Kedvenc bölcsességeim minden napra

2011. július 17., vasárnap

Szabadnapok


Idén a nyár csak egy-két napra villogtatja meg magát havi rendszerességgel. Ezt próbáljuk kihasználni.:)

Az egyik ilyen nyáriasabb nap (max. 22-23 fok) Mayáéknál ért minket. Meg is terveztek egy izgalmas napot számunkra. 30 perc alatt áthajóztunk Bowness-ből Ableside-ba, ahol ismét begyűjtöttünk egy hűtőmágnest (most már meg kéne számolni hánynál tartunk:) Innen elsétáltunk egy vízeséshez, ahol hódoltunk a legújabb idióta őrületnek, a plankingnek, aminek a lényege, hogy a legextrémebb helyszíneken kell hasra feküdni úgy, hogy a két kéz szorosan legyen a test mellett. Az jelenetről pedig fotót kell készíteni és közzétenni az interneten. A enyém így sikerült...:)

Jé taxis kollégája vitt minket vissza Bownessbe, ahol beültünk, pontosabban a jó időnek hála, kiültünk egy étterembe és elfogyasztottunk sok-sok finomságot. Én lazacos-rákos salátát tömtem be, ami olyan mély tányérban volt felszolgálva, hogy a villa hegye állítva éppen hogy kilátszott belőle!:)
Természetesen a pincérsrác is magyar volt, akárcsak a fagyis csaj Ableside-nál, arról nem is beszélve hány magyar jött oda hozzánk amíg kajáltunk...:)
További képek a kirándulásról az album vége felé ITT!

Pár napja pedig elhatároztuk, kinézünk az újonnan épült hatalmas Garden Centre-be Ildivel...
A buszsofőr először nem értette hová kérem a jegyet, aztán végül is adott, de közölte, hogy a körforgalmat építik és a piros lámpánál tudunk majd leszállni. Ekkor azt gondoltam, hogy a buszmegállót is érinti az építkezés, ezért nem akar ott megállni...
Aztán mikor leszálltunk, láttuk hogy nem hogy buszmegálló nincs, de a Garden Centre sem létezik.:) Pontosabban valami készülőben, de az épület vázát sem látni még, annyira kezdő fázisban van még az építkezés!:)
Program törölve tehát, irány vissza a város, de hogyan??? Egy pusztában voltunk, amolyan vidéki farmvilág, tehénbőgést hallottunk és a járda is hamar véget ért. Muszáj volt a fűben és a mellettünk elrobogó kamionok által keltett szélviharban elsétálnunk a legközelebbi buszmegállóhoz. 10-15 perc után találtunk is egyet, amolyan szigetecskét a nagy óceán közepén!:)
Nem sokkal később jött is egy busz, Ildi pedig azon imádkozott, nehogy az a sofőr legyen, aki kivitt minket a nem létező Garden Centre-be, mert akkor nem száll fel. Hát én sem szerettem volna látni kárörvendő tekintetét, de szerencsére ez egy másik távolsági járat volt.:)

Ennek ellenére jó kis kaland volt, és nyugodtan mondhatjuk, hogy mi már megépülése előtt el tudtunk menni a Garden Centre-be!:)))


3 megjegyzés:

ememem írta...

De megyunk ha megnyit, bokrot akarok venni:-))))))

hpeter írta...

azt a windermere-i házat akarooom!bármelyiket..ha gyüjtök ebben az életben van még esélyem rá?:)

írta...

hát akkor kezdj el gyűjtögetni!:)