Hogy repül az idő? Már lassan az újesztendő első hónapja is lecseng és még arra sem volt időm, hogy kicsit visszatekintsek, és arra sem igazán, hogy a jövőt is átgondoljam. Ha körvonalakban is, most megpróbálkozom velük...
Ha tömören akarnám megfogalmazni, a 2009-es év számomra a legellentmondásosabb, hullámvölgyekkel tarkított év volt, rengeteg várakozással, melyek egyben a legizgalmasabbá is tették az óévet.
A még tavaly, az év első felében felvázolt "projektek" többsége teljesült, ami elégedettséggel tölt el. No, de nézzük sorjában!
Nagyon pozitívan, várakozásokkal telve vágtam neki 2009-nek. A családban két baba is született, akik azóta már nagyobb babák, és produkcióik java azt hiszem még csak ezután jön...:)
A tavasz a zene jegyében telt, kezdve egy szenzációs visszatérés bejelentésével, majd egy másik óriás valószínűleg legeslegutolsó élő fellépésével.
Ez a két esemény annyira megalapozta a hangulatom, hogy egészen június végéig gördülékenyen repült az év. Legalábbis munkahelyen kívül...
Június végén voltam/voltunk kénytelenek szembesülni a ténnyel, hogy a leginkább várt zenei projekt visszavonhatatlanul elmarad. Hiába egy másik legenda koncertje július elején, innentől kezdve zuhanórepülést produkált a hangulatom, amihez csak hozzájárult közben az a felismerés, hogy az emberek hihetetlen módon tudnak változni; hogy a pofon mindig akkor fáj a legjobban, ha olyasvalakitől érkezik, akitől azt nem vártad volna. Mondhatni, a pénz orientált világ ismét megvillantotta a foga fehérjét, így történhetett az, hogy emberek újabb bizonyítványt állítottak ki magukról...
Természetesen a következtetések levonásra kerültek, és hazautazásom a nyár közepén bónuszként szolgált a további hangulatom javítása érdekében.
A dolgok ismét jó irányba kezdtek fordulni. A visszaúton már szülők is velem voltak, és az "Apád, anyád idejöjjön" projektbe fektetett munka (melyben őszinte örömöm lelt) megtérült, és végre valakik otthonról is közvetlen bepillantást nyerhettek albioni hétköznapjaimba...
Augusztus végén a költözés és az ezzel együtt járó környezetváltozás dobott fel, ezután pedig egy-két kajálós-kirándulós nap a barátokkal (egy a munkahelyen, egy pedig Windermere-ben) maradt emlékezetes.
Decemberben ismét egy hazaút következett, melyben a karácsonyon kívül a szokásos szilveszteri buli volt a csúcs, és bevallom, talán a hideg és a munkahelyi bizonytalanságok miatt is, soha ilyen kevés lelkesedéssel nem repültem vissza Angliába, mint ezen a télen.
Ami pedig a jövőt illeti: 2010-ben is lesz zeneprojekt, mert vannak még kihagyhatatlan élő legendák bőven. Közülük is a néhai legnagyobb filozófiáját osztom, miszerint olykor-olykor mindenkinek át kell élni a "Teremtővel való egyesülés eksztázisát"!
A tanuláshoz tavaly ismét kedvet kaptam, ráadásul megtudtam, hogy egy angol nyelvterületen szerzett papír/tudás (legyen az bármi) később jól jöhet otthon, ugyanakkor főnököm szerint itt is jól mutat egy önéletrajzban (pláne ha külföldi vagy), mert az otthoni, keserves munkával szerzett végzettségekről lebegtetett papírokkal itt nem igazán foglalkoznak. Marad tehát az NVQ (National Vocational Qualification), magyarán Nemzeti Szakképesítés.
2008-ban világot jártunk, ami 2009-ben többnyire elmaradt. 2010-ben viszont ismét lehetőségem lesz új helyek felfedezésében. Újra ezresekben mérjük majd a kilométereket, történjen az külföldön vagy belföldön, és szándékunkban áll ezúttal mindezt többedmagunkkal megtenni. Mert a "világ egy könyv, és aki nem utazik, az csak egyetlen lapját olvassa el." (Szent Ágoston)
Ha tömören akarnám megfogalmazni, a 2009-es év számomra a legellentmondásosabb, hullámvölgyekkel tarkított év volt, rengeteg várakozással, melyek egyben a legizgalmasabbá is tették az óévet.
