Emlékezetes napok...

Sok-sok esemény történt az elmúlt 2-3 hétben, amire még biztos egy jó darabig emlékezni fogok. 

Az angol királynő uralkodásának 60 éves jubileumát volt szerencsénk a szabadnapunkon nyomon követni, már ami a koncert részét illeti (az egészből leginkább ez hozott lázba). Ildi, Heni, Jácint és jómagam a főtéren felállított kivetítőn keresztül néztük az élő közvetítést Londonból. Az est fénypontja volt, amikor a műsorvezető felkonferálta a JLS fiúcsapatot, melynek hallatán a téren összegyűlt kb. 100-150 fős "tömeg" hangos fújolásban tört ki. Az ok: a JLS éppen pár nappal korábban mondta le Carlisle-i fellépését, ami kiheverhetetlen fájdalmat okozott a város polgáraiban...:)

A hideg miatt a közvetítés végét már otthon néztük meg és egy élmény volt. Nem csak Elton John vagy Kylie Minogue fantasztikus produkciója miatt, hanem mert jó volt látni, hogy a királynőt mekkora szeretet és tisztelet övezi ebben az országban és hogy a nevéhez köthető eseményen egy színpadon állhat egy szexi Kylie, egy rózsaszínben pompázó Elton vagy egy színes bőrű vak amerikai énekes, Stevie Wonder. Egy országot ilyen és hasonló rendezvények kovácsolnak eggyé, nem pedig a szemellenzős, a "vezér" által csakis azonos értékrend mentén beválogatott műmajmok parádéja a Kossuth téren...

Az ezt követő szombat már más apropóból marad emlékezetes. Meló után hazaérve hajnali 1:20 perctől egészen 4:20 percig hajléktalanná váltam...! Történt ugyanis, hogy Jácint a kulcsot a zárban hagyta és eltávozott aludni...de nagyon...Annyira, hogy a dörömbölést nem hallotta meg (csengőnk nincs, de nem biztos hogy a lényegen változtatott volna), a mobiltelefon pedig szintén nem képes csodát tenni, ha le van halkítva és még a rezgő funkció is mély álmát alussza...Jácint mobiljára a 3 órás várakozás alatt 3 olyan üzenet is érkezett, amelyért valószínűleg életem végéig az inkvizíció üldözne Istenkáromlásért, ha olvasná a katolikus egyház...! A Guiness Rekordok Könyvébe pedig valószínűleg bekerülök, mint az Egy számot legkitartóbban hívogató ügyfél, miután Jácint mobilja 51(!) nem fogadott hívást regisztrált...!

A pirkadat fényénél a csöndet a bejárati ajtó kattanása törte meg, majd egy rémült tekintet kukucskált az ablakpárkány felé, ahol addigra már a túlélésért küzdöttem...:)

Aztán voltak nálunk ezer éve nem látott barátok is a messzi London mellől. Eljöttek, hogy 500km levezetése után másnap ismét autókázhassanak Cumbria hegyes-völgyes tájegységein. A jelenleg népszerű mobiltelefonos applikációk rendkívül lebilincselték a társaságot, de szerencsére a varázslat a Honister-hágónál szertefoszlott és keményen meg kellett küzdeni ezért a csodáért!;)

Aphrodité, avagy Kylie Minogue Manchesterben!

Tavaly ősszel olvastam Kylie új, Aphrodite Les Folies című világ körüli turnéjáról, amit a szakma szerint nem csak az ausztrál énekesnő, de a popipar egyik leglátványosabb koncertjeként harangoztak be. Gondoltam, akkor ezt vétek lenne kihagyni!

Az énekesnő ezzel a popos-diszkós lemezével és turnéjával talán most érte el karrierje csúcspontját. Pár éve még arról olvastam, hogy küzd a rák ellen, április 1-én pedig 24-szerre is fellépett a manchesteri arénában, ami után még három show-t lenyomott ugyanott. Ma éppen Londonban lép fel, ahol az O2-t öt előadásra bérelte ki!
Legtöbb koncertjét itt, Nagy-Britanniában adta/adja, ahol csupa pozitív kritikát kapott. Persze nem csak ő a rekord-döntögető: manchesteri koncertjén Kanadától és az Egyesült Államoktól kezdve Ciprusig mindenféle náció képviseltette magát (na meg két magyar pupák:) és volt egy olyan pár is, akik pontosan 20 évvel ezelőtt ott, Manchesterben látták Kylie-t először fellépni!

Nekünk ez a 4. bulink volt a M.E.N. Arénában, és bár az előzőekről is ódákat zengtem, ez a show verte a korábbiakat, leginkább látványban és hangulatban, mely utóbbi az első perctől kezdve leírhatatlan volt. Volt jó néhány pillanat, amikor nem engedtük Kylie-t folytatni az éppen aktuális dalt vagy mondókáját.:) Az egész koncertet végigkísérte az L.O.V.E. és az ilyen pillanatok miatt érdemes az aréna koncerteket látogatni.

3D-s látványelemek, profi táncosok és levegőakrobaták, repülő Kylie és szökőkutak varázsolták elénk Aphrodité Istennő mese-világát, és eközben magam előtt láttam Madonnát, amint nyugdíj-kérelmét szorgosan töltögeti...:)
Az embereknek mindig is cirkusz kell, és ha ezt jól csinálja valaki, akkor egyszerre több tízezer ember éli át a csodát!;)

Nem bírtam megállni, hogy ne videózzak néha, így születtek ezek a felvételek, (köztük a fénykép a bejegyzés elején) amelyekből a legjobbakat válogattam ki. Szerencsés helyen sikerült letáboroznunk, így Kylie-t többször is szemrevételezhettük egészen közelről!:) Jó szórakozást!;)

És a többi videó ITT, a youtube csatornámon!

"One Moment In Time", avagy Whitney Houston koncert Manchesterben!

Június 16. Több, mint két hónapot kellett várni, hogy ez az álom is valóra váljon: az énekesnő április 8-i koncertjét a nyárra halasztotta. Whitney Houston Nothin' But Love világ körüli turnéjának 49. és egyben utolsó előtti fellépését néztük meg.

A koncert előtti várakozás jó hangulatban telt. A M.E.N. Arénába immár harmadjára látogattunk el, mondhatni törzsvendégek vagyunk már. Tina Turner és Madonna után most Whitney-n volt a sor, hogy bizonyítson.
Lassan teltek a percek és közben eljátszottunk a gondolattal, hogy e három élő legenda vajon hogyan lazíthat 1-2 órával a fellépések előtt. Nos, a mi elgondolásunk szerint Madonna valószínűleg a legújabb Jesusszal gyűri a lepedőt a hotelszobában, míg Tina anyókás szemüvegben sálat köt. És hogy mit csinál Whitney? A jelen felállás szerint csokis tortaszeleteket töm magába!;)
Noha Whitney valójában felpakolt magára jó pár kilót, az előadás színvonalából ez mit sem vont le!

Míg a közönség a nézőtéren és a lelátókon a helyét kereste, vagy éppen sörért rohangált ki a büfébe, addig a hangszórókból folyamatosan Michael Jackson szólt. Szinte az egész Thriller albumot meghallgattuk, sokan táncra perdültek, mintha...
A Man In The Mirror-nál a refrént egy fél lelátó zengte, majd a végszó, az örök üzenet, mely ezúttal valahol Whitney-től is jött: "make that change", és a Whitney Houston koncert elkezdődött.

Régi és új dalok váltogatták egymást, néhol kicsit áthangszerelve. A közönség végig lelkes maradt. Fújogások, csalódott távozók, bekiabálások nem voltak, csupán "Whitney! Whitney!" és "I Love You Whitney!" skandálásoktól zengett a lelátó.
A koncertnek voltak egészen szőrszálhasogató momentumai is pár gospel stílusú nótával, de a biztosítékot az "I Will Always Love You" a közönségnél totálisan kiverte!


Michael Jackson halála Whitney-t mélyen érintette, ezt ki is fejtette az "A Song For You" c. dal előadása előtt. A kivetítőn feltűnt MJ alakja, majd egy rajongó egy régi-régi közös fotót mutatott a két sztárról együtt, melyet az aréna közönsége lelkesen és meghatódva fogadott.
A mélyebb dalok között természetesen felcsendültek a jó öreg dance slágerek is, melyeknél a hangulat a plafont verdeste. Whitney táncosait pedig maga Michael Jackson válogatta be még 2009 tavaszán a londoni This Is It koncertekhez, de aztán a sors úgy hozta, hogy Houstonnal lépnek majd fel...
Az előadásra elkísérte Whitney-t lánya is, majd a kamera gyakran célba vett egy, az első sorban lelkesen csápoló, fekete bőrű, Whitney-nek öltözött férfit, aki kiköpött hasonmása volt a 80-as évek beli énekesnőnek.:)

Egy 46 éves, nehéz időszakokon átesett énekesnő 50 állomásos turnéjának 49. állomása volt ez. Mókázott, improvizált, csak úgy dőlt belőle a lélek. Hangját a sajtó elnyűttnek titulálta, én inkább úgy fogalmaznék: érettebb, öblösebb, néhol a külsővel együtt amolyan Aretha Franklines hatást sikerült elérnie, ami ott akkor, nyugodtan mondhatom, mindenkit elvarázsolt. Még az előbbi számokat (46, 50, 49) figyelembe véve is Whitney Houston hangja egy csoda, és a varázslat, amiért ilyen jellegű koncertekre szeretek járni, Manchesterben ismét megtörtént.

Összeállítottam egy két részes válogatást a show legjobb pillanataiból. Mivel nem videokamerával, hanem fényképezővel készítettem, elnézést, ha nem HD minőségben látszik és hallatszik.

1. rész

2. rész

A többi videó megtekintéséhez kattints IDE, majd az oldal jobb oldali menüsorából válogathatsz a videók közül!

This Is It - The Man In The Mirror

"This Is It", avagy egy sosem volt koncert próbái. Az ember egyik szeme sír, a másik nevet. Hol ez, hol az győzedelmeskedik...
Vegyes érzelmekkel ültünk be ma a moziba. Amolyan legutolsó találkozás volt ez. Még mindig hihetetlen, hogy minden idők legvártabb és legkáprázatosabbnak vélt visszatéréséből "csak" egy film maradt. Persze végigülve a 111 percet rájön az ember, hogy ez valami más. Több, mint egy mozifilm, de kevesebb mint egy koncert. Viszont a kettő között van a lényeg, az pedig az EMBER. Ahogy még előtte talán nem is láttuk.
Hála a filmkészítőknek, valamit mégis kaptunk a koncertből. Ezt muszáj volt megmutatni a világnak. Köztudott, a halál mindig nagy üzlet. Ez esetben az üzlet és jószándék egészségesen egészítették ki egymást. Pontosabban az utóbbi szülte meg az előbbit, hiszen a rendező és a sztár régi barátok voltak már. A film pedig a maga kategóriájában már most rekord, a 2 hetes vetítési időtartamot meg is hosszabították, amit majd DVD követ jövőre.
Az elmaradt koncertekre a szervezőknek köszönhetően még sokáig emlékezni fogunk. Egy hologrammos jegy, melyet maga MJ tervezett, egy árván maradt 337-es szék, illetve a film.
"This Is It", azaz ennyi volt. A film pontosan olyan váratlanul ér véget, ahogy Michael Jackson élete is. Csak egy biztos: Ma már tudjuk, miről maradtunk le... Mostanra Michael már valószínűleg megtanult vízen is járni, míg Jézus teljes gőzzel nyomja a moonwalk-ot...;)

Madonna vs. Michael Jackson, avagy Madonna Manchesterben

2009. július 7-e délutánja. Jókedvűen csatangolunk a brit zene fővárosának is nevezett Manchester utcáin. Már csak pár óra és kezdődik Madonna showja a M.E.N. Arénában.
A város viszont másra is készül: amikor Madonna berobban a színpadra, ezrek ülnek majd le a TV képernyők elé, hogy élő adásban vegyenek búcsút a legendától. Nincs újság, melynek címlapján ne Michael Jackson szerepelne. A hanglemezbolt felől megállás nélkül Jackson-slágerek szólnak. A pop királyának külön standja állja a besétálok folyamatos rohamát, akik gondolkodás nélkül pakolják a kosarukba a sztár lemezeit, DVD-it és a karrierjét méltató magazinokat.
A buszokon többen is Jacksonos cikkeket bújnak, mások pedig nem titkolják, hogy mp3 lejátszójukon MJ dalait hallgatják.
A legnagyobb manchesteri napilap internetes honlapján a nap kérdése: "Melyik művész gyakorolt nagyobb hatást a zeneiparra? A. Michael Jackson, B. Madonna." Az állás 84:16 Jackson javára.Ennek ellenére ma Madonna-koncert van a M.E.N.-ben...

