2009. április 4. 18:30 perc, kapunyitás. Óramű pontossággal nyílnak a M.E.N. Arena ajtói, mi pedig egyik pillanatról a másikra az aréna körfolyosóján találjuk magunkat. Hosszú ideig leszünk Tina "foglyai", így muszáj tennünk egy kétbetűs kitérőt a piszoárok világába...A koncert csak 20:00-kor kezdődik, van még időnk szétnézni a folyosón. Hiába a sokféle üdítő, szesz és egyéb rágcsálnivalók, a buli közben vétek lenne visszamászni az illemhelyre, így őket kihagyjuk...
Egy másik helyszínen a rocknagyi pólójából lehet bespájzolni óriási választékban, de még feltűnőbb jelenségnek bizonyul a jó pár transzvesztita művész, akik szórólapokkal reklámozzák Manchester egyik legfelkapottabb szórakozóhelyét...
Fél óra császkálás után belépünk magába az arénába, amely ekkor még szinte kong az ürességtől. A színpad egy piros függönnyel van eltakarva, mely kb. egy óra múlva felgördül majd. Addig izgatottan számoljuk vissza a perceket és tanulmányozzuk az arénát szép lassan megtöltő publikumot.
Többnyire szolidan öltöző idősebb házaspárok keresgélik helyüket, ezért kicsit aggódom, hogy egy "nyugdíjasklubbal" milyen lesz a buli. Vannak persze a mi korosztályunkból is, sőt meglepő módon egy 8-10 év körüli kisfiú is feltűnik, aki pólóján keresztül hirdeti, hogy ő a "No 1. Tina fan".:) Az un. keménymag a nézőtéren foglal helyet, fiúk-lányok vegyesen, Tina parókában pompáznak.:)
Valamivel 20:00 után aztán felgördül a függöny, felcsendülnek a "Steamy Windows" jól ismert dallamai, és a magasban megjelenik a még mindig bámulatosan kinéző Tina Turner, aki óriási tempóval vág bele az első dalba, amint liftje biztonságosan a színpadot éri.
A rocknagyi a legnagyobb slágereit vonultatja fel, melyek között teljesen beizzítja közönségét. A "What's Love Got To Do With It" refrénjét először a nőkkel, aztán a férfiakkal énekelteti el, majd mind a két tábor egyszerre skandálja immáron a zenekarral együtt. Az eredmény fenomenális!
21:00-kor fél órás szünet következik, mely alatt a publikum felkeresheti az italosztót, illetve Tina is szusszanhat egyet, míg a színpadot átalakítják a show második felvonására.
Kicsit aggódom, hogy a pihenő megtöri majd az eddigi iramot, de szerencsére sem Tina, sem a közönség lelkesedése nem hagy alább. Sőt! A java még hátra van.
Szupernagyi egy lassú blokkal indít, amolyan "ülős" slágerek következnek, persze csak ő és a zenekar ül, a többi 20 ezer ember áll a meghatottságtól...
Aztán nincs megállás. "Simply The Best", "Proud Mary" és hasonló slágerek, és a "nyugdíjasklub" 30 évet fiatalodik. Az aréna egyszerre fújja a dalokat Tinával, melyek végét rendszerint szűnni nem akaró ováció követ.
Az este parádésan zárul. Tina egy daru kosarával a közönség fölé emelkedik. Először a lelátó jobb, majd bal oldalát veszi célba, egyenként hívva utoljára refrénéneklésre a publikumot a legendás "Nutbush City Limits"-re. Teljes az őrület az arénában, ahogy a szupernagyi fel-alá futkos a keskeny daru karján. (2:30-tól különösen izgalmas a felvétel:)
Aztán a tempó megnyugszik, egy romantikus, amolyan "búcsúzós" dal jön, melynek végén Tina integetve és amolyan "Tinás" mosollyal az arcán levonul a színpadról.
Manchester belvárosában még hallani lehet, amint pár, a koncertről hazafelé igyekvő fiatalok csoportja a "Simply The Best"-et skandálja, miközben én azon morfondírozom, hogy képes egy 70 éves nő ilyen, 30 éveseket meghazudtoló teljesítményre egy fülledt arénában közel 3 órán át ugra-bugrálni és tökéletesen, 200%-os energiával énekelni úgy, hogy az előző napok folyamán ott már 3-estés koncertet lenyomott, ezt a negyediket pedig ugyancsak teltházzal...!
Megnyugszom. Amolyan tökéletes elégedettség jár át. Azt kaptam, amire befizettem. Sőt, nyugodtan mondhatom, Tina túlteljesített. És valljuk meg: csak sikerült még megcsípni, pedig nem is olyan rég a 2000-es londoni koncertjét néztem DVD-n és azon csüggedtem, hogy ő az a legenda, akit már sajnos nem láthatok élőben. Aztán Tina még egyszer, utoljára jelet adott, amit fogtam, és azt hiszem egyik legjobb döntésem volt!
A Tina Turner koncert előtt egy nappal értesített a jegyiroda, hogy a július 8-i manchesteri Madonna koncert elmarad. Na, gondoltam, lőttek a "Who's That Girl" projektnek. A Tina koncert viszont annyira feldobott, hogy hirtelen felindulásból vettem jegyet a július 7-i, szintén Manchesterben tartandó Madonna koncertre (meglepő módon a jegyek még nem fogytak el). Természetesen az elmaradt show jegyének árát a jegyiroda visszatéríti. Úgy legyen;)
Felvételeket mi is készítettünk a koncerten, de eddig nem sikerült őket felvarázsolni a youtube-ra. A blogon látható videók amatőr felvételek, de szerintem a minőség ellenére is élvezhetőek.
Íme még pár fergeteges részlet a koncertből:
"River Deep, Mountain High"
"Golden Eye"
"The Best"
"Addicted To Love"
"Nutbush City Limits"
Egy másik helyszínen a rocknagyi pólójából lehet bespájzolni óriási választékban, de még feltűnőbb jelenségnek bizonyul a jó pár transzvesztita művész, akik szórólapokkal reklámozzák Manchester egyik legfelkapottabb szórakozóhelyét...
Fél óra császkálás után belépünk magába az arénába, amely ekkor még szinte kong az ürességtől. A színpad egy piros függönnyel van eltakarva, mely kb. egy óra múlva felgördül majd. Addig izgatottan számoljuk vissza a perceket és tanulmányozzuk az arénát szép lassan megtöltő publikumot.
Többnyire szolidan öltöző idősebb házaspárok keresgélik helyüket, ezért kicsit aggódom, hogy egy "nyugdíjasklubbal" milyen lesz a buli. Vannak persze a mi korosztályunkból is, sőt meglepő módon egy 8-10 év körüli kisfiú is feltűnik, aki pólóján keresztül hirdeti, hogy ő a "No 1. Tina fan".:) Az un. keménymag a nézőtéren foglal helyet, fiúk-lányok vegyesen, Tina parókában pompáznak.:)
Valamivel 20:00 után aztán felgördül a függöny, felcsendülnek a "Steamy Windows" jól ismert dallamai, és a magasban megjelenik a még mindig bámulatosan kinéző Tina Turner, aki óriási tempóval vág bele az első dalba, amint liftje biztonságosan a színpadot éri.
A rocknagyi a legnagyobb slágereit vonultatja fel, melyek között teljesen beizzítja közönségét. A "What's Love Got To Do With It" refrénjét először a nőkkel, aztán a férfiakkal énekelteti el, majd mind a két tábor egyszerre skandálja immáron a zenekarral együtt. Az eredmény fenomenális!
21:00-kor fél órás szünet következik, mely alatt a publikum felkeresheti az italosztót, illetve Tina is szusszanhat egyet, míg a színpadot átalakítják a show második felvonására.
Kicsit aggódom, hogy a pihenő megtöri majd az eddigi iramot, de szerencsére sem Tina, sem a közönség lelkesedése nem hagy alább. Sőt! A java még hátra van.
Szupernagyi egy lassú blokkal indít, amolyan "ülős" slágerek következnek, persze csak ő és a zenekar ül, a többi 20 ezer ember áll a meghatottságtól...
Aztán nincs megállás. "Simply The Best", "Proud Mary" és hasonló slágerek, és a "nyugdíjasklub" 30 évet fiatalodik. Az aréna egyszerre fújja a dalokat Tinával, melyek végét rendszerint szűnni nem akaró ováció követ.
Az este parádésan zárul. Tina egy daru kosarával a közönség fölé emelkedik. Először a lelátó jobb, majd bal oldalát veszi célba, egyenként hívva utoljára refrénéneklésre a publikumot a legendás "Nutbush City Limits"-re. Teljes az őrület az arénában, ahogy a szupernagyi fel-alá futkos a keskeny daru karján. (2:30-tól különösen izgalmas a felvétel:)
Aztán a tempó megnyugszik, egy romantikus, amolyan "búcsúzós" dal jön, melynek végén Tina integetve és amolyan "Tinás" mosollyal az arcán levonul a színpadról.
Manchester belvárosában még hallani lehet, amint pár, a koncertről hazafelé igyekvő fiatalok csoportja a "Simply The Best"-et skandálja, miközben én azon morfondírozom, hogy képes egy 70 éves nő ilyen, 30 éveseket meghazudtoló teljesítményre egy fülledt arénában közel 3 órán át ugra-bugrálni és tökéletesen, 200%-os energiával énekelni úgy, hogy az előző napok folyamán ott már 3-estés koncertet lenyomott, ezt a negyediket pedig ugyancsak teltházzal...!
Megnyugszom. Amolyan tökéletes elégedettség jár át. Azt kaptam, amire befizettem. Sőt, nyugodtan mondhatom, Tina túlteljesített. És valljuk meg: csak sikerült még megcsípni, pedig nem is olyan rég a 2000-es londoni koncertjét néztem DVD-n és azon csüggedtem, hogy ő az a legenda, akit már sajnos nem láthatok élőben. Aztán Tina még egyszer, utoljára jelet adott, amit fogtam, és azt hiszem egyik legjobb döntésem volt!
A Tina Turner koncert előtt egy nappal értesített a jegyiroda, hogy a július 8-i manchesteri Madonna koncert elmarad. Na, gondoltam, lőttek a "Who's That Girl" projektnek. A Tina koncert viszont annyira feldobott, hogy hirtelen felindulásból vettem jegyet a július 7-i, szintén Manchesterben tartandó Madonna koncertre (meglepő módon a jegyek még nem fogytak el). Természetesen az elmaradt show jegyének árát a jegyiroda visszatéríti. Úgy legyen;)
Felvételeket mi is készítettünk a koncerten, de eddig nem sikerült őket felvarázsolni a youtube-ra. A blogon látható videók amatőr felvételek, de szerintem a minőség ellenére is élvezhetőek.
Íme még pár fergeteges részlet a koncertből:
"River Deep, Mountain High"
"Golden Eye"
"The Best"
"Addicted To Love"
"Nutbush City Limits"
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése