Szerbusz Szibéria!

Nem gondoltam volna, hogy egyszer majd szibériai hideg fogad minket Angliában. Két hete, amikor elhagytuk az országot, a hó már megvolt, mi pedig azon izgultunk, hogy jöjjön a vonat és ne zárják le a manchesteri repteret. Szerencsére minden flottul ment, mondhatni mázlink volt, mert amint hazaértünk, újabb havazásokról és járattörlésekről érkeztek hírek.

A két hét otthonlét ismét kevésnek bizonyult, de élveztem nagyon!
A visszaúttól kicsit tartottam. Ismét rossz időjárási feltételekről halottunk, ráadásul otthon is esett szépen a hó. Két nappal indulás előtt a Budapestről Manchesterbe tartó járat "csupán" 6 és fél óra késéssel indult! Nyilvánvaló volt, hogy fogunk késni mi is...
Így is lett, de szerencsére "csak" 2 és fél órát csúszott az indulás. Még mindig jobb, mintha a hazaútból vesztjük ezt el, Anglia ennyire nem hiányzott...A nagy madarakat pedig a saját érdekünkben muszáj jégteleníteni, ezért hát nem is bosszankodtam.

7-ére foglaltunk szállást Manchesterben, amit csak másnap (éjjel 1 órakor) sikerült elfoglalnunk. Szerencsére nem feledkeztek meg rólunk, bár az ajtót éjfél után már bezárták.
-15 fok fogadott minket, a nagyváros békésen aludt a hó alatt, az emeletes busz pedig dacolva a síkos, rideg éjszakával, bevitt minket a központba. Ez közel egy órás út volt a reptérről, míg a vonat mindezt 15 perc alatt teszi meg. Sajnos az utóbbi éjjel már igen ritkán közlekedik...
Másnap délelőtt indultunk vissza Carlisle-ba, délután 1 órára meg is érkeztünk. Ismét szerencsénk volt: számos vonatot töröltek Manchesterből és Manchesterbe, a mienk fura módon közlekedett. Carlisle-ig...Innen ugyanis Edinburgh-be kellett volna továbbmennie, azonban hirtelen törölték...
Már csak egy aggodalmunk maradt: a ház, ahol élünk. Vajon itt is leállt-e a fűtőrendszer a rendkívüli hideg miatt? Lelkiismeretfurdalásom volt, hogy két hétre magára hagytuk a házat, de a fűtést időzítőn hagytuk, hogy teljesen ne hűljön ki és a csövek se fagyjanak el.
Az előző napokban nem sok jó hírt kaptunk magyar barátainktól: az ő rendszerük sorozatosan befagy a szinte folyamatos fűtés ellenére is! A sóhiányról nem is beszélve: nincs elég belőle az utakra, a boltok polcán pedig háztartási sót sem lehet már kapni!

Nagy-Britannia valahogy sosem tud felkészülni időben a télre. Bár a mostanihoz hasonló 100 évben egyszer fordul elő, 1-2 napra minden évben lesújt valahol. Tegnap az idei tél legalacsonyabb hőmérsékletét mérték az ország egyes területein: -22.6 fokot, ami csupán 3 tizeddel maradt el attól, amit aznap a déli sarkon mértek! (kérdés persze, hogy annak is melyik részén...)
Január 4-én kezdődőtt volna itt is az iskola. Ez azóta sem történt meg...Tegnap még mindig nem dolgozott 3.8 millió ember, csak mert egy kis tél van 3 hete...
Van angol, aki a vízzel fagyott állapotában még nem találkozott. Nem jellemző (és nem is kötelező), de néhányan megpróbálják ajtójuk előtt jégteleníteni a járdát. Forró vízzel -14 fokban! Az eredmény természetesen tükörsima jég és a környék nagy ívben való elkerülése...

Még előző éjjel, Manchesterben volt egy álmom, amint belépünk 2 hete elhagyott albérletünkbe és kellemes meleg fogad minket a lakásban. Így is történt és ennek nagyon megörültünk.:) A fenti kép jól mutatja, hogy mekkora jégcsap nőtt a gázkivezetőn, ami másoknál már a fűtőrendszer folyamatos leállását okozza...