Túléltük.
A szombat nem is tűnik már akkora kihívásnak, mint amekkorának hittük. Azóta minden nap egy újabb kihívás: munkakezdés előtt nap mint nap szembesülünk valamilyen hiányossággal. Lassan már megszokjuk, hogy az étterem 3 szekciójában 2 ember dolgozik. Eleinte azon háborogtam, hogy nincs asztalleszedőnk, illetve egy jolly joker, aki piákat visz ki a bárból, vagy éppen desszerteket gyárt. Tulajdonképpen már mindent magadnak kell megoldani, és természetesen a másik szekciójában is besegítesz, ha éppen ő az elfoglaltabb.
A séfek hangulatváltozásait is próbálom lenyelni. Ha éppen rossz a hangulatuk, jobb elkerülni birodalmukat, a konyhát. Tegnap éppen jó kedvük volt, ilyenkor gyermeteg módon poénkodnak, sőt, jobb esetben felfedezéseket tesznek az indiai gasztronómia világában, amikor is szívesen vállaljuk a kísérleti nyúl szerepét.;)
Tegnap Preeti-nek fájdalmai voltak, így hazament, mielőtt megkezdtük volna a munkát. Az ő és a mi érdekünkben is szorítunk neki...
Egy új forgatókönyv szerint dolgoztunk: Anthony, a részmunkaidős angol kissrác került a bára, aki elvileg a 17 évével nem is dolgozhatna még ott.
Természetesen az éttermet Chris és jómagam csináltuk, a konyhát pedig a portugál haderő. A "special guest" pedig nem más volt, mint Jácint, a KP, aki csupán egyenruha hiányában úszta meg, hogy nem az étteremben dolgozott és asztal szedett, hanem a konyhán segítette a portugál lányok munkáját.;)
A nap gyorsan eltelt, minden simán ment. Agnieszka nap végén örömmel jelentette, hogy ez volt az első, egyedül menedzselt műszakja, amikor semmi panasz nem volt.:)
Én is jól éreztem magam; az egyik család 3 gyereke kórusban kérte tőlem a számlát, majd szintén hasonló műsorszámmal köszönték meg a vendéglátást.:)))
A szombat nem is tűnik már akkora kihívásnak, mint amekkorának hittük. Azóta minden nap egy újabb kihívás: munkakezdés előtt nap mint nap szembesülünk valamilyen hiányossággal. Lassan már megszokjuk, hogy az étterem 3 szekciójában 2 ember dolgozik. Eleinte azon háborogtam, hogy nincs asztalleszedőnk, illetve egy jolly joker, aki piákat visz ki a bárból, vagy éppen desszerteket gyárt. Tulajdonképpen már mindent magadnak kell megoldani, és természetesen a másik szekciójában is besegítesz, ha éppen ő az elfoglaltabb.
A séfek hangulatváltozásait is próbálom lenyelni. Ha éppen rossz a hangulatuk, jobb elkerülni birodalmukat, a konyhát. Tegnap éppen jó kedvük volt, ilyenkor gyermeteg módon poénkodnak, sőt, jobb esetben felfedezéseket tesznek az indiai gasztronómia világában, amikor is szívesen vállaljuk a kísérleti nyúl szerepét.;)
Tegnap Preeti-nek fájdalmai voltak, így hazament, mielőtt megkezdtük volna a munkát. Az ő és a mi érdekünkben is szorítunk neki...
Egy új forgatókönyv szerint dolgoztunk: Anthony, a részmunkaidős angol kissrác került a bára, aki elvileg a 17 évével nem is dolgozhatna még ott.
Természetesen az éttermet Chris és jómagam csináltuk, a konyhát pedig a portugál haderő. A "special guest" pedig nem más volt, mint Jácint, a KP, aki csupán egyenruha hiányában úszta meg, hogy nem az étteremben dolgozott és asztal szedett, hanem a konyhán segítette a portugál lányok munkáját.;)
A nap gyorsan eltelt, minden simán ment. Agnieszka nap végén örömmel jelentette, hogy ez volt az első, egyedül menedzselt műszakja, amikor semmi panasz nem volt.:)
Én is jól éreztem magam; az egyik család 3 gyereke kórusban kérte tőlem a számlát, majd szintén hasonló műsorszámmal köszönték meg a vendéglátást.:)))
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése