Mivel annyi infó és megannyi élmény zúdul rám naponta, gondoltam megosztom a nagyvilággal, főleg azokkal, akikkel sajnos nem tudok napi kapcsolatban lenni. Amúgy is mindent elfelejtek, mire odajutok, hogy kapcsolatba lépjek velük a neten. Meg egyébként is...;) Vajon elfelejtek majd bloggolni is???:))) Hamarosan kiderül. Amint érdemleges történik, jövök, osztom az észt, de ez csak úgy lesz izgalmas, ha Te is jössz és beleolvasol, netán hozzászólsz. Akkor lássunk hozzá, avagy "Let's get going" .
Véget ért a londoni olimpia, minden idők legizgalmasabb és leglátványosabb olimpiája (szerintem). A 7 megnyilatkozó közül 57%érdeklődéssel követte az eseményeket, míg a maradék 42%nem mutatott különösebb érdeklődést a játékok iránt.
Egy egyszerű kérdés szeptemberre: Tükörtojás vagy rántotta?:) Várom a válaszokat!;)
A Nagy-Britanniában élő magyarok többsége már biztos elgondolkodott azon, hogy mik azok a dolgok, melyekre a britek büszkén tekinthetnek. Magyarországról sok példát lehetne hozni, de a szigetországról saját kútfőből csak hirtelen egy jutott eszembe, amit én megemlítenék: a sokszínű olvasztótégely...:) Néha elcsodálkozom azon, hogy tudnak ennyire könnyedén viszonyulni ahhoz a több százféle nációhoz és egyéb társadalmi körökhöz, amelyek körülveszik őket.
Egy brit lap nemrég feltette a kérdést: Mi az, amire mi, britek, a legbüszkébbek vagyunk? Nos, a megkérdezettek mintegy fele a brit vidékre büszke a leginkább, amit nem sokkal lemaradva követ a brit humor és a királyi család. Őket követi a brit hadsereg, a BBC, a zenei múlt (lásd. The Beatles), az építészet, a font, a művészet és kultúra, majd a 10. helyen a brit birodalom (gondolom itt a hőskorszakra gondolnak, ami persze már réges-rég elmúlt, de sebaj...)
És hogy egy jó nagyot csavarjunk a dolgon, szintén neves lapok cikkeztek az elmúlt években olyan dolgokról, amelyek előttünk, idekint élő magyarok előtt nem sok újdonságot tartalmaznak, és amikkel a britek nem hiszem, hogy szívesen büszkélkednek, de íme, a tények:
1. A brit házak szobái a legszűkösebbek Nyugat-Európában: még az újonnan épült házak konyhái is olyan picik, hogy a háziasszonyok helyhiányról panaszkodnak, amikor a családjuknak készítik a vacsorát.
2. A brit turisták viselkedése a legfelháborítóbb Európában: ezen felül rendetlenek, rossz borravalót hagynak, és előszeretettel panaszkodnak mindenért.
3. Európában az erőszakos bűncselekmények száma itt a legmagasabb: a gyilkosságok száma itt a legmagasabb és a betörések száma duplán meghaladja Franciaországét és Németországét. És itt kerül a legtöbb fiatalkorú rács mögé.
4. Nagy-Britannia Európa kokain fővárosa: a rendszeres drogfogyasztók száma több, mint 1 millió!
5. Nyugat-Európában itt a legrosszabb a rákos betegek halálozási statisztikája: a halálozási arány a lengyel és a cseh betegekével egyenlő, annak ellenére, hogy az Egyesült Királyságban jóval több jut a betegellátásra, mint Lengyelországban vagy Csehországban.
6. A britek bűntényt látva inkább nem avatkoznak bele a dologba, és a rendőrségre bízzák: ellentétben más európai országokkal, ahol az antiszociális viselkedést a jó nép nem nézi ölbe tett kézzel és inkább segít a bajbajutottakon.
7. A britek ápolják a legkevésbé a szomszédi viszonyt lakóközösségeiken belül: csupán 42%-uk érez valamilyen közösségi elkötelezettséget.
8. A britek fűvel-fával lefekszenek: az egy éjszakás kalandok tekintetében Nagy-Britannia lekörözi Ausztráliát, Amerikát, Franciaországot és Hollandiát.
9. A friss áruk szempontjából Nagy-Britannia kínálja a legrosszabb minőségű zöldségeket és gyümölcsöket. Ráadásul mindez itt a legdrágább.
10. A britek többet isznak, mint az oroszok. Ráadásul Európában itt alkoholizálnak a gyerekek a legtöbbet.
11. A briteknek a legrosszabb a nyugdíjrendszerük Európában: egy brit nyugdíjas a felét kapja annak, amit a nyugdíjasok más országokban kapnak.
12. Nagy-Britannia vezeti a tinédzser-terhességek listáját.
Nagy-Britannia sereghajtó az internetes kiszolgálás területén: mind a portugál, mind a román, mind pedig a magyar ismerőseim megerősítették azt a szomorú tényt, hogy a szigetországban 3-szor 4-szer lassabban netezünk, mint saját hazánkban. Cumbria pedig az egyik legelmaradottabb megye (egyébként minden téren), mert a legnagyobb városban (Carlisle, megyeszékhely, csaknem 80 ezer fő) a mai napig nincs kábelinternet, így az otthoni 40-50 Mbit-es sebesség helyett itt 7-8 Mbittel "száguldunk"...jobb esetben...
A chips és a popcorn kérdéskörben kiegyenlítettek voltak a vélemények. A 6 szavazóból 16% voksolt a chipsszre, míg ugyancsak 16% a popcornra. 50%mindegyiket szívesen fogyasztja, 16% viszont egyiket sem.
Most pedig az iránt érdeklődnék, ki melyik napszakban szeret/szeretne dolgozni, azaz melyik számára a legideálisabb műszak?
Sok-sok esemény történt az elmúlt 2-3 hétben, amire még biztos egy jó darabig emlékezni fogok.
Az angol királynő uralkodásának 60 éves jubileumát volt szerencsénk a szabadnapunkon nyomon követni, már ami a koncert részét illeti (az egészből leginkább ez hozott lázba). Ildi, Heni, Jácint és jómagam a főtéren felállított kivetítőn keresztül néztük az élő közvetítést Londonból. Az est fénypontja volt, amikor a műsorvezető felkonferálta a JLS fiúcsapatot, melynek hallatán a téren összegyűlt kb. 100-150 fős "tömeg" hangos fújolásban tört ki. Az ok: a JLS éppen pár nappal korábban mondta le Carlisle-i fellépését, ami kiheverhetetlen fájdalmat okozott a város polgáraiban...:)
A hideg miatt a közvetítés végét már otthon néztük meg és egy élmény volt. Nem csak Elton John vagy Kylie Minogue fantasztikus produkciója miatt, hanem mert jó volt látni, hogy a királynőt mekkora szeretet és tisztelet övezi ebben az országban és hogy a nevéhez köthető eseményen egy színpadon állhat egy szexi Kylie, egy rózsaszínben pompázó Elton vagy egy színes bőrű vak amerikai énekes, Stevie Wonder. Egy országot ilyen és hasonló rendezvények kovácsolnak eggyé, nem pedig a szemellenzős, a "vezér" által csakis azonos értékrend mentén beválogatott műmajmok parádéja a Kossuth téren...
Az ezt követő szombat már más apropóból marad emlékezetes. Meló után hazaérve hajnali 1:20 perctől egészen 4:20 percig hajléktalanná váltam...! Történt ugyanis, hogy Jácint a kulcsot a zárban hagyta és eltávozott aludni...de nagyon...Annyira, hogy a dörömbölést nem hallotta meg (csengőnk nincs, de nem biztos hogy a lényegen változtatott volna), a mobiltelefon pedig szintén nem képes csodát tenni, ha le van halkítva és még a rezgő funkció is mély álmát alussza...Jácint mobiljára a 3 órás várakozás alatt 3 olyan üzenet is érkezett, amelyért valószínűleg életem végéig az inkvizíció üldözne Istenkáromlásért, ha olvasná a katolikus egyház...! A Guiness Rekordok Könyvébe pedig valószínűleg bekerülök, mint az Egy számot legkitartóbban hívogató ügyfél, miután Jácint mobilja 51(!) nem fogadott hívást regisztrált...!
A pirkadat fényénél a csöndet a bejárati ajtó kattanása törte meg, majd egy rémült tekintet kukucskált az ablakpárkány felé, ahol addigra már a túlélésért küzdöttem...:)
Aztán voltak nálunk ezer éve nem látott barátok is a messzi London mellől. Eljöttek, hogy 500km levezetése után másnap ismét autókázhassanak Cumbria hegyes-völgyes tájegységein. A jelenleg népszerű mobiltelefonos applikációk rendkívül lebilincselték a társaságot, de szerencsére a varázslat a Honister-hágónál szertefoszlott és keményen meg kellett küzdeni ezért a csodáért!;)
Elérte Észak-Angliát a szokásos, egy évben 2-3 alkalommal előforduló 1 hetes "kánikula", melynek keretében 25 fok körüli csúcshőmérsékletnek örvendhettünk. Az ilyen ritka természeti jelenségeket mindig próbáljuk meglovagolni, így történt ezúttal is: elmentünk hegyet mászni!
Anglia 3. legmagasabb csúcsát (950m) hódítottuk meg, mely a Helvellyn nevet viseli, és amely természetesen a festői Lake District National Park-ban található, nem messze Glenriddingtől.
Nemrég utánaolvastam a hegy történetének és bizony nem veszélytelen a csúcsra jutás, több halálos áldozatot is követelt már a hódítás. A glenriddingi turista információ pedig külön felhívja a figyelmet arra, hogy csak fitt, jó kondiban lévő emberkék induljanak a csúcsra. A híres angol költő, William Wordsworth is állítólag többször megmászta élete során a hegyet.
Ami a mi mászásunkat illeti, természetesen egy nehezebb útvonalon értük el a hegyet (így jár, aki nem veszi meg a térképet a turista információnál!:), így egy másik hegyen kellett átvergődnünk magunkat ahhoz, hogy az eredeti célt elérjük.
A 3 órás menet egyébként lélegzetelállítóan gyönyörű volt, bár a levegőt akkor kapkodtam csak igazán, amikor Helvellyn szikláin négykézláb, fűcsomóba és kövekbe kapaszkodva küzdöttem fel magam a csúcsra. Nem vagyok egy félős típus a magasban, de itt halálfélelmem volt.
Örültem, hogy épségben feljutottunk, euforikus érzés volt a hegycsúcson állni és lepillantani a hegy lábánál lévő tóra, valamint a kb. 10km-re lévő Ullswater-ra.
Visszafele már megtaláltuk a rövidebb utat, majd Glenriddingbe érve nyaltunk egy helyi készítésű fagyit és tespedtünk egy hatalmasat a tóparton.
Tettem felIDEmég képeket, az album alján találhatók, illetve megnézhető a montázs is a kirándulásról alább. Jelzem, a videó második felében a komoly, magasztos hangulatot nem sikerült megőrizni, ezért kedves anyukák-apukák, tessék konzultálni, mielőtt a gyereknek be tetszenek mutatni...!!!:))
A nagymama tagadja, hogy fenéken szúrta férjét a keresztelőn
A férj elmondása szerint felesége azért döfte hátsó fertályába a konyhakést, mert az nem segített az asszonynak az unokájuk keresztelőjére szervezett vacsora előkészítésében.
A feleség állítása szerint férje alkohol-mámoros állapotban tolatott bele a konyhakésébe, amivel a nagymama éppen hagymát szeletelt. A férfi ugyanakkor állítja, hogy este 7:30 körül készült lefeküdni, mert fáradt volt, így valójában megtagadta a konyhai előkészületekben való részvételt, mire az asszony teljesen kikelt magából.
Noha már előtte sem volt felhőtlen a házaspár viszonya, az asszony állítja, hogy ugyan nem szereti a férjét, de nem is utálja...Az ügyben a nagymamát felmentették.
Alkoholt csempészett ki a babakocsiban
A 19 éves egyedülálló anya egy üveg alkoholt rejtett gyermeke babakocsijába és úgy próbált kisétálni vele a boltból...Sikertelenül. Az 1.49 font értékű árucikk ellopásáért a bíróság 60 font(!!!) megfizetésére kötelezte...
Leszokott a cigiről hogy láthassa unokáit
Az 53 éves nagymama sikeresen eldobta a cigarettát és úgy döntött, hogy az ezzel megspórolt pénzt egy kanadai utazásra költi, hogy láthassa unokáit.
Glenis 16 éves kora óta dohányzott, és ugyan többször próbálkozott a leszokással, az mindig kudarcba fulladt. Ezúttal azonban eltökélte, jegyet foglal Vancouverbe, hogy újból láthassa 4 éves, illetve 18 hónapos unokáit és sikeresen eldobta a cigarettát, miután részt vett egy leszoktató programban.
Kitiltották a megye összes kocsmájából
A 19 éves, katonának készülő Samuel nem teheti be a lábát Cumbria egyik kocsmájába sem, miután bántalmazott egy másik férfit.
Samuel ittas állapotban mulatott egy neves hotel bárjában, ahol éppen egy csilláron himbálódzott, amikor egy férfi megpróbálta onnan eltávolítani. Samuel a dolgot támadásnak vette és a férfit a falon lévő képnek szegezte. Az üveglap megsebesítette a fején a férfit, aki könnyebb sérülést szenvedett. Samuel most 12 hónapig meg sem közelítheti Cumbria vendéglátó-ipari egységeit.
Laptoppal támadt partnerére
Darren James fejbe vágta a kanapén ülő partnerét laptopjával, majd miután az menekülni próbált, a haját húzta, majd lefejelte. A partner, Carol elmondása szerint barátja agresszivitásától sosem tartott, így most a pár orvosi segítséget keres.
Ittasak voltak, rossz házba törtek be
A három betörő annyira részeg volt, hogy az eredetileg tervbe vett ház helyett a szomszédba törtek be. Fiókokat borítgattak ki, bútorokat törtek össze, leszaggatták a zuhanyfüggönyt, mindent szanaszét dobáltak, illetve leöntötték az egyik ágyat is. Mindeközben, a tulajdonos, Mr Barlow otthon tartózkodott, és a felfordulás közepette a másik szobából értesítette a rendőrséget. A szirénák hangjára a fosztogatók ugyan elmenekültek a házból, de a rendőrök hamar lekapcsolták őket.
A márciusi szavazás érdekes eredményt hozott: a 12 megnyilatkozó közül a korán reggelt33%-otok szereti, míg a késő estét 16%. De van olyan 33% is, akik mindkettőt egyformán bírják, míg egy másik csoport, jelen esetben 16%egyiket sem szereti!:)
Áprilisban azt szeretném megtudni, szeretnétek-e kijutni a világűrbe és onnan szemlélni ezt a kék bolygót mint űrturista, ha lehetőségetek lenne rá? És ne felejtsétek, április 22-e a Föld napja!;)
2009 októberében a városi kórház közelében többen is látni véltek egy pumaszerű nagymacskát kószálni. A rejtélyes állat pár évre visszavonult, ám 1-2 hónapja ismét felbukkant a város közelében. Egy 32 éves buszsofőr jelentette a dolgot, aki egy fekete párducról számolt be. Épp az úton haladt autóbuszával, amikor megpillantotta az állatot az út melletti füves területen. A párduc azon volt, hogy relaxál egy kicsit, de a busz közeledtére meggondolta magát és eliszkolt...
A labradornál valamivel nagyobb méretű állatról korábban már több taxis is beszámolt Cumbria megye különböző pontjairól, sőt, állítólag egy hölgy a lábnyomát is lefotózta már.
Egy szintén friss beszámoló szerint pedig egy nőnek a lélegzete is elállt, amikor a belvárostól 10 perce lévő egyik lakóövezeten átvezető út mellett (tőlünk alig 10 percre) pillantotta meg a párducot, amint kocsijával kora este hazafelé hajtott. Az út egyik oldalán házak, a másik oldalán erdős-bokros terület. A hölgy nem kételkedik abban, amit látott, mivel korábban szafarin tett kirándulása alkalmával már látott fekete párducot élőben, és akárcsak afrikai rokona, a cumbriai kolléga is azzal a jellegzetes, hosszú kunkori nagymacskafarokkal rendelkezett. Az állatot ebben az esetben is a motor zaja riasztotta el és a közeli fás terület felé menekült...
Én még nem láttam a nagymacskát, de nyitva tartom a szemem! A leghíresebb fekete párduccal zárnám.;)
Lassan egy év eltelt, mióta utoljára látogatóban voltunk egykori lettországi lakótársainknál Manchesterben. Hiányoztak ők is és a város is.
