Kedvenc bölcsességeim minden napra

2009. szeptember 16., szerda

Óz, a nagy varázsló(k)

Két "varázslóról" szólok most. Mindketten legutóbbi költözésünk főszereplői...

Augusztus 21-én egy új, szebb és kényelmesebb bérelt házba költöztünk. Emlékszem, amikor még 2007 elején 10-en laktunk egy házban. Ekkor elég nehéz volt elképzelni, hogy egyszer majd kettőre redukáljuk ezt a számot. Jelentem, ezt is elértük.;)
A ház, ahol most lakunk, nincs messze a régitől, azzal a különbséggel, hogy a ház urát, a tulajt, aki kiadja, máig nem sikerült megismernünk. Noha a házat ingatlanirodán keresztül béreljük, beköltözéskor úgy szokás, hogy előbb-utóbb bekopog a landlord (a tulaj), hogy minden rendben van-e és elmondja, mire figyeljünk, esetleg megkérdezi mire van szükségünk. Szerettük volna minél előbb személyesen is megismerni, ez idáig azonban nem tűnt fel.
Lehet egy fiktív személyről van szó? Akár hányszor kérdést szeretnénk neki feltenni (Kapunk-e mosógépet? Tehetünk-e képeket a falra?), mindig valakin keresztül tudunk neki csak üzenni. Ezek a valakik leginkább a karbantartó és vízvezeték-szerelő.
Az ipse nevét már tudom, de látni nem láttam, hangját mai napig nem hallottam. Pedig jó lenne tőle megtudni, hogy is kell a "Mr Fetherstonehaugh" nevet helyesen kiejteni...:) Mindenesetre Óz, a nagy varázsló jut róla eszembe, aki valahol lézetik, irányít, de nem hajlandó megmutatni magát...


Másik "Ózunk" a vezető brit telekommunikációs cég, a Sky (amolyan itteni UPC), akik szintén létező szervezet, csak személyesen nem fogod őket elérni. "Személyes" alatt ismét a szemtől-szembe való találkozást értem, mondjuk egy iroda formájában, mint az otthon is megszokott. Ha problémám van velük vagy egyszerűen csak ügyet szeretnék intézni, szeretném mindezt SZEMÉLYESEN és nem csupán telefonon keresztül.
Mert volt/van rendezetlen számlám velük. A TV-t ugyanis bekötötték, ahogy azt kellett. Az internet viszont csúszik, ki tudja meddig. Mivel vezetékcserére van szükségünk, hogy telefonvonalat kapjunk, és aztán internetet, így a Sky a BT-t (itteni MATÁV) bízta meg a feladattal. Csakhogy e két "Óz" között elvesznek bizonyos információk, és történt, hogy a BT kint volt a háznál, hogy rendberakja a vezetéket, miközben mi nem voltunk otthon. Hát igen, ha nekünk nem üzennek, akkor elég nehéz időpontot egyeztetni és nagy a valószínűsége, hogy elkerüljük egymást...
Egy üzenetet azért hagyott a BT, hogy voltak, megcsinálták volna, de ahhoz mi is kellünk, hogy beengedjük őket. Ja, és új időpont egyeztetésre a Sky-t kell hívni, akik majd kérnek a nevemben tőlük időpontot, és ha a BT-nek már van kiszállási időpontja, majd megüzenni a Sky-nak, aki nekem továbbítja. Kérdés, mi van akkor, ha az az időpont nekem nem jó...
Felhívtam hát a Sky-t, hogy forduljon már a másik "varázslóhoz" a dolgok továbblendítése érdekében. A BT azonban állította, hogy semmi gond, a vonal a házunkban aktív. Nos, udvariasan visszakérdeztem, hogy biztosak-e benne, mire megint 5 percig tartottam a vonalat, amíg a Sky a BT-hez kapcsolt és információt cserélt. A BT továbbra is állította, hogy van vonal, mire én megkértem a Sky-t, hogy tolmácsolja már neki, hogy a telefonpóznánk nem csatlakozik sehova, a levegőben himbálja a szél, de ha gondolja, azért bedugom a telefont, hátha vezeték nélküli megoldással kapom az utcai póznáról a vonalat...
Nagy nehezen sikerült elhitetni velük, hogy márpedig nincs vonal, és szeretném, ha ismét kijönnének és megnéznék, persze csak ha otthon vagyok...! Kíváncsian várom "BT Ózzal" is a talákozást...;)

2009. szeptember 1., kedd

Új Szavazás!

Most végre az italozási szokásaitokról is kaptam valamilyen képet;) A "Mit iszol, ha ISZOL?" kérdésben 40%-al nyert az üdítő, ezt követi 33%-al a víz majd 20%-al a sör. A 15 szavazatból egy esett a rövid italra, míg meglepő módon a bor nem volt favorit.

A következő egy hónapban arra lennék kíváncsi, hogy ha buszra szállsz, hová ülsz le legszívesebben? Ha nem buszozol az sem gond, de biztos ültél már buszon, így valamilyen preferált helyed csak volt/van a járművön.
No, akkor lehet voksolni!;)

2009. augusztus 28., péntek

Rajinda 24. rész

Mi szem szájnak ingere...

Körülbelül így írnám le a legutóbbi staff-party (melós összeröffenés munkán kívül) lényegét. Mert hogy a kaja volt a legemlékezetesebb...

A staff-party ötlete még véletlenül sem főnökünktől, Matt-től származott. Persze ez még nem is lenne olyan nagy tragédia. Az ötletgazda épp a két részmunkaidős volt, Charlotte (aki nagyon ritkán dolgozgat nálunk) és Anthony (aki többet dolgozik a szomszédos bárban, mintsem a Rajindában.;)
A dolog lényege az lett volna, hogy a csapat egy éttermi vacsora után egy szórakozóhelyen együtt tölti az estét. Sajnos nem így alakult, a csapat kettévált, aztán az a másik csapat is tovább zsugorodott, mivel a hajó "kapitánya" jobbnak látta máshol, nélkülünk, cimbivel múlatni az időt...
Másnap mindenkinek meg volt erről természetesen a saját véleménye, de már megszoktuk, hogy munka közben sem látjuk sokat a kapitányt, miért lenne ez másként civilben.;) Természetesen nem ő, hanem inkább az általa felvállalandó ún. csapat-összerázó szellem hiányzott. Megcsinálta hát Matt a maga buliját, bár elvből másként cselekedtem volna...De térjünk a lényegre!

Mint azt említettem, a buli fénypontja már az elején eljött, a vacsorával.
Egy kisvárosi spanyol étterembe mentünk, ahol olyan spanyol hangulat fogadott minket, melyet a spanyol vendéglátósok is megirigyelhetnének. Pedig a személyzet angol volt, de ezt csak erős brit akcentusukból derült ki:)
Igazából egy spanyol est volt ez, mintsem egy csendes-romantikus spanyol étterem. A hangszórókból több jellegzetesen spanyol dal is felcsendült, köztük a "Viva Espana!" No, ez utóbbi szó szerint bömbölt, amikor épp a főfogást tálalták.
Kíváncsi vagy mit lapátoltunk be? A büfé szerű, kétfogásos menü alapját a hal és effélék adták, köztük a füstölt lazac, a homár, a kagyló és egyéb kisebb rákfélék.
Volt persze velősebb étek is, amolyan spanyolos csirke és marha formájában. Mindehhez szangriát kortyoltunk, és a hab a tortán már csak a napsütéses nyári este és a tenger morajlása lett volna.
Ennek ellenére teljesen le voltunk gyűgözve a kiszolgálástól és a megannyi féle-fajta ételtől, melyek még a kanári-szigeteki gasztronómiai élményemet is messze túlszárnyalták.
Meg is éheztem, be is fejezném itt a történetet, csupán annyi a végére, hogy jól laktam mint a duda...!:)

2009. augusztus 21., péntek

A pók

Figyelem! A következő bejegyzés és az azt követő kép a nyugalom megzavarására alkalmas!

Pedig már azt hittem sikerült leküzdenem. Gyermekkori rovarfóbiámat a 3-dik X-en túl minimális szintre sikerült visszaszorítani. Ám! Tegnap előtt eme nem túl barátságos új szobatárs tiszteletét tette nálunk. Bár ne tette volna! Egyikünk sem járt jól...! Noha pályafutása szobám padlóján tragikus hirtelen véget ért, azóta minden lefekvés előtt meggyőződöm róla, hogy hozzátartozói nem tértek-e netán vissza elhunyt szerettük keresése reményében. Innen üzenem nekik, nagyon szarul járnak!
Megmértem: a szőrős lábú lény kinyújtott lába veri a 4 cm-et...!!!

2009. augusztus 1., szombat

Új Szavazás!