Este 6:30, kapunyitás. Kellemes izgalom fog el, ahogy ott állunk a sorban, várva, hogy az aréna kapui kitáruljanak. Bevillan az első M.E.N.-es élmény, amikor Tinára vártunk ugyanitt pár hónappal ezelőtt. És akkor még úgy volt, három világsztárt is látunk majd a színpadra visszatérni idén. A sors azonban gyakran tréfát űz felünk, néha nagyon rossz tréfát...
A lelkesedésem csak fokozódik, amint elfoglaljuk a helyünket és szemrevételezzük a nézők közé benyúló színpadot: "Közelebb lesz, mint gondoltuk!"
Egy DJ készülődik lent, hogy bemelegítse a közönséget az estére, amíg a pop díva elkészül. Az aréna lassan, de biztosan kezd megtelni. Miközben a DJ rendezgeti a dolgait, egy röpke másodpercre a hagszórókból megszólal Jackson legnépszerűbb dala, a "Billie Jean", mintha ki akarna törni...
Tisztában vagyok vele, hogy Madonna itt is megemlékezik majd egy Jackson-medleyvel túl korán elhunyt pályatársáról. Elhatároztam, hogy várni fogom majd ezt a pillanatot is, akárcsak a Madonna dalokat, és a kedvemet az sem szegheti, hogy míg én Madonnának próbálok majd örülni, addig a világ másik felén és milliók képernyőjén a valaha élt legnagyobb tehetséget búcsúztatja a világ...

A DJ közel egy órás produkciója véget ér, és 7:30 körül jár az idő. Míg várjuk Madonnát, a hangszórókból ismét felcsendül egy Jackson sláger. Aztán telik-múlik az idő, kilenc óra, Madonna sehol. Lassan két órát késik a pop királynője, de biztos jó oka van rá, gondolom én. Jacksonra is vártunk másfél órát 12 éve a koncertjei előtt...:)
Aztán a felső lelátó hullámzással próbálja elütni az időt, de hamar beleunnak és most már erőteleljes fújólásba kezdenek. Alig 10 perc múlva azonban, 9:30-kor hatásos kezdés után végre belekezd Madonna, és a közönség lelkesen üdvözli bálványát.

Az első daltól kezdve állunk (Csak ülőhelyek vannak). Áll még a mellettem helyet foglaló 65 év körüli házaspár is! A közönség felhozatala most is vegyes, bár többségben a 20-30-as korosztály.
Lecseng az első három dal és szememben Madonna már inkább egy diszkókirálynőt testesít meg, mintsem a pop királynőjét. Régebbi dalait is új köntösben, modern hangzásban halljuk tőle, feltuningolva.
Míg a gyorsabb blokkokat táncos részek jellemzik, addig a lassabb daloknál művészi előadásban van részünk, melyben a technika fontos szerepet játszik.

Aztán hirtelen a semmiből előtűnik egy Jacksonnak öltözött táncos, a közönség ovációban tör ki. A kivetítőn feltűnik MJ, majd Madonna és csapata egy Jackson-blokkal tiszteleg a legenda előtt.
A rövidke egyveleg után ismét egy Madonna koncerten vagyunk, melynek a java csak ezután jön. A "La Isla Bonita" is természetesen rendhagyó módon kerül előadásra, ami szenzációsra sikeredik a Romániából érkezett vendégmuzsikusokkal. Majd Madonna gitárt vesz a kezébe és a kör közepén egy széken helyet foglal a zenekar gyűrűjében. Egy csöppet viccelődik a közönséggel, mielőtt komolyra fordítja a szót:

"Annyit szeretnék mondani-amiről bizonyára már legtöbbetek értesült-hogy ma este...hogy ma van Michael Jackson temetése. Nyilvánvalóan mindnyájunknak nagyon fog hiányozni, oly sokunknak világszerte. Köszönjük Istennek, hogy nekünk adta ezt a zenei tehetséget (...) De amit nem szabad elfelejtenünk és egyben szolgáljon tanulsággal az az, hogy nem szabad megvárni azt, hogy a dolgokat csak akkor becsüljük meg, ha már elvesztettük őket. Figyeljünk tehát arra, hogy becsüljük meg a körülöttünk lévő embereket, azokat, akiket szeretünk, a családjainkat, a barátainkat, a gyermekeinket, és önmagunkat. Becsüljük meg önmagunkat. Rendben. Ennyit szerettem volna. Köszönöm."



Az arénában megfagyni látszik a levegő. Erre senki nem számított. Azt hittük, a Jackson-egyveleggel túl vagyunk rajta...Amit egész idáig próbáltam magamban elnyomni, azzal most Madonna kegyetlen módon szembesített. Rendben, nézzünk szembe akkor a tényekkel: amíg itt bulizunk, addig egy világ gyászol...
Azonban valamit meg kell tanulnunk: becsüljük meg a körülöttünk lévő embereket, még mielőtt elvesztenénk őket és így túl késő lesz...
Bizony össze kellett szednem magamat ahhoz, hogy ezt a felvételt ilyen formában el tudjam készíteni...
"You Must Love Me" (Kell, hogy szeress!): milyen érdekes, ahogy egy szempillantás alatt új értelmet tud nyerni egy dal...

Aztán jött egy gyorsabb tempó ismét, majd a "Ray of Light" (Fénysugár) c. dinamikus kedvenc, melyet Madonna már csak így indított: "This for Michael..." (ezt Michael-nak küldöm...)
A hátborzongatás itt még korán sem ért véget. Míg Madonna ruhátcserélt, addig a kivetítőn egy amolyan világmegváltó, mélyen elgondolkoztató klip futott, melyben egykori diktátorokat, jótevő politikusokat, afrikai éhezőket és még sok-sok szörnyűséget mutattak be, miközben egyik jól ismert dalából zenei aláfestésként óraketyegést hallgattunk: "tik-tak, tik-tak", "Emberek, ketyeg az óránk, valamit tenni kéne már!"

Aztán egy másik nemes gondolat tűnik fel a kivetítőn:

"If you wanna make the world a better place, take a look at yourself and then make a change. (Michael Jackson)"
("Ha jobbá akarod tenni a világot, a változást kezd önmagaddal")

A poptörténelem egyik legnagyobb slágerének gondolata ez, attól az embertől, akitől ott, az óceán túloldalán éppen most vesznek végső búcsút...
Be kellett látnom, Madonna legalább akkora pofont képes adni közönségének, mint Jackson. Bár tegyük hozzá, ehhez ez esetben Michael is kellett...

A rendhagyó koncert egy pörgős slágerrel zárul, mely közben a közönség is szóhoz jut a refrén erejéig lent a nézőtéren.
Majd az utolsó akkordnál Madonna integet, a díszlet összezárul, a kivetítőn pedig nagybetűkkel megjelenik a "Game Over" felirat. A pulzáló szavak még akkor sem tűnnek el, amikor kigyulladnak a nézőtéren a lámpák és a hangszórókból Michael Jackson kezdi énekelni, hogy "Don't Stop Till You Get Enough", azaz "Ne állj meg, míg úgy nem érzed, hogy elég"...

A koncert többi videója ITT!

Tina Turner - Saját nézőpont

Régóta próbálom már felvarázsolni a youtube-ra azokat a videókat, amiket saját kezűleg követtem el Tina Turner manchesteri koncertjén. Hála egy olasz ismerősnek, végre felkerültek az internetre! A három videó tökéletesen mutatja, hogy a 70 éves rock-nagyi kivételesen tud kommunikálni közönségével.
Thanks KEKO!;)

Az aréna női és férfi kórusa összecsap


Tina a nézők fölött


"Let's Stay Together", Maradjunk együtt

A nyugdíjasklub szétveti a házat, avagy Tina Turner Manchesterben

2009. április 4. 18:30 perc, kapunyitás. Óramű pontossággal nyílnak a M.E.N. Arena ajtói, mi pedig egyik pillanatról a másikra az aréna körfolyosóján találjuk magunkat. Hosszú ideig leszünk Tina "foglyai", így muszáj tennünk egy kétbetűs kitérőt a piszoárok világába...

A koncert csak 20:00-kor kezdődik, van még időnk szétnézni a folyosón. Hiába a sokféle üdítő, szesz és egyéb rágcsálnivalók, a buli közben vétek lenne visszamászni az illemhelyre, így őket kihagyjuk...
Egy másik helyszínen a rocknagyi pólójából lehet bespájzolni óriási választékban, de még feltűnőbb jelenségnek bizonyul a jó pár transzvesztita művész, akik szórólapokkal reklámozzák Manchester egyik legfelkapottabb szórakozóhelyét...

Fél óra császkálás után belépünk magába az arénába, amely ekkor még szinte kong az ürességtől. A színpad egy piros függönnyel van eltakarva, mely kb. egy óra múlva felgördül majd. Addig izgatottan számoljuk vissza a perceket és tanulmányozzuk az arénát szép lassan megtöltő publikumot.
Többnyire szolidan öltöző idősebb házaspárok keresgélik helyüket, ezért kicsit aggódom, hogy egy "nyugdíjasklubbal" milyen lesz a buli. Vannak persze a mi korosztályunkból is, sőt meglepő módon egy 8-10 év körüli kisfiú is feltűnik, aki pólóján keresztül hirdeti, hogy ő a "No 1. Tina fan".:) Az un. keménymag a nézőtéren foglal helyet, fiúk-lányok vegyesen, Tina parókában pompáznak.:)

Valamivel 20:00 után aztán felgördül a függöny, felcsendülnek a "Steamy Windows" jól ismert dallamai, és a magasban megjelenik a még mindig bámulatosan kinéző Tina Turner, aki óriási tempóval vág bele az első dalba, amint liftje biztonságosan a színpadot éri.

A rocknagyi a legnagyobb slágereit vonultatja fel, melyek között teljesen beizzítja közönségét. A "What's Love Got To Do With It" refrénjét először a nőkkel, aztán a férfiakkal énekelteti el, majd mind a két tábor egyszerre skandálja immáron a zenekarral együtt. Az eredmény fenomenális!

21:00-kor fél órás szünet következik, mely alatt a publikum felkeresheti az italosztót, illetve Tina is szusszanhat egyet, míg a színpadot átalakítják a show második felvonására.
Kicsit aggódom, hogy a pihenő megtöri majd az eddigi iramot, de szerencsére sem Tina, sem a közönség lelkesedése nem hagy alább. Sőt! A java még hátra van.
Szupernagyi egy lassú blokkal indít, amolyan "ülős" slágerek következnek, persze csak ő és a zenekar ül, a többi 20 ezer ember áll a meghatottságtól...

Aztán nincs megállás. "Simply The Best", "Proud Mary" és hasonló slágerek, és a "nyugdíjasklub" 30 évet fiatalodik. Az aréna egyszerre fújja a dalokat Tinával, melyek végét rendszerint szűnni nem akaró ováció követ.

Az este parádésan zárul. Tina egy daru kosarával a közönség fölé emelkedik. Először a lelátó jobb, majd bal oldalát veszi célba, egyenként hívva utoljára refrénéneklésre a publikumot a legendás "Nutbush City Limits"-re. Teljes az őrület az arénában, ahogy a szupernagyi fel-alá futkos a keskeny daru karján. (2:30-tól különösen izgalmas a felvétel:)

Aztán a tempó megnyugszik, egy romantikus, amolyan "búcsúzós" dal jön, melynek végén Tina integetve és amolyan "Tinás" mosollyal az arcán levonul a színpadról.

Manchester belvárosában még hallani lehet, amint pár, a koncertről hazafelé igyekvő fiatalok csoportja a "Simply The Best"-et skandálja, miközben én azon morfondírozom, hogy képes egy 70 éves nő ilyen, 30 éveseket meghazudtoló teljesítményre egy fülledt arénában közel 3 órán át ugra-bugrálni és tökéletesen, 200%-os energiával énekelni úgy, hogy az előző napok folyamán ott már 3-estés koncertet lenyomott, ezt a negyediket pedig ugyancsak teltházzal...!

Megnyugszom. Amolyan tökéletes elégedettség jár át. Azt kaptam, amire befizettem. Sőt, nyugodtan mondhatom, Tina túlteljesített. És valljuk meg: csak sikerült még megcsípni, pedig nem is olyan rég a 2000-es londoni koncertjét néztem DVD-n és azon csüggedtem, hogy ő az a legenda, akit már sajnos nem láthatok élőben. Aztán Tina még egyszer, utoljára jelet adott, amit fogtam, és azt hiszem egyik legjobb döntésem volt!

A Tina Turner koncert előtt egy nappal értesített a jegyiroda, hogy a július 8-i manchesteri Madonna koncert elmarad. Na, gondoltam, lőttek a "Who's That Girl" projektnek. A Tina koncert viszont annyira feldobott, hogy hirtelen felindulásból vettem jegyet a július 7-i, szintén Manchesterben tartandó Madonna koncertre (meglepő módon a jegyek még nem fogytak el). Természetesen az elmaradt show jegyének árát a jegyiroda visszatéríti. Úgy legyen;)

Felvételeket mi is készítettünk a koncerten, de eddig nem sikerült őket felvarázsolni a youtube-ra. A blogon látható videók amatőr felvételek, de szerintem a minőség ellenére is élvezhetőek.
Íme még pár fergeteges részlet a koncertből:
"River Deep, Mountain High"
"Golden Eye"
"The Best"
"Addicted To Love"
"Nutbush City Limits"