Kedvenc bölcsességeim minden napra

2010. július 12., hétfő

Rajinda 30. rész

Középpontban

Így, a 30. rajindás bejegyzés környékén azt hiszem teszek egy kivételt és megpróbálom többnyire magamat tenni az események középpontjába.;) Semmi pánik, a blog nem fog átalakulni énközpontú munkabloggá. Továbbra is a VILÁG érdekel!

Kezdjük azzal, hogy a tavaly június elején megkezdett NVQ-s, felszolgálási ismeretekről szóló tanfolyamom, hivatalosan is véget ért: pincér lettem.:) Ez az első olyan képesítés, amit az Egyesült Királyságban szereztem meg. Továbbra is fenntartom azon álláspontomat, hogy bármit is csináljak, arról bizony muszáj papírt szereznem...
A 8 témakörből álló, vizsgákra és gyakorlati részre épülő kiképzés teljesítése kb. egy évet vesz igénybe. Ha netán a vizsgákat ismételni kellene, akkor ez több hónappal is kitolódhat. A mentoromat, Natalie-t, sikerült teljesen lenyűgöznöm, amikor a vizsgákat az átlagos 6-8 hónap helyett 4 hónap alatt magam mögött tudtam, és jól esett a dicsérete akkor is, amikor februárban (8 hónap után) végleg elváltunk abban a reményben, hogy hamarosan ismét látjuk egymást.

Az NVQ kezd egyre nagyobb szerepet betölteni a cégnél. Olyannyira, hogy főszakácsunk, Monju, a minap teljes pánikrohamban kérdezgette, hogy mit/hogy/miért/kivel/hogyan stb. tanultam ezalatt a pár hónap alatt, és hogy mennyire nehezek a vizsgák. Hirtelen "lelkesedését" a téma iránt a park főséfével folytatott diskurzus előzte meg, aki jelezte, készüljön, jön az NVQ, meg kell szereznie, mert hogy néz az ki, hogy egyes főszakácsok a cégnél kevesebb iskolával és ezáltal tudással rendelkeznek, mint a beosztottjaik?! Mintha a cég kezdené felismerni e fura, kissé szürreális helyzetet...

Idén sikerült azt is "elérnem", hogy az étterembe látogató különböző nagyfőnökök 90%-át kiszolgálhattam. Na, nem mintha kapálóztam volna értük...
Kezdődött a langaléta Andy váratlan látogatásával, aki mindent rendben talált és a szervizem után annyi visszajelzést is hagyott, hogy "Good trade-up opportunities", azaz jó szakmai kilátások. Andy, Te viccelsz velem! Egész életemben vendéglátózzak...???
Aztán beállított a park főséfje, John, egy Eddie nevű pasas (úgy mondták nagyon fontos ürge, amolyan vendéglátós főnökök főnöke beosztás) kíséretében, hogy teszteljék a hamarosan bevezetésre kerülő új menüt. Mindez előjátéka volt annak, ami másnap következett. Ekkor ugyanis Eddie barátunk elhozta a többi park vendéglátós főnökeit is, hogy rácsodálkozzanak az új falatokra. Köztük volt az öreg, fanyar lady is, akinek anno nem tetszett nálunk a birkahús.
Örültem, hogy a másnapi társaságot majd egyik kolleginának kell kiszolgálnia. Tévedtem...Új főnökünk, a Szőke hatalmas mosollyal az arcán közölte, hogy John a tegnapi kiszolgálásom után azt szeretné, ha a nagyfőnököket ismét én szolgálnám ki...! Pfff...Nem volt más választásom...

A nagyfőnökök természetesen az agyunkra mentek. No, korántsem azért, amiért azt várni lehetett. Túlságosan igénytelenül vacsoráztak; nem kértek friss tányért, inkább ették a főételt az előételes tányérból. Az rendben van, hogy kóstolni jöttek, de a munkánkat ezáltal nem hagyták normálisan végezni.
Szerencsére a Szőke parája is alábbhagyott azon az estén, ez is sokat könnyített a dolgokon.
A nap végén John odajött hozzám és kéznyújtással köszönte meg a munkát, amit másnap megismételt az irodában is, ahol éppen összefutottunk.

Közel egy éves történet már, de ha eddig nem, akkor most itt érdemes megemlítenem, hogy a cég által üzemeltetett 4 park minden egyes fine dining éttermében akaratlanul is ott vagyok...Semmi nárcizmussal átitatott skizofréniáról nincsen szó, csupán volt anno egy fotózás, amire úgy KÜLDTEK el, mondván lefényképeznek uniformisban.
Eltelt pár hónap, és a munkahelyre érve megrökönyödve láttam, hogy egyenruha-reklámként pózolok a Rajinda-konyha falán, mellettem a női változat, illetve egy séfnek beöltözött, szintén ismeretlen kollega és kollegina, valószínűleg egy másik parkból. Jó poén, gondoltam akkor, kicsit olyan, mint anno az érettségi tablón tanárként látni magad. Természetesen azóta is szemléltetem, hogy hogyan kellene helyesen öltözködnie egy pincérnek!;)

Most pedig zárom ezt a bejegyzést azzal, hogy két teljes hétig biztos nem szolgálok majd éttermi történetekkel, mivel végre megkezdem az ilyenkor szokásos, két hetes nyári szabadságomat!;) Egyéb témákra ez a korlátozás nem vonatkozik! Viszlát később!;)


4 megjegyzés:

ememem írta...

Wow! Ze mint modell :) Teljesen egyetertek a valasztassal, siman ubereled az angolokat, hogy az indianokrol ne is beszeljunk :)

zoltanne írta...

Korábban már megtettem, de most ismét gratulálok a külhonban elért eredményeidnek! Azért lehetek egy kicsit büszke rád, ugye? :)
Egyetértek ememem-mel!!

hpeter írta...

hihi, a magyar virtus és külső:) kiváncsi vagyok mikor nyitod itthon majd meg a kis hangulatos, különleges és nem szokványos éttermedet:)megnézném.

Névtelen írta...

oh yeah valaki híres lett! wow! gratula a képesítéshez is very well done!
vargak