Győzelem, ismét vissza a civilizációba: mától újra elérhető vagyok a világhálón! Ennek örömére pár sor arról, hogy hogy ment a költözés. Március 28-án ugyanis végre otthagytuk a lepukkant, curry szaggal átitatott Penrith-i kérót indián (mi csak így hívjuk indiai kollegáinkat) és átcuccoltunk Carlisle-ba. A várost kb. 70 ezren lakják és az angolok csak „Border City”-ként jelölik, lévén az utolsó angol város (city) a skót határ előtt. Ezenkívül semmi extra, talán csak annyi, hogy az ember jobban tud válogatni a boltok között, illetve vonattal több helyre el tud jutni innen (közvetlen vonatok Glasgowba, Edinburgh-be, Newcastle-be, Manchesterbe, vagy éppen Londonba, ahová a szuper gyors Virgin Trains 3 és fél óra alatt lerepít.
Nos, az a pénteki nap - miért is ne - hűvös, esős idővel indult. A minibusz pontban kilenckor várt a ház előtt. Igen, minibuszt béreltünk, miután felmértük a helyzetet. Gondoltuk 4 ember plusz a csomagok kényelmesen elférnek majd benne. Tévedtünk…Rékáék TV-jét, a virágokat és egyéb csetreszeket már nem tudtuk belesuvasztani. Józsinak örök hála, a maradékot előző nap vett autóján utánunk fuvarozta.
Mivel aznap dolgoztam délután, a többi lakó megkezdte nélkülem is a berendezkedést. Estére úgy ahogy el is lett pakolva minden. Hétfőn aztán nagy bevásárlást csináltunk az ASDA-ban (szerelmünk a zöld szupermarket iránt még Londonban kezdődött) az esti házavatóra, ahonnan természetesen vissza már csak a jól ismert fekete taxival tudtunk jönni. Az még rendben is lett volna, ha mi, mint új Carlisle-i polgárok nem találunk vissza a lakóhelyünkre a város másik végéről, de hogy a taxisofőr sem volt a helyzet magaslatán, azon meglepődtünk, miután egy tök idegen környéken akart minket kitenni. Másodszorra persze már nem vétette el és igazi angol úriember módjára a taxi órát is visszapörgette valamelyest. (ja, amúgy itt mérföldenként és nem időegységben pereg a taxióra)
Este 7 után meg is érkezett az első vendég, Alex, az alig 17 éves angol KP (kitchen porter, azaz mosogató). Mire aztán Józsiék, a lengyel szomszédaink és egyben kollegáink (Agneska, Kristianek) és Thomas (aki szintén egy 17 éves angol pincér kölök) is betoppantak, Alex már túlélte az első zuhanást az emeletről illetve pár esést a konyhapadlón, amiben meghatározó szerepet játszott a jó öreg magyar pálinka….Ismét beigazolódott, hogy az angol hidegvér nem tud mit kezdeni a magyar szesszel, mert 1-2 órán belül mindkét angol kölök a konyhapadlónkon fetrengett (lásd a képen). Emlékezetes este volt, a berendezés túlélte a lakásavatót.
1 megjegyzés:
Welcome back a civilizációba
Megjegyzés küldése