Változásban...
A legutóbbi beszámoló óta történt pár dolog, ami talán említést érdemel.
Talán a legfrissebb Holly búcsú vacsorája, melynek hivatalos lebonyolítására hétfőn került sor. A program 3 állomásos volt: pub-étterem-pub.
Az étterem részt emelném ki, mely várakozásainkat felülmúlta. Nem csak azért, mert egy újonnan nyílt török étteremben vacsoráztunk, hanem mert mindössze 6 fős társaságunk (talán a létszám miatt is) egy felszabadult, jókedvvel teli 2 órát tölthetett el a kis-ázsiai ételek világában. A gasztronómiába belemélyedve angol kollégáink igencsak rácsodálkoztak, amikor megtudták: mi (nem-britek) bizony mindenevők vagyunk és hatalmas étvággyal fogyasztjuk a disznóvérttől kezdve a csirke szívén keresztül a marha bendőig az általuk kidobásra ítélt hasonló, "gusztustalan" belsőségeket.:)
Ezen az estén kereszteltünk is: egyik szakácsunk, Sishu, hamarosan nyíló étterme csak egyszerűen a "Very Nice" névre fog hallgatni!:) (Előzmény: az indiai séfek mindenre "very nice"-olnak, még akkor is, ha az egyáltalán nem "very nice"...:))
Legutóbb Chris és Agnieszka távozása hagyott űrt a csapatban, most Holly kilépése lesz furcsa egy ideig. Az utolsó pár hónapban éreztük csak igazán, hogy teljes csapattag, hiszen a "konyhai futárszolgálatot" is gyakran bevállalta már a végén (igaz így volt ez korrekt), ami néha a legnehezebb terület az éttermen belül (sokszor segítség nélkül dolgozol, meleg van, ütközőpont vagy a séfek és az étterem között, tökéletesen ismerned kell a kimenő ételeket és olykor-olykor még egy elviteles csekk is befut, arról nem is szólva, hogy tányér és evőeszköz után is neked kell rohangálni...Röviden: több frontos harc ez.)
Rossz érzés, ha valaki, akivel naponta együtt dolgozol és megkedvelted, ennyi idő után távozik, de utánpótlás mindig lesz talán. Tudni kell, hogy Holly tanárnő lesz, magyarán "rendes" állása lesz végre. Azzal váltunk el, hogy megígértette velem, egyszer majd én is visszatérek a pályára...:)
A konyha is két séfet vesztett el, akik közül leginkább majd Rubel fog hiányozni.
Nem is oly rég Ricardo igazolt át egy másik csapatba és valószínűleg az idei év is tartogat majd egy-két meglepetést.
Csatlakozott közbe hozzánk Rosie is 16 évével, aki egy tüneményes angol teremtés. Nem tudom miért (talán vörös haja miatt is) mindig egyik kedvenc színésznőm, a zseniális Bette Middler jut eszembe róla!:)
És itt van Carly is, aki legalább annyira megtermett angol hölgy, mint amekkora közvetlenséggel tud bánni a vendégekkel. Na, igen, ez az, amit mi (nem-britek) hitelesen soha nem fogunk tudni hozni, ezért kár is erőltetnünk. Minket másért szeretnek...:)
Lényeg a lényeg, létszámunk annyira lecsökkent, hogy a főnök még Jácintot is megpróbálta átcsábítani hozzánk a szomszédos étteremből. A felkérést megköszönte, de nem fogadta el, hiszen jól tudja milyen állapotok uralkodnak nálunk, no meg nem szeretne magyarokkal együtt dolgozni, amit teljesen megértek, hiszen már így is magyar többség uralkodik az étteremben (ketten vagyunk:), és ha ez a szám nőne, nyelvi előrehaladásunkat csak gyengítené, a meglévőt pedig rombolná. Jöjjenek tehát az angolok vagy más, magyarul nem beszélő kollégák!:) Egyelőre még rejtély, ki lesz a következő belépő...
Ami pedig engem illett: egyelőre maradok. Ne kérdezd meddig, magam sem tudom. Az biztos, hogy nem egy étteremben szeretnék megöregedni, legyen az akár melyik pozíció.
Az NVQ tréningem vége felé közeledik, Natalie, a trénerem borzasztó büszke rám, én meg magamra, hogy egy idegen ország oklevelét sikerül hamarosan megszereznem. És most az egyszer bánom, hogy Preeti már nem dolgozik velünk: egykori menedzser asszisztensünk ugyan elmondhatja magáról, hogy Dubai egyik puccos éttermében dolgozott, de vajon mérte-e valaha valaki is a tudását??? Nekem a mai napig furcsa és egyben igénytelenségnek tartom, hogy míg Magyarországon időről-időre felettes, tapasztaltabb kollégák vagy trénerek mérték a szakmai képességemet, itt senki nem mér senkinek! Hiányzik az ellenőrzés és az ebből következő visszacsatolás. Természetesen ez meg is látszik a munkahelyek szedett-vedett működésén...
Ez a papír nekem csupán arra jó, hogy tisztában legyek a szakmai szintemmel, no meg az sem mellékes, hogy jó pár ismeretet megszereztem, amiről Preetink még valószínűleg nem is hallott...
Apropó! Hol van Preeti? Szülési szabadsága április környékén lejár, de még a főnöknek sem jelezte, hogy szándékában állna-e a nagy visszatérés. Erősen kétlem persze, de ha netán mégis ismét visszaszállna a csapatba, talán a Rajindás bejegyzéseim ismét megszaporodnának...:)
A legutóbbi beszámoló óta történt pár dolog, ami talán említést érdemel.
Talán a legfrissebb Holly búcsú vacsorája, melynek hivatalos lebonyolítására hétfőn került sor. A program 3 állomásos volt: pub-étterem-pub.
Az étterem részt emelném ki, mely várakozásainkat felülmúlta. Nem csak azért, mert egy újonnan nyílt török étteremben vacsoráztunk, hanem mert mindössze 6 fős társaságunk (talán a létszám miatt is) egy felszabadult, jókedvvel teli 2 órát tölthetett el a kis-ázsiai ételek világában. A gasztronómiába belemélyedve angol kollégáink igencsak rácsodálkoztak, amikor megtudták: mi (nem-britek) bizony mindenevők vagyunk és hatalmas étvággyal fogyasztjuk a disznóvérttől kezdve a csirke szívén keresztül a marha bendőig az általuk kidobásra ítélt hasonló, "gusztustalan" belsőségeket.:)
Ezen az estén kereszteltünk is: egyik szakácsunk, Sishu, hamarosan nyíló étterme csak egyszerűen a "Very Nice" névre fog hallgatni!:) (Előzmény: az indiai séfek mindenre "very nice"-olnak, még akkor is, ha az egyáltalán nem "very nice"...:))
Legutóbb Chris és Agnieszka távozása hagyott űrt a csapatban, most Holly kilépése lesz furcsa egy ideig. Az utolsó pár hónapban éreztük csak igazán, hogy teljes csapattag, hiszen a "konyhai futárszolgálatot" is gyakran bevállalta már a végén (igaz így volt ez korrekt), ami néha a legnehezebb terület az éttermen belül (sokszor segítség nélkül dolgozol, meleg van, ütközőpont vagy a séfek és az étterem között, tökéletesen ismerned kell a kimenő ételeket és olykor-olykor még egy elviteles csekk is befut, arról nem is szólva, hogy tányér és evőeszköz után is neked kell rohangálni...Röviden: több frontos harc ez.)
Rossz érzés, ha valaki, akivel naponta együtt dolgozol és megkedvelted, ennyi idő után távozik, de utánpótlás mindig lesz talán. Tudni kell, hogy Holly tanárnő lesz, magyarán "rendes" állása lesz végre. Azzal váltunk el, hogy megígértette velem, egyszer majd én is visszatérek a pályára...:)
A konyha is két séfet vesztett el, akik közül leginkább majd Rubel fog hiányozni.
Nem is oly rég Ricardo igazolt át egy másik csapatba és valószínűleg az idei év is tartogat majd egy-két meglepetést.
