Állítólag május 21-én vége kellett volna hogy legyen a világnak. Ezt csak utólag tudtam meg, de páran biztos bedőltek a jóslatnak, mert a szombat éjszakai buszra meglepő módon nem hogy részegek, de még egy árva lélek sem szállt fel Penrithben! Másnap aztán már módosították a világvége időpontját október 21-re. Amikor megkérdeztem munkatársaimat, hogy mégis mi volt ez a május 21-i jóslat, az egyikőjük azt válaszolta, hogy az ő információja szerint ez "csak" az ítélet napja volt, amit a "következő" világ végéig 5 hónap szenvedés követ. Tehát október 21-ig SZENVEDÜNK! Ezzel persze újat nem mondott: "drága" munkahelyünkön már hónapok óta tart ez a folyamat és nem hinném, hogy a későbbiekben ez változna...:)
De ha már ítéletnapja: két napos késéssel ugyan, de megkaptuk. Hétfőn olyan erősségű szél fújt egy teljes napon keresztül, hogy a háztetőn elmozdította a cserepeket, így a padlásunk per pillanat egy hatalmas csillagvizsgálóhoz hasonlítható, ahonnét több lyukon keresztül vizslathatod az eget! A cserepek elvándorlásáról úgy szereztünk tudomást, hogy míg a konyhában a főzés miatt nyitva volt az ablak, egy dörrenésre figyeltünk fel az emeletről. Mint kiderült, az akkor már nyitott tető és a nyitott konyhaablak, no meg a kinti szélvihar miatt a padlást és a lépcsőfordulót elválasztó, a mennyezeten vízszintesen elhelyezkedő elég nagyméretű falap is elvándorolt, betekintést nyújtva a padlástérbe.
Ideiglenesen valami fóliával lefedték belülről a lyukakat, így a csillagvizsgálat megszűnt, de legalább nem lesz vízgyűjtő a fejünk felett...
Mint később megtudtuk, Carlisle környékén 120km/h-s szél fújt, de a megyében mértek 145km/h-s szelet is! Tőlünk nem is olyan messze, Skóciában pedig 160km/h-s szelek tomboltak, így az ország nyugati partvidékén a Skóciából Angliába induló vonatokat egytől egyik törölték, így több száz utas rekedt Carlisle-ban.
Glasgow környékén hidakat zártak le és az emeletes buszokat is leállították, félve a borulástól. A viharos idő másik hátulütője a novemberi hőmérséklet, ami ilyenkor már itt sem jellemző, mégis, a napokban a hőmérő higanyszála 12-13 fok körül mozog, éjjel pedig 5-7 foknál nincs több. Szégyen-gyalázat, de május végén be kellett fűteni! (mivel nem skandináv vér folyik bennem és nem akarok sapkában és sálban a laptop előtt pötyögni, muszáj a házban lévő 17 fokot kicsit feltornázni!)
A zord időnek azonban volt egy pozitív következménye is. Az előre betervezett portugál étterembe tett látogatásunknak ezúttal nem szabhatott határt a tömeg (legutóbb kb. 2 óra várakozás után tudtak volna asztalt adni nekünk, annyira népszerű a piri-piri csirke!), így miután négyen a London Road-on többször nekifeküdtünk az orkánnak, eljátszva Michael Jackson Smooth Criminal c. videó klipjének "bedőlős" táncjelenetét, nagy nehezen megérkeztünk a szinte üres étterembe. A piri-piri csirke lényege a fűszerezésben keresendő, a portugál öntetek pedig különleges ízvilágot varázsolnak.
A másnap munkába menet ismét küzdelemmel telt. Egyik pillanatról a másikra akkora eső zúdult le, hogy természetesen bőrig áztam, mire kiértem a buszmegállóba. Az orkán viszont akkor éppen áldásként ért, mivel az eső után pillanatok alatt majdnem teljesen megszáradtam!
Éjjel hazaérve alig vártam, hogy egy jó forrót tusoljak, ám a zuhanyból csak jéghideg víz folyt. A baj csőstül jön ugyebár... Az éjszaka első felét a bojler papírjainak tanulmányozásával töltöttük, majd feladtuk, és mégis...Egyszer csak visszatért belé a lélek, az újraélesztés sikeresen megtörtént!:)
A híreket olvasgatva pedig már megint aktívkodik az izlandi vulkán és mivel hozzánk elég közel van, na ná hogy itt törlik a legtöbb járatot. Skóciában eközben akinek van kedve, joghurtos dobozokban gyűjtheti a hamut, amit az ottani kutatók szíves-örömest kielemeznek.;)
De ha már ítéletnapja: két napos késéssel ugyan, de megkaptuk. Hétfőn olyan erősségű szél fújt egy teljes napon keresztül, hogy a háztetőn elmozdította a cserepeket, így a padlásunk per pillanat egy hatalmas csillagvizsgálóhoz hasonlítható, ahonnét több lyukon keresztül vizslathatod az eget! A cserepek elvándorlásáról úgy szereztünk tudomást, hogy míg a konyhában a főzés miatt nyitva volt az ablak, egy dörrenésre figyeltünk fel az emeletről. Mint kiderült, az akkor már nyitott tető és a nyitott konyhaablak, no meg a kinti szélvihar miatt a padlást és a lépcsőfordulót elválasztó, a mennyezeten vízszintesen elhelyezkedő elég nagyméretű falap is elvándorolt, betekintést nyújtva a padlástérbe.
Ideiglenesen valami fóliával lefedték belülről a lyukakat, így a csillagvizsgálat megszűnt, de legalább nem lesz vízgyűjtő a fejünk felett...
Mint később megtudtuk, Carlisle környékén 120km/h-s szél fújt, de a megyében mértek 145km/h-s szelet is! Tőlünk nem is olyan messze, Skóciában pedig 160km/h-s szelek tomboltak, így az ország nyugati partvidékén a Skóciából Angliába induló vonatokat egytől egyik törölték, így több száz utas rekedt Carlisle-ban.
Glasgow környékén hidakat zártak le és az emeletes buszokat is leállították, félve a borulástól. A viharos idő másik hátulütője a novemberi hőmérséklet, ami ilyenkor már itt sem jellemző, mégis, a napokban a hőmérő higanyszála 12-13 fok körül mozog, éjjel pedig 5-7 foknál nincs több. Szégyen-gyalázat, de május végén be kellett fűteni! (mivel nem skandináv vér folyik bennem és nem akarok sapkában és sálban a laptop előtt pötyögni, muszáj a házban lévő 17 fokot kicsit feltornázni!)
A zord időnek azonban volt egy pozitív következménye is. Az előre betervezett portugál étterembe tett látogatásunknak ezúttal nem szabhatott határt a tömeg (legutóbb kb. 2 óra várakozás után tudtak volna asztalt adni nekünk, annyira népszerű a piri-piri csirke!), így miután négyen a London Road-on többször nekifeküdtünk az orkánnak, eljátszva Michael Jackson Smooth Criminal c. videó klipjének "bedőlős" táncjelenetét, nagy nehezen megérkeztünk a szinte üres étterembe. A piri-piri csirke lényege a fűszerezésben keresendő, a portugál öntetek pedig különleges ízvilágot varázsolnak.
A másnap munkába menet ismét küzdelemmel telt. Egyik pillanatról a másikra akkora eső zúdult le, hogy természetesen bőrig áztam, mire kiértem a buszmegállóba. Az orkán viszont akkor éppen áldásként ért, mivel az eső után pillanatok alatt majdnem teljesen megszáradtam!
Éjjel hazaérve alig vártam, hogy egy jó forrót tusoljak, ám a zuhanyból csak jéghideg víz folyt. A baj csőstül jön ugyebár... Az éjszaka első felét a bojler papírjainak tanulmányozásával töltöttük, majd feladtuk, és mégis...Egyszer csak visszatért belé a lélek, az újraélesztés sikeresen megtörtént!:)
A híreket olvasgatva pedig már megint aktívkodik az izlandi vulkán és mivel hozzánk elég közel van, na ná hogy itt törlik a legtöbb járatot. Skóciában eközben akinek van kedve, joghurtos dobozokban gyűjtheti a hamut, amit az ottani kutatók szíves-örömest kielemeznek.;)
2 megjegyzés:
állati!!! az a "piri-piri" csirke érdekelne! ez a portugál neve is?
a google-on keresztül rákereshetsz, de küldök egy linket (magyar)
http://gabojszakonyhaja.blogspot.com/2009/07/piri-piri-csirke.html#
Megjegyzés küldése