Ezek az angolok...!!!: Gravy vs. Mince Pie

Néha elcsodálkozom azon, hogy az angol gyomor mit be nem vesz. A brit konyha köztudottan nem ínycsiklandó ételeiről híres, viszont az tagadhatatlan, hogy néhány gyomorforgatónak tűnő alkotásukat többen fogyasztják, mint például a gulyást.
Az egyik ilyen a gravy. Ez a barnás-zsíros szósz tulajdonképpen húslé (szinte bármilyen húsé), amit aztán liszttel keverve sűrítenek be és fogyasztják előszeretettel húsok, vagy csak egyszerűen burgonyapüré mellé. A boltban porból kikeverhető változat, valamint előre elkészített konzerves szerelés is kapható. Abszolút nemzeti étel.;)A másik érdekesség a mince pie, ami egy édes sütemény (magyarra gyümölcskosárnak fordítják gyümölcstartalma miatt). Az ünnepek közeledtével lehet találkozni ezzel a valljuk be, ízre és külsőre is csábító süteménnyel, amit a gyerekek itt a Mikulásnak adnak az ajándékokért cserébe. Tökéletes desszert a magyar szájíznek is, mindaddig, míg nem tudsz a részletesebb tartalmáról.
E szerény kis nyalánkság valójában húst is tartalmaz, de a modernebb változatokba már "csak" marha vagy birkafaggyút, illetve alkoholt és fűszereket tesznek a szárított gyümölcs és mazsola mellé. A mince pie-ban lévő tartalmat hívják mincemeat-nek, ami nem összekeverendő a minced meat kifejezéssel. Ez utóbbi ugyanis vagdalthúst jelent...
Persze egy kis angollal az ember már gyanút foghat (én a nevét sem tudtam, amikor megkóstoltam): ha szó szerint fordítom, akkor húsos pitéről beszélünk, ami tulajdonképpen édes (és van sós változat is pite néven főételnek...!!!).

X Factor - Szavazás

Az előző két szavazás győztesei Freddie Mercury és Cserháti Zsuzsa lettek.
A kérdés még mindig a zene körül forog. Szombaton egész Nagy-Britannia X Factor lázban égett. Milliók maradtak otthon, hogy élőben láthassák, ki lesz az év hangja a szigetországban. A műsor hasonló a most otthon futó, egyébként siralmas Megasztárhoz. Amiben különbözik: a résztvevők őstehetségek; a zsűri keményebb de hozzáértőbb; az előadások látványelemekkel tarkítottak; együttesben is lehet indulni, nem csak szólóban; és ami a legfontosabb: a nézőknek itt van füle!
A műsor elején már óriási tehetségek estek ki, akik egyébként egy magyar megasztárt simán nyernének.
Néhány kedvencem produkciójából válogattam. Nekem mindegyik nyerő, de Te kire szavaznál? Jobb oldalon megteheted, miután megnézted a klipeket. Jó szórakozást!;)

1. JLS

2. ALEXANDRA



3. AUSTIN



4. RUTH



5. EOGHAN

Rajinda 17.rész

Utolsó vacsora a süllyedő hajón
December 1-én volt Agnieszka és Chris búcsú vacsorája és bulija, majd 6-án végleg visszatértek Lengyelországba.
A vacsorára 12-en gyűltünk össze (bal sor: Candida, Marillia, Chris, Agnieszka, Tom, Ricardo; jobb sor: Jácint, én, Réka, Norbi, a főnök, Matt és mögötte ott volt még barátnője, Kylie is, aki itt nem látszik). Szóval ott volt mindenki, aki számít.
Egy ausztrál pubban, a Walkabout-ban kezdtük, majd átmentünk egy közeli, mexikói étterembe, ahol az asztalt már előre lefoglalták. A kaja szuper volt; mint mindig, most is törekedtem arra, hogy valami jellegzeteset, de a magyar szájíznek mégis különlegeset egyek. Garnélarákos előétellel kezdtem, amit csirke követett tequliás chilli szószban. Desszertnek a képen látható csokipiramist fogyasztottuk, az egészhez pedig olasz és kaliforniai rosét kortyolgattunk.
Az étteremben került átadásra Agnieszka és Chris "fantasztikus" búcsúajándéka is, kb. 50 darab gépilottó, mely a főnök fantáziadús ötlete volt, mondván milliómosként utazzanak haza Lengyelországba. Nos, a terv nem jött be: egy fitying nélkül távoztak...
Az estet ott zártuk, ahol kezdtük, a népszerű Walkabout-ban.

Chris és Agnieszka távozása után pár nappal, egy pénteki napon, főnök szomorúan közölte, hogy a nagyfőnök szerint még így is túl sokan vagyunk személyzet, mivel az étterem nem hoz annyit a konyhára mostanában. A gazdasági világválság végül minket is elért: egyre kevesebben jönnek étterembe, és ha jönnek sem költenek sokat.
Mivel a főnök szerint mindenki szuper a csapatban, senkit nem akar elküldeni. Helyette ismét más éttermbekben dolgozgatunk heti 8-16 órát. Nincs más választás, spórolás a személyzeten.
Mindenesetre egy halvány reménysugár ma megcsillant: a nagyfőnökök állítólag fontolgatják a kínai étterem, a Yang bezárását, ami a mi malmunkra hajtaná a vizet, illetve a vendégeket. Az ok egyszerű: náluk a legkevesebb a profit. A Rajinda valamivel jobban muzsikál, ráadásul az egyik nagyfőnök kedvenc étterme vagyunk (imádja az indiait:), így talán mi megússzuk a végleges bezárást. Ha netán mégsem sikerülne, akkor a cég köteles a parkon belül más munkalehetőséget felajánlani nekünk. Főnökünk, Matt, máris elképzelte magát kék mosogató egyenruhában.:) Persze számára ez valójában elképzelhetetlen...

Simply The Best - Jön Tina!!!

70 évesen is maga a megtestesült energia. Az örök rocknagyi most éppen újabb turnéjának amerikai és kanadai állomásait gyűri, de már télen megkezdi az európai koncert-körútját, melynek során sokat fog időzni Nagy-Britanniában is. Londoni koncertjei után pedig Észak-Angliát hozza majd lázba, köztük Manchestert április 4-én. Így 2009 minden bizonnyal legnagyobb buliját úgy gondoltam őrültség lenne kihagyni. És aki még mindig nem értené miről beszélek, nézze végig ezt az előadást és próbálja utána csinálni.;)

Xmas vs. Credit Crunch

Felkészült a város az ünnepre, fényárban úszik minden, a brit házakban pedig már december eleje óta áll a feldíszített fa (ez itt így szokás).
A vevőket különféle akciókkal csalogatják az üzletek. Idén a legkülönlegesebb szlogen, ami egyben felejthetetlenné teszi a 2008-as karácsonyt, az egyik ruházati bolt kirakatában áll: "Credit Crunch Sales", azaz "hitelválsági leárazás". Egész jó marketing fogásnak tűnhet, de az emberek enélkül is szórják a pénzt, válság ide vagy oda. Itt persze ezen nincs mit csodálkozni, hiszen Nagy-Britanniában így is még mindig jóval magasabb az életszínvonal, és jóval sokrétűbb a segélyezés, mint Magyarországon. (Külön figyelemre méltó, hogy ha jelképesen is, de a kormány nemrég 2%-al csökkentette az Áfát, ösztönözve ezzel az embereket a pénzköltésre, ami nyilván csak jót tesz a kicsit megingott gazdaságnak. Az ötlet egyszerű és hasznos, ezért szinte biztos, hogy otthon ez szóba sem jöhet...)
Ezzel együtt kis hazánk népét úgy látszik semmi sem tántorítja el a túlköltekezéstől: megdöbbenve olvasom, hogy tömegek vesznek fel hitelt, csakhogy bevágódjanak a szeretteiknek egy-két jó cuccal. Nem azzal van a gond, aki megteheti, hanem azzal, aki nem tehetné meg, de csak azért is megteszi. 2009-ben meg majd jön a sírás-rívás. Végül is Ők tudják. Hadd legyen legalább ilyenkor jó nekik...

Rajinda 16.rész

Főbb híreink:

Három szereplő távozik a sorozatból
Hamarosan három karakterrel lesz szegényebb e népszerű sorozat. Agnieszka és Chris, a lengyel "páros", csütörtökön dolgozik utoljára velünk. December 6-ig viszont még találkozhatunk velük, mivel csak ekkor hagyják el az országot.
Preeti is a jövő héten boldogít minket utoljára, aztán két hónapig színét sem látjuk majd. Egy indiai család-sorozatban vállalt el egy szerepet. A "Return of Preeti", azaz a "Cigányasszony Visszatér" c. epizód várhatóan februárban kerül bemutatásra.

Babszemet látni vélték!
A Rajidna melósai közül többen is szemrevételezhették Babszemet. Az utóbbi pár hétben Preeti terhességi állapota miatt (non-stop hányás) több szereplést is lemondott. Folytak a találgatások; természetesen mindenki Babszemért aggódott. Már majdnem elkönyvelték, hogy a "cigányasszony" notórius munkakerülésének babszem elvesztése az oka. Aztán hirtelen megnyugodtak a kedélyek, amikor Preeti hosszú kihagyás után ismét megjelent, kezében egy röntgenfelvételt lobogtatva, melyen a tündéri, 9 hetes babszem volt látható!!!:) Miután Ricardo a maga 6 éves kisgyerek stlíusában (amúgy 18 múlt) Preeti-nek szegezte a kérdést: "Mi az a ízé ott a képen?", Preeti anyafarkas módjára rivallt rá: "Az ott az én bébim!"

Jacko a sorozatban!
Nem kisebb élő legendát sikerült a sorozatnak megnyernie, mint magát a pop királyát! Három héten keresztül dolgoztak együtt a Rajinda sztárjai Michael Jacksonnal! Jackson ezúttal KP (mosogató) ruhába öltözött, ami a Center Parcs-ban a kék szín. Először mindenki csak nevetett, amikor meghallotta, hogy az új KP-t Michael Jackson-nak hívják. Aztán mikor már tényleg leesett, hogy ez nem vicc, mindenki várta a fergeteges moonwalk tánclépéseit. A moonwalk sajnos elmaradt. Jackson munkaidejének nagy részét munkakerüléssel töltötte. Főnöke és kollegái ezt megelégelték, így Jackson-t kirakták a sorozatból.

Elton John is a sorozatban!
Történt az, hogy az egyik szereplő (én), nemrégiben azt álmodta, hogy Elton John foglalt asztalt a Rajindába. Ment is a fejtörtés, hová ültessék Elton-t, de sajnos áramkimaradás miatt erről az epizódról többen is lecsúsztak. (én is)

Most kaptuk a hírt: Babszem csuklik!
"Cigányasszonyra" a tegnapi műszak alatt heves csuklásroham tört rá. Preeti szerint az ok: Babszem csuklik. Ha pedig Babszem csuklik, akkor csuklik anya is. Próbáltam segíteni az ilyenkor leginkább beváló praktikával: "Igyál vizet!". Preeti ezt fölöslegesnek tartotta, mondván úgyis kihánnya...A másik, szintén jól bevált receptet inkább már nem mondtam el neki. A válasz valószínűleg a következő lett volna: "Meg vagy őrülve? Ha 10 másodpercig nem veszek levegőt, ez a piciny Babszem megfullad!..."

Kanári-kaland

2008. november 3., Hétfő.
Úti cél: Tenerife, Kanári-szigetek

0. nap

Felszállás a Glasgow melletti Prestwick reptérről, hideg, ám meglepően napos időben.
Egy négy órás repülőút állt előttünk, ami maga volt az örökkévalóság (eddig a leghosszabb Prestwick-Budapest volt a maga kb. 2 és fél órájával). Az első kb. 20 perc alatt Írországot vizslattuk a magasból, majd jött a végtelen víz látványa az Atlanti-óceán felett 10 ezer méteres magasságban.
A leszállás emlékezetes marad, mivel épp a 3700 magas Teide vulkán csúcsa tárult elénk aranyszínben pompázva a lemenő nap fényében a felhők fölött.
A reptérről a fuvart egy kinti magyar céggel intéztük, akiknek a feledhetetlen kirándulást is köszönhetjük. (Köszi Kriszti és András! (Reklám: www.royalway.hu)
Miután kitettek minket Playa de las Americas üdülővárosban, sikerült egy jó félórát kóvájognunk, mire megtaláltuk a szállást a megannyi apartman között. Egy spanyol házaspár férfi tagja az angolul feltett "Tudna nekünk segíteni?" kérdésünkre egyértelmű "No"-val felelt, amin kicsit meglepődtünk, de a feleség már próbált velünk kommunikálni, bár segíteni nem tudott. Végül magunk találtunk az apartmanhoz és egy kínai take away-el zártuk a fárasztó napot.

1. nap
Felderítjük a környéket

Alig vártam a reggelt, hogy lássam hol is vagyunk. A hatalamas, elhúzható üvegajtón át a teraszra kilépve majdnem megvakultam. Aztán ahogy teltek a napok, megszoktam, hogy poló nélkül, egy szál alsógatyában reggelizünk a tűző napon...:)
Reggeli után nyakunkba vettük a várost. Novemberi illatos, tavaszi levegőt szívtunk és meglepően tapasztaltuk, hogy a zuzmók világából a kaktuszok és pálmafák erdejébe csöppentünk. Megboldogult szobakaktuszaimra gondoltam, milyen jó soruk lenne itt. Isten nyugosztalja őket...:)
A másik meghatározó élmény ezen a napon az Atlanti-óceán volt és az abban való fürdőzés. Tenerife strandjai minden szempontból kiváló minőségűek. Noha a Balaton is egy csoda, de hullámokat lovagolni az óceán kristálytiszta vízében nem mindennapi élmény. A homok pedig képzeljétek a legtöbb helyen szürke és fekete! Mindez a Teide vulkán miatt van, mely már többször elárasztotta forró hamujával a szigetet. Van persze 1-2 sárga homokos strand is, ezek viszont mesterségesek, mivel a több tonna homokot egyenesen a Szaharából szállították ide hajókon.

2. nap
Aqualand

Első élményem egy élményfürdőben. Csúszdázás órákon keresztül, majd találkozás a delfinekkel! Aqualand-ben van egy delfinárium is, ahol 5-6 delfin szórakoztatja a vendégeket 20-30 percig egy-egy show alkalmával (a belépőben ez is benne volt). Hihetetlen intelligens és szeretetre méltó állatok. Abszolút átjött az idomárok és állataik közötti rendkívüli kapcsolat. Ha lehetett volna, biztos úsztam volna velük. Picit szomorú is voltam ez miatt, de megvígasztalódtam, amikor mondták, hogy az óceánban sem szabad velük úszni, mivel védett állatok.

3. nap
Irány a főváros!

Ahhoz képest, hogy Santa Cruz-ba, a sziget fővárosába készültünk, a város busztermináljában gyorsan buszt váltottunk és pár perc alatt kirobogtunk egy Santa Cruz melleti mesterséges strandra, hogy szemrevételezzük az afriaki sárga homokot. Rúgtuk is, mint teve a Szaharában!:) Néhány perc elteltével pár csepp eső hozott vissza a való világba, de szerencsére ez amolyan vicc volt csak, mert mire visszatértünk a fővárosba, ismét a napsütésé lett a főszerep.
Santa Cruz már az északi régióhoz tartozik, mondhatni a Teide másik oldala, ahol mindig picit hűvüsebb és csapadékosabb az idő, bár hideg itt sincs soha. Egy 200 ezres városról van szó, melynek hangulatos utcácskái mellett operaháza is megér egy misét.


4. nap
Teide-túra és Los Gigantes

Eljött a nap, amire legjobban vártam. Tiszta idő, tökéletes a vulkán meghódításához.
A reggeli órákban indultunk Krisztiékkel, majd egy lélegzetelállító, másfél órás szerpentines autókázás után már azon kaptuk magunkat, hogy eltűntek a fák, és mindenfele bazalt és megkövesedett lávafolyamok. Krisztitől megtudtuk, hogy egy 40 km átmérőjű kráter közepén vagyunk (már az út is egyenes volt), mely a korábbi vulkán beomlásakor keletkezett. A Teide előttünk tornyosult apró hófoltokkal.
A vulkánra felvonó (lanovka) vitt fel 8 perc alatt. A világ tetején hideg, száraz, néha kéngáz szagú, ritka levegő fogadott (nem is bírta mindenki...:))), de szerencsére Teide bácsi már 100 éve alszik és még egy darabig eltart, mire ismét magához tér...
A látvány pazar: előttem a régi kráter, bárányfelhők és alattuk a megcsillanó óceán. Ahogy az angolok mondják: "OMG", azaz "Oh, my God!":)
A csúcstól még kb. 100 méteres gyaloglás választott el minket, ahova azonban szigorúan csak hivatalos engedélyekkel lehet eljutni. Így maradtunk az óriási bazalttömbökön, vizsgálgatva az összefagyott havat.:)

Lefelé menet megálltunk a kráterben és megnéztük ezt a különleges, holdbéli tájat, ahol a Majmok Bolygója és a Csillagok Háborúja jeleneteit is forgatták, illetve elmentünk a híres álló sziklatömbhöz, mely állítólag szerepelt az egykori spanyol fizetőeszközön, a pesetán is.
A nap második felében Los Gigantes-hez mentünk, ahol egy hajókázáson vettünk részt korlátlan evéssel-ivással egybekötöttve. A 3 órás kirándulás alatt többször is volt szerencsénk delfineket látni, illetve begyűrtem egy tányér igazi spanyol kaját, a paellát.


Los Gigantes nem más, mint a láva megkövesedett, 600 méteres sziklái, melyek a világon egyedülállóak. A sziklák között pedig megbújik egy 150 fős kis falu, melyet 1960-ig csupán gyalog lehetett megközelíteni. Ha az óecán felől mész, ma is 3 órás gyalogút, mire beérsz a faluba!

Ők pedig a legénység, akik mindent megtettek, hogy a hajókirándulás jó hangulatban teljen;)

5. nap
Loro Parque

Tenerifén járva a csapból is ez folyik. Loro Parque-os matricák, reklámok óriásplakátokon, utazási irodák előtt, de még a kukákon is! Nem véletlenül, valóban kihagyhatatlan.
A "loro" szó a spanyolban papagájt jelent. A Puerto de la Cruz-ban fekvő létesítmény kezdetben papagáj parknak indult, ami mára több, mint 300 féle papagáj-fajjal és olyan ritka állatokkal bővült, mint a pingvin, a gorilla, vagy éppen a fehér tigris.
Nem csak egy állatkert. Amolyan iskola ez, mely méltó körülmények között mutat be ritka állatokat, miközben az állatok melleti elkötelezettség mellett kampányol.
A tökéletes növényzetet felvonultató parkban az emberrel repül az idő, és 5-6 óra úgy elszáll, mint a pinty...akarom mondani a papagáj...:) A delfin-show mellett Orka, (gyilkosbálna a "Szabadítsátok ki Willy-t" c. filmből, fóka-és papagáj-show is szórakoztatja és okítja az idelátogatót. Természetesen egész évben telt házzal.
www.loroparque.com/ingles/fullpage.html

6. nap
Siam Park

Tombolt a novemberi nyár. Gondoltuk nem kirándulunk többet, inkább szórakozva barnulunk vízközelben. Így esett a választás a Siam Park-ra.
Ha még nem jártál Aqualand-ben, már ne is menj. Bár itt kivételesen nincs delfin-show, időd se lenne rá. Világszínvonalú, félelmetesen jól megalkotott csúszdák egy szintén pazar környezetben. Mindez a szállásunktól alig pár percre, Playa de las Americas egyik hegyoldalában. (Csodálkoztunk is mindig, hogy a fenébe tudtak ezek ennyi követ elmozgatni az építkezéseknél).
Siam Park-ban külön tengerpartot hoztak létre vakítóan fehér homokkal, óriási, mesterségesen keltett hullámokkal.
www.siampark.net
Estére visszaállt az adrenalin szintünk a régi kerékvágásba és este elhatároztuk, hogy ismét valami spanyolt eszünk az egyik parti étteremben. Itt próbáltam ki valami halfélét kanári-krumplival:)

7.nap
Adiós Tenerife!

Igazi strandidővel búcsúzott tőlünk a sziget. A szél egyenesen a Szahara felől fújt, a levegőben pedig apró, 50 fokos sivatagi homokszemcséket hozott.
Ebéd az egyik parti étteremben. Menü: kagyló, rák és kanári-krumpli. Majd egy utolsó fagyizás az egyik legjobb és legnagyobb választékot kínáló fagyisnál. Természetesen egy utolsó csobbanás nélkül nem hagyhattuk ott az óceánt sem;)

Az idő rohant és pár óra múlva életem egyik legrosszabb leszállása fogadott éjjel, esőben és erős oldalszélben egy másik szigeten, Glasgow mellett...

Utószó
Befejezésül néhány észrevétel és érdekesség.

-A szigetet egy legenda övezi, miszerint a Kanári-szigetek alatt találhatók Atlantisz romjai. Talán ezt a nézetet támasztja alá az is, hogy a szigetek őslakói, a guancsok, fehér bőrükkel, szőkés fejükkel és kék szemükkel teljesen elütöttek a spanyoloktól. Ma már nem lehet guancsokat látni, többségük kipusztult a hódítás során, illetve beépültek a hódítók közé

-Zöld kutya kóborol a sziget elhagyatott részein:) (egyébként zöldes-szürkés a szőre;), mi sajnos nem láttuk

-Egy hely, ahol a bácsi pálmalevéllel söpröget

-Otthoni szobanövényeinkből itt valóságos sövények nőnek, no és azok az óriási fikusz-fák!

-Playa de las Americas-ban a Meki és a Burger King kongott az ürességtől

-Lehet gulyást kapni!!! Rizzsel szolgálják fel...!!!!!!!!! (őrült spanyolok...) És Puerto de la Cruz-ban van egy Budapest nevet viselő magyar étterem;)

Fotók a kirándulásról itt (katt):
Tenerife
Világjáró

Új Szavazás!

A legújabb szavazást a most futó Megasztár c. műsor ihlette, illetve az a szerintem sajnálatos tény, hogy egyre kevesebb pozitív inger ér a mai könnyűzenei világból; mondhatni, alig van már élő legenda. Bár a tényen nagyon változtatni nem lehet, e szavazással mégis álmodozhatunk. 2 hét múlva a kérdés majd a magyar legendákra fog vonatkozni. Köszi, hogy szavazol!;)

"Hola"

Egy hét strand és pálmafák után ismét a zuzmók világában...:( A tenerife-i kiruccanásról hamarosan olvashattok, sok-sok szuper képpel, addig is előzetesnek egy spanyol papagáj, aki udvariasan köszöntött minket a csodálatos Loro Parque-ba tett látogatásunkkor.

http://www.loroparque.com/ingles/fullpage.html

Rajinda 15.rész

Egy terhes asszony naplójából...

Október 6. Hétfő

Uram Isten! Végre, végre, végre! A teszt pozitív! Igen, terhes vagyok! El sem hiszem! Annyira régóta várok már erre a pillanatra. Az urammal még nem közlöm, csak ha majd a doki is igazolja a csodát:)

Október 8. Szerda

Ma elmentem a nőgyógyászomhoz. Most már 100% biztonsággal elmondható, gyermeket várok!:) Az orvos szerint az elkövetkezendő pár hét kritikus lehet, de csak megtapad a babszem jankó, elvégre én is túlélőtípus vagyok, meg az egész nemzedékem.
Közöltem az urammal is a hírt: már együtt úszunk a boldogságban.:) Ezentúl ő főz rám, jajj, annyira édes!

Október 14. Kedd

Kicsit sokkolt Agnieszka bejelentése, hogy november végén Chris-szel együtt távozik, noha tudtam a szándékukról. Kivel fogok ezentúl bár-csevegni? És kivel fogok nap végén bebújni a winestore-ba (boros raktár) Chillie Balti-t kajálni??? Új barátnő után kell néznem...

Október 15. Szerda

Ma én sokkoltam. Közöltem Matt-tel, hogy terhes vagyok és hónapok kérdése és szülési szabadságra fogok menni. Szerencsétlen, teljesen kész van. Három kitűnő munkaerőt fog hamarosan elveszíteni. Vigasz lehet a számára, hogy én szülés után pár hónappal visszatérek...

Október 16. Csütörtök

A műszak előtti eligazításon elhagyott minden bátorságom, hogy a többieknek is bejelentsem, hogy állapotos vagyok. Leírhatatlan örömhullámok járnak mostanában át, ha belegondolok, hogy bennem van az a babszem. Valószínű elérzékenyültem volna a bejelentés közepén, így Agnieszka olyan rendes volt és elmondta a többieknek, hogy mi a helyzet. Ennyi őszinte gratulációt még soha nem kaptam tőlük, mint ma. Szóval még mindig rózsaszín felhők úsznak fölöttem.:)

Október 17. Péntek

Reggel hánytam. Most vagy a tegnapi Chillie Balti feküdte meg a gyomrom, vagy tényleg a babszem miatt van. Nem akarok többet hányni!

Október 20. Hétfő

Tegnap nem ettem Chillie Balti-t. De ma reggel is hánytam. A babszem az oka! Azt mondta az orvos, az első időszak ilyen lesz, amíg kicsit nagyobb nem lesz a magzat. Nőlj, babszem, nőlj!

Október 21. Kedd

A nagyfőnökök, James, Gavin és Murray is gratuláltak a babához. Hirtelen egész mások lettek. Azt is mondták, hogy ne erőlködjek, ne stresszeljek, csupán legyek bent a munkahelyemen, fogadjam a vendégeket, ahogy eddig is. Azt hiszem kezdem a főnökeim megkedvelni.

Október 22. Szerda

Ma nem bírtam magammal. Egyszerűen nem múlik az éhségérzetem. Öt percenként rohangáltam be a bárból a konyhába harapnivalóért. Azt mondják, a terhes nő tápláléka először a magzathoz jut, aztán ha az jól lakott, akkor szívódik fel az anyában. Viszont ez a babszem telhetetlen...


Október 23. Csütörtök

Már beszélek a babszemhez. Tudom, hogy hallja amit mondok. Anya és gyermek között most kell megalapozni a kapcsolatot. Férjem szerint megőrültem...

Október 24. Péntek

Összetoltam két asztalt, mert a "drága" személyzetem még erre sem volt képes. Azóta viszont lüktető fájdalmat érzek belülről. Aggódom babszem miatt...


Október 25. Szombat

A hátam közepére sem kívántam ma a munkát. Már nap elején hulla voltam. (Na, jó, a sminket ma direkt nem dobtam fel) Az is nehezemre esett, hogy megnyomjam a kólás gombot a postmixen. Persze összeszedtem magam. A pohár kólát még a tálcára is kitettem! Kivinni már nem voltam hajlandó. Mindent babszemért teszek, nincs lelkiismeretfurdalásom. Különben is, nem igaz, hogy a Zoltán vagy a Réka arra sem képesek, hogy egy pohár kólát kivigyenek a 22-esre...

Rajinda 14.rész

Túléltük.
A szombat nem is tűnik már akkora kihívásnak, mint amekkorának hittük. Azóta minden nap egy újabb kihívás: munkakezdés előtt nap mint nap szembesülünk valamilyen hiányossággal. Lassan már megszokjuk, hogy az étterem 3 szekciójában 2 ember dolgozik. Eleinte azon háborogtam, hogy nincs asztalleszedőnk, illetve egy jolly joker, aki piákat visz ki a bárból, vagy éppen desszerteket gyárt. Tulajdonképpen már mindent magadnak kell megoldani, és természetesen a másik szekciójában is besegítesz, ha éppen ő az elfoglaltabb.
A séfek hangulatváltozásait is próbálom lenyelni. Ha éppen rossz a hangulatuk, jobb elkerülni birodalmukat, a konyhát. Tegnap éppen jó kedvük volt, ilyenkor gyermeteg módon poénkodnak, sőt, jobb esetben felfedezéseket tesznek az indiai gasztronómia világában, amikor is szívesen vállaljuk a kísérleti nyúl szerepét.;)
Tegnap Preeti-nek fájdalmai voltak, így hazament, mielőtt megkezdtük volna a munkát. Az ő és a mi érdekünkben is szorítunk neki...
Egy új forgatókönyv szerint dolgoztunk: Anthony, a részmunkaidős angol kissrác került a bára, aki elvileg a 17 évével nem is dolgozhatna még ott.
Természetesen az éttermet Chris és jómagam csináltuk, a konyhát pedig a portugál haderő. A "special guest" pedig nem más volt, mint Jácint, a KP, aki csupán egyenruha hiányában úszta meg, hogy nem az étteremben dolgozott és asztal szedett, hanem a konyhán segítette a portugál lányok munkáját.;)
A nap gyorsan eltelt, minden simán ment. Agnieszka nap végén örömmel jelentette, hogy ez volt az első, egyedül menedzselt műszakja, amikor semmi panasz nem volt.:)
Én is jól éreztem magam; az egyik család 3 gyereke kórusban kérte tőlem a számlát, majd szintén hasonló műsorszámmal köszönték meg a vendéglátást.:)))