Csatlakozott közbe hozzánk Rosie is 16 évével, aki egy tüneményes angol teremtés. Nem tudom miért (talán vörös haja miatt is) mindig egyik kedvenc színésznőm, a zseniális Bette Middler jut eszembe róla!:)
És itt van Carly is, aki legalább annyira megtermett angol hölgy, mint amekkora közvetlenséggel tud bánni a vendégekkel. Na, igen, ez az, amit mi (nem-britek) hitelesen soha nem fogunk tudni hozni, ezért kár is erőltetnünk. Minket másért szeretnek...:)
Lényeg a lényeg, létszámunk annyira lecsökkent, hogy a főnök még Jácintot is megpróbálta átcsábítani hozzánk a szomszédos étteremből. A felkérést megköszönte, de nem fogadta el, hiszen jól tudja milyen állapotok uralkodnak nálunk, no meg nem szeretne magyarokkal együtt dolgozni, amit teljesen megértek, hiszen már így is magyar többség uralkodik az étteremben (ketten vagyunk:), és ha ez a szám nőne, nyelvi előrehaladásunkat csak gyengítené, a meglévőt pedig rombolná. Jöjjenek tehát az angolok vagy más, magyarul nem beszélő kollégák!:) Egyelőre még rejtély, ki lesz a következő belépő...
Ami pedig engem illett: egyelőre maradok. Ne kérdezd meddig, magam sem tudom. Az biztos, hogy nem egy étteremben szeretnék megöregedni, legyen az akár melyik pozíció.
Az NVQ tréningem vége felé közeledik, Natalie, a trénerem borzasztó büszke rám, én meg magamra, hogy egy idegen ország oklevelét sikerül hamarosan megszereznem. És most az egyszer bánom, hogy Preeti már nem dolgozik velünk: egykori menedzser asszisztensünk ugyan elmondhatja magáról, hogy Dubai egyik puccos éttermében dolgozott, de vajon mérte-e valaha valaki is a tudását??? Nekem a mai napig furcsa és egyben igénytelenségnek tartom, hogy míg Magyarországon időről-időre felettes, tapasztaltabb kollégák vagy trénerek mérték a szakmai képességemet, itt senki nem mér senkinek! Hiányzik az ellenőrzés és az ebből következő visszacsatolás. Természetesen ez meg is látszik a munkahelyek szedett-vedett működésén...
Ez a papír nekem csupán arra jó, hogy tisztában legyek a szakmai szintemmel, no meg az sem mellékes, hogy jó pár ismeretet megszereztem, amiről Preetink még valószínűleg nem is hallott...
Apropó! Hol van Preeti? Szülési szabadsága április környékén lejár, de még a főnöknek sem jelezte, hogy szándékában állna-e a nagy visszatérés. Erősen kétlem persze, de ha netán mégis ismét visszaszállna a csapatba, talán a Rajindás bejegyzéseim ismét megszaporodnának...:)
4 megjegyzés:
a beszámoló olyan mintha a városotok roskadna a sok étteremtől:)vagy igy van?
a hazai megmérettetéstől sem kell teljesen elájulnunk, gyakran a vizsgáztató sincs a jó helyen:)
hát peti tényleg elájulnál az itteni szakképzetlenségtől és attól, hogy szinte mindenki minden pozíciót betölthet, ami jól hangzik, ha a dilettantizmus nem társul hozzá...
ami az éttermeket illeti: szó szerint roskadozik a város tőlük, na de itt ez természetes minden városban. az angolok imádnak nem otthon enni, reggel, délben, este, a főzéssel nem bajlódnak. megengedhetik maguknak és alapvető eleme ez a szocializálódásnak, pláne hogy utána sokan a pubokban mulatnak tovább.
Es sok-sok etteremnek van soft-play areaja, hogy a kicsik is jol erezhessek magukat :), es szocializalodhassanak . Preetie milyen poziciot kapna ha visszamnne ? Merthogy ket M2 nem lehet ugye?
Per pillanat M1 és M3 van. Preeti M3-ként ment el, ha jól tudom, ebben a formában is térne vissza, aminek akadálya szerintem nincs (hacsak nem anyagi, merthogy két asszisztenst nem akar a főnök fizetni), mivel korábban volt már két menedzser asszisztens az étteremben.
Megjegyzés küldése