Az előző kérdés 23 szavazót hozott (kedvenc számom;), akiknek 47%-a hiszi, hogy a halállal nem szűnik meg a lét. 39% ezt kategorikusan elutasítja, míg a maradék szavazó nem tudja mit higgyen.

Új kérdésem arra keresi a választ, hogy ha ISZOL, akkor milyen italhoz nyúlsz? Gondolom ez most aktuális így a forró nyári hónapokban. Jó szavazást!;)

2009. július 31., péntek

"Hiszed, vagy sem!" - A Ripley-gyűjtemény

"Believe it or Not!" Ez az angol elnevezése annak a London szívében található múzeumnak, ami jelenleg öt szinten mutatja be lenyűgöző kiállítását. Odditóriumnak is hívják, mely terminust a 20. század első felében élt amerikai szármzású világutazó, Robert Ripley alkotott meg. Mivel pontos magyar ferdítésével még nem találkoztam, ezért inkább körülírnám: furcsaságok palotája;)

A palotát nemrégiben felkerestük. Bár a belépő ára (25 font) a Madame Tussaud panomtikumával vetekszik, nyugodt szívvel kijelenthetem, megérte! 2-3 órát az ember simán elidőzik odabent, rácsodálkozva a világ furcsaságaira.

Ripley mintegy 200 országban járt és mindenhol találkozott valami furcsasággal, valami meghökkentővel, valami bizarral. Mindezeket dokumentálta, és emelett számtalan, kulturális szempontból érdekes és értékes tárggyal bővítette gyűjteményét.
Halála után a felfedező-gyűjtögető akciókat követői folytatták, és a furcsaságok iránti lelkesedés azóta is csak nő követői körében.

Ennek az eredménye az a több, mint 30 Ripley-múzeum, melyek nagyrésze az Egyesült Államokban található, illetve az egyik legnagyobb Londonban.
A legmeghökkentőbb kiállítási rész a kínzómódszerek és a villamosszék-szemléltető, a sok borzalom után viszont nagyon megéri bemenni a tükörlabirintusba és megpróbálni kijönni onnan...:)
Íme még pár érdekes, meghökkentő, néha bizarr dolog a londoni kollekcióból.

Kristály-Mini
Több, mint egy millió Swarovsky kristályból kirakott Mini Cooper. A köveket 6 hónap munka során sikerült kirakniuk, az autó értéke így meghaladja az egy millió dollárt!

Furcsaszájú asszonyság
Visszataszító szájberendezkedését genetikai hibával magyarázták. Nem túl szerencsés megjelenése ellenére a hölgy férjnél volt és egészséges gyermeket hozott a világra.

A kalitkás törpe
Az időszámításunk előtt, Alexandriában élt 53 cm-es törpe ember élete utolsó részét madárkalitkában töltötte, mely hazaárulásának lett a következménye.

A dupla-pupillájú ember
Liu Ch'ung i.e. 995-ben született kínai államférfi.

A kék bőrű ember
A szintén kínai Ching Foo kék arcáról vált híressé, miközben teste többi részén bőre színe teljesen normális volt. A 20. század fordulóján az USA-ban élő Fugate család szintén kék bőrével vált híressé, melyért a methemoglobinemia nevezetű rendellenesség a felelős.

Csekk a Mindenhatónak
A csekket az amerikai Iowa államban állították ki a Mindenhatónak 9 dollárról és 50 centről. Az összeget a mai napig nem vették át, mivel az átvételhez személyazonosságot igazoló dokumentum szükséges...:)


Az óriás ember

Az amerikai Robert Wadlow 272 cm-re mellett valójában eltörpülök:)

Egy másik óriás

A szőrös arcú ember

VIII. Henrik cipője

Rágógumi-portré

Elvis haja

Óriás szék

További infó: http://www.ripleyslondon.com/


2009. július 24., péntek

"Apád, anyád ide jöjjön", avagy UK-túra dióhéjban



Július 16.
Indulás Ferihegy 2B-ről British Airways-zel Heathrow Terminal 5-re. Ingyen szenyó, üdítő, kávé, és a whisky a fedélzeten, komolyzene kíséretében.
Szálloda felkeresése után esős este a Big Ben tövében; pillantás a hídról; majd fényreklámok a Piccadilly-n.


Július 17.
Őrségváltás a Buckhingham Palotánál, majd séta a Parlamenthez a St. James Parkon át, amerikai hot-doggal a kezünkben.
Tower Bridge, Tower of London, majd a Szent Pál katedrális kupolájának megmászása.
Sztár-parádé a Madame Tussaud's-ban, amit egy kínai vacsora zár a Soho-ban.


Július 18.
A Kimi Raikkönen által nemrégiben megnyitott Ferrari üzlet megtekintése, majd látogatás a Trafalgar térre és a Nemzeti Galériához. Utolsó londoni nézelődés a Covent Gardenben, majd irány a Kings Cross pályaudvar.
3 órán keresztül szélsebesen szeljük az országot, majd egy Newcastle-i átszállással az esti órákban elérjük Carlisle-t.


Július 19.
Könnyed ejtőzés Ullswater-nél, a Lake District-nél. Hajókázás a tavon, majd rövid séta Penrith-ben.


Július 20.
Dudaszóval kísért kirándulás Skócia fővárosába, Edinburgh-be. A világ legnagyobb whisky-gyűjteményének megtekintése, majd száguldás vissza Carlisle-ba a szuperexpress Virgin Trains-zel.


Július 21.
Esővel tarkított séta Carlisle-ban, majd a Center Parcs-ban.
Méregtelenítés a szaunákban, ejtőzés a pezsgőfürdőben, majd a korgó gyomor kényeztetése a Rajindában.


Július 22.
Vonatozás Manchester nemzetközi repterére: búcsú az ősöktől.


2009. július 12., vasárnap

Madonna vs. Michael Jackson, avagy Madonna Manchesterben

2009. július 7-e délutánja. Jókedvűen csatangolunk a brit zene fővárosának is nevezett Manchester utcáin. Már csak pár óra és kezdődik Madonna showja a M.E.N. Arénában.
A város viszont másra is készül: amikor Madonna berobban a színpadra, ezrek ülnek majd le a TV képernyők elé, hogy élő adásban vegyenek búcsút a legendától. Nincs újság, melynek címlapján ne Michael Jackson szerepelne. A hanglemezbolt felől megállás nélkül Jackson-slágerek szólnak. A pop királyának külön standja állja a besétálok folyamatos rohamát, akik gondolkodás nélkül pakolják a kosarukba a sztár lemezeit, DVD-it és a karrierjét méltató magazinokat.
A buszokon többen is Jacksonos cikkeket bújnak, mások pedig nem titkolják, hogy mp3 lejátszójukon MJ dalait hallgatják.
A legnagyobb manchesteri napilap internetes honlapján a nap kérdése: "Melyik művész gyakorolt nagyobb hatást a zeneiparra? A. Michael Jackson, B. Madonna." Az állás 84:16 Jackson javára.Ennek ellenére ma Madonna-koncert van a M.E.N.-ben...

Este 6:30, kapunyitás. Kellemes izgalom fog el, ahogy ott állunk a sorban, várva, hogy az aréna kapui kitáruljanak. Bevillan az első M.E.N.-es élmény, amikor Tinára vártunk ugyanitt pár hónappal ezelőtt. És akkor még úgy volt, három világsztárt is látunk majd a színpadra visszatérni idén. A sors azonban gyakran tréfát űz felünk, néha nagyon rossz tréfát...
A lelkesedésem csak fokozódik, amint elfoglaljuk a helyünket és szemrevételezzük a nézők közé benyúló színpadot: "Közelebb lesz, mint gondoltuk!"
Egy DJ készülődik lent, hogy bemelegítse a közönséget az estére, amíg a pop díva elkészül. Az aréna lassan, de biztosan kezd megtelni. Miközben a DJ rendezgeti a dolgait, egy röpke másodpercre a hagszórókból megszólal Jackson legnépszerűbb dala, a "Billie Jean", mintha ki akarna törni...
Tisztában vagyok vele, hogy Madonna itt is megemlékezik majd egy Jackson-medleyvel túl korán elhunyt pályatársáról. Elhatároztam, hogy várni fogom majd ezt a pillanatot is, akárcsak a Madonna dalokat, és a kedvemet az sem szegheti, hogy míg én Madonnának próbálok majd örülni, addig a világ másik felén és milliók képernyőjén a valaha élt legnagyobb tehetséget búcsúztatja a világ...

A DJ közel egy órás produkciója véget ér, és 7:30 körül jár az idő. Míg várjuk Madonnát, a hangszórókból ismét felcsendül egy Jackson sláger. Aztán telik-múlik az idő, kilenc óra, Madonna sehol. Lassan két órát késik a pop királynője, de biztos jó oka van rá, gondolom én. Jacksonra is vártunk másfél órát 12 éve a koncertjei előtt...:)
Aztán a felső lelátó hullámzással próbálja elütni az időt, de hamar beleunnak és most már erőteleljes fújólásba kezdenek. Alig 10 perc múlva azonban, 9:30-kor hatásos kezdés után végre belekezd Madonna, és a közönség lelkesen üdvözli bálványát.

Az első daltól kezdve állunk (Csak ülőhelyek vannak). Áll még a mellettem helyet foglaló 65 év körüli házaspár is! A közönség felhozatala most is vegyes, bár többségben a 20-30-as korosztály.
Lecseng az első három dal és szememben Madonna már inkább egy diszkókirálynőt testesít meg, mintsem a pop királynőjét. Régebbi dalait is új köntösben, modern hangzásban halljuk tőle, feltuningolva.
Míg a gyorsabb blokkokat táncos részek jellemzik, addig a lassabb daloknál művészi előadásban van részünk, melyben a technika fontos szerepet játszik.

Aztán hirtelen a semmiből előtűnik egy Jacksonnak öltözött táncos, a közönség ovációban tör ki. A kivetítőn feltűnik MJ, majd Madonna és csapata egy Jackson-blokkal tiszteleg a legenda előtt.
A rövidke egyveleg után ismét egy Madonna koncerten vagyunk, melynek a java csak ezután jön. A "La Isla Bonita" is természetesen rendhagyó módon kerül előadásra, ami szenzációsra sikeredik a Romániából érkezett vendégmuzsikusokkal. Majd Madonna gitárt vesz a kezébe és a kör közepén egy széken helyet foglal a zenekar gyűrűjében. Egy csöppet viccelődik a közönséggel, mielőtt komolyra fordítja a szót:

"Annyit szeretnék mondani-amiről bizonyára már legtöbbetek értesült-hogy ma este...hogy ma van Michael Jackson temetése. Nyilvánvalóan mindnyájunknak nagyon fog hiányozni, oly sokunknak világszerte. Köszönjük Istennek, hogy nekünk adta ezt a zenei tehetséget (...) De amit nem szabad elfelejtenünk és egyben szolgáljon tanulsággal az az, hogy nem szabad megvárni azt, hogy a dolgokat csak akkor becsüljük meg, ha már elvesztettük őket. Figyeljünk tehát arra, hogy becsüljük meg a körülöttünk lévő embereket, azokat, akiket szeretünk, a családjainkat, a barátainkat, a gyermekeinket, és önmagunkat. Becsüljük meg önmagunkat. Rendben. Ennyit szerettem volna. Köszönöm."



Az arénában megfagyni látszik a levegő. Erre senki nem számított. Azt hittük, a Jackson-egyveleggel túl vagyunk rajta...Amit egész idáig próbáltam magamban elnyomni, azzal most Madonna kegyetlen módon szembesített. Rendben, nézzünk szembe akkor a tényekkel: amíg itt bulizunk, addig egy világ gyászol...
Azonban valamit meg kell tanulnunk: becsüljük meg a körülöttünk lévő embereket, még mielőtt elvesztenénk őket és így túl késő lesz...
Bizony össze kellett szednem magamat ahhoz, hogy ezt a felvételt ilyen formában el tudjam készíteni...
"You Must Love Me" (Kell, hogy szeress!): milyen érdekes, ahogy egy szempillantás alatt új értelmet tud nyerni egy dal...

Aztán jött egy gyorsabb tempó ismét, majd a "Ray of Light" (Fénysugár) c. dinamikus kedvenc, melyet Madonna már csak így indított: "This for Michael..." (ezt Michael-nak küldöm...)
A hátborzongatás itt még korán sem ért véget. Míg Madonna ruhátcserélt, addig a kivetítőn egy amolyan világmegváltó, mélyen elgondolkoztató klip futott, melyben egykori diktátorokat, jótevő politikusokat, afrikai éhezőket és még sok-sok szörnyűséget mutattak be, miközben egyik jól ismert dalából zenei aláfestésként óraketyegést hallgattunk: "tik-tak, tik-tak", "Emberek, ketyeg az óránk, valamit tenni kéne már!"

Aztán egy másik nemes gondolat tűnik fel a kivetítőn:

"If you wanna make the world a better place, take a look at yourself and then make a change. (Michael Jackson)"
("Ha jobbá akarod tenni a világot, a változást kezd önmagaddal")

A poptörténelem egyik legnