Visszaút

Ezúttal Manchester helyett Edinburgh-be repültünk, mert hála a Jet2.com-nak, Budapestről már közvetlen járat van Skócia legszebb városába (közel 3 órás menetidő ez is), ami éppenséggel Carlisle-hoz közelebb van egy órával, mint Manchester, sőt, a gép érkezése is kora délután történt, így könnyen lehetett vonatot fogni (óránként min. egy vonat Carlisle felé megy).

Érdekes, hogy akár hányszor repülök honfitársakkal, a következő sztorik szinte újra és újra visszaköszönnek:

1. Anyuka megdöbbenve tapasztalja, hogy már csak elszórtan maradtak ülőhelyek, aminek a következménye az lesz, hogy nem tud majd gyerekével egy sorban egymás mellett ülni...
Hát kérem, ne tessék csodálkozni! A foglaláskor 2-3 fontért megvásárolhatod az ülőhelyed, pontosan kiválasztva, hogy a repülőgép melyik részében szeretnél ülni. Ez különösen tanácsos akkor, ha gyerekkel/családdal/haverokkal utazol, így nem kell mindenkinek külön helyet keresgélnie és a csapat együtt marad.
A gép skót és magyar utasokkal volt tele, de állítom, hogy a legnagyobb "skót" közülük ez az anyuka volt, mert garasoskodva ezen a pár fonton, csaknem a saját, 5 év körüli gyerekét fosztotta meg attól, hogy az utazás alatt anyja mellett ülhessen. Szerencsére a légiutas-kísérők angyalok, no meg néhány utas is, akik inkább átülnek másik helyre, csakhogy "skót" anyu és kisfia egymás mellett utazhasson...

2. Poggyász-káosz.
Először is sokan nem akarják megérteni, hogy a repülőgép utasterébe egy, azaz 1db (!!!) táska vihető fel, ami egy szatyortól akár egy kisebb méretű bőröndig is terjedhet. A gond akkor van, ha az ember a gépre várva felvásárolja a duty free shopok készleteit és mint a málhás szamár akar felcuccolni a gépre. Ilyenkor van az, hogy a várakozás alatt megvásárolt dolgokat be kell tudni raknia abba a táskába, amit a gépre is felvisz. És az sem mellékes, hogy mindez elvileg a 10kg-ot nem haladhatja meg.
Ha pedig már fent vagyunk a gépen, tudni kell pakolni. Mai napig nem értem, hogy az ülés fölötti csomagtartóba miért akar mindenki egy helyre pakolni. A szemközti, vagy éppen két üléssel előlrébb lévő tartók tök üresek, de mindenki ragaszkodna hozzá, hogy az ő táskája bizony az ő feje fölött legyen. Mintha a levegőben bárki is el tudna osonni a csomaggal...
Sokaknak pedig az is furcsa, hogy kisebb csomagok, kabátok az ülés alatt is elhelyezhetők...

3. Telefonok és övek.
Jajj, a kedvencem!:) Tudni kell, hogy amíg a repülőgépet el nem hagyod, a mobiltelefont kikapcsolt állapotba kell hagyni. Ennek ellenére, amint a Budapestről Nagy-Britanniába érkező gép kerekei az aszfaltot érik, máris pittyegnek a telefonok és Juliska már izgatottan közli anyukával, hogy "Megérkeztem!". Na, igen, arra nem gondol az észkombájn, hogy a gép még mindig 200km/h-val száguld és még bármi közbejöhet, tehát nem merném így effektíve kijelenteni, hogy "Megérkeztem!", nehogy aztán pofára esés legyen belőle...;)
Az öveket a leszállás megkezdésekor be kell kapcsolni, és csak akkor szabad kikapcsolni, ha már a gép megállt és a kapitány ezt tudtunkra adja a fejünk felett lévő jelzéssel, melyet hang is kísér. Van azonban, aki se lát, se hall, és a landolás megtörténtekor halálos biztonságban érzi magát és KATT...! Ilyenkor nekik is szívesen elmesélném, hogy a legtöbb közlekedési baleset a földön történik, ami alól egy sebesen robogó, a mielőbbi megállásért küzdő Boeing sem kivétel...;)

Az edinburgh-i landolás simán ment, és igazából nagyon vártam, mert kíváncsi voltam, milyen a reptér. Nem gondoltam volna, hogy ez is ilyen óriási és ennyi járat köti össze Skócia ezen részét a világgal.
A reptérről egy 30 perces buszos úttal lehet bejutni a központba, ami a sok szép látnivaló miatt egy percnek tűnik csak. Az emeletes busz roppant komfortos: a nagyobb csomagokat az alsó szinten kell elhelyezni, amit egész úton egy kamera figyel, így az emeleten elhelyezett monitoron keresztül nyomon követheted sorsa alakulását. A megállókat automata jelenti be, de egy másik monitoron kiírásra is kerülnek a soron következő megállók, illetve a végállomásig hátralévő idő. Az üléseket pedig bőr borítja, vagy annak utánzata, mindenesetre annyira esztétikusak, mintha most jöttek volna ki a bútorgyárból. Ja, és az első busz, amit asztallal is felszereltek!:)

Ugye nem is olyan rossz visszajönni...?;)