2009. július 7-e délutánja. Jókedvűen csatangolunk a brit zene fővárosának is nevezett Manchester utcáin. Már csak pár óra és kezdődik Madonna showja a M.E.N. Arénában.
A város viszont másra is készül: amikor Madonna berobban a színpadra, ezrek ülnek majd le a TV képernyők elé, hogy élő adásban vegyenek búcsút a legendától. Nincs újság, melynek címlapján ne Michael Jackson szerepelne. A hanglemezbolt felől megállás nélkül Jackson-slágerek szólnak. A pop királyának külön standja állja a besétálok folyamatos rohamát, akik gondolkodás nélkül pakolják a kosarukba a sztár lemezeit, DVD-it és a karrierjét méltató magazinokat.
A buszokon többen is Jacksonos cikkeket bújnak, mások pedig nem titkolják, hogy mp3 lejátszójukon MJ dalait hallgatják.
A legnagyobb manchesteri napilap internetes honlapján a nap kérdése: "Melyik művész gyakorolt nagyobb hatást a zeneiparra? A. Michael Jackson, B. Madonna." Az állás 84:16 Jackson javára.Ennek ellenére ma Madonna-koncert van a M.E.N.-ben...
Este 6:30, kapunyitás. Kellemes izgalom fog el, ahogy ott állunk a sorban, várva, hogy az aréna kapui kitáruljanak. Bevillan az első M.E.N.-es élmény, amikor Tinára vártunk ugyanitt pár hónappal ezelőtt. És akkor még úgy volt, három világsztárt is látunk majd a színpadra visszatérni idén. A sors azonban gyakran tréfát űz felünk, néha nagyon rossz tréfát...
A lelkesedésem csak fokozódik, amint elfoglaljuk a helyünket és szemrevételezzük a nézők közé benyúló színpadot: "Közelebb lesz, mint gondoltuk!"
Egy DJ készülődik lent, hogy bemelegítse a közönséget az estére, amíg a pop díva elkészül. Az aréna lassan, de biztosan kezd megtelni. Miközben a DJ rendezgeti a dolgait, egy röpke másodpercre a hagszórókból megszólal Jackson legnépszerűbb dala, a "Billie Jean", mintha ki akarna törni...
Tisztában vagyok vele, hogy Madonna itt is megemlékezik majd egy Jackson-medleyvel túl korán elhunyt pályatársáról. Elhatároztam, hogy várni fogom majd ezt a pillanatot is, akárcsak a Madonna dalokat, és a kedvemet az sem szegheti, hogy míg én Madonnának próbálok majd örülni, addig a világ másik felén és milliók képernyőjén a valaha élt legnagyobb tehetséget búcsúztatja a világ...
A DJ közel egy órás produkciója véget ér, és 7:30 körül jár az idő. Míg várjuk Madonnát, a hangszórókból ismét felcsendül egy Jackson sláger. Aztán telik-múlik az idő, kilenc óra, Madonna sehol. Lassan két órát késik a pop királynője, de biztos jó oka van rá, gondolom én. Jacksonra is vártunk másfél órát 12 éve a koncertjei előtt...:)
Aztán a felső lelátó hullámzással próbálja elütni az időt, de hamar beleunnak és most már erőteleljes fújólásba kezdenek. Alig 10 perc múlva azonban, 9:30-kor hatásos kezdés után végre belekezd Madonna, és a közönség lelkesen üdvözli bálványát.
Az első daltól kezdve állunk (Csak ülőhelyek vannak). Áll még a mellettem helyet foglaló 65 év körüli házaspár is! A közönség felhozatala most is vegyes, bár többségben a 20-30-as korosztály.
Lecseng az első három dal és szememben Madonna már inkább egy diszkókirálynőt testesít meg, mintsem a pop királynőjét. Régebbi dalait is új köntösben, modern hangzásban halljuk tőle, feltuningolva.
Míg a gyorsabb blokkokat táncos részek jellemzik, addig a lassabb daloknál művészi előadásban van részünk, melyben a technika fontos szerepet játszik.
Aztán hirtelen a semmiből előtűnik egy Jacksonnak öltözött táncos, a közönség ovációban tör ki. A kivetítőn feltűnik MJ, majd Madonna és csapata egy Jackson-blokkal tiszteleg a legenda előtt.
A rövidke egyveleg után ismét egy Madonna koncerten vagyunk, melynek a java csak ezután jön. A "La Isla Bonita" is természetesen rendhagyó módon kerül előadásra, ami szenzációsra sikeredik a Romániából érkezett vendégmuzsikusokkal. Majd Madonna gitárt vesz a kezébe és a kör közepén egy széken helyet foglal a zenekar gyűrűjében. Egy csöppet viccelődik a közönséggel, mielőtt komolyra fordítja a szót:
"Annyit szeretnék mondani-amiről bizonyára már legtöbbetek értesült-hogy ma este...hogy ma van Michael Jackson temetése. Nyilvánvalóan mindnyájunknak nagyon fog hiányozni, oly sokunknak világszerte. Köszönjük Istennek, hogy nekünk adta ezt a zenei tehetséget (...) De amit nem szabad elfelejtenünk és egyben szolgáljon tanulsággal az az, hogy nem szabad megvárni azt, hogy a dolgokat csak akkor becsüljük meg, ha már elvesztettük őket. Figyeljünk tehát arra, hogy becsüljük meg a körülöttünk lévő embereket, azokat, akiket szeretünk, a családjainkat, a barátainkat, a gyermekeinket, és önmagunkat. Becsüljük meg önmagunkat. Rendben. Ennyit szerettem volna. Köszönöm."
Az arénában megfagyni látszik a levegő. Erre senki nem számított. Azt hittük, a Jackson-egyveleggel túl vagyunk rajta...Amit egész idáig próbáltam magamban elnyomni, azzal most Madonna kegyetlen módon szembesített. Rendben, nézzünk szembe akkor a tényekkel: amíg itt bulizunk, addig egy világ gyászol...
Azonban valamit meg kell tanulnunk: becsüljük meg a körülöttünk lévő embereket, még mielőtt elvesztenénk őket és így túl késő lesz...
Bizony össze kellett szednem magamat ahhoz, hogy ezt a felvételt ilyen formában el tudjam készíteni...
"You Must Love Me" (Kell, hogy szeress!): milyen érdekes, ahogy egy szempillantás alatt új értelmet tud nyerni egy dal...
Aztán jött egy gyorsabb tempó ismét, majd a "Ray of Light" (Fénysugár) c. dinamikus kedvenc, melyet Madonna már csak így indított: "This for Michael..." (ezt Michael-nak küldöm...)
A hátborzongatás itt még korán sem ért véget. Míg Madonna ruhátcserélt, addig a kivetítőn egy amolyan világmegváltó, mélyen elgondolkoztató klip futott, melyben egykori diktátorokat, jótevő politikusokat, afrikai éhezőket és még sok-sok szörnyűséget mutattak be, miközben egyik jól ismert dalából zenei aláfestésként óraketyegést hallgattunk: "tik-tak, tik-tak", "Emberek, ketyeg az óránk, valamit tenni kéne már!"
Aztán egy másik nemes gondolat tűnik fel a kivetítőn:
"If you wanna make the world a better place, take a look at yourself and then make a change. (Michael Jackson)"
("Ha jobbá akarod tenni a világot, a változást kezd önmagaddal")
A poptörténelem egyik legnagyobb slágerének gondolata ez, attól az embertől, akitől ott, az óceán túloldalán éppen most vesznek végső búcsút...
Be kellett látnom, Madonna legalább akkora pofont képes adni közönségének, mint Jackson. Bár tegyük hozzá, ehhez ez esetben Michael is kellett...
A rendhagyó koncert egy pörgős slágerrel zárul, mely közben a közönség is szóhoz jut a refrén erejéig lent a nézőtéren.
Majd az utolsó akkordnál Madonna integet, a díszlet összezárul, a kivetítőn pedig nagybetűkkel megjelenik a "Game Over" felirat. A pulzáló szavak még akkor sem tűnnek el, amikor kigyulladnak a nézőtéren a lámpák és a hangszórókból Michael Jackson kezdi énekelni, hogy "Don't Stop Till You Get Enough", azaz "Ne állj meg, míg úgy nem érzed, hogy elég"...
A koncert többi videója ITT!
A város viszont másra is készül: amikor Madonna berobban a színpadra, ezrek ülnek majd le a TV képernyők elé, hogy élő adásban vegyenek búcsút a legendától. Nincs újság, melynek címlapján ne Michael Jackson szerepelne. A hanglemezbolt felől megállás nélkül Jackson-slágerek szólnak. A pop királyának külön standja állja a besétálok folyamatos rohamát, akik gondolkodás nélkül pakolják a kosarukba a sztár lemezeit, DVD-it és a karrierjét méltató magazinokat.
A buszokon többen is Jacksonos cikkeket bújnak, mások pedig nem titkolják, hogy mp3 lejátszójukon MJ dalait hallgatják.
A legnagyobb manchesteri napilap internetes honlapján a nap kérdése: "Melyik művész gyakorolt nagyobb hatást a zeneiparra? A. Michael Jackson, B. Madonna." Az állás 84:16 Jackson javára.Ennek ellenére ma Madonna-koncert van a M.E.N.-ben...
Este 6:30, kapunyitás. Kellemes izgalom fog el, ahogy ott állunk a sorban, várva, hogy az aréna kapui kitáruljanak. Bevillan az első M.E.N.-es élmény, amikor Tinára vártunk ugyanitt pár hónappal ezelőtt. És akkor még úgy volt, három világsztárt is látunk majd a színpadra visszatérni idén. A sors azonban gyakran tréfát űz felünk, néha nagyon rossz tréfát...
A lelkesedésem csak fokozódik, amint elfoglaljuk a helyünket és szemrevételezzük a nézők közé benyúló színpadot: "Közelebb lesz, mint gondoltuk!"
Egy DJ készülődik lent, hogy bemelegítse a közönséget az estére, amíg a pop díva elkészül. Az aréna lassan, de biztosan kezd megtelni. Miközben a DJ rendezgeti a dolgait, egy röpke másodpercre a hagszórókból megszólal Jackson legnépszerűbb dala, a "Billie Jean", mintha ki akarna törni...
Tisztában vagyok vele, hogy Madonna itt is megemlékezik majd egy Jackson-medleyvel túl korán elhunyt pályatársáról. Elhatároztam, hogy várni fogom majd ezt a pillanatot is, akárcsak a Madonna dalokat, és a kedvemet az sem szegheti, hogy míg én Madonnának próbálok majd örülni, addig a világ másik felén és milliók képernyőjén a valaha élt legnagyobb tehetséget búcsúztatja a világ...
A DJ közel egy órás produkciója véget ér, és 7:30 körül jár az idő. Míg várjuk Madonnát, a hangszórókból ismét felcsendül egy Jackson sláger. Aztán telik-múlik az idő, kilenc óra, Madonna sehol. Lassan két órát késik a pop királynője, de biztos jó oka van rá, gondolom én. Jacksonra is vártunk másfél órát 12 éve a koncertjei előtt...:)
Aztán a felső lelátó hullámzással próbálja elütni az időt, de hamar beleunnak és most már erőteleljes fújólásba kezdenek. Alig 10 perc múlva azonban, 9:30-kor hatásos kezdés után végre belekezd Madonna, és a közönség lelkesen üdvözli bálványát.
Az első daltól kezdve állunk (Csak ülőhelyek vannak). Áll még a mellettem helyet foglaló 65 év körüli házaspár is! A közönség felhozatala most is vegyes, bár többségben a 20-30-as korosztály.
Lecseng az első három dal és szememben Madonna már inkább egy diszkókirálynőt testesít meg, mintsem a pop királynőjét. Régebbi dalait is új köntösben, modern hangzásban halljuk tőle, feltuningolva.
Míg a gyorsabb blokkokat táncos részek jellemzik, addig a lassabb daloknál művészi előadásban van részünk, melyben a technika fontos szerepet játszik.
Aztán hirtelen a semmiből előtűnik egy Jacksonnak öltözött táncos, a közönség ovációban tör ki. A kivetítőn feltűnik MJ, majd Madonna és csapata egy Jackson-blokkal tiszteleg a legenda előtt.
A rövidke egyveleg után ismét egy Madonna koncerten vagyunk, melynek a java csak ezután jön. A "La Isla Bonita" is természetesen rendhagyó módon kerül előadásra, ami szenzációsra sikeredik a Romániából érkezett vendégmuzsikusokkal. Majd Madonna gitárt vesz a kezébe és a kör közepén egy széken helyet foglal a zenekar gyűrűjében. Egy csöppet viccelődik a közönséggel, mielőtt komolyra fordítja a szót:
"Annyit szeretnék mondani-amiről bizonyára már legtöbbetek értesült-hogy ma este...hogy ma van Michael Jackson temetése. Nyilvánvalóan mindnyájunknak nagyon fog hiányozni, oly sokunknak világszerte. Köszönjük Istennek, hogy nekünk adta ezt a zenei tehetséget (...) De amit nem szabad elfelejtenünk és egyben szolgáljon tanulsággal az az, hogy nem szabad megvárni azt, hogy a dolgokat csak akkor becsüljük meg, ha már elvesztettük őket. Figyeljünk tehát arra, hogy becsüljük meg a körülöttünk lévő embereket, azokat, akiket szeretünk, a családjainkat, a barátainkat, a gyermekeinket, és önmagunkat. Becsüljük meg önmagunkat. Rendben. Ennyit szerettem volna. Köszönöm."
Az arénában megfagyni látszik a levegő. Erre senki nem számított. Azt hittük, a Jackson-egyveleggel túl vagyunk rajta...Amit egész idáig próbáltam magamban elnyomni, azzal most Madonna kegyetlen módon szembesített. Rendben, nézzünk szembe akkor a tényekkel: amíg itt bulizunk, addig egy világ gyászol...
Azonban valamit meg kell tanulnunk: becsüljük meg a körülöttünk lévő embereket, még mielőtt elvesztenénk őket és így túl késő lesz...
Bizony össze kellett szednem magamat ahhoz, hogy ezt a felvételt ilyen formában el tudjam készíteni...
"You Must Love Me" (Kell, hogy szeress!): milyen érdekes, ahogy egy szempillantás alatt új értelmet tud nyerni egy dal...
Aztán jött egy gyorsabb tempó ismét, majd a "Ray of Light" (Fénysugár) c. dinamikus kedvenc, melyet Madonna már csak így indított: "This for Michael..." (ezt Michael-nak küldöm...)
A hátborzongatás itt még korán sem ért véget. Míg Madonna ruhátcserélt, addig a kivetítőn egy amolyan világmegváltó, mélyen elgondolkoztató klip futott, melyben egykori diktátorokat, jótevő politikusokat, afrikai éhezőket és még sok-sok szörnyűséget mutattak be, miközben egyik jól ismert dalából zenei aláfestésként óraketyegést hallgattunk: "tik-tak, tik-tak", "Emberek, ketyeg az óránk, valamit tenni kéne már!"
Aztán egy másik nemes gondolat tűnik fel a kivetítőn:
"If you wanna make the world a better place, take a look at yourself and then make a change. (Michael Jackson)"
("Ha jobbá akarod tenni a világot, a változást kezd önmagaddal")
A poptörténelem egyik legnagyobb slágerének gondolata ez, attól az embertől, akitől ott, az óceán túloldalán éppen most vesznek végső búcsút...
Be kellett látnom, Madonna legalább akkora pofont képes adni közönségének, mint Jackson. Bár tegyük hozzá, ehhez ez esetben Michael is kellett...
A rendhagyó koncert egy pörgős slágerrel zárul, mely közben a közönség is szóhoz jut a refrén erejéig lent a nézőtéren.
Majd az utolsó akkordnál Madonna integet, a díszlet összezárul, a kivetítőn pedig nagybetűkkel megjelenik a "Game Over" felirat. A pulzáló szavak még akkor sem tűnnek el, amikor kigyulladnak a nézőtéren a lámpák és a hangszórókból Michael Jackson kezdi énekelni, hogy "Don't Stop Till You Get Enough", azaz "Ne állj meg, míg úgy nem érzed, hogy elég"...
A koncert többi videója ITT!
1 megjegyzés:
Zé nagyon köszi a beszámolót és az erőt hogy el tudtál menni...
rám augusztusban vár ez a feladat..remélem majd ilyen jól viselem majd és majd megy "holiday!!!!" ezerrel...mert a zene él tovább!
még egyszer köszike és már várom hogy UKban összefussunk...nemsokára
vargak
Megjegyzés küldése