Elfeledett játékok

A minap valahogy bevillant a gyerekkorunkban oly nagy népszerűségnek örvendő Gumizós játék. Emlékszik még valaki erre? Pár évvel a kvarcjátékok megjelenése előtt, kisiskolás korunkban szünetekben, fiúk-lányok vegyesen ugrabugráltunk a gumik között. Ha pedig elfáradtunk, használtuk a kezünket.:)


A gumizáson tűnődve aztán felidéződött még jó néhány interaktív játék. A Körben áll egy kislányka emlékeimben inkább a lányok körében volt népszerű, melynek egyik eleme volt a kocsizás (kéz a kézben való forgás):) A dal a mai napig a fülemben van:

"Körben áll egy kislányka,
lássuk ki lesz a párja,
lássuk kit szeret a legjobban,
azzal forduljon gyorsan".

"Ezt szereti a legjobban,
ezzel forduljon gyorsan.
Vége, vége, vége mindennek,
vege a jó kedvünknek".

Egy másik izgalmas, krimibe illő játékunk a híres Gyilkosos volt.
A lényege, hogy a körben ülök között van egy úgynevezett gyilkos, aki kacsintással szedi áldozatait. A lekacsintott játékos "meghaltam" felkiáltással jelzi, hogy áldozattá vált, kiesett a játékból. Ha a gyilkos ügyes és nem feltűnően kacsint, a nyomozó nem tudja rajtakapni.:)

Számomra azonban minden idők legizgalmasabb játéka a Széktánc lesz.
A székeket kört alkotva támlájukkal egymásnak fordítjuk. Mindig eggyel kevesebb széket használunk, mint ahány játékos van.
Elindul a zene, a játékosok körbe-körbe sétálnak a székek körül, majd amikor hirtelen megállítják a muzsikát, mindenki próbál egy széket kisajátítani. Akinek nem jutott hely kiesik, és vele együtt egy újabb székkel szűkül a kör.
Így megy ez több körön keresztül, míg a végén az nyer, aki az utolsó helyet eltudja foglalni.:)

Kedves gyerekek, anyukák, apukák! Picit tessék félretenni a mobiltelefont és egyéb kütyümütyüket és indulhat a játék!;)

32 éves lettem én...

Születésnapomra

Harminckét éves lettem én --
meglepetés e költemény

csecse becse: ajándék, mellyel meglepem e kávéházi szegleten magam magam. Harminckét évem elszelelt s még havi kétszáz sose telt. Az ám, Hazám! ............................................... (József Attila) November 23-án töltöttem be a 32. életévemet. E versen kívül különösebb jelentőséget nem tulajdonítok neki. Mondhatni, ezt is megéltük!;) Sosem szerettem az ehhez kapcsolódó fölösleges felhajtásokat. Tudomásul vettem, mosolyogtam rajta egyet és úgy döntöttem, megkímélek mindenkit attól, hogy felcicomázzák a lakást mindenféle színes számokkal és lufikkal. Azt pedig végképp nem szerettem volna, hogy a 32. születésnapom egy carlisle-i kocsmában játszódjon. Ez túl egyszerű, túl snassz lett volna. Ennél talán több fantáziával áldott meg a Jóisten.;) Úgy döntöttem, valami különlegesebbet kellene tennem, így esett a választás egy glasgow-i kirándulásra és egy 3 dimenziós filmeket vetítő csodamozira. Nem bántam meg egy percig sem!;) Glasgow-ról képek ITT!

A víz az úr...

Az elmúlt napok heves esőzései miatt Cumbria megye bekerült a vezető hírek közé. A Lake District amúgy szelíd folyói és patakjai hömpölygő áradattá duzzadva gátakat szakítottak át és öntötték el Keswick és Cockermouth településeket.

Workington-nál egy egész hidat sodort el a folyó, magával ragadva egy rajta álló rendőrt...
Homokzsákok, szivattyúk, méteres víz az utcákon. Cumbria néhány kisvárosa fölött pedig helikopterek mentik a lakosságot. Cockermouth-ban állítólag 1000 évben egyszer történik ilyesmi...

A munkába járást is megnehezítette több megáradt folyó: egyik angol kolléganőnk, Holly, kénytelen volt Carlisle-ban éjszakázni, mivel kis faluját elvágta a külvilágtól a víz.
Néhány pincér pedig nekiállt a vendégek házikóit takarítani, mert a takarítóbrigád nem jutott el a munkahelyére...

Carlisle viszont ezúttal megúszta. Nem úgy 2005 januárjában, amikor a fele várost elöntötte a megáradt Eden-folyó, megdöntve ezzel minden korábbi vízállási rekordot.

Íme néhány kép az Eden-ről. Próbáltam őket egymás mellé rakni, tükrözve ezzel békés és megvadult arcát.

Szép tud lenni a megáradt folyó is, pláne ha már a vár lábát nyaldossa.;)

Egy rövid videó a folyóról ITT!

Akvárium, majd 4-en 4 tányérból...:)

Legutóbbi csavargásunk ismét Windermere-be vezetett minket, azon belül is a tó egyik végében található akváriumba. Érdekes módon a tigriscápa, az angolna és a vizicsikó mellé valahogy bekerült pár csótánycsalád és valami zöld majomféle is.:)
Láttál már valaha kacsákat testközelből víz alatt úszni? Gondoltad volna, hogy ekkora élmény lesz? Ugye hogy nem! Mi sem!:) És pillantottál-e meg valaha palacsintákat egy medence fenekén? Mert mi igen!:) Gusztusom lett volna túróval megtölteni, de miután megtudtam, hogy azok a vékony, tarka, palacsintatésztához hasonlító,mozdulatlanul heverő lapocskák valójában az egyik rájafaj jeles képviselői, inkább elálltam az ötlettől...:)

Az akvárium után lenyomtunk még pár kártyapartit, majd betértünk egy elegáns olasz étterembe, ahol hála J. összeköttetéseinek, V.I.P. vendégek voltunk.
Először kicsit tanácstalanul böngésztük az olasz kifejezésekkel teletűzdelt menüt, aztán döntöttünk: a 4 féle Pollo (csirke) mindegyikéből rendelünk, aztán eldöntjük, kinek melyik lesz a nyerő:)
Szegény olasz pincért teljesen összezavartuk, amikor a "Kinek lesz a Pollo Tarragon?" kérdésére azt a választ kapta: "Bárkinek!" Próbáltuk neki elmondani, hogy rakja csak le mind a négy főételt, mert osztozunk rajtuk, de ezt már nyelvi akadályok miatt (nem beszélte az angolt:) nem sikerült vele megértetni.
Miután asztalunkon landolt mind a négy tányér olasz gyönyörűség, belekóstoltunk, majd mindenki vezényszóra "Add tovább!" az óramutató járásával megegyező irányban lepasszolta a szomszédnak, ami éppen előtte volt. A köröztetést ezután még háromszor ismételtük, hogy mindegyikőnk betekintést nyerhessen mind a 4 ízvilágba. Természetesen minden egyes akciónkat furcsa tekintetek követték, de közöltük a pincérekkel, hogy minden a legnagyobb rendben.;)
A desszertről készült fotó pedig annyira jól sikerült ezzel a háttérrel, hogy muszáj ide kitennem:)

Fejlemények "Csodaországban", avagy az "Óz-saga" folytatódik!