A még tavaly, az év első felében felvázolt "projektek" többsége teljesült, ami elégedettséggel tölt el. No, de nézzük sorjában!
Nagyon pozitívan, várakozásokkal telve vágtam neki 2009-nek. A családban két baba is született, akik azóta már nagyobb babák, és produkcióik java azt hiszem még csak ezután jön...:)
A tavasz a zene jegyében telt, kezdve egy szenzációs visszatérés bejelentésével, majd egy másik óriás valószínűleg legeslegutolsó élő fellépésével.
Ez a két esemény annyira megalapozta a hangulatom, hogy egészen június végéig gördülékenyen repült az év. Legalábbis munkahelyen kívül...
Június végén voltam/voltunk kénytelenek szembesülni a ténnyel, hogy a leginkább várt zenei projekt visszavonhatatlanul elmarad. Hiába egy másik legenda koncertje július elején, innentől kezdve zuhanórepülést produkált a hangulatom, amihez csak hozzájárult közben az a felismerés, hogy az emberek hihetetlen módon tudnak változni; hogy a pofon mindig akkor fáj a legjobban, ha olyasvalakitől érkezik, akitől azt nem vártad volna. Mondhatni, a pénz orientált világ ismét megvillantotta a foga fehérjét, így történhetett az, hogy emberek újabb bizonyítványt állítottak ki magukról...
Természetesen a következtetések levonásra kerültek, és hazautazásom a nyár közepén bónuszként szolgált a további hangulatom javítása érdekében.
A dolgok ismét jó irányba kezdtek fordulni. A visszaúton már szülők is velem voltak, és az "Apád, anyád idejöjjön" projektbe fektetett munka (melyben őszinte örömöm lelt) megtérült, és végre valakik otthonról is közvetlen bepillantást nyerhettek albioni hétköznapjaimba...
Augusztus végén a költözés és az ezzel együtt járó környezetváltozás dobott fel, ezután pedig egy-két kajálós-kirándulós nap a barátokkal (egy a munkahelyen, egy pedig Windermere-ben) maradt emlékezetes.
Decemberben ismét egy hazaút következett, melyben a karácsonyon kívül a szokásos szilveszteri buli volt a csúcs, és bevallom, talán a hideg és a munkahelyi bizonytalanságok miatt is, soha ilyen kevés lelkesedéssel nem repültem vissza Angliába, mint ezen a télen.
Ami pedig a jövőt illeti: 2010-ben is lesz zeneprojekt, mert vannak még kihagyhatatlan élő legendák bőven. Közülük is a néhai legnagyobb filozófiáját osztom, miszerint olykor-olykor mindenkinek át kell élni a "Teremtővel való egyesülés eksztázisát"!
A tanuláshoz tavaly ismét kedvet kaptam, ráadásul megtudtam, hogy egy angol nyelvterületen szerzett papír/tudás (legyen az bármi) később jól jöhet otthon, ugyanakkor főnököm szerint itt is jól mutat egy önéletrajzban (pláne ha külföldi vagy), mert az otthoni, keserves munkával szerzett végzettségekről lebegtetett papírokkal itt nem igazán foglalkoznak. Marad tehát az NVQ (National Vocational Qualification), magyarán Nemzeti Szakképesítés.
2008-ban világot jártunk, ami 2009-ben többnyire elmaradt. 2010-ben viszont ismét lehetőségem lesz új helyek felfedezésében. Újra ezresekben mérjük majd a kilométereket, történjen az külföldön vagy belföldön, és szándékunkban áll ezúttal mindezt többedmagunkkal megtenni. Mert a "világ egy könyv, és aki nem utazik, az csak egyetlen lapját olvassa el." (Szent Ágoston)
1 megjegyzés:
:) ne ezrekben mérd a távolságokat...tízezrekben :) Come on Down Under!
Megjegyzés küldése