Egy roppant jó hangulatú péntek-szombatot töltöttünk együtt, ami kezdődött egy kis ebéddel a Red Hot World Buffet-ben.
Ha valamiért, akkor ezért mindenképpen érdemes felkeresni a nagyvárost. Európa legnagyobb ételbárjáról (buffet étterméről) van szó, amely egyszerre 700 vendéget tud kiszolgálni! Több, mint 35 séf gondoskodik a 300 féle, frissen elkészített falatok minőségéről (jelentem kiváló!). Olyan világkonyhák ételeit kóstolhatja meg az ember, mint a thai, olasz, indiai, kínai, japán, cajun, mexikói, mediterrán, angol-amerikai stb.
A délelőtti-délutáni időszakban 8, este 15 fontért tömheti magát tele az ember (10 év alatti gyerekek fél áron), amíg csak bírja. Kevertük is rendesen a szezont a fazonnal, ráadásul a millióféle desszertkínálatot sem hagytuk érintetlenül. Angliában soha nem láttam még annyira gusztusos fagyis pultot, mint itt, amely simán felveheti a versenyt olasz társaival.
Azt már meg sem tudtam számolni, hány felszolgáló sürgött-forgott az asztalok körül, mindenesetre a hely masszív méretei és a gördülékeny kiszolgálás miatt a menedzserek rádiós kapcsolatban voltak egymással. Az étterem honlapja: http://www.manchesterrestaurants.com/european/redhotbuffet.htm
Ivettáéknál több órás társalgás keretében megváltottuk a világot, miközben fehérbort kortyolgattunk, majd este miénk volt a város: ezúttal egy örmény étterembe ültünk be, mondván rég nem láttuk egymást, így muszáj volt különlegessé tenni ezt az estét. A The Guardian brit napilap már korábban ódákat zengett erről a családi hangulatú kis vendéglátóhelyről, amit én is csak megerősíteni tudok: az örmény módra elkészített grill csirke és birka közül nálam a birka nyert, de természetesen a többit is elpusztítottam. Benyakaltunk egy üveg Shirazt, a sofőr (Ivetta) nem bírta abbahagyni a mosolygást, egyértelmű volt tehát, hogy kipróbáljuk az örmény desszert-különlegességeket is. Már meg nem mondom ki mit evett, de mindegyik nagyon ízlett, a sajátom nevére emlékszem viszont: Paklava, (ami gondolom a török Baklavából jön) egy baromi édes örmény rétestészta, ami jó pár órára elnyomja az édességhiányodat!:)
Az örmény házigazda barátságosan elbeszélgetett velünk, Magyarországot azonnal be tudta lőni, így duplán emelem kalapom előtte, és biztos, hogy még visszatérek az éttermébe.
Étterem után a város két zenés-táncos kocsmáját is felkerestük lazulás céljából, majd másnap vásárolgattunk, és úgy döntöttünk, felkeressük a World Buffet ismét, hogy jól megtömjük magunkat, mielőtt visszatérünk Carlisle-ba. Sajnos szombat délután 2-kor már nem volt asztal, "fully booked", így mit volt mit tenni, betértünk egy etióp étterembe, aztán szó szerint következett a fekete-leves...
A vendégek 90%-a totál fekete kelet-afrikai. A menedzsert úgy kellett előkeríteni: koszos farmerben és bőrkabátban éppen focit nézett. Harmadszor sikerült vele megértetnem, hogy miért jöttünk. "Asztalt szeretnénk!" A sarok felé mutatott, leültünk hát oda...
A menün minimális választék volt (2 féle csirke, 4 marha és talán ugyanennyi birka étel). A marha daráltan jött és félig nyersen, mellette túró. Kaptunk egy hatalmas tálcán valami terítőfélét, de mint kiderült, az tészta volt (egyébként palacsintatészta), azon kellett enni. Evőeszköz nem volt, csupán kanál, amivel a marhát és a túrót ki kellett szedni a közös, palacsintával megterített tálcánkra, majd a felgöngyölt többi palacsintatésztát szétszaggattuk, ugyanis ezzel kellett az ujjaid között fogva megragadni az ételt és a szádba tömni, úgy palacsintástól...Nem vagyok finnyás típus, de nem sokon múlott, hogy a kaja vissza nem jött.
A tészta egész jó lett volna, ha nem savanykás. Erősen gondolkodtam, kérjek-e egy kis tejfölt és némi cukrot, legalább túrós palacsintát gyártok ebből a förmedményből...Panaszkodni nem akartunk, elvégre nem tudtuk, mit várjunk az etióp konyhától. Most már tudjuk...
Mindenesetre élmény volt ez a két nap és azt hiszem sűrűbben kell majd felkeresni ezt a különleges várost, mert annyi érdekes dolgot tartogat még a kíváncsiskodók számára...:)
Februárban is rácsodálkoztam, néha jót derültem egy-két helyi híren. Íme egy csokor!:)
Madarakat mészárolt, börtönben végezte
6 hónap börtönbüntetésre ítélték azt a 23 éves férfit, aki drogtól túlfűtött állapotban mészárolt le és csonkított meg kacsákat, ludakat, és tyúkokat helyi telkeken.
1400-adszor a fordrásznál
Harry Brown 1961-ben járt először Billnél, a most 69 éves fodrásznál. Előtte egy londoni fodrászt keresett fel, aki nem úgy vágta le a haját, ahogy szerette volna, így Harry elment egy másik fodrászüzletbe, ahol helyrehozták neki korábban elrontott tincseit. Harry annyira örült az eredménynek, hogy 50 év alatt más nem nyúlt a hajához Billin kívül. Harry és Bill már az első vágás után jó barátok lettek, de soha nem ültek le egyik kocsmában sem egy asztalhoz. Nincs is rá szükségük, hogy a fodrászüzleten kívül is találkozzanak: két hetente Harry mindig felkeresi Billit egy hajvágásra.
Cukorlopásért Ł145-ra büntették
Egy carlisle-i férfit, aki ellopott egy Ł1 értékű csomag cukor, a bíróság Ł145 megfizetésére kötelezte. Michael John Kenny elismerte, hogy tavaly december 7-én az 1 Fontos boltból eltulajdonított egy csomag cukrot.
A carlisle-i iskolás lány lerakta a buszvezetői vizsgát
Jodie Wood, 18 éves carlisle-i diák, mosollyal arcán tépi ketté a papírlapra festett "T'-betűt, miután az összes vizsgáját sikeresen letette, és ezzel családjában folytatni tudja a immár 3 generáción keresztül vitt "buszos" hagyományt. Jodie ezzel édesanyja és nagyapja nyomdokába lépett, akik szintén buszvezetőként keresték meg a család számára a mindennapi betevőt. Mivel vizsgái elsőre sikeresen zárultak, Jodie akár emeletes vagy csuklós buszokat is vezethet.
Ittas anyuka taxi helyett rendőrautóba próbált beszállni
Egy carlisle-i anyuka ittas állapotban intett le egy rendőrautót, miután taxinak vélte, majd próbált beszállni. A járőr többször közölte vele, hogy ez nem taxi, majd a nő keresetlen szavakkal illette a barátját, amint az próbálta volna eltávolítani a taxinak hitt rendőrautótól. A nőt a bíróság Ł133-ra büntette.
Fűrésszel és kalapáccsal az asszony után
Egy carlisle-i férfi fűrésszel és kalapáccsal a kezében kergette barátnőjét az emeletre. A 28 éves Jonathanon paranoia és féltékenység lesz úrra, ha iszik. A bíróság megtudta, hogy a férfi az első sört délelőtt 10:30-kor gurította le, majd este 8 órára már a 16. dobozt pusztította el.
"Egy darabot a fülemből..."
Egy cumbriai gonosztevőt börtönbüntetésre ítéltek, miután verekedés közben vásárlók és turisták szeme láttára kiharapott egy darabot egy másik férfi füléből. A férfi szerencséjére a kórházban sikerült a hiányzó darabot visszavarrni.
Drogtémában eredmény született. 11-en mertetek megnyilatkozni, ebből 63%-otok "tiszta", azaz még soha semmilyen drogot nem próbált ki. 27%-otok már tesztelte a könnyű drogok hatását, míg 9% (1db valaki) elment a keményebb verzióig is.
Itt a tavasz, gondoltam egy könnyed kérdéssel indítok...:)
Szőke főnökasszonyunk ismét jót mulatott, de ezúttal is az alkohol nyert, K.O.-val... Másodszor fordult elő egy éven belül, hogy egy görbe este után csont másnaposan, zombiként mászott be dolgozni, arról nem is beszélve, hogy órákkal később volt csak képes kezdeni és egy fontos meetingről is lecsúszott...
A történet első felvonása pár hónappal korábbra nyúlik vissza, amikor is Szőkeségünk holtsápadtan, szétfolyt sminkkel jelent meg a munkahelyen. Előző nap kirúgott a hámból, és a jó ég tudja hogy volt képes beautózni a melóhelyre. Mindenkinek jobb lett volna, ha otthon marad. Bekéredzkedett a konyhába, mondván ott szeretne dolgozni és kajákat kihordani az asztalokhoz, mint hogy az ajtóban fogadni a vendégeket. Ez még oké is lehetett volna, csakhogy a műszak nagy részét a hűtőszekrénybe kapaszkodva, guggolással töltötte, így nem sok hasznát vettük.
Tegnap a történet megismétlődni látszott. Ismét egy görbe este Mr. Alkohollal, és Szőkeségünk másnapra ismét totál kész volt. Már vártuk a kérdést, hogy csinálhatja-e a konyhát. Ezúttal kész tények elé lett állítva: ha bevállalja, készüljön fel rá, hogy egyedül fog tányérokkal és kajákkal rohangálni, mert ezúttal a Ricsi az étteremben fog segíteni, ahelyett hogy egymaga hordaná ki a 160 vendégnek a kaját, miközben főnökasszonya hol a WC-re jár hányni, hol pedig a konyhapadlót bámulja...
Cseréltem vele, mi mást tehettem volna (én konyháztam volna a Ricsivel). Ricsi látható nemtetszésének adott hangot, miután megtudta kivel kell együtt dolgoznia, majd a Szőke megkérdezte tőle (főnök a beosztottól!), hogy szerinte kajákat hordjon ki, vagy a vendégekkel foglalkozzon? Természetesen Ricsi kerek-perec megmondta neki, hogy inkább menjen ki és fogadja a vendégeket, semmint megint vele "dolgozzon" a konyhán, mint a múltkor. 10 perc múlva odajött hozzám a Szőke és közölte, hogy a Ricsi nem akar vele dolgozni, ezért nem lenne-e baj, ha visszamennék a konyhára...
Nem mintha ezzel ki lettünk volna segítve, mert Szőkeségünk 10 percenként járt a WC-re hányni (nem tudom a vendégek hogy élték meg, hogy az étterem főnökasszonya az általuk is használt WC-be bokákol...), ami csaknem lincshangulatot eredményezett, mivel a vendégek fogadása is a csapatra hárult. Réka közölte is vele, hogy inkább húzzon haza hányni, és helyette majd kérünk egy másik embert máshonnan.
Miután a séfek adtak neki harapnivalót, nap végére magához tért, és közölte (akárcsak a múltkor), hogy soha többé nem iszik, melyen jót derültünk.:)
Az Ossiannak van egy ide vágó dala, amelynek a dalszövegét átírtam "Szőkésre", íme:
Felpörgött éjjel után sápadt hajnalon
(délután 3:30 bakker, már bent kéne lennem!)
Száz üveg, ezer pohár minden asztalon
(vagy már bent vagyok az étteremben???)
Tegnapi harsány mámor halvány füstje száll
Száraz a torkom, fejem szétrobbanna már
(Steve, adj vizet!)
Nem akarok semmit hidd el hát
(dolgozni végképp nem!)
A napfény szinte fáj, jó a félhomály
Aludni kéne már
(elbújok majd a konyhában)
Nem akarom hallani ezt a zajt, a belső zűrzavart,
(valaki vigyen már egy gombóc fagyit a 4-esre a kis fattyúnak, hogy befogja a száját!)
A másnapos dalt, mégis fogva tart
Megfáradt hangulatban furcsa érzések
(jesszum, mindjárt kiteszem a taccsot, és még csak 2 rendelt a 8-ból...!)
Valóság, képzelet, játszik csak veled
(elnézést, de maguk nem foglaltak!)
Lelassult minden mondat minden mozdulat
(ha nem érek időben a wc-ig, a 6-os asztal bánja...)
Homályos filmszalag az összes gondolat
Nem akarok semmit hidd el hát,
(dógozni? ma? azt biztos nem!)
A napfény szinte fáj, jó a félhomály
Aludni kéne már
(ahh, ledőlnék erre a sörösdobozra)
Nem akarom hallani ezt a zajt, a belső zűrzavart,
(hol van már az a fagyi???! te meg ne bömbölj már kis köcsög!)
A másnapos dalt, mégis fogva tart
Nem akarok semmit hidd el hát,
(hogy tudnék most kámforrá válni?)
A napfény szinte fáj, jó a félhomály
Aludni kéne már
(még 7 óra műszak végéig! menten sírva fakadok!)
Nem akarom hallani ezt a zajt, belső zűrzavart,
(ááááá, melyik marha húzta végig a villáját a tányérján!)
A másnapos dalt, mégis fogva tart
Hoztam egy csokorral az elmúlt hónap helyi címlapsztoriaiból. Carlisle és a megye hírei következnek.:)
A cumbriai férfi elismerte, hogy fűrésszel szállt fel a buszra
A penrithi férfi egy 30 centis fűrésszel utazott Penrith és Carlisle között. A férfi tettéért a bíróságon felel.
Egy carlisle-i fogfájós férfi megfenyegette a recepcióst, miután elkésett a fogászatra kapott időpontjáról
Miután a recepciós közölte vele, hogy lekéste az időpontját és új időpontot kell kérnie a fogorvoshoz, a carlisle-i férfi megfenyegette a pult mögött ülő hölgyet, hogy "beveri a képét...". A férfit súlyos pénzbírságra ítélték.
A carlisle-i anya ittasan tolta csecsemőjét
Egy carlisle-i anyukát rögzítettek a térfigyelő kamerák, amint babakocsijával, és a benne lévő 10 hónapos csecsemőjével szlalomozik a városközpontban. A nő dülöngélt, esett-kelt, falakba ütközött, majd kis híján felborította babakocsiját, amint egy helyi járatú buszról próbált leszállni. A hölgyet letartóztatták.
Egy cumbriai férfi, miután 15 korsó sört lehörpintett, anyósát autójának szegezte és azzal fenyegetőzött, hogy megüti
Az ítélet: 12 hónapos közmunka felügyelet alatt...
Egy éjszaka a csillagokkal
A Csillag Számláló Hét keretében felhívást intéztek a helyiekhez, hogy segítsenek feltérképezni az fényszennyezettséget az országban. Cumbriában még ma is fekete égboltot találunk esténként, ellentétben az ország sok más pontjával, ahol a mesterséges fények miatt ma már csak nehezen látjuk a csillagokat. A mérés azon alapszik, hogy ki, mennyi csillagot tud összeszámolni az Orion konstellációban a sötét égbolt alatt. Minél több a csillag, annál sötétebb az égbolt.
Egy vonatjegy Carlisle-ból Londonba akár többért, mint egy repülőjegy Londonból New Yorkba
A jelenlegi 319 fontról akár 450 fontra is emelkedhetnek a vonatjegyárak a fővárosba 2014-re, ami 4 fonttal több, mint egy oda-vissza út Londonból New Yorkba a US Airways-zel.
Egy carlisle-i férfi kitette 11 éves mostohafiát az esőre
A férfi, miután közölte a fiúval, hogy nem tűri többé a házában, cipő nélkül penderítette ki az esőre. A mostohaapa beismerte bűnösségét.
Kártérítésre kötelezték, amiért bugyikat küldött nőknek postán
Egy 55 éves férfinek 2000 fontot kell kifizetnie azon hölgyek felé, akiknek 2 éven keresztül alsóneműket küldözgetett. A postára adott bizarr borítékok gyakran 2, de néha 4 pár női bugyit rejtettek.
Egy cumbriai apuka 25 ezer font értékű heroint gyömöszölt a kukoricapehelybe
A közkedvelt reggelis dobozokba rejtett heroint egy igazoltatás során találták nála a rendőrök gépkocsijában, amiért 6 év börtönre ítélték.
Anyuka bőrönddel repesztette meg lánya lépét
A sillothi hölgy tagadja, hogy lánya sérülését az általa nekihajított bőrönd okozta volna. Az ügyben vizsgálat folyik.