Rajinda 13.rész

A változás szele.
Vasárnap a lengyel páros, Chris és Agnieszka bejelentették, hogy november végén lesz az utolsó munkanapjuk. Végleg hazatérnek 2 év után. Mivel mi már korábban is tudtunk a szándékukról, nem ért hidegzuhanyként a hír. Nem úgy a főnököt, aki természetesen megérti, de nagyon sajnálja. Akárcsak mi.:(
Rá egy napra egy másik nagy horderejű bejelentés következett. Emberek, Preeti terhes!!!:))) Hónapok kérdése és a "cigányasszony" is lelép. Mi persze örömmel fogadtuk a hírt és azt hiszem ilyen őszintén még nem drukkoltunk főnökasszonyunknak, mint most:) A főnök öröme valószínűleg nem volt ennyire őszinte, mivel neki kell gondoskodnia majd az utánpótlásról.
Apropó, utánpótlás. A mostani szombat igazi kihívásnak ígérkezik (egyelőre) a csapat számára, mivel a legforgalmasabb napon minimális létszámmal leszünk az étteremben. A portugál haderő, Marilia és Candida szabadnapot kért erre a napra, Ricardo csak későb tér vissza szabadságáról, mint azt vártuk és úgy néz ki, hogy egyik részmunkaidős (Anthony és Holly) sem tud minket kisegíteni. A probléma megoldása a főnök kezében lenne, de mivel holnaptól ő is egy hét szabin lesz, szerintetek foglalkozik valamit a kérdéssel...???
(Folytatjuk...)

"Credit Crunch" és más pénzügyi nyalánkságok

"Credit Crunch" az az "hitel megroppanás". Érdemes megtanulnunk ezt az új kifejezést, mivel állítólag pénzügyi válság söpör most végig a nagyvilágon. Ezúton is kérném blogom pénzügyi területen jártas olvasóit, hogy mondják el a véleményüket itt vagy privátban, mit gondolnak a dologról.
És hogy én mit gondolok? Egyelőre nyugodt vagyok, hiszen a brit és a magyar kormány is garanciát vállal a bankbetétekre. Leginkább most Gordon Brown szavain csüngök, amiből annyit sikerült megértenem (nem nyelvi, hanem pénzügyi hiányosság a részemről:), hogy 35 000 font megtakarítás alatt a legrosszabb forgatókönyv szerint sem veszik majd el a kis pénzünk. A fölött viszont már ajánlatos az összeget többfelé osztva szétszórni más bankoknál. Mivel Nagy-Britannia egyik legnagyobb bankjában (HSBC) tudhatom a pénzem, bizakodom, miközben kiváncsian várom a történet végét. Ugyanis öröm az ürömben, hogy a válság miatt jóval többet kapunk megtakarított fontjainkért Magyarországon. Ha pedig tartja magát a tőzsde zuhanása, akkor érdemes lesz elgondolkodni a font forintra váltásáról, hiszen elég sokat nyerhetünk az ügyön. Tudat alatt azonban ott motoszkál ez a "legrosszabb forgatókönyv". Mit is jelenthet ez?

"Working Tax Credit", egy másik megtanulandó kifejezés a UK-ban dolgozóknak. Létezéséről csak nem régóta tudunk, de sokkal szimpatikusabb számunkra, mint a "credit crunch". Valójában egy fajta segélyről van szó, melyet a kormánytól lehet igényelni a kevesebb jövedelemmel rendelkezőknek. Ha az éves kereseted nem ért el egy bizonyos összeget, az adóhivatal megállapít egy bizonyos havi juttatást (akár a családi pótlék esetében gyerekek után, csak ehhez még gyerek sem kell:), melyet nem kell visszafizetned állambácsinak, legalábbis ilyen információt nem találtunk. Egyfajta nagylelkű ajándék, amiért meg sem dolgoztál.:)

Mivel a minimálbért pár hónapja ismét emelték, a cég is emelt valamelyest a fizetésünkön. És mivel a kormány itt is játszadozott az adósávokkal, úgy tűnik nekünk megint jót tett..)

Mint azt már korábban írtam, az árak itt is rég nem látott mértékben emelkedtek. Olyannyira, hogy múltkor a TESCO-ban csak pillogtam, amikor egy tejre és egy kenyérre nem volt elég a nálam lévő 3 font. Szerencsére a pénztáros srác együtt érző lélek volt, így elnézte nekem azt a 2 penny (kb. 20 fillér) hiányt:) A Daily Mirror szerint viszont csökkenni fognak az élelmiszerárak a karácsony közeledtével. Ennek egyik oka az ünnep, a másik és egyben meghatározóbb pedig a kőolaj világpiaci árának csökkenése, mely elvileg majd kihat az élelmiszerekre is. Reméljük a legjobbakat, bár otthon biztos nem fog megfordulni a már évtizedek óta jól ismert folyamat...

Rajinda 12.rész

A Rajinda arcai.
Mivel emberek jönnek-mennek, akárcsak egy gimnáziumban, a cég időről-időre cseréli az éppen még neki dolgozó alkalmazottak tablóját. Az óriásposzteren szinte minden munkakör képviselteti magát, kezdve az éttermektől a konyhán keresztül az életmentőkig. Hogy kik kerülnek fel a tablóra azt a különböző munkakörök menedzserei döntik el. Pár héttel ezelőtt a Rajinda is delegált, így került fel két ismerős arc a sok színes egyéniség mellé...;) Zárójelben jegyzem meg, a három póz közül a legrosszabbat sikerült kiválasztaniuk a mi esetünkben...

A kis vörös erdőlakó

Íme, itt van ő, a Nagy-Britanniában már ritkaságszámba menő vörös mókus, aki munkahelyünk, a Whinfell-i erdő egyik legjópofább lakója.:) Az ember máris jobb kedvre derül tőle munkába menet:)
Az angolok nagy becsben tartják, mivel az ország több részéről is eltűnt ez a mókus-populáció. Netes kutakodásom alatt azt is megtudtam, hogy ennek oka nem csak a települések és az infrastruktúra terjeszkedése, hanem egy másik, a 19. században Amerikából betelepített szürke mókus faj, akik a túlélésért folytatott küzdelemben erősebbnek bizonyultak, ráadásul egy olyan vírust is hordoznak, mely ha átkerül a kis vörösökre, azok 15 nap alatt elpusztulnak.
Azért drukkolunk a vörinek, de a szürkét is megszerettük London parkjaiban;)

Thriller25

Egy lemez, melyről ki ne hallott volna? 25 évvel ezelőtt dobta piacra a pop király, Michael Jackson. Azóta is a világ legtöbb példányban elkelt korongja. E jeles évfordulóról bolygónk több pontján is megemlékeztek, és hol csaphatták volna neki a legnagyobb és legmurisabb felhajtást, mint a jó öreg Londonban:) Íme pár remek táncos, akik a legextrémebb helyeken hívták fel magukra és nem utolsó sorban a Thriller-re a figyelmüket;)

Thriller a londoni metrón
Thriller a kínai negyedben
Thriller a TESCO-ban
Thriller a buszmegállóban
Thriller a mobiltelefon szaküzletben

Rajinda 11.rész

Gonosz boszorkányból királykisasszony? Mérget azért nem vennék rá, de a változás megkezdődött. Íme a főszereplő, Preeti:)


És a csapat egy része műszak végén: (balról jobbra) a két portugál testvér, Candida és Marillia, Agnieszka, a lengyel kisfőnök, Chris, a lengyel táncparkett-ördög, az örök Preeti és jómagam:)
És a csapat Agnieszka szülinapi zsúrján: (hátsósor) Agnieszka, Réka, Thomas, Marillia, Candida és szerény személyem; (elsősor) Chris, Jácint és Norbi. A boly közepén látható lengyel csaj csupán vendégjátékos volt Aga szülinapján:)

"Cigányasszony" nevét valahogy a mai napig nem bírom egyféleképpen leírni, szóval elnézést a sok változatért;)

Rajinda 10.rész

Nem megy a szekér, lúzer a főnök.
Legalábbis mióta az étterem mellett megnyílt a take away (elviteles konyha), minimálisra csökkent a tőlünk elvitt indiai ételek száma. Ennek következménye pedig az óriási bevétel- kiesés. Persze a mi vállunkról sok terhet levesz a take away, az anyagi része meg igazából nem is érdekelne minket, csakhogy:

1. A csendesebb hétköznapokon a főnök előszeretettel reklámozza, hogy aki szeretne, hazamehet előbb. A következmény természetesen két mínusz óra, de ha ezt többször sikerül eljátszani, az étterem valamennyit spórol rajtunk. Mivel nem kötelezhetnek (egyelőre) a korábbi hazamenetelre, így ritkán akad csak jelentkező.
2. Ha bőven elegen vagyunk az étteremben, a főnök napközben/napvégén átküldhet minket egy másik étterembe, ahol szükség van a segítségünkre, mert mondjuk nincs elég személyzet.
3. A mellettünk lévő take away jelenleg emberhiánnyal küzködik. Nálunk viszont néha még "sokan" is vagyunk. (szerinte...) Ezért hogy a kecske is jól lakjon és a káposzta is megmaradjon, a két manager kitalálta, hogy egy hónapban legalább egyszer egy teljes műszakot le kell húznunk a take away-ben, amit majd nem a Rajindának kell utánunk kifizetnie, ergo megint spórolnak egy kicsit rajtunk. Mondják, hogy ezzel mi is jól járunk, mert így nem kell az óráinkat lefaragni...Miért is járunk jól??? Az óráinkat nem tudják farigcsálni, mert ugye hamarabb nem küldhetnek haza a melóból. Elvileg csak akkor, ha mindenki befejezi idő előtt a munkát és ennek ún. kilépési időpontját egy jelenléti íven rögzítik. Csakhogy a befejezést el tudjuk nyújtani magunk is, elvégre nem kell nekünk mindig pörögni. És az sem mellékes, hogy ha a take away-ben dolgozol, az aznapi borravalód ugrott, mivel ott nincs...

Matt, a főnök kitalálta, hogy a hiányt pótolhatjuk azzal, hogy több desszertet adunk el. Ahamm...Az ötlet jó, csak szokás szerint nincs átgondolva. Eddig is nehezen adtunk el még két gombóc fagyit is, miből gondolta, hogy ezután majd több fogy??? Mindig felajánljuk a desszertet, de az esetek 90% százalékában a szerencsétlen vendég már nem bír magába tömni a kiadós kaja után semmit. Pénzük is egyre kevesebb az embereknek, hiszen itt is soha nem látott mértékben emelkedtek az árak. Mostanában az ősz miatt a vendég is kevesebb a parkban. Ez most egy ilyen időszak. Nem kell ehhez sok iskola, hogy az ember belássa: a hiány így nem pótolható. Hogy a főnöknek mennyi van, azt nem tudom, de néha elgondolkodunk azon, hogy egyáltalán van e neki... Vagy egyszerűen csak nem érti a dolgát...

Pretti és Aga, a két manager asszisztens fújnak is rá rendesen. Noha míg szabadságon volt, sok probléma adódott az étteremben, ennek ellenére a kiszolgálásunkkal a vendégek meg voltak elégedve a korábbi mutatóhoz képest. Főnök, egy héttel azután, hogy visszatért szabadságáról mivel kezdte a napot? "Jó hírem van, emelkedett a kiszolgálásunk mutatója, mióta visszatértem..." A nap végén Aga, a manager asszisztens kicsit feldúltan újságolta nekünk (amikor a főnök már természetesen bent sem volt, mert mindig lelép jóval előbb és nap közben is ritkán látjuk az étteremben...), hogy a vendégek részéről történt pozitív visszajelzés valójában arra a periódusra vontakozott, amikor a főnök éppen szabadságon volt...Kommentnek csak annyi, hogy nem volt szép a saját javára ekkorát ferdíteni. Ez már inkább az emberiességéről árulkodik, mint sem a szakmaiságáról...
Az pedig már csak apróság, hogy az ő dolga lenne utána rendelni dolgokból, aminek sorozatosan nem tesz eleget. Most kitatált egy új menüt. Szerintetek működni fog? Nem bocsájtom szavazásra a kérdést, mert egyhangú lenne a végeredmény, így pedig nem izgalmas...

Rajinda 9.rész

Győzelem. Legalábbis így lehetne értékelni a "cigányasszony-ügy" eddigi fejleményeit.
A mese ugyan egy kicsit másként végződik (a gonosz boszorkány megúszta a kemencét), mivel Pretti munkához és hozzánk való viszonya gyökeresen megváltozott: segíti a munkánkat és láss csodát két új szóval bővítette szókincsét: köszönöm és kérlek...:)))
Fogalmazhatunk úgy is, hogy Pretti saját maga alatt vágta a fát: fegyelmit indított egy olyan dolog miatt, amiben valójában ő volt a ludas (ő mondta, hogy "Pofa be"). Ebből aztán nyilván nem lehet ügyet csinálni, maximum ha Réka mondta volna neki ugyanezt. Főhősnőnk viszont volt annyira butuska, hogy eljutatta az ügyet a nagyobb főnökökhöz, akik aztán szépen rákoppintottak a fejére, pláne azért mert hülyeségeket beszélt, amikor azt állította nekünk, hogy van joga hazaküldeni minket 2 órával munkaidő lejárta előtt, hogy az étterem rajtunk spóroljon.
Persze az sem mellékes, hogy egyik este Réka és Pretti közel másfél órán keresztül beszélgettek a köztük lévő feszültségekről, amit úgy tűnik egyelőre sikerrel elsimítottak.;)

Angol buszon...

Miből tudod, hogy angol buszon ülsz? A következő tippek segítenek...:)))

1. Ha nincs a sofőr mellett sebváltó
   
2. Ha azt látod magad körül, hogy mindenki bújja a napilapot
3. Ha senkivel nem tudsz kommunikálni, mert mindenki fülében szól az mp3 lejátszó
4. Ha az egyik kanyarban üdítős dobozok gurulnak a lábad alá
5. Ha a másik kanyarban anyád részeg kiadásban hirtelen az öledbe pottyan
6. Ha az utolsó járaton a végállomásig egy focicsapat énekel és üvölt torkaszakadtából
7. Ha a 10 fokos és a 25 fokos nyárban is teljes gőzzel jön a fűtés
8. Ha a tetőablakot hiába keresed, mert nincs
9. Ha úgy érzed, mintha bakkecskén ülnél
   
10. Ha egy mindössze negyven kilométeres útvonalon az egyik városban sofőrt cserélnek

És ha mindezek után hiányozni kezd a jó öreg Ikarus, akkor biztos lehetsz benne, hogy angol buszon ülsz...;)

Rajinda 8.rész

Vasárnap, avagy egy nehéz nap éjszakája.
Minden balul sült el. Kezdődött a 19-es asztallal, ahol a hölgy egy erős, fekete hajszálat talált a kajájában. Séf haj, ez egyértelmű. Az ázsiai származású embereknek van ilyen hajuk...
1-es asztalnak nem ízlett a garnélarákos spenót. Miután türelmesen végighallgattam közölte, hogy nem kíván fizetni érte. Természetesen a felét azért megette...
Szóltam a többieknek a bárban, hogy mi a gond. A faszika ekkor már ott téblábolt körülöttünk, amit sajnos nem vettünk észre rögtön. Néhány szófoszlányból rájött, hogy róla beszélünk. Anthony hozzá intézett kérdése csak olaj volt a tűzre, bár szerintem jogos volt és személy szerint díjaztam: "Uram, az összes rákot megette az ételből?":))))))))))))))))))))))))))))))))))
Gondolhatod ezek után milyen pipa lett az ürge. Leült Agneskával, a kisfőnökkel beszélgetni, melynek a vége az lett, hogy már egyik kajáért sem volt hajlandó fizetni. Az italért kellett volna, de a feleségével együtt kiviharzott a hátunk mögött, így kénytelen volt a piáját a csapat finanszírozni, elvégre a kasszából zárásnál nem hiányozhat egy penny sem.
Az este legvégére is maradt meglepetés. A 4-es asztalnál ülő család egy fólia darabot talált az ételben, ami egyértelműen a séfek hiábája. Fájdalomdíjként fel kellett nekik ajánlani ingyen desszertet, amit nem fogadtak el, mondván ez így bűzlik. Ők fizetnek az ételért, mert finom volt, de ingyen desszert helyett inkább jegyzőkönyveznék a dolgot. Nos, mivel pincérek és séfek is látták és megerősítették az idegen tárgy jelenlétét a kajában, papírra kellett vetni az egész ügyet. Amikor fizettek, Monju, a főséf is kiment és megkérdezte mi a gond. Viszont ahelyett, hogy elnézést kért volna a történtek miatt, csak bámult ki okos kis fejéből... De legalább a nevem tetszett nekik...:)))

Ma két új bejegyzés is született, a 7.rész egy másik sztori, de a helyszín ugyanaz. Ez alatt máris olvashatod.;)

Rajinda 7.rész

Fegyelmi.
Preeti legújabb és legalattomosabb eszköze. Már kérdezni sem lehet. Réka megtette. Válasz: Fegyelmi. Úgy tűnik, "cigányasszony" így kezeli a problémát. Teszi mindezt az érintett háta mögött, üzenve a másik menedzser asszisztenssel, hogy "Agneska légyszi majd közöld a Rékával, hogy fegyelmi eljárást indítok ellene." Bravó...
Réka elmesélte Murray-nek (a főnökeink fölött álló főnök) a történetet, aki eddig minden jel szerint neki ad igazat. Murray szerint nem lehet senkit hazaküldeni a munkából a beleegyezése nélkül. Ha az illető haza akar menni korábban, mehet, de az óráiból nyilván lefaragnak. "Cigányasszony" valamit nagyon rosszul tud és ez őt fogja most minősíteni. Merthogy az ügy tovább gyűrűzik, a felek meg lesznek hallgatva és őszintén reméljük, hogy tisztán látunk majd ebben a történetben. Mivel a szó elszáll, az írás marad, papírja vetjük az egész sztorit, ahogy mi látjuk. A vezetőség hamarosan tudni fogja, hogy kell nekünk nap mint nap együtt dolgozni Preetivel. A bili kiborul, a mese a végéhez közelít, Jancsi és Juliska bepakolják a kemencébe a gonosz boszorkányt.

Rajinda 6.rész

Elfajultak a dolgok. Tegnap soha nem látott mélypontra süllyedt a hangulat, köszönhetően Preeti-nek, "bölcs" kisfőnökünknek.
Kezdődött minden a hét elején. Kezdtük megelégelni, hogy Preeti nem végzi rendesen a munkáját, nem veszi fel a beérkező vendégektől a pia rendelést, na meg van egy fajta stílusa. Réka a konyhában szidta is rendesen (adott neki egy ősi foglalkozást...:), ami - lévén a séfek is India és Banglades környékéről származnak - visszajutott Preeti-hez.
A másnap amolyan fejtágítással indult, mondván ha valakinek baja van a másikkal, azt ne kerülőúton közölje vele.
Harmadnap a munkaidő lejárta előtt hazaküldtek, mondván a cégnek rajtunk kell spórolnia. Mit tehettem? Nehezen, de tudomásul vettem. Más is ment már haza és fog is menni (elvileg), nem én leszek az egyetlen, akinek lefaragnak az amúgy nemrég megemelt fizujából.
A szombati nyitás előtti briefing-en (megbeszélés) felvetettem a témát, na ekkor indult útjára a lavina. Miért is kell nekünk korábban befejezni a munkát és elveszíteni így értékes fontokat? Réka azt szerette volna tudni, hogy miért nem a részmunkaidőst küldik haza, vagy egyáltalán, miért hívják be, ha lehet előre tudni, hogy alig van foglalás? Miután kijelentette, hogy ő nem szándékozik hazamenni, mert igenis minden font számít (mindezt intelligensen tette), Preeti agya teljesen elborult, üvöltött (ne tudd meg mennyire nevetséges, amikor egy indiai azzal a töttörgő akcentusával üvölt:) és közölte Rékával, hogy "Shut Up" (Fogd be!). Az ilyen stílus eddig nem volt megszokott a munkahelyen, ezért a levegő is megfagyott az étteremben. (akkor még csak mi voltunk, nyitás előtt) Preeti elborult aggyal utasított minket, hogy mindenki irány vissza a helyére és munkára fel (mily lelkesítő kezdet...)
A start rányomta bélyegét az egész napra. A bennünk kavargó feszültség aztán a konyhában tört ki a nap vége felé, amikor egy 32(!!!) fős asztalt szedtünk le.
Tudni kell, hogy a tányéroknak ilyen esetben kevés a hely a KP (mosogató) pultján. Halmoztuk is rendesen Jácintnak, természetesen a fémtálkák annak rendje-módja szerint ledőltek. Jácint üvöltött, Réka szintén, én meg már azért üvöltöttem, mert ők egymással üvöltenek és próbálják eldönteni, kinek is van igaza.
Húúú, gyerekek, na ekkor viharzottam is vissza az étterembe és közben azon gondolkodtam, hogy óriási gondok vannak itt, ha már mi, magyarok is egymásnak esünk, nem elég nekünk a "cigányasszony" (ahogy Réka nevezi).
E hihetetlenül feszült nap után úgy döntött a csapat, hogy Carlisle-ban leszállva a buszról, hajnali 1:30-kor igenis be kell térni valamit meginni a Roadhouse-ba (pub és kareoke bár). Preeti természetesen nem volt jelen (más se hiányzott volna). A csapatban lévő feszültséget ugyan ő idézte elő, de levezetni csak mi tudtuk. A lengyel-magyar-portugál banda pár pohár alkohol, tánc és közös éneklés után teljesen feloldódott (a két csaj, Réka és Aga közös tánc-produkcióját az egyik kissé ittas angol úriember élete legjobb leszbi-showjaként kommentálta...:))), így ma ismét hatalmas vigyorral vágunk neki a hét utolsó munkanapjának.;)

Egy csipetnyi Skócia

Nemrég ellátogattunk Skócia híres-neves fővárosába, Edinburgh-ba. A Waverley pályaudvarról a felszínre érve a látogató egy mesebeli városba csöppen. El tudnám képzelni, hogy itt forgatják az egyik Harry Potter részt, vagy akár egy másik fantázia film jeleneteit.
Hogy mi teszi ezt a várost olyan vonzóvá? Dimbes-dombos utcái, környező sziklái, a város szívében található hatalmas parkja (Princes Street Gardens), a várnegyed, na és persze az öböl és a tenger, ami a legcsodásabb a Calton Hill-ről letekintve.
Természetesen a földrajzi adottságok mellett ott vannak a rendkívül nyílt és barátságos lakók, a sok-sok művészlélek és a híres skót dudások, akik feledhetetlenné teszik az idelátogató perceit.
A város maga a történelem. Az épületek között sétálva akár 400 éves időutazásra is befizethetsz. Ez a ház pl. még a 16.század folyamán épült. Valószínűleg Edinburgh legrégibb lakóházáról van szó, mely persze ma már múzeumként üzemel. Az előtte álló skót asszonyság egyidős lehet az épülettel...:)))
Szerencsénkre éppen a Nemzetközi Edinburgh Fesztivál kellős közepébe csöppentünk, így néha meghökkentő produkciókkal találkozhattunk a város főutcáján. Az egyik legemlékezetesebb egy afrikai páros száma volt, melyben az egyik mutatványosnak társát sikerült oly mértékben összecsomagolnia, hogy az belefért egy fémtálba.:)
Nem messze tőlük egy különleges zenei produkció ejtette rabul a bámészkodót. A "Hang Playing Hedge Monkeys" nevezetű együttesről van szó, akik egy közönséges fémteknőhöz hasonlító hangszerből csaltak ki hárfához és haranghoz hasonló hangokat.
A hangszer a 21. század találmánya, melyet egy svájci pár fejlesztett ki 2000-ben. Az egész tulajdonképpen egy ufóhoz hasonlító fémdob, melyen bemélyedéseket alakítottak, melyekből hárfához vagy éppen haranghoz hasonló dallamokat csalhatunk ki, ha ujbeggyel ütögetjük a teknő tetejét.
Végül pedig pár szót az együttesről. A "hang" szó az általuk használt teknőszerű fémdob megnevezése, míg a "hedge" az angol "hedgehog" (sündisznó) szóból jön, utalva kicsit rendezetlen külsejű, bozontos hajú modern hippikre, akiknek mindene a zene és a szabadság.
A "monkey" szó pedig arra a sajátos, előre-hátra lépegetős táncra utal, ami legtöbbször valamilyen "bágyítószer" elfogyasztása után következik be...:)))
Az alábbi link a honlapjukra visz, ahol belehallgathatsz a zenéjükbe illetve videókat is találsz utcai produkcióikról. Hang Playing Hedge Monkeys
Íme néhány újabb fotó a fotóalbumban: Edinburgh és Világjáró
Befejezésül egy valódi skót dudás;)

SZAR-ügy 2.

Reméltük nem lesz folytatás. Tegnap azonban ismét észrevettük, hogy akadozik az el/lefolyás. A gödröcske ismét megtelt félig.
Gondoltuk nem várjuk meg, míg megint elönt minket a cucc, na meg a háziúr is Spanyolban nyaral novemberig, addig meg azért mégsem...Elmentünk tehát a boltba és vettünk egy összeszerelhető, hajlékony csőrendszert, amihez még kéményseprő fejet is kaptunk:)))
Hazaérve összeszereltük, ledugtuk a gödröcskén keresztül a csőrendszerbe és piszkáltuk, pumpáltuk. Kihúzva hörgés, kluttyogás hallatszott lentről, de semmi eredmény. Ismét pumpálás következett. Aztán egyszer csak látjuk, hogy az udvar végében mozog a föld, mintha valami vakond túrna, és a pumpálással együtemben bugyog fel a szennyvíz.
Igen, ott is van egy gödröcske.:) Felszedtük a kék fóliát és a tetőt levettük a nyílásról, majd itt piszkálgattuk a dugulást. Láss csodát, megindult a víz, hip-hop eltűnt. Ami viszont utána maradt, az volt a meglepetés: a gödör mélyén egy csődarabot találtunk beékelődve az elvezető nyílások közé. Sajnos kiszedni nem tudtuk eddig, mert nagyon be van szorulva és a gödör is keskeny és mély. A sorozat harmadik része talán már ennek megoldásáról fog szólni, de legalább most már fény derült arra, hogy miért nem tud minket elkerülni a dugulás...

Jácint-napi tojásfestés

Az egész úgy kezdődött, hogy Mayáék elköltöztek Penrithből egy kisebb településre, ahová hely hiányában jó néhány dolgot nem tudtak magukkal vinni, a mi legnagyobb örömünkre...:))) Egy otthonról hozott, hatalmas nagy füstölt házi sonka is a birtokunkba került, amit benyomtunk a fagyasztóba, mondván megfőzzük, ha jönnek vendégsébe. Csakhogy: a sonka nem sonka tojás nélkül, ha meg sonka és tojás, akkor már miért nem húsvét, ami természetesen csak hímes tojással az igazi:)
Nem könnyű feladat elé állítottuk magunkat: Angliában húsvét tájékán sem valószínű, hogy találsz tojásfestéket a Tesco-ban, augusztus közepén mindez pedig teljesen kizárt. Nem adtuk fel.
Téptünk pár lila virágszirmot a "kertünkből", amit forró vízbe áztattunk, majd abba belegyömöszöltük a főttojást. Eredmény: a víz lila, a tojáshély nem reagált az akcióra. Erre jött Rékának, a NŐNEK, az a korszakalkotó ötlete, hogy használjuk a körömlakkját...:)
Mielőtt azonban bármilyen nemű festésbe kezdtünk volna, Réka megtanított minket tojást fújni...:) Rém gusztustalan folyamat, de a művelet annál érdekesebb: tűvel apró lyukat szúrsz a a tojás mindkét hegyes végébe, majd elkezded egy tálba fújni. Eleinte nem könnyű; meg kell várni, míg megindul a fehérje. Némi erőlködés után aztán lassan, de biztosan kibuggyan belőle a sárgája is, és micsoda megkönnyebbülés, amikor a végén könnyedén kispriccel a még hátramaradt fehérje...:) Íme a nagyszerű eredmény az alábbi képen:)))