Ma nem dolgoztam. Ennek örömére úgy döntöttem, felkeresem kedvenc szupermarketünket (ASDA) és beszerzem a zöld békát (gumicukor fajta, ami csak ott kapható), amely oly régóta hiányzik az étrendemből. Gondoltam mielőtt bemegyek vásárolni, feltöltöm az egyik bank automatánál a telefonom, hátha ottbentről telefonos segítségre szorulok. Elővettem a hitelkártyám, és ahogy az lenni szokott, behelyeztem az automata nyílásába. A gép behúzta, majd vártam, hogy kérje a pin-kódom. Nem tette...Gondoltam a "Clear" (törlés) gomb megoldja a problémám, maximum ismét beadagolom neki a kártyám. Semmi...Villámként hasított belém a felismerés, hogy többé nem látom HSBC-s (ez a kártyát kiadó bank neve) hitelkártyám. De ez még hagyján: mi van, ha mire elmegyek az automata elől, az gondol egyet és kiadja másnak, aki netán megbuherálja a kártyát és jóllakottan távozik a boltból. Na, és ami a legfontosabb: hogy lesz ebből így bevásárlás, és persze zöld béka???
Soha nem vesztettem még el bankkártyát, pláne nem így, de emlékeztem, hogy ilyenkor a teendő, hogy hívjuk a bankot és letiltatjuk a kártyát. Nos, akkor telefon elő, ám csupán két bibi van: 1. Nem tudok hívást indítani egy olyan telefonról, amelyet éppen az előbb készültem feltölteni pénzzel. 2. Nem tudom a bank központi számát sem...Apró pánik, de vegyük sorra. A telefont készpénzzel is fel lehet tölteni. Igen ám, de van-e nálam annyi "cash"??? Éppen hogy 10 fontot össze tudtam kotorni a feltöltéshez, ez már jó jel. A bank számát viszont még mindig nem tudom. Aham, irány a recepció! És láss csodát, volt telefonkönyvük és találtak nekem egy számot.:) Máris hívtam, ami persze egy automata hangot kapcsolt. Ide-oda nyomkodva a menü számait sikerült eljutnom egy hús-vér emberkéhez, akinek végre el tudtam mondani, hogy mi történt. A jóember közölte, hogy a kártyám nem látom viszont, de ne aggódjak, máris letiltotta, egy hét múlva pedig átvehetem a bankban az új kártyát. Ehhez viszont először le kell nyomoznia, hogy valóban velem, a kártya tulajdonosával beszél-e. Oké, rajta, csináljuk! Első kérdés: mi a bankszámla számom? Hát, őőőő...rajt van a kártyán, amit most éppen a gonosz masina jóízűen majszol... Oké, nem probléma, akkor "Hogy hívják Önt?" Ez már könnyebb kérdés volt, kezdhettük volna ezzel is...Ezután a lakcímről érdeklődött, majd ismét egy fogós kérdés jött: "Hol használta legutóbb a kártyáját?" "Hát, őőőő...ha jól emlékszem neten vettem vele vonatjegyet Londonba." Majd buzgón hozzátettem, hogy mennyibe került. Bejött. Átmentem a biztonsági teszten.:) Kicsit megnyugodva tettem le a telefont: sikerült elintézni, gond letudva.
Mivel vásárolni nem tudtam már kártya nélkül és a pár megmaradt penny-ből, nem volt más választás: irány haza. Csakhogy: haza busszal tudok menni ugyebár innen a világ másik végéből. A buszra pedig jegyet kell váltani, amiért általában pénzt kérnek. Készpénz már nem volt nálam annyi, pénzt kivenni pedig elég reménytelen kártya nélkül az automatából. Ez volt az a pillanat, amikor bensőmben megszólalt egy hang: "ÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁ..." Egy ideig nem hittem el, hogy hitelkártyám elvesztése láncolatok tömegét indította be, de muszáj volt belenyugodnom és bevállalnom a sétát hazáig, ami "csupán" 1 óra 15 percig tartott. És azt még nem is mondtam, hogy előző nap kerestünk fel hosszú-hosszú idő után egy konditermet, ahol lábra is gyúrtunk...Szerinted fogok valaha még lábbra állni...???
Soha nem vesztettem még el bankkártyát, pláne nem így, de emlékeztem, hogy ilyenkor a teendő, hogy hívjuk a bankot és letiltatjuk a kártyát. Nos, akkor telefon elő, ám csupán két bibi van: 1. Nem tudok hívást indítani egy olyan telefonról, amelyet éppen az előbb készültem feltölteni pénzzel. 2. Nem tudom a bank központi számát sem...Apró pánik, de vegyük sorra. A telefont készpénzzel is fel lehet tölteni. Igen ám, de van-e nálam annyi "cash"??? Éppen hogy 10 fontot össze tudtam kotorni a feltöltéshez, ez már jó jel. A bank számát viszont még mindig nem tudom. Aham, irány a recepció! És láss csodát, volt telefonkönyvük és találtak nekem egy számot.:) Máris hívtam, ami persze egy automata hangot kapcsolt. Ide-oda nyomkodva a menü számait sikerült eljutnom egy hús-vér emberkéhez, akinek végre el tudtam mondani, hogy mi történt. A jóember közölte, hogy a kártyám nem látom viszont, de ne aggódjak, máris letiltotta, egy hét múlva pedig átvehetem a bankban az új kártyát. Ehhez viszont először le kell nyomoznia, hogy valóban velem, a kártya tulajdonosával beszél-e. Oké, rajta, csináljuk! Első kérdés: mi a bankszámla számom? Hát, őőőő...rajt van a kártyán, amit most éppen a gonosz masina jóízűen majszol... Oké, nem probléma, akkor "Hogy hívják Önt?" Ez már könnyebb kérdés volt, kezdhettük volna ezzel is...Ezután a lakcímről érdeklődött, majd ismét egy fogós kérdés jött: "Hol használta legutóbb a kártyáját?" "Hát, őőőő...ha jól emlékszem neten vettem vele vonatjegyet Londonba." Majd buzgón hozzátettem, hogy mennyibe került. Bejött. Átmentem a biztonsági teszten.:) Kicsit megnyugodva tettem le a telefont: sikerült elintézni, gond letudva.
Mivel vásárolni nem tudtam már kártya nélkül és a pár megmaradt penny-ből, nem volt más választás: irány haza. Csakhogy: haza busszal tudok menni ugyebár innen a világ másik végéből. A buszra pedig jegyet kell váltani, amiért általában pénzt kérnek. Készpénz már nem volt nálam annyi, pénzt kivenni pedig elég reménytelen kártya nélkül az automatából. Ez volt az a pillanat, amikor bensőmben megszólalt egy hang: "ÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁ..." Egy ideig nem hittem el, hogy hitelkártyám elvesztése láncolatok tömegét indította be, de muszáj volt belenyugodnom és bevállalnom a sétát hazáig, ami "csupán" 1 óra 15 percig tartott. És azt még nem is mondtam, hogy előző nap kerestünk fel hosszú-hosszú idő után egy konditermet, ahol lábra is gyúrtunk...Szerinted fogok valaha még lábbra állni...???
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése