London 2010 - Még mindig színes, érdekes

A fenti fotóval azt hiszem sikerült megörökíteni London lényegét: egy színes olvasztótégely, megannyi szépséggel és furcsasággal. Az ember minden sarkon rácsodálkozik valamire, mint ahogy én is erre a "szemet gyönyörködtető" szemétkupacra egy hangulatos "kis" parkban Erzsébet királynő rezidenciája közelében...

Május végén újra London volt napirenden. Az élet nagy kérdéseit Tonyval és Szabolccsal boncolgattuk.
Unokatesóval, Zsanival, és Adrival turistát játszottunk: megnéztük az őrségváltást, Madame Tussaud folyton változó viaszbábuit bámultuk, majd a Piccadilly mellett a Trocaderon majdnem belépőt vettünk egy étterembe, de miután a srác közölte, hogy ez nem egy interaktív múzeum lesz, zavart mosollyal arcunkon gyorsan továbbálltunk...:)

Az utolsó nap igazi forró nyári estét hozott. Este 10-ig egy szál pólóban és rövidnadrágban barangoltunk a Hyde-parkban és a Kensington-parkban, miközben Lettivel és Anikóval véget nem érő beszélgetésbe bonyolódtunk.

Az állandó változásban lévő várost másnap délelőtt hagytuk el alternatív útvonalon keresztül, mivel a Euston pályaudvar törölte összes vonatát. Az idő természetesen Észak-Angliában is napos volt, de ezt inkább nevezném tavasziasnak, semmint nyáriasnak, mivel londoni öltözékünkben igencsak vacogtunk, amikor leszálltunk a szerelvényről Newcastle-ben.

2011-ben is lesz természetesen London, 2012 pedig azt hiszem csúcs lesz a város életében!;)

Londoni fotókat ITT nézegethetsz!

"Hiszed, vagy sem!" - A Ripley-gyűjtemény

"Believe it or Not!" Ez az angol elnevezése annak a London szívében található múzeumnak, ami jelenleg öt szinten mutatja be lenyűgöző kiállítását. Odditóriumnak is hívják, mely terminust a 20. század első felében élt amerikai szármzású világutazó, Robert Ripley alkotott meg. Mivel pontos magyar ferdítésével még nem találkoztam, ezért inkább körülírnám: furcsaságok palotája;)

A palotát nemrégiben felkerestük. Bár a belépő ára (25 font) a Madame Tussaud panomtikumával vetekszik, nyugodt szívvel kijelenthetem, megérte! 2-3 órát az ember simán elidőzik odabent, rácsodálkozva a világ furcsaságaira.

Ripley mintegy 200 országban járt és mindenhol találkozott valami furcsasággal, valami meghökkentővel, valami bizarral. Mindezeket dokumentálta, és emelett számtalan, kulturális szempontból érdekes és értékes tárggyal bővítette gyűjteményét.
Halála után a felfedező-gyűjtögető akciókat követői folytatták, és a furcsaságok iránti lelkesedés azóta is csak nő követői körében.

Ennek az eredménye az a több, mint 30 Ripley-múzeum, melyek nagyrésze az Egyesült Államokban található, illetve az egyik legnagyobb Londonban.
A legmeghökkentőbb kiállítási rész a kínzómódszerek és a villamosszék-szemléltető, a sok borzalom után viszont nagyon megéri bemenni a tükörlabirintusba és megpróbálni kijönni onnan...:)
Íme még pár érdekes, meghökkentő, néha bizarr dolog a londoni kollekcióból.

Kristály-Mini
Több, mint egy millió Swarovsky kristályból kirakott Mini Cooper. A köveket 6 hónap munka során sikerült kirakniuk, az autó értéke így meghaladja az egy millió dollárt!

Furcsaszájú asszonyság
Visszataszító szájberendezkedését genetikai hibával magyarázták. Nem túl szerencsés megjelenése ellenére a hölgy férjnél volt és egészséges gyermeket hozott a világra.

A kalitkás törpe
Az időszámításunk előtt, Alexandriában élt 53 cm-es törpe ember élete utolsó részét madárkalitkában töltötte, mely hazaárulásának lett a következménye.

A dupla-pupillájú ember
Liu Ch'ung i.e. 995-ben született kínai államférfi.

A kék bőrű ember
A szintén kínai Ching Foo kék arcáról vált híressé, miközben teste többi részén bőre színe teljesen normális volt. A 20. század fordulóján az USA-ban élő Fugate család szintén kék bőrével vált híressé, melyért a methemoglobinemia nevezetű rendellenesség a felelős.

Csekk a Mindenhatónak
A csekket az amerikai Iowa államban állították ki a Mindenhatónak 9 dollárról és 50 centről. Az összeget a mai napig nem vették át, mivel az átvételhez személyazonosságot igazoló dokumentum szükséges...:)


Az óriás ember
Az amerikai Robert Wadlow 272 cm-re mellett valójában eltörpülök:)

Egy másik óriás

A szőrös arcú ember

VIII. Henrik cipője

Rágógumi-portré

Elvis haja

Óriás szék

További infó: http://www.ripleyslondon.com/

"Apád, anyád ide jöjjön", avagy UK-túra dióhéjban

Július 16.
Indulás Ferihegy 2B-ről British Airways-zel Heathrow Terminal 5-re. Ingyen szenyó, üdítő, kávé, és a whisky a fedélzeten, komolyzene kíséretében.
Szálloda felkeresése után esős este a Big Ben tövében; pillantás a hídról; majd fényreklámok a Piccadilly-n.


Július 17.
Őrségváltás a Buckhingham Palotánál, majd séta a Parlamenthez a St. James Parkon át, amerikai hot-doggal a kezünkben.
Tower Bridge, Tower of London, majd a Szent Pál katedrális kupolájának megmászása.
Sztár-parádé a Madame Tussaud's-ban, amit egy kínai vacsora zár a Soho-ban.


Július 18.
A Kimi Raikkönen által nemrégiben megnyitott Ferrari üzlet megtekintése, majd látogatás a Trafalgar térre és a Nemzeti Galériához. Utolsó londoni nézelődés a Covent Gardenben, majd irány a Kings Cross pályaudvar.
3 órán keresztül szélsebesen szeljük az országot, majd egy Newcastle-i átszállással az esti órákban elérjük Carlisle-t.


Július 19.
Könnyed ejtőzés Ullswater-nél, a Lake District-nél. Hajókázás a tavon, majd rövid séta Penrith-ben.


Július 20.
Dudaszóval kísért kirándulás Skócia fővárosába, Edinburgh-be. A világ legnagyobb whisky-gyűjteményének megtekintése, majd száguldás vissza Carlisle-ba a szuperexpress Virgin Trains-zel.


Július 21.
Esővel tarkított séta Carlisle-ban, majd a Center Parcs-ban.
Méregtelenítés a szaunákban, ejtőzés a pezsgőfürdőben, majd a korgó gyomor kényeztetése a Rajindában.


Július 22.
Vonatozás Manchester nemzetközi repterére: búcsú az ősöktől.

London 2008

Szinte napra pontosan, egy évvel azután, hogy hátunk mögött hagytuk a brit fővárost, április 28-án visszatértünk Londonba, ezúttal persze csak mint turisták. A szupergyors Virgin vonat 4 óra alatt le is tekerte a közel 500km-es távolságot.

Az első nap felkerestünk pár, mindenki számára ismert helyszínt (Piccadilly Circus, Tower Bridge), hogy megnézzünk, mit változott a városkép egy év alatt. Londonról tudni kell, gomba módra szaporodnak az újabb és újabb látványosságok; évente több irodaházat húznak fel, mely javít, vagy éppen ront a városképen. A legutóbbi egyik pihentagy-szülemény a Trafalgar téren található, ahol is az egyik szobrot színes üveglap-toronnyal váltották fel.
A metróépítés sem alszik: a 12 metróvonalon új állomásokat iktattak be, a Piccadilly line (vonal) pedig már egészen a Heathrow 5-ös termináljáig kikúszik. De ha már "Underground" (földalatti), miért ne legyen "Overground" (föld feletti vasút) is? A legfrisebb metrótérképeken már ezt az új szolgáltatást is feltüntetik.
Mivel időnkből kitelt, gondoltuk kirobogunk a "tube"-bal (az angolok "csőnek" is nevezik a földalattit, mondván egy csőben száguld a szerelvény) a világ legnagyobb és legforgalmasabb repterére, a Heathrow-ra és megnézzük az egy hónapja megnyitott, ultra-modern 5-ös terminált. A metró és a Heathrow Express is közvetlenül bevisz az óriási épület belsejébe, ahonnét egy kész mozgólépcső-és liftrendszer juttat fel az ötödik szintre, ahol a becsekkolás zajlik. A maradék szinteken boltok tömege (még külön Mark and Spencer's és Harrods is van), irodák, információs pultok és egy több, mint 6000 férőhelyes parkoló található, illetve a busszal érkezőknek buszmegálló. Az öt szintes épület mindegyikén 10 focipálya férne el; az utasokat 175 lift és 131 mozgólépcső juttatja el az épületen belül a kívánt pontra. A terminál magassága 43 méter, hossza pedig közel fél kilóméter. A Heathrow-nak ez a része szinte csak a tengerentúli, nagytávolságú gépeket indítja és fogadja. Kb. 10 percig néztük az égből fél percentként alászálló alumínium madarakat, aztán gondoltuk bevetjük magunkat az Oxford Street-re, majd a Soho-ba.

Itt már előző nap is jártunk, gondoltuk ismét magunkba tömünk egy kis kínai kaját "Chinatown"-ban (kínai negyed). Végre megkóstolhattam azt a tipikus, narancssárgás színű, ropogós rákot, melynek farkától kezdve, ollóin át a csápjáig (vagy hogy is mondjam mik azok) minden ehető volt és bizony finom. Egy dolgot viszont nem értettem: indiai barátaink miért ülnek be egy kínai étterembe azért, hogy sültkrumplit egyenek, hozzá meg ketchup-ot??? Borzasztó vendégek, a vendéglátósok rémálmai...
A Leicester téren éppen egy új film bemutatójára készültek, várva a film szereplőit, akik közül nekem csupán Susan Sarandon neve mond valamit. Kezdett egyre hűvösebb lenni a téren, viszont mivel az egyik fagyizó éppen aznap ünnepelte 30-dik évfordulóját, ki nem lehetett hagyni egy jó ingyen fagyit;)
Bár London esővel búcsúzott tőlünk, jó volt ismét elvegyülni a színesebbnél színesebb tömegben és persze találkozni egy-két régi jó ismerőssel:)