Még mindig egy kis hazai

Már megkaptam, hogy az előző beszámoló túl rövidre sikeredett. Persze ez szándékos volt. Abban az otthon ért benyomásokról írtam, most viszont pár szó arról, hogy valójában hogyan is teltek a napok.;)

Próbáltam többször is összefutni tesómékkal és Benével, akinek egyre jobban pörög a nyelve, szóval gyakran külön szótár kellett volna hozzá vagy egy tolmács.:) Voltunk játszótéren Papa és Mama társaságában, de még igazán nem tud mit kezdeni az ottani sok-sok izgalmas dologgal.
Anették kislányával, Alizzal is sikerült pár órát eltöltenem, akinek a mindene a pocsolya. No meg a csúszda, ami után napokig izom láz volt a karjaimban, annyiszor "repítettem" fel a csúszda tetejére Alizkát!:)

Mázlim volt, hogy a 15 éves gimis osztálytalálkozómra is el tudtam menni, mert amikor január elején lefoglaltam a repülőjegyet, még híre-hamva sem volt. Az érettségi óta eddig mindig összejöttünk 5 évente, remélem ezentúl is így lesz, hiszen emlékezetes csapat voltunk.:) Verával leginkább az angliai tapasztalatokról, az angolokról és a kis hazánkból itt munkát vállaló magyarokról esett szó, és azt hiszem egyikünk sem lepődött meg azon, hogy azonos véleményen vagyunk.

Az ilyenkor már hagyományosnak számító "kocsmás" beszélgetések Robiékkal és a Beáékkal szervezett különleges programok most is mosolyt csaltak az arcomra. Ez utóbbiról egy fergeteges rövidfilm is készült, melyhez a zenét nem is akármilyen művészek szolgáltatták...:) Ezzel búcsúzom mára, de 1-2 nap és újra jövök, mert annyi mindent szeretnék még mesélni!;)

Egy kis hazai

Már megint otthon "lógtam".:) Idén arányosan osztottam el a hazalátogatások számát, így nagyjából minden 4. hónapban otthon leszek.
Csupán röpke 10 napot voltam ezúttal Magyarországon, de akadt bőven élmény és rácsodálkozni való.

A reptéri WC-ben esett le igazából, hogy otthon vagyok. Kézmosás közben a takarítónéni kicserélte a zsákot a kukában, majd látván hogy megtöröltem a kezem a papírtörlővel, flegmán odavetette:"Itt a kuka." (a "ne" szócska a mondat végéről érezhetően ott lógott a levegőben...:)
Hirtelen magam elé képzeltem a szitut 3000km-rel arrébb, Angliában. Valahogy így hangzott volna: "Here is your bin, darling. Have a lovely day!":)

A reptér előtti buszmegállóban a tábla már a "Liszt Ferenc Repülőteret" jelzi, majd beáll egy barna busz, mely szívesen elvisz minket a Népliget vagy a városközpont felé 1400Ft-ért. Csaknem felszállunk a vonaljeggyel, mire észbe kapunk, hogy ez a járat bizony inkább a turistákért van, mintsem értünk, akik két vonaljeggyel és egy átszállással ugyan, de 640Ft-ért is eljutnak a célhoz...:)

Hazaérve aztán maximálisan kihasználtam a brithez képest fénysebességű és korlátlan internetet, de az állam akkor esett le igazán, amikor a Bakony Volán járatán megpillantottam a Wifi feliratot!:) A korábbiaktól eltérően, a Wifi internet Ferihegyen is működött!

Veszprém ezúttal új arcát mutatta: szinte minden utcában takaros házikók, új építésű, vonzó megjelenésű tömbházak, és olykor kacsalábon-forgó paloták fogadtak. Ez mind szöges ellentétben van azzal, amit folyton-folyvást hallok otthonról. Munkanélküliség, egekbe szökő élelmiszerárak, egyre elégedetlenebb emberek. Megjegyzem, mindkettő igaz. Felmerül a kérdés: Miből...?

Hogy a parkok, sétányok és játszóterek miből újultak meg, azt persze nem volt nehéz kitalálni: mindegyik mellett ott áll egy hatalmas tábla az Új Magyarország Fejlesztési Terv és az Európai Unió logójával. Ha utóbbi nem volna, valószínűleg az egész ország a béka segge alatt lenne.:)

Új Szavazás!

Akkor nézzük, hogy vizsgáztatok becsületességből!:)

12-en szavaztatok, ebből 33%-otok lazán zsebre vágná a talált pénzt, míg ugyanennyi szintén eltenné némi óvatosság és az ezzel járó lelkiismeret-furdalás közepette. 25% hozzá se nyúlna, míg a 12-ből 1 (8%) mindenképpen megpróbálná a pénzt visszajuttatni jogos tulajdonosához.

Ha szavaztam volna, én is az utóbbit választottam volna, mert így a lelkiismeretem is és talán én is jól járunk: ha ugyanis a pénz jogos tulajdonosa nem kerülne elő, simán a sorsomba történő isteni beavatkozás részeként értelmezném a dolgot és nyugodt lelkiismerettel tenném magamévá az összeget!:) Szóval gyerekek, becsületességből megbuktatok!:)))

A következőben azt áruljátok el, hogy Szeretitek-e a meglepetéseket? Eredményhirdetés júniusban!;)

Aphrodité, avagy Kylie Minogue Manchesterben!

Tavaly ősszel olvastam Kylie új, Aphrodite Les Folies című világ körüli turnéjáról, amit a szakma szerint nem csak az ausztrál énekesnő, de a popipar egyik leglátványosabb koncertjeként harangoztak be. Gondoltam, akkor ezt vétek lenne kihagyni!

Az énekesnő ezzel a popos-diszkós lemezével és turnéjával talán most érte el karrierje csúcspontját. Pár éve még arról olvastam, hogy küzd a rák ellen, április 1-én pedig 24-szerre is fellépett a manchesteri arénában, ami után még három show-t lenyomott ugyanott. Ma éppen Londonban lép fel, ahol az O2-t öt előadásra bérelte ki!
Legtöbb koncertjét itt, Nagy-Britanniában adta/adja, ahol csupa pozitív kritikát kapott. Persze nem csak ő a rekord-döntögető: manchesteri koncertjén Kanadától és az Egyesült Államoktól kezdve Ciprusig mindenféle náció képviseltette magát (na meg két magyar pupák:) és volt egy olyan pár is, akik pontosan 20 évvel ezelőtt ott, Manchesterben látták Kylie-t először fellépni!

Nekünk ez a 4. bulink volt a M.E.N. Arénában, és bár az előzőekről is ódákat zengtem, ez a show verte a korábbiakat, leginkább látványban és hangulatban, mely utóbbi az első perctől kezdve leírhatatlan volt. Volt jó néhány pillanat, amikor nem engedtük Kylie-t folytatni az éppen aktuális dalt vagy mondókáját.:) Az egész koncertet végigkísérte az L.O.V.E. és az ilyen pillanatok miatt érdemes az aréna koncerteket látogatni.

3D-s látványelemek, profi táncosok és levegőakrobaták, repülő Kylie és szökőkutak varázsolták elénk Aphrodité Istennő mese-világát, és eközben magam előtt láttam Madonnát, amint nyugdíj-kérelmét szorgosan töltögeti...:)
Az embereknek mindig is cirkusz kell, és ha ezt jól csinálja valaki, akkor egyszerre több tízezer ember éli át a csodát!;)

Nem bírtam megállni, hogy ne videózzak néha, így születtek ezek a felvételek, (köztük a fénykép a bejegyzés elején) amelyekből a legjobbakat válogattam ki. Szerencsés helyen sikerült letáboroznunk, így Kylie-t többször is szemrevételezhettük egészen közelről!:) Jó szórakozást!;)

És a többi videó ITT, a youtube csatornámon!

Manchesteri hangulat

A Bolondok Napja Manchesterben ért minket. Persze más apropóból mentünk a nagyvárosba, amiről hamarosan beszámolok, mindenesetre nem csak az miatt volt ez egy tökéletes nap. Jó volt látni újra Agnes-t, egykori lett lakótársunkat, és a város hangulata teljesen magával ragadott, szinte honvágyam lett. Rájöttem, imádom Manchestert!:)

Böbe

Volt egyszer, hol nem volt, volt egyszer egy kis majom, akit Böbének hívtak...
Most körülbelül 25-30 évet ugrok az időben, amikor is először hallottam Böbéről. Pedig ekkor Böbe már bő 10 éve az égi állatkert lakója volt.
Pár órája villant be ez az emlékkép, amint egy műsort néztem, melyben egy bizonyos színházi rendezőnőt Böbének hívtak.:) Egyenest az egykori legendás veszprémi majomra asszociáltam, mely akkoriban (és talán még most is) minden valamire való veszprémi gyerek előtt egy legenda volt.
Gyakran mesélték, hogy az állatkert lakója rendkívüli tehetségéről adott tanúbizonyságot, egy igazi művészmajom volt ő, akiről többet csak most, így három évtizeddel később tudtam meg, hála az internetes technikának. (persze bármikor besétálhattam volna az állatkertbe Böbe-ügyben, ha mindenáron érdekelt volna a téma, de úgy látszik a sors fintora, hogy az embernek távol kell lennie szülőföldjétől ahhoz, hogy többet megtudjon róla.:)

Böbe 1963-ban született Afrikában, ahol egy ott dolgozó magyar mérnök fogadta be, miután anyját orvvadászok lelőtték. Majd a veszprémi állatkertbe kerül, ahol tanulékonyságával egy országot kápráztat el. Egyszer, kiszökve a vadasparkból, egy dózsavárosi családot lepett meg vacsora közben.:)
1970. november 10-én pusztult el, sírját egy faragott majomfej jelzi a veszprémi állatkertben.
Gyerekként gyakran eljátszottam a gondolattal, milyen is lehetett Böbe. Erre 2011-ig várnom kellett, de mit ad Isten, ma már Böbe is fent van a világ videós portálján, így a legenda újra éled!:)

Új Szavazás!

Az anyatejes fagyi 14 olvasót mozgatott meg. 42%-otok megkóstolná, a többség-57%-viszont NEM vállalná be.

Áprilisban arra lennék kíváncsi, hogy hogyan cselekednétek, ha 100 ezer forintot találnátok a nyílt utcán? Előre is köszi a voksokat!;)

A nagy zabálás

Gasztronómiai élményekben gazdagon telt el a március.
Kezdődött Mayáéknál még a hónap elején azzal a bizonyos két tortával, amiről az előző bejegyzésben írtam. Aztán a hónap közepén egy héten kétszer is különleges bendőtömésre voltam hivatalos, mindkettőn céges apropóból. Az egyik egy kínai vacsora volt a "kiváló dolgozóknak" (erről majd egy másik bejegyzésben), míg a másik egy lazább "csapat-vacsora" Penrith kitűnő indiai éttermében. Az előbbinél leginkább a desszert fogott meg, ami licsi ízű jégkása volt apró palacsintalapokkal (ezt úgy kell elképzelni, mint a rétestésztába töltött csokoládét, mely méretre és alakra is nagyon hasonlít az after eight csokihoz), az utóbbi különlegességét pedig a tócsihoz hasonlító indiai kenyér és egy közepesen erős rák curry adta, mely a ház ajándéka volt!:)

A hónap végén érkezett látogatóba Ildi barátnője Ági, mely alkalomból még pár embert meghívva szerettük volna kipróbálni Carlisle jelenleg legnépszerűbb portugál éttermét. Mint később kiderült, az étterem olyan népszerű, hogy 2 órát kellett volna várnunk egy asztalra (előre foglalás nincs!), amit szépen megköszöntünk és helyette egy Thai vendéglátóba tértünk be. Természetesen a kaja és a társaság remek volt (magyar-litván), a hatalmas, gyönyörűen faragott, mázsa-súlyú székekben kiskirályokként éreztük magunkat. Az asztal egy üveglappal lefedett terepasztalra hasonlított, melyet szívesen felnyitottam volna, hogy szemrevételezzem a benne lévő csodás faragványokat.

A kiszolgálás és az egész hely hangulata miatt valóban a Távol-Keleten éreztem magam: a hangszórókból thai zene szólt, a pincérnők zöld köntösben és valami strandpapucsszerűben szolgáltak fel (természetesen thai származású volt mind), üdvözléskor és elköszönéskor pedig felvették az imádkozó mozdulatot és hajlongtak, ahogy az szokás.

Ági utolsó napján egy kiadós városi séta után betértünk a Shanghai Shanghai névre hallgató büféétterembe, ahol aztán volt élmény bőven. Kezdődött azzal, hogy már séta közben valami miatt a bálnákról esett szó, majd az étteremben is több "angol bálnát" sikerült szemügyre vennünk (ritkán látni ennyire extrém méretű embereket egy helyen, pedig messze voltunk a Mcdonaldstól:) Egyikőjük beúszott a képbe Ildiék nagy fájdalmára és rendesen takarta azt, amit akkor éppen látni volt fontos...:)
A másik "bálnát" inkább nevezném sertésbálnának made in the uk! A mögöttünk lévő asztalnál zabált hasonló méretekkel megáldott és azonos kultúrkörből származó feleségével, miközben gusztustalanul böfögött majd hatalmasat prüszkölt (oda sem mertem nézni) és közölte társával, hogy mindjárt képen törli! Távozásukat felháborodott tekintetek kísérték és utólag már sajnálom, hogy nem örökítettem meg kamerámmal eme különleges brit állatfaj viselkedését, mely minden bizonnyal Justin Biebert verte volna a youtube nézettségi listáján!
Ennek ellenére jót ettünk és szórakoztunk, és a nap végére már azt is kiderítettük, hogy a bálna ivarszerve bizony 9 méter!:))

Találkozás Bownessie-vel

Jelentem, már Angliának is van tavi szörnye!:)

Noha Skóciában Nessie népszerűsége töretlen, elképzelhető, hogy hamarosan konkurenciája akad a Windermere tavát lakó személyében.
Anglia szörnye Bownessie névre hallgat, mivel felbukkanása a Windermere-tó partján fekvő Bowness kisváros közelében történt.
Bownessie létezéséről már hónap óta beszélnek. Egy, az Anglia és Franciaország közötti csatornát rendszeresen átúszó emberke épp a következő megmérettetésére készült a Windermere tóban, amikor is furcsa, nagy testű dolog suhant el mellette nagy sebességgel a víz alatt. Mivel ilyet korábban még nem tapasztalt, pánik hangulatban ért véget az edzés.
Pár héttel később egy, a parton bámészkodónak sikerült lefotóznia Bownessie-t, ahogy négy púpjával a víz felszíne fölé "magasodott".

Gondoltuk, mi is teszünk egy próbát, és ha már Mayáéknál vagyunk, lemegyünk a tóhoz megetetni Bownessie-t. A 4-púpú félelmetes szörnyeteg épp a part mellett sütkérezett, érkezésünk cseppet sem zavarta, és boldogan engedte magát fotózni. Mondanom sem kell, az én képem klasszisokkal jobb lett, mint amit a brit sajtó lehozott, tessék megnézni!:)

A tóparti hattyúktól jobban be voltam rezelve, mint Bownessie-től, mert míg utóbbi hangtalanul punnyadt, addig ezek a hatalmas fehér madarak morogva vettek tudomást rólunk.
Bownessie volt a hab a nap tortáján. No de milyen tortán! Sőt, nem is egyen!:) A fantasztikus gulyásleves után Maya két gasztronómiai csodája már alig várták, hogy beléjük kóstoljunk, és bizony Bownessie ebből semmit nem kapott!;)

Új Szavazás!

Nos, akkor lássuk, hogy annak a 16 olvasómnak, akik szavaztak, milyen a viszonyuk a sötétséghez!
37%-otok a sötétben farkasemberré változik (Nem árt óvatosnak lennem veletek! Mindig sejtettem, hogy valami nincs rendben!:))), 25%-otok fél a sötétben, míg a másik 25%-nak édes mindegy, hogy sötét van, vagy világos. 12%-otok pedig egyenesen imádja ezt az állapotot és lubickol benne!:)

Londonban már árulnak anyatejből készült fagyit "Baby Gaga" néven, mondván ha a gyereknek jó az anyatej, akkor nekünk miért ne lenne az? Kíváncsi vagyok, közületek ki nyalna bele egy ilyen speckó fagyiba. Íme egy riport a különlegességről, és utána lehet klikkelni!;)