Megmenekült az Atlanti-óceánban pucéran vizibicikliző cumbriai páros
A két barát egy vizibiciklivel próbálta átszelni az Atlanti-óceánt, hogy pénzt gyűjtsenek egy newcastle-i kórház gyermekszív-sebészetének. 43 mérfölddel a kanári-szigeteki startjuk után azonban SOS jelet voltak kénytelenek leadni, mivel a kormánylapátjuk felmondta a szolgálatot. Indulásuk előtt egyik barátjuk a blogjában ezt írta: "Néhányan azt gondolják róluk, hogy őrültek. Ami valószínűleg így is van."
Úgy tűnik, 57%-otok nem tett újévi fogadalmat, mert úgysem tartaná be! 28% úgy gondolja, majd tesz év közben, míg az egyik 7%tett fogadalmat, amit idén ezúttal be fog tartani, addig a másik 7% úgy érzi, mindezt idén sem fogja tudni betartani.:)) Köszi a 14 voksot!;)
A következőkben egy kényes téma, de szeretném, ha nyugodtan kattintanátok, pláne hogy úgysem tudom szűrni, ki mire nyomott!;)
Nos, arra lennék kíváncsi, kinek milyen a viszonya a drogokhoz...Na, ki vele, csak őszintén!;)
Még ma is emlékszem tesó és barátnője (most már felesége) arcára, amikor öt évvel ezelőtt elbúcsúztattak minket a sármelléki repülőtéren. Igen, ma öt éve, hogy megérkeztünk. Olyan szürreális volt az egész. Egy Isten háta mögötti, egykori katonai bázisról szálltunk fel. Az úti cél pedig London volt...
Egy jó nagy kalandot terveztünk, lesz ami lesz alapon, lazítani volt kedvünk. Mi sem, és az otthoniak sem gondolták komolyan, hogy elmegyünk. Azt meg pláne nem, hogy ebből öt év lesz...
A londoni idők voltak az igaziak. Egyre többen lettünk a Leyton Park Road-i házban, és lassan sorba kellett állnunk a fürdőszoba bejáratánál. Az otthon luxusa már a múlté volt, de a munkakeresés és a kezdeti lelkesedés egy nagyon jó kis társaságot kovácsolt össze. Persze, mint minden, ez is elmúlt, ideje volt "London országot" magunk mögött tudni és az "igazi" Angliában boldogulni.
Az első valódi sikerélményem ekkor ért: kaptam egy állást egy manchesteri hostelben mint recepciós, miután előtte 3 órát hajlandó voltam Londontól Manchesterig megtenni csak azért, hogy egy 10 perces interjún részt vegyek. Büszke voltam, hogy ezúttal mások segítsége nélkül, saját erőből sikerült valamit elérnem!
Manchester először rideg valóságként ért, és nagyon hiányoztak a londoni cimborák is. Ha Ivetta és Agnes, a két lett tündér főbérlőnk és egyben lakótársaink akkor nem adnak lelki támaszt, lehet, hogy ott feladtuk volna. A mai napig nagyon jó barátaink, könnyes volt a búcsú ezúttal is, de Manchesterben nem jöttek be a számításaink, és noha a mai napig próbálkoznak, hogy menjünk vissza, ma már csak látogatókként járunk náluk. A várost azóta teljesen más szemmel nézzük. Az egyik leghangulatosabb brit nagyváros és bevallom, gyakran hiányzik picit, velük együtt...
Még Manchesterben mondta nekem egykori ír főnököm, hogy minél északabbra mész Angliában, annál kedvesebb emberekkel találkozhatsz. Ezt valahol aláírom, és akkor ez nagyban motiválta a Cumbriába való áttelepülésünket, amit most már akár letelepedésnek is hívhatnék.Emlékszem, amikor először kitettük a lábunkat a hiper-szuper vonatból, fejbe vert minket a vidéki trágyaszag.:) Penrith, majd Carlisle lett az otthonunk, ahol beindult a nagybetűs élet annak megannyi kellemes élményével és csalódásaival. Megismerhettünk pár jó fej emberkét, miközben eszméltünk: Anglia mindenféle-fajta embert megtűr, befogad, viszont a totális elfogadásra kár gyúrni, arra születni kell! Mi pedig nem ide születtünk, ezért - noha semmiben sem szenvedünk hiányt - soha nem fogunk közéjük tartozni. El lehet persze ennek az ellenkezőjét hitetni magaddal, de a lelke mélyén az igazságot úgyis mindenki tudja. A külföldiekkel szembeni udvarias fenntartást a britek mindig is gyakorolni fogják, de igazából ezen nincs mit csodálkozni. Megszoksz, vagy megszöksz...
Felmerül a kérdés: Mikor kezdünk angollá válni? Nos, erről egy nagyon jó cikket ollóznék IDE Olvassátok el!
Amint azt már múltkor előrejeleztem, Steven Segal, avagy korábbi szakácsunk, Yogesh, visszatért hozzánk, mint főséf.
Ez a séf elnevezés egyébként annyira megtévesztő. Itt mindenkit séfnek hívnak, és van ilyen meg olyan séf. Miközben a séf kifejezést a vezető szakácsokra kellene alkalmazni, akik pedig alattuk dolgoznak "csak" amolyan "cook"-ok, azaz kukták/szakácsok. Séfnek hívják őket, mert - gondolom én - ez így politikailag korrektebb. Szerintem a kukta és szakács kifejezésekkel sincs semmi gond...
Yogesh tehát a séfek séfe lett, azaz főséf, bár már a második napján megbánta, hogy visszajött.:)
És az emberek jönnek-mennek: portugál turbólédink, Marillia átigazolt palacsintákat gyártani, amit személy szerint sajnáltam, és azóta is üres a konyha a pöttöm "diktátor" személye nélkül...:)
A részmunkaidős diákjaink még megvannak, sőt, csatlakozott hozzájuk Sara is, akire szerencsére hamar ragadnak az információk, és egyelőre még nem rettentette el őt a Rajinda napi szinten kaotikus atmoszférája.
A nyáron visszatért Tom ismét elhagy minket, ezúttal nem megy túl messzire, csupán kipróbálja a menedzselést egy másik helyen. Ki tudja, lehet még találkozunk vele a Rajindában?:)
Az elmúlt időszak egyébként nem volt túl szerencsés, mondhatni tele voltunk ravasz, olykor-olykor alattomos vendégekkel, akik inkább bevállaltak egy kis balhét, csak hogy ne kelljen a teljes számlát kifizetniük. Az ilyenektől hányni tudnék...
Nem csoda, hogy a vendégek elégedettség mutatója heteken át a mélyponton ült, de szerencsére kezd magához térni, legalábbis a legfrissebb adatok szerint.
Túléltem a második szilveszteremet is az étteremben, és az elsőt az új helyen, ahol most általánosságban véve mégiscsak nehezebb dolgozni, mint a régiben.
Ami Szőkeségünket illeti: Rékával már nem győztük kapkodni a fejünket az utóbbi időben, akkora volt a para és paranoia a szőke tincsek alatt. Mondhatnánk, a főnökök már csak ilyenek, de lassan betegségként kell diagnosztizálnunk főnökasszonyunk kirohanásait. Szerintem sokat vállalt, amikor elvállalta ennek az étteremnek az irányítását, bár akkor még ezt ő sem tudta, sőt, talán mi sem sejtettük, mekkora elvárások lesznek felénk, miközben a másik oldalról alapvető munkafeltételek hiányoznak.
Ezt és a munkaerőhiányt már én is megpedzítettem az egyik nagyfőnökkel tartott beszélgetésem során. Sőt, a Szőke azért tolt le, mert egy műszakzáró e-mailben le mertem írni, hogy a söprű és lapát hiánya igencsak megnehezítette az aznap esti kiszolgálást, mondván ezzel egy másik főnök kerülhet bajba...ÉS???
Évértékelő interjúján Ricsi őszinte választ adott arra a kérdésre, hogy neki mi hiányzik ahhoz, hogy a munkáját jobban tudja végezni: "KANÁL!"
Állítólag itt történt az is, hogy Ricsi közölte a Szőkével: "Ti, britek, kétszínűek vagytok, mert mindig mást mutattok, mint amit gondoltok, és mi, külföldiek ezt nem szeretjük..." Hogy miként jutott ide a beszélgetés, azt nem tudom, de a Szőke állítólag csak ennyit felelt: "Tényleg így látod?". Hiába. Ricsinek ami a szívén, az a száján...:)
Végül egy tegnapi, kissé kínos történet, ami velem esett meg:
Vendég ázott hajjal jön be az étterembe, köszöntöm és kérem a foglalási nevét. Erre a vendég: - Nem hallom, ne haragudjon, egyik fülemre süket vagyok, mondja mosolyogva.
Gondoltam ő is az uszodából jött, gyakran megesik hogy egy kis pancsi után anyu, apu, gyerekek betérnek hozzánk egy curryre vizes fejjel, vízzel teli fülekkel. Én, mosolyogva: - Szóval úszni voltak?
Mire a nő, szerencsére még mindig mosolyogva: - Nem. Én tényleg nagyot hallok a jobb fülemre...
Hoppá, ez már jól indul, gondoltam...Szerencsémre nem az én szekciómban ült, hanem Charleejéban, aki mellesleg szintén nagyot hall...:)))
Gondolom nem volt kutya hús a menün az ünnepek alatt, 8%-otok (azaz 1 emberke) viszont óvatosan, de megkóstolná azt!:) A többi 91% szerint elment az eszem, hogy ezzel a kérdéssel foglalkozom, de vállalom!:) Decemberben 12 szavazat érkezett.
Januárban pedig áruljátok el, tettetek-e új évi fogadalmat?
Ha nem haragszol, nem foglak untatni azzal, hogy mikor és hol láttam meg a napvilágot és hasonló száraz tényekkel. Inkább majd gondolatokat szúrok be időről időre (ezért érdemes akár naponta ezt a leírást olvasgatni, elvégre az ember formálódik), melyekből majd jobban megismersz.
*Szeretek tisztán látni, ami abban nyilvánul meg, hogy inkább kétszer kérdezek rá dolgokra. Van, aki ezt gyengeségnek fogja fel, szerintem meg ellenkezőleg: az igazi gyengeség abban rejlik, aki nem képes felvenni a harcot azzal a bizonyos második kérdéssel...;) Na, jó, néha olyan jó húzni az embereket, ilyenkor rájátszom, tesztelem a türelmüket, és ha állják a sarat méltó helyet kapnak a barátaim között. Ha mégsem, akkor legalább jókat derülök magamban rajtuk.:)
*Picit maximalista vagyok, de csak ésszel. Szeretem a dolgokból kihozni a legjobbat, viszont ha valami nem boldogít inkább hagyom és megyek az új felé. Sokan nem merik bevállalni a változást, de ők az igazi vesztesek.
*Nem szoktam unatkozni. Mindig feltalálom magam. Csak az unalmas emberek unatkoznak.
*Szeretem a rendet és a tisztaságot. Utálom,ha valami teljes káosz és zűrzavar.
