hagyományos kocka, hanem az egyik fal amolyan csapott. Aztán gondolatban elkezdtem berendezni, és a méret és a kialakítás miatt ez elég nehézkesen ment, mivel csak egyféleképpen sikerült...

A házikónak egyébként a konyha része klasszul néz ki, melybe befér egy étkezőasztal is, bár arra nem számítottam, hogy a kert (kis füves hátsórész, nem az otthoni értelemben vett "kert") a konyhából fog nyílni, de ez végül is mellékes, és az sem lett volna gond, ha nincs kert, elvégre az időjárás és a napi rutin miatt az embernek szinte sosincs alkalma kihasználni ezt a "luxust". 

Amitől a hajam viszont égnek állt (noha 12 éve már volt szerencsém ilyen házban lakni itt UK-ban): padlószőnyeg a fürdőszobában!!! Egy használt lakásnál ez nem zavarna, mert az első dolgom lenne kihajítani és műanyag padlót vagy járólapot tenni a helyére, de ez egy új építésű ház! Tegyük fel nem arra lépsz ki, hanem terítesz a padlószőnyegre egy kilépőt. Ez rendben is lenne, de a gőztől előbb-utóbb benedvesedik, és innen már csak egy lépés a doh és a penész és a kísérő szagok, amiket tisztítószerekkel csak hellyel-közel lehet orvosolni. 

A hálószobához külön bejáratú zuhanyzó van WC-vel (már meg nem mondom, hogy ott volt-e szőnyeg), ezen kívül van egy ablak nélküli, kádas-mosdós fürdőszoba az emeleten (ott nem volt WC, de padlószőnyeg az igen...), illetve a bejáratnál egy külön WC. Ha mindent egy helyre tettek volna (fürdő WC-vel és mosdóval), akkor szerencsésebb lett volna a nappali és a hálószoba kialakítása és mérete.

Szintén elgondolkodtatott az a sok negatív komment, amelyet az építettőcéggel kapcsolatban olvastam egy fórumon. Nyilván egyedi eseteknek tekinthetők az olyan kritikák, mint például egy gerenda hiánya a mennyezetből, viszont a legtöbben csalódottságuknak adtak hangot, mondván a kivitelező ezt meg azt kifelejtett a házból, amiért utóbb már nem vállalják a felelősséget. Nem egy ember tett már jogi lépéseket hasonló okokból a cég ellen, és talán ezért is volt olyan hozzászóló, aki az ellenségének sem ajánlaná, hogy az ember tőlük vegyen lakást. 

Noha a kölcsönt megkaptuk volna, úgy döntöttünk, hogy visszatáncolunk, kivárunk, aztán meglátjuk, érdemes-e rajtuk keresztül házat venni, vagy inkább egy ingatlanügynökséghez fordulni. 

Természetes, hogy minden házzal vannak problémák, de egy használt esetében az ember számít erre, míg az új építésűtől többet vár, nem hiába fizeti ki érte azt a +30-40%-ot, amivel kevesebbe egyébként a használt lakás kerül, ami igazából nem sokban különbözik a modernebb társától...(folyt. köv.)

Albi kontra ház

A gondolat egy éve fogalmazódott meg, igazság szerint már akkor minden feltétel adott volt egy saját lakás/ház vásárlására. Mindehhez szükséges az ingatlan árának 10%-át befizetni amolyan foglalóként, ami még a tavalyi keresetünkhöz viszonyítva is simán kivitelezhető lett volna. Akkor még úgy döntöttünk, nem kapkodjuk el a dolgot, elvégre az albérlet egy rendkívül kényelmes dolog, mert ha meghibásodik valami, csak egy telefon, és a háziúr rögtön intézkedik, míg nekünk, külhonba szakadt magyaroknak eltart egy ideig kinyomozni, hogy bizonyos esetekben kihez forduljunk. Attól pedig nem kell tartani, hogy a háziúr egyik napról a másikra kitesz minket, mert itt nem így működik és a törvény kötelez.

A másik dilemma, hogy otthon szerettem volna beruházni hasonló dolgokba, mert egyrészt a mai napig haza is bankolok az otthoni (megjegyzem kimagaslóan jobb) banki kamatok miatt, másrészt meg később jól jöhet egy lakás kis hazánkban (is), ha már az embernek elege van az angliai bohóckodásból...

Meghánytam-vetettem a dolgot, és arra a következtetésre jutottam, hogy az ingatlan a legideálisabb befektetés, mert noha a mai napig nem kápráztatnak el sem az új, sem pedig a régi építésű brit ingatlanok, inkább fizetem saját magamnak az "albérletet" (ami ez esetben a törlesztőrészlet), mint egy idegennek. És ami számomra a legfontosabb: a nagy terv mellett is ugyan úgy tudunk majd ÉLNI, ergo az utazásokra, családra és barátokra ezentúl is lesz lehetőség, mert egy saját háznak semmi értelme nincsen, ha minden szórakozásod elviszi és közben a nappalidból a TV előtt ülve azt látod, hogy a világ elmegy melletted...

Konkrét időpont még nincs, igazából ezúttal semmi nem sürget, és a jelenlegi albérlet is egy jó választás volt anno szerencsére, és a házunk előtt hónapokig álló állványzat, ami véletlenül került elénk felállításra, is végre eltűnt.:)

Már megint: Eszem-Iszom!:)

Ildiéknél csináltunk egy kis főző-partit. Az ötlet úgy jött, hogy múltkor lapozgattuk náluk a receptgyűjteményét és leragadtunk a tokánynál. Akkor elhatároztuk, hogy elkészítjük, a desszert pedig epres-túrós lesz. Utóbbit Ildi már a borsostokány előtt legyártotta.:)

Mire elérkezett az a bizonyos hétfő, kicsit kibővült az eredeti felállás, ott volt Deszka és Mayáék is.:) Azt az utasítást kaptam, hogy készítsem én el a tokányt. Nem volt nehéz, mert Ildi és Jácint már előkészültek hozzá, rám tulajdonképpen már csak a kevergetés, ízesítés, vízadagolás maradt.:) Ezúttal is többször kóstoltam, tudom van, aki érzésből főz, de én nem bírom megállni, hogy ne kóstolgassam.
Életemben először ettem borsos tokányt, és bár pulykából készítettük marha helyett, igazán finom lett!
A következő hétfőn Tonyékat láttuk vendégül, a menü természetesen hazai volt, gulyás és máglyarakás. Viszonoztuk a korábbi vendéglátásukat, ahol csirkeraguval és túróslepénnyel fogadtak minket.

A nagy eszem-iszom persze még hátra van. Egy hét és újra otthon, tehát két eseménydús hét vár rám.:)

Blackpoolban

4 év után ismét eljutottunk Anglia Las Vegasába, a tengerparti Blackpoolba. Az egészet Jé szervezte, és mintha jobb időt is tudott volna rendelni, mint amilyen 4 éve volt.

Bérelt autóval mentünk, amiben külön kuriózumnak számítottak az ellenkező irányba nyíló hátsó ajtók. Természetesen ki-és beszálláskor az ajtót mindig a rossz felén próbáltam kinyitni, de itt Jácintnak éppen sikerült...:)

Blackpoolban Jének köszönhetően a távolságot 60m-es egységekben mértük: amikor rákérdeztünk, hogy milyen messze van még a hotel, a válasz "60 méter" volt. A szorzót persze még hozzá kellett tenni...:))) Az épület egyébként a tengerpart mellett állt, melynek mentén kilométereken keresztül hotelek és B & B sorakoztak. A hotelben reggelit is kaptunk, ekkor figyeltem fel arra, hogy az elektromos kandalló a falra van felszerelve, mint egy TV...
A város ellenkező felén felkerestük a Pleasure Beachet, ami tulajdonképpen egy vidámparkból áll (Anglia legmagasabb hullámvasútjával), nem messze tőle pedig egy vízipark található. A Blackpool Towernál (Eiffel-torony szerű épület) lévő mólón szintén egy kisebb fajta, amolyan búcsús vidámparkot véltünk felfedezni, ahonnét szép kilátás nyílik a tengerparti városra.

Ennek ellenére szerintem a várost leginkább emeletes villamosai dobják fel, melyek kilométereken keresztül robognak a tengerpart mentén. Az angol valóság azonban már nem annyira szemet gyönyörködtető...

Blackpoolban is van Madame Tussauds. Itt sikerült belebotlanunk Michael Jacksonba, Kylie Minogue-ba és Graham Nortonba, és biztonságosan átkísértük a Beatlest a zebrán...:)

Este egy Paparazzi nevet viselő olasz étteremben töltődtünk fel, éjfél előtt pedig már hülyeségtől túltöltve iszogattunk egy ír kocsmában.:)

A hotelbe visszatérve a tükör mindent elárult erről a hétfői napról...:)

Blackpool városáról korábbi és új képek ITT!

Szabadnapok

Idén a nyár csak egy-két napra villogtatja meg magát havi rendszerességgel. Ezt próbáljuk kihasználni.:)

Az egyik ilyen nyáriasabb nap (max. 22-23 fok) Mayáéknál ért minket. Meg is terveztek egy izgalmas napot számunkra. 30 perc alatt áthajóztunk Bowness-ből Ableside-ba, ahol ismét begyűjtöttünk egy hűtőmágnest (most már meg kéne számolni hánynál tartunk:) Innen elsétáltunk egy vízeséshez, ahol hódoltunk a legújabb idióta őrületnek, a plankingnek, aminek a lényege, hogy a legextrémebb helyszíneken kell hasra feküdni úgy, hogy a két kéz szorosan legyen a test mellett. Az jelenetről pedig fotót kell készíteni és közzétenni az interneten. A enyém így sikerült...:)

Jé taxis kollégája vitt minket vissza Bownessbe, ahol beültünk, pontosabban a jó időnek hála, kiültünk egy étterembe és elfogyasztottunk sok-sok finomságot. Én lazacos-rákos salátát tömtem be, ami olyan mély tányérban volt felszolgálva, hogy a villa hegye állítva éppen hogy kilátszott belőle!:)
Természetesen a pincérsrác is magyar volt, akárcsak a fagyis csaj Ableside-nál, arról nem is beszélve hány magyar jött oda hozzánk amíg kajáltunk...:)
További képek a kirándulásról az album vége felé ITT!

Pár napja pedig elhatároztuk, kinézünk az újonnan épült hatalmas Garden Centre-be Ildivel...
A buszsofőr először nem értette hová kérem a jegyet, aztán végül is adott, de közölte, hogy a körforgalmat építik és a piros lámpánál tudunk majd leszállni. Ekkor azt gondoltam, hogy a buszmegállót is érinti az építkezés, ezért nem akar ott megállni...
Aztán mikor leszálltunk, láttuk hogy nem hogy buszmegálló nincs, de a Garden Centre sem létezik.:) Pontosabban valami készülőben, de az épület vázát sem látni még, annyira kezdő fázisban van még az építkezés!:)
Program törölve tehát, irány vissza a város, de hogyan??? Egy pusztában voltunk, amolyan vidéki farmvilág, tehénbőgést hallottunk és a járda is hamar véget ért. Muszáj volt a fűben és a mellettünk elrobogó kamionok által keltett szélviharban elsétálnunk a legközelebbi buszmegállóhoz. 10-15 perc után találtunk is egyet, amolyan szigetecskét a nagy óceán közepén!:)
Nem sokkal később jött is egy busz, Ildi pedig azon imádkozott, nehogy az a sofőr legyen, aki kivitt minket a nem létező Garden Centre-be, mert akkor nem száll fel. Hát én sem szerettem volna látni kárörvendő tekintetét, de szerencsére ez egy másik távolsági járat volt.:)

Ennek ellenére jó kis kaland volt, és nyugodtan mondhatjuk, hogy mi már megépülése előtt el tudtunk menni a Garden Centre-be!:)))

A technika ördögei

15-20 évvel ezelőtt azt gondoltam, hogy a 21.században a technika révén leegyszerűsödik majd az életünk, így a munka és a mindennapok könnyebbé válnak. Nos, kivételek mindig is lesznek, íme három példa, amit az utóbbi időben tapasztaltam.

A szelektív hulladékgyűjtés területén kezdünk átesni a ló másik oldalára. A munkahelyen például már nem csak az üvegeket, műanyagot és a kartonpapírt válogatjuk szét, de az ételmaradékon belül is tudunk szanálni!
A cég nemrég beruházott egy 10 ezer font (3 millió Ft!) értékű konyhamalac szörnyetegre, ami ráadásul még válogat is! A csontot és az ananászhéjat nem képes megemészteni, sőt, az sem mindegy miből étkezik: a moslékot fehér kukában kell neki gyűjteni, amibe zacskó elhelyezése tilos (hátha bezabálja és még valami baja lesz tőle), a korábbi, kukazsákkal bélelt szürke kukákba pedig ezentúl ételmaradék nem kerülhet. A szörnyeteg táplálása, illetve a fehér kukák elmosása (képzelheted milyen nehéz őket tisztítani miután mindenféle étel megfogta őket) a mosogatók dolga.
Nemrég a szörnyeteget valaki papírszalvétával, vagy valami, nem ínyére való dologgal etette meg, következésképpen bekrepált. A javíttatása egy ilyen masinának gondolom nem egyszerű és nem is olcsó, de azóta újraélesztették és ontja magából az érdekesebbnél érdekesebb "illatokat"...A jelszó: "FEED THE BEAST", azaz "ETESD A SZÖRNYETEGET"! A szlogen átvitt értelemben akár a szörnyeteget etető mosogatónőre, Lindára is vonatkozhatna...Kérdés persze, hogy melyik környezetbarátabb...;)

Szintén céges dolog, hogy közel fél éve egy automata adja ki az éttermek számára a váltópénzt, illetve nap végén kéri a bevételt. A dolog lényege, hogy ne mi számoljunk, hanem a gép, ami persze olykor-olykor nem sikerül neki tökéletesen, és bizonyos címleteket visszaköp 10-szeri próbálkozás után is. Ha pedig aprópénz kerül a papírpénz közé (a fém-és papírpénzt külön rész számolja), a gépezet megzavarodik és máris visszatérhetünk a jó öreg kézi számolásra...

És ha már pénz! Az online bankolás szabályai is változtak, mondhatni ha eddig nem volt szuper-biztonságos, akkor most az. A belépés a következőképpen néz ki:

1. Megadod a felhasználó neved
2. Válaszolsz egy előre beállított kérdésre: pl. "Mi apád keresztneve?"
3. Egy véletlenszerű, 6 számjegyből álló kódot beütsz.
Nos, ezt a kódot egy úgynevezett Biztonsági Kulcs generálja, ami most a bank új heppje. Az egész olyan, mint egy miniatűr számológép, melyet a bank egy sorozatszámmal látott el és így mindenkinek személyre szólóan küldött ki. A kütyü-mütyü élettartalma 3-5 év, ezután lemerül és cserére a bankba kell majd bevinni. Jó ha mindig kéznél van, pláne ha melóból vagy netán külföldről akarsz bankolni. Aki otthon hagyja, az nem bankol online...
4. Tehát bekapcsolod a szerkentyűt, de mielőtt a 6-számjegyű kódot generálni tudnád vele (a kód tehát minden belépéskor más és más), be kell ütni egy PIN-kódot is a készülék használatához, amit te állítottál be korábban. A belépés után egy gombnyomásra megjelenik egy 6-számjegyű kód.
5. A számsor bevitele a bank beléptető oldalára.

5 lépés után bent is vagyunk! Elég persze az 5 lépés valamelyikét elrontani vagy nem emlékezni netán a korábban beállított biztonsági kérdésekre, belépőkódokra, és máris nem unatkozunk, indulhat a találgatás! Ha minden lépésnél megfeleltél, verejtéket letörölve homlokodról máris eléd tárul számlád egyenlege, és már a rajta lévő jelentéktelen összeg sem zavar, mert tudod, hogy ismét megcsináltad, BEJUTOTTÁL!;)

Costa del Carlisle...

9 fok! Ez már vicc! Olyan érzésem van, mintha napok, sőt talán hetek óta nem léptük volna át a bűvös 15-öt, ami fölött már tavaszról beszélhetnénk. Jelzem 5 nap és itt a nyár...
Egy egy-két napos drámai lehűlés még oké, elviselem. De a folyamat hetek óta tart, miközben megyünk ki a tavaszból (ami még jó múltkor mintha 1-2 napra beköszöntött volna...)
Szeretnék már pólóban ücsörögni idebent (rövid gatyáról álmodni sem merek), a Tesco-ig kabát nélkül elsétálni...Példa még nem volt rá, hogy nyáron be kelljen fűteni, hát most erősen fennáll a veszélye...
Ahogy egyik ismerősöm ma ezt a facebook-on "megaszondta": "Costa del Carlisle...!"

Már megint világvége...

Állítólag május 21-én vége kellett volna hogy legyen a világnak. Ezt csak utólag tudtam meg, de páran biztos bedőltek a jóslatnak, mert a szombat éjszakai buszra meglepő módon nem hogy részegek, de még egy árva lélek sem szállt fel Penrithben! Másnap aztán már módosították a világvége időpontját október 21-re. Amikor megkérdeztem munkatársaimat, hogy mégis mi volt ez a május 21-i jóslat, az egyikőjük azt válaszolta, hogy az ő információja szerint ez "csak" az ítélet napja volt, amit a "következő" világ végéig 5 hónap szenvedés követ. Tehát október 21-ig SZENVEDÜNK! Ezzel persze újat nem mondott: "drága" munkahelyünkön már hónapok óta tart ez a folyamat és nem hinném, hogy a későbbiekben ez változna...:)

De ha már ítéletnapja: két napos késéssel ugyan, de megkaptuk. Hétfőn olyan erősségű szél fújt egy teljes napon keresztül, hogy a háztetőn elmozdította a cserepeket, így a padlásunk per pillanat egy hatalmas csillagvizsgálóhoz hasonlítható, ahonnét több lyukon keresztül vizslathatod az eget! A cserepek elvándorlásáról úgy szereztünk tudomást, hogy míg a konyhában a főzés miatt nyitva volt az ablak, egy dörrenésre figyeltünk fel az emeletről. Mint kiderült, az akkor már nyitott tető és a nyitott konyhaablak, no meg a kinti szélvihar miatt a padlást és a lépcsőfordulót elválasztó, a mennyezeten vízszintesen elhelyezkedő elég nagyméretű falap is elvándorolt, betekintést nyújtva a padlástérbe.
Ideiglenesen valami fóliával lefedték belülről a lyukakat, így a csillagvizsgálat megszűnt, de legalább nem lesz vízgyűjtő a fejünk felett...

Mint később megtudtuk, Carlisle környékén 120km/h-s szél fújt, de a megyében mértek 145km/h-s szelet is! Tőlünk nem is olyan messze, Skóciában pedig 160km/h-s szelek tomboltak, így az ország nyugati partvidékén a Skóciából Angliába induló vonatokat egytől egyik törölték, így több száz utas rekedt Carlisle-ban.
Glasgow környékén hidakat zártak le és az emeletes buszokat is leállították, félve a borulástól. A viharos idő másik hátulütője a novemberi hőmérséklet, ami ilyenkor már itt sem jellemző, mégis, a napokban a hőmérő higanyszála 12-13 fok körül mozog, éjjel pedig 5-7 foknál nincs több. Szégyen-gyalázat, de május végén be kellett fűteni! (mivel nem skandináv vér folyik bennem és nem akarok sapkában és sálban a laptop előtt pötyögni, muszáj a házban lévő 17 fokot kicsit feltornázni!)

A zord időnek azonban volt egy pozitív következménye is. Az előre betervezett portugál étterembe tett látogatásunknak ezúttal nem szabhatott határt a tömeg (legutóbb kb. 2 óra várakozás után tudtak volna asztalt adni nekünk, annyira népszerű a piri-piri csirke!), így miután négyen a London Road-on többször nekifeküdtünk az orkánnak, eljátszva Michael Jackson Smooth Criminal c. videó klipjének "bedőlős" táncjelenetét, nagy nehezen megérkeztünk a szinte üres étterembe. A piri-piri csirke lényege a fűszerezésben keresendő, a portugál öntetek pedig különleges ízvilágot varázsolnak.

A másnap munkába menet ismét küzdelemmel telt. Egyik pillanatról a másikra akkora eső zúdult le, hogy természetesen bőrig áztam, mire kiértem a buszmegállóba. Az orkán viszont akkor éppen áldásként ért, mivel az eső után pillanatok alatt majdnem teljesen megszáradtam!

Éjjel hazaérve alig vártam, hogy egy jó forrót tusoljak, ám a zuhanyból csak jéghideg víz folyt. A baj csőstül jön ugyebár... Az éjszaka első felét a bojler papírjainak tanulmányozásával töltöttük, majd feladtuk, és mégis...Egyszer csak visszatért belé a lélek, az újraélesztés sikeresen megtörtént!:)

A híreket olvasgatva pedig már megint aktívkodik az izlandi vulkán és mivel hozzánk elég közel van, na ná hogy itt törlik a legtöbb járatot. Skóciában eközben akinek van kedve, joghurtos dobozokban gyűjtheti a hamut, amit az ottani kutatók szíves-örömest kielemeznek.;)

A nagy zabálás

Gasztronómiai élményekben gazdagon telt el a március.
Kezdődött Mayáéknál még a hónap elején azzal a bizonyos két tortával, amiről az előző bejegyzésben írtam. Aztán a hónap közepén egy héten kétszer is különleges bendőtömésre voltam hivatalos, mindkettőn céges apropóból. Az egyik egy kínai vacsora volt a "kiváló dolgozóknak" (erről majd egy másik bejegyzésben), míg a másik egy lazább "csapat-vacsora" Penrith kitűnő indiai éttermében. Az előbbinél leginkább a desszert fogott meg, ami licsi ízű jégkása volt apró palacsintalapokkal (ezt úgy kell elképzelni, mint a rétestésztába töltött csokoládét, mely méretre és alakra is nagyon hasonlít az after eight csokihoz), az utóbbi különlegességét pedig a tócsihoz hasonlító indiai kenyér és egy közepesen erős rák curry adta, mely a ház ajándéka volt!:)

A hónap végén érkezett látogatóba Ildi barátnője Ági, mely alkalomból még pár embert meghívva szerettük volna kipróbálni Carlisle jelenleg legnépszerűbb portugál éttermét. Mint később kiderült, az étterem olyan népszerű, hogy 2 órát kellett volna várnunk egy asztalra (előre foglalás nincs!), amit szépen megköszöntünk és helyette egy Thai vendéglátóba tértünk be. Természetesen a kaja és a társaság remek volt (magyar-litván), a hatalmas, gyönyörűen faragott, mázsa-súlyú székekben kiskirályokként éreztük magunkat. Az asztal egy üveglappal lefedett terepasztalra hasonlított, melyet szívesen felnyitottam volna, hogy szemrevételezzem a benne lévő csodás faragványokat.

A kiszolgálás és az egész hely hangulata miatt valóban a Távol-Keleten éreztem magam: a hangszórókból thai zene szólt, a pincérnők zöld köntösben és valami strandpapucsszerűben szolgáltak fel (természetesen thai származású volt mind), üdvözléskor és elköszönéskor pedig felvették az imádkozó mozdulatot és hajlongtak, ahogy az szokás.

Ági utolsó napján egy kiadós városi séta után betértünk a Shanghai Shanghai névre hallgató büféétterembe, ahol aztán volt élmény bőven. Kezdődött azzal, hogy már séta közben valami miatt a bálnákról esett szó, majd az étteremben is több "angol bálnát" sikerült szemügyre vennünk (ritkán látni ennyire extrém méretű embereket egy helyen, pedig messze voltunk a Mcdonaldstól:) Egyikőjük beúszott a képbe Ildiék nagy fájdalmára és rendesen takarta azt, amit akkor éppen látni volt fontos...:)
A másik "bálnát" inkább nevezném sertésbálnának made in the uk! A mögöttünk lévő asztalnál zabált hasonló méretekkel megáldott és azonos kultúrkörből származó feleségével, miközben gusztustalanul böfögött majd hatalmasat prüszkölt (oda sem mertem nézni) és közölte társával, hogy mindjárt képen törli! Távozásukat felháborodott tekintetek kísérték és utólag már sajnálom, hogy nem örökítettem meg kamerámmal eme különleges brit állatfaj viselkedését, mely minden bizonnyal Justin Biebert verte volna a youtube nézettségi listáján!
Ennek ellenére jót ettünk és szórakoztunk, és a nap végére már azt is kiderítettük, hogy a bálna ivarszerve bizony 9 méter!:))

Találkozás Bownessie-vel

Jelentem, már Angliának is van tavi szörnye!:)

Noha Skóciában Nessie népszerűsége töretlen, elképzelhető, hogy hamarosan konkurenciája akad a Windermere tavát lakó személyében.
Anglia szörnye Bownessie névre hallgat, mivel felbukkanása a Windermere-tó partján fekvő Bowness kisváros közelében történt.
Bownessie létezéséről már hónap óta beszélnek. Egy, az Anglia és Franciaország közötti csatornát rendszeresen átúszó emberke épp a következő megmérettetésére készült a Windermere tóban, amikor is furcsa, nagy testű dolog suhant el mellette nagy sebességgel a víz alatt. Mivel ilyet korábban még nem tapasztalt, pánik hangulatban ért véget az edzés.
Pár héttel később egy, a parton bámészkodónak sikerült lefotóznia Bownessie-t, ahogy négy púpjával a víz felszíne fölé "magasodott".

Gondoltuk, mi is teszünk egy próbát, és ha már Mayáéknál vagyunk, lemegyünk a tóhoz megetetni Bownessie-t. A 4-púpú félelmetes szörnyeteg épp a part mellett sütkérezett, érkezésünk cseppet sem zavarta, és boldogan engedte magát fotózni. Mondanom sem kell, az én képem klasszisokkal jobb lett, mint amit a brit sajtó lehozott, tessék megnézni!:)

A tóparti hattyúktól jobban be voltam rezelve, mint Bownessie-től, mert míg utóbbi hangtalanul punnyadt, addig ezek a hatalmas fehér madarak morogva vettek tudomást rólunk.
Bownessie volt a hab a nap tortáján. No de milyen tortán! Sőt, nem is egyen!:) A fantasztikus gulyásleves után Maya két gasztronómiai csodája már alig várták, hogy beléjük kóstoljunk, és bizony Bownessie ebből semmit nem kapott!;)