Nem is oly rég meséltem egy itteni varázslóról, akit úgy hívtak, hogy Sky, és akinek varázslataira hónapokon keresztül vártam, mindhiába.
Aztán október 25-én úgy döntöttem, hogy telefonon borítok asztalt ("Óz" személyesen megközelíthetetlen), és inkább nem kérek a beígért internetes hókusz-pókuszaiból. Mivel panaszlevelem is süket fülekre talált, így lemondtam azt, amit még meg sem kaptam.
Természetesen "Sky Óznak" nem tetszett ez a hirtelen felindulás. Először védekező álláspontba helyezkedett, és a másik nagy varázslóra, BT-re próbálta kenni a dolgot, mondván ők nem húzták még be a vonalat a házba, ergo nem ő (Sky) a hibás.
Mivel hajthatatlannak bizonyultam, Sky, a nagy varázsló támadásba lendült, és közölte, hogy a lemondásom kimeríti a szerződésszegés fogalmát, így majd nekem kell még fizetnem. Na, persze...
Másnap felkerestem a másik nagy varázslót, BT-t, aki biztosított róla, hogy olyan varázslatban lesz részem, mint még soha! És lám, így is lett!:) Tartotta az 5 munkanapos bekötési határidőt és hip-hop internetet és telefonelérhetőséget (2 külön számmal! Egy normál és egy internetes telefonnal) varázsolt házunkba!:)
Harmadnap búcsúlevelet küldtem Sky-nak, melyben ezúttal én fenyegetőztem: ha bármilyen anyagi károm származna a szerződés felbontása miatt, a Fogyasztóvédelemhez fordulok, csekkolják már le, hogy tulajdonképpen mivel is varázsol Sky, a nagy varázsló. Továbbá megjegyeztem, hogy nem volt túl sportszerű a másik varázslóra mutogatni, pláne hogy szerződésem akkor még Sky-hoz kötött.
Levelemre nem sokkal később rövid válasz érkezett, melyben Sky sajnálatát fejezte ki a történtek miatt és ígéretett tett, hogy fájdalomdíjként egy bizonyos összeget varázsol majd a bankszámlámra...;)
Az állás egyelőre: Fogyasztó - Varázsló 1:0! A mérkőzés azonban még nem ért véget, ugyanis Sky szándékosan hallgat a szerződés-felbontási díj sorsáról. Csak ne hogy én varázsoljak a második félidőben...!;)

A sztori előzménye ITT!

This Is It - The Man In The Mirror

"This Is It", avagy egy sosem volt koncert próbái. Az ember egyik szeme sír, a másik nevet. Hol ez, hol az győzedelmeskedik...
Vegyes érzelmekkel ültünk be ma a moziba. Amolyan legutolsó találkozás volt ez. Még mindig hihetetlen, hogy minden idők legvártabb és legkáprázatosabbnak vélt visszatéréséből "csak" egy film maradt. Persze végigülve a 111 percet rájön az ember, hogy ez valami más. Több, mint egy mozifilm, de kevesebb mint egy koncert. Viszont a kettő között van a lényeg, az pedig az EMBER. Ahogy még előtte talán nem is láttuk.
Hála a filmkészítőknek, valamit mégis kaptunk a koncertből. Ezt muszáj volt megmutatni a világnak. Köztudott, a halál mindig nagy üzlet. Ez esetben az üzlet és jószándék egészségesen egészítették ki egymást. Pontosabban az utóbbi szülte meg az előbbit, hiszen a rendező és a sztár régi barátok voltak már. A film pedig a maga kategóriájában már most rekord, a 2 hetes vetítési időtartamot meg is hosszabították, amit majd DVD követ jövőre.
Az elmaradt koncertekre a szervezőknek köszönhetően még sokáig emlékezni fogunk. Egy hologrammos jegy, melyet maga MJ tervezett, egy árván maradt 337-es szék, illetve a film.
"This Is It", azaz ennyi volt. A film pontosan olyan váratlanul ér véget, ahogy Michael Jackson élete is. Csak egy biztos: Ma már tudjuk, miről maradtunk le... Mostanra Michael már valószínűleg megtanult vízen is járni, míg Jézus teljes gőzzel nyomja a moonwalk-ot...;)

Új Szavazás!

A múlt havi közvélemény-kutatásomból az derül ki, hogy 46%-otok húst hússal enne. 33% inkább tésztás, míg 13% a főzeléket részesíti előnyben. Olyan is akad (6%), aki vegetáriánus.

Ha már októberben "ettünk", novemberben aludjunk rá egyet!;) Ezúttal arra lennék kíváncsi, hogy a szabadnapjaidon szoktál-e délután szundikálni, vagy netán fölösleges időpocsékolásnak tartod és megvárod míg lemegy a nap. Köszönöm a véleményeket!,)