Rajinda 38. rész

Oh, Mr. Alkohol...

Szőke főnökasszonyunk ismét jót mulatott, de ezúttal is az alkohol nyert, K.O.-val... Másodszor fordult elő egy éven belül, hogy egy görbe este után csont másnaposan, zombiként mászott be dolgozni, arról nem is beszélve, hogy órákkal később volt csak képes kezdeni és egy fontos meetingről is lecsúszott...

A történet első felvonása pár hónappal korábbra nyúlik vissza, amikor is Szőkeségünk holtsápadtan, szétfolyt sminkkel jelent meg a munkahelyen. Előző nap kirúgott a hámból, és a jó ég tudja hogy volt képes beautózni a melóhelyre. Mindenkinek jobb lett volna, ha otthon marad. Bekéredzkedett a konyhába, mondván ott szeretne dolgozni és kajákat kihordani az asztalokhoz, mint hogy az ajtóban fogadni a vendégeket. Ez még oké is lehetett volna, csakhogy a műszak nagy részét a hűtőszekrénybe kapaszkodva, guggolással töltötte, így nem sok hasznát vettük.

Tegnap a történet megismétlődni látszott. Ismét egy görbe este Mr. Alkohollal, és Szőkeségünk másnapra ismét totál kész volt. Már vártuk a kérdést, hogy csinálhatja-e a konyhát. Ezúttal kész tények elé lett állítva: ha bevállalja, készüljön fel rá, hogy egyedül fog tányérokkal és kajákkal rohangálni, mert ezúttal a Ricsi az étteremben fog segíteni, ahelyett hogy egymaga hordaná ki a 160 vendégnek a kaját, miközben főnökasszonya hol a WC-re jár hányni, hol pedig a konyhapadlót bámulja...

Cseréltem vele, mi mást tehettem volna (én konyháztam volna a Ricsivel). Ricsi látható nemtetszésének adott hangot, miután megtudta kivel kell együtt dolgoznia, majd a Szőke megkérdezte tőle (főnök a beosztottól!), hogy szerinte kajákat hordjon ki, vagy a vendégekkel foglalkozzon? Természetesen Ricsi kerek-perec megmondta neki, hogy inkább menjen ki és fogadja a vendégeket, semmint megint vele "dolgozzon" a konyhán, mint a múltkor. 10 perc múlva odajött hozzám a Szőke és közölte, hogy a Ricsi nem akar vele dolgozni, ezért nem lenne-e baj, ha visszamennék a konyhára...

Nem mintha ezzel ki lettünk volna segítve, mert Szőkeségünk 10 percenként járt a WC-re hányni (nem tudom a vendégek hogy élték meg, hogy az étterem főnökasszonya az általuk is használt WC-be bokákol...), ami csaknem lincshangulatot eredményezett, mivel a vendégek fogadása is a csapatra hárult. Réka közölte is vele, hogy inkább húzzon haza hányni, és helyette majd kérünk egy másik embert máshonnan. 

Miután a séfek adtak neki harapnivalót, nap végére magához tért, és közölte (akárcsak a múltkor), hogy soha többé nem iszik, melyen jót derültünk.:)

Az Ossiannak van egy ide vágó dala, amelynek a dalszövegét átírtam "Szőkésre", íme:

Felpörgött éjjel után sápadt hajnalon

(délután 3:30 bakker, már bent kéne lennem!)
Száz üveg, ezer pohár minden asztalon

(vagy már bent vagyok az étteremben???)
Tegnapi harsány mámor halvány füstje száll
Száraz a torkom, fejem szétrobbanna már

(Steve, adj vizet!)

Nem akarok semmit hidd el hát

(dolgozni végképp nem!)
A napfény szinte fáj, jó a félhomály
Aludni kéne már

(elbújok majd a konyhában)
Nem akarom hallani ezt a zajt, a belső zűrzavart,

(valaki vigyen már egy gombóc fagyit a 4-esre a kis fattyúnak, hogy befogja a száját!)
A másnapos dalt, mégis fogva tart

Megfáradt hangulatban furcsa érzések

(jesszum, mindjárt kiteszem a taccsot, és még csak 2 rendelt a 8-ból...!)
Valóság, képzelet, játszik csak veled

(elnézést, de maguk nem foglaltak!)
Lelassult minden mondat minden mozdulat

(ha nem érek időben a wc-ig, a 6-os asztal bánja...)
Homályos filmszalag az összes gondolat

Nem akarok semmit hidd el hát,

(dógozni? ma? azt biztos nem!)
A napfény szinte fáj, jó a félhomály
Aludni kéne már

(ahh, ledőlnék erre a sörösdobozra)
Nem akarom hallani ezt a zajt, a belső zűrzavart,

(hol van már az a fagyi???! te meg ne bömbölj már kis köcsög!)
A másnapos dalt, mégis fogva tart

Nem akarok semmit hidd el hát,

(hogy tudnék most kámforrá válni?)
A napfény szinte fáj, jó a félhomály
Aludni kéne már

(még 7 óra műszak végéig! menten sírva fakadok!)
Nem akarom hallani ezt a zajt, belső zűrzavart,

(ááááá, melyik marha húzta végig a villáját a tányérján!)
A másnapos dalt, mégis fogva tart

És az Ossián nóta....