Mi szem szájnak ingere...
Körülbelül így írnám le a legutóbbi staff-party (melós összeröffenés munkán kívül) lényegét. Mert hogy a kaja volt a legemlékezetesebb...
A staff-party ötlete még véletlenül sem főnökünktől, Matt-től származott. Persze ez még nem is lenne olyan nagy tragédia. Az ötletgazda épp a két részmunkaidős volt, Charlotte (aki nagyon ritkán dolgozgat nálunk) és Anthony (aki többet dolgozik a szomszédos bárban, mintsem a Rajindában.;)
A dolog lényege az lett volna, hogy a csapat egy éttermi vacsora után egy szórakozóhelyen együtt tölti az estét. Sajnos nem így alakult, a csapat kettévált, aztán az a másik csapat is tovább zsugorodott, mivel a hajó "kapitánya" jobbnak látta máshol, nélkülünk, cimbivel múlatni az időt...
Másnap mindenkinek meg volt erről természetesen a saját véleménye, de már megszoktuk, hogy munka közben sem látjuk sokat a kapitányt, miért lenne ez másként civilben.;) Természetesen nem ő, hanem inkább az általa felvállalandó ún. csapat-összerázó szellem hiányzott. Megcsinálta hát Matt a maga buliját, bár elvből másként cselekedtem volna...De térjünk a lényegre!
Mint azt említettem, a buli fénypontja már az elején eljött, a vacsorával.
Egy kisvárosi spanyol étterembe mentünk, ahol olyan spanyol hangulat fogadott minket, melyet a spanyol vendéglátósok is megirigyelhetnének. Pedig a személyzet angol volt, de ezt csak erős brit akcentusukból derült ki:)
Igazából egy spanyol est volt ez, mintsem egy csendes-romantikus spanyol étterem. A hangszórókból több jellegzetesen spanyol dal is felcsendült, köztük a "Viva Espana!" No, ez utóbbi szó szerint bömbölt, amikor épp a főfogást tálalták.
Kíváncsi vagy mit lapátoltunk be? A büfé szerű, kétfogásos menü alapját a hal és effélék adták, köztük a füstölt lazac, a homár, a kagyló és egyéb kisebb rákfélék.
Volt persze velősebb étek is, amolyan spanyolos csirke és marha formájában. Mindehhez szangriát kortyoltunk, és a hab a tortán már csak a napsütéses nyári este és a tenger morajlása lett volna.
Ennek ellenére teljesen le voltunk gyűgözve a kiszolgálástól és a megannyi féle-fajta ételtől, melyek még a kanári-szigeteki gasztronómiai élményemet is messze túlszárnyalták.
Meg is éheztem, be is fejezném itt a történetet, csupán annyi a végére, hogy jól laktam mint a duda...!:)
Körülbelül így írnám le a legutóbbi staff-party (melós összeröffenés munkán kívül) lényegét. Mert hogy a kaja volt a legemlékezetesebb...
A staff-party ötlete még véletlenül sem főnökünktől, Matt-től származott. Persze ez még nem is lenne olyan nagy tragédia. Az ötletgazda épp a két részmunkaidős volt, Charlotte (aki nagyon ritkán dolgozgat nálunk) és Anthony (aki többet dolgozik a szomszédos bárban, mintsem a Rajindában.;)
A dolog lényege az lett volna, hogy a csapat egy éttermi vacsora után egy szórakozóhelyen együtt tölti az estét. Sajnos nem így alakult, a csapat kettévált, aztán az a másik csapat is tovább zsugorodott, mivel a hajó "kapitánya" jobbnak látta máshol, nélkülünk, cimbivel múlatni az időt...
Másnap mindenkinek meg volt erről természetesen a saját véleménye, de már megszoktuk, hogy munka közben sem látjuk sokat a kapitányt, miért lenne ez másként civilben.;) Természetesen nem ő, hanem inkább az általa felvállalandó ún. csapat-összerázó szellem hiányzott. Megcsinálta hát Matt a maga buliját, bár elvből másként cselekedtem volna...De térjünk a lényegre!
Mint azt említettem, a buli fénypontja már az elején eljött, a vacsorával.
Egy kisvárosi spanyol étterembe mentünk, ahol olyan spanyol hangulat fogadott minket, melyet a spanyol vendéglátósok is megirigyelhetnének. Pedig a személyzet angol volt, de ezt csak erős brit akcentusukból derült ki:)
Igazából egy spanyol est volt ez, mintsem egy csendes-romantikus spanyol étterem. A hangszórókból több jellegzetesen spanyol dal is felcsendült, köztük a "Viva Espana!" No, ez utóbbi szó szerint bömbölt, amikor épp a főfogást tálalták.
Kíváncsi vagy mit lapátoltunk be? A büfé szerű, kétfogásos menü alapját a hal és effélék adták, köztük a füstölt lazac, a homár, a kagyló és egyéb kisebb rákfélék.
Volt persze velősebb étek is, amolyan spanyolos csirke és marha formájában. Mindehhez szangriát kortyoltunk, és a hab a tortán már csak a napsütéses nyári este és a tenger morajlása lett volna.
Ennek ellenére teljesen le voltunk gyűgözve a kiszolgálástól és a megannyi féle-fajta ételtől, melyek még a kanári-szigeteki gasztronómiai élményemet is messze túlszárnyalták.
Meg is éheztem, be is fejezném itt a történetet, csupán annyi a végére, hogy jól laktam mint a duda...!:)
