Szinte napra pontosan, egy évvel azután, hogy hátunk mögött hagytuk a brit fővárost, április 28-án visszatértünk Londonba, ezúttal persze csak mint turisták. A szupergyors Virgin vonat 4 óra alatt le is tekerte a közel 500km-es távolságot.
Az első nap felkerestünk pár, mindenki számára ismert helyszínt (Piccadilly Circus, Tower Bridge), hogy megnézzünk, mit változott a városkép egy év alatt. Londonról tudni kell, gomba módra szaporodnak az újabb és újabb látványosságok; évente több irodaházat húznak fel, mely javít, vagy éppen ront a városképen. A legutóbbi egyik pihentagy-szülemény a Trafalgar téren található, ahol is az egyik szobrot színes üveglap-toronnyal váltották fel.
A metróépítés sem alszik: a 12 metróvonalon új állomásokat iktattak be, a Piccadilly line (vonal) pedig már egészen a Heathrow 5-ös termináljáig kikúszik. De ha már "Underground" (földalatti), miért ne legyen "Overground" (föld feletti vasút) is? A legfrisebb metrótérképeken már ezt az új szolgáltatást is feltüntetik.
Mivel időnkből kitelt, gondoltuk kirobogunk a "tube"-bal (az angolok "csőnek" is nevezik a földalattit, mondván egy csőben száguld a szerelvény) a világ legnagyobb és legforgalmasabb repterére, a Heathrow-ra és megnézzük az egy hónapja megnyitott, ultra-modern 5-ös terminált. A metró és a Heathrow Express is közvetlenül bevisz az óriási épület belsejébe, ahonnét egy kész mozgólépcső-és liftrendszer juttat fel az ötödik szintre, ahol a becsekkolás zajlik. A maradék szinteken boltok tömege (még külön Mark and Spencer's és Harrods is van), irodák, információs pultok és egy több, mint 6000 férőhelyes parkoló található, illetve a busszal érkezőknek buszmegálló. Az öt szintes épület mindegyikén 10 focipálya férne el; az utasokat 175 lift és 131 mozgólépcső juttatja el az épületen belül a kívánt pontra. A terminál magassága 43 méter, hossza pedig közel fél kilóméter. A Heathrow-nak ez a része szinte csak a tengerentúli, nagytávolságú gépeket indítja és fogadja. Kb. 10 percig néztük az égből fél percentként alászálló alumínium madarakat, aztán gondoltuk bevetjük magunkat az Oxford Street-re, majd a Soho-ba.
Itt már előző nap is jártunk, gondoltuk ismét magunkba tömünk egy kis kínai kaját "Chinatown"-ban (kínai negyed). Végre megkóstolhattam azt a tipikus, narancssárgás színű, ropogós rákot, melynek farkától kezdve, ollóin át a csápjáig (vagy hogy is mondjam mik azok) minden ehető volt és bizony finom. Egy dolgot viszont nem értettem: indiai barátaink miért ülnek be egy kínai étterembe azért, hogy sültkrumplit egyenek, hozzá meg ketchup-ot??? Borzasztó vendégek, a vendéglátósok rémálmai...
A Leicester téren éppen egy új film bemutatójára készültek, várva a film szereplőit, akik közül nekem csupán Susan Sarandon neve mond valamit. Kezdett egyre hűvösebb lenni a téren, viszont mivel az egyik fagyizó éppen aznap ünnepelte 30-dik évfordulóját, ki nem lehetett hagyni egy jó ingyen fagyit;)
Bár London esővel búcsúzott tőlünk, jó volt ismét elvegyülni a színesebbnél színesebb tömegben és persze találkozni egy-két régi jó ismerőssel:)
Az első nap felkerestünk pár, mindenki számára ismert helyszínt (Piccadilly Circus, Tower Bridge), hogy megnézzünk, mit változott a városkép egy év alatt. Londonról tudni kell, gomba módra szaporodnak az újabb és újabb látványosságok; évente több irodaházat húznak fel, mely javít, vagy éppen ront a városképen. A legutóbbi egyik pihentagy-szülemény a Trafalgar téren található, ahol is az egyik szobrot színes üveglap-toronnyal váltották fel.
A metróépítés sem alszik: a 12 metróvonalon új állomásokat iktattak be, a Piccadilly line (vonal) pedig már egészen a Heathrow 5-ös termináljáig kikúszik. De ha már "Underground" (földalatti), miért ne legyen "Overground" (föld feletti vasút) is? A legfrisebb metrótérképeken már ezt az új szolgáltatást is feltüntetik.
Mivel időnkből kitelt, gondoltuk kirobogunk a "tube"-bal (az angolok "csőnek" is nevezik a földalattit, mondván egy csőben száguld a szerelvény) a világ legnagyobb és legforgalmasabb repterére, a Heathrow-ra és megnézzük az egy hónapja megnyitott, ultra-modern 5-ös terminált. A metró és a Heathrow Express is közvetlenül bevisz az óriási épület belsejébe, ahonnét egy kész mozgólépcső-és liftrendszer juttat fel az ötödik szintre, ahol a becsekkolás zajlik. A maradék szinteken boltok tömege (még külön Mark and Spencer's és Harrods is van), irodák, információs pultok és egy több, mint 6000 férőhelyes parkoló található, illetve a busszal érkezőknek buszmegálló. Az öt szintes épület mindegyikén 10 focipálya férne el; az utasokat 175 lift és 131 mozgólépcső juttatja el az épületen belül a kívánt pontra. A terminál magassága 43 méter, hossza pedig közel fél kilóméter. A Heathrow-nak ez a része szinte csak a tengerentúli, nagytávolságú gépeket indítja és fogadja. Kb. 10 percig néztük az égből fél percentként alászálló alumínium madarakat, aztán gondoltuk bevetjük magunkat az Oxford Street-re, majd a Soho-ba.
Itt már előző nap is jártunk, gondoltuk ismét magunkba tömünk egy kis kínai kaját "Chinatown"-ban (kínai negyed). Végre megkóstolhattam azt a tipikus, narancssárgás színű, ropogós rákot, melynek farkától kezdve, ollóin át a csápjáig (vagy hogy is mondjam mik azok) minden ehető volt és bizony finom. Egy dolgot viszont nem értettem: indiai barátaink miért ülnek be egy kínai étterembe azért, hogy sültkrumplit egyenek, hozzá meg ketchup-ot??? Borzasztó vendégek, a vendéglátósok rémálmai...
A Leicester téren éppen egy új film bemutatójára készültek, várva a film szereplőit, akik közül nekem csupán Susan Sarandon neve mond valamit. Kezdett egyre hűvösebb lenni a téren, viszont mivel az egyik fagyizó éppen aznap ünnepelte 30-dik évfordulóját, ki nem lehetett hagyni egy jó ingyen fagyit;)
Bár London esővel búcsúzott tőlünk, jó volt ismét elvegyülni a színesebbnél színesebb tömegben és persze találkozni egy-két régi jó ismerőssel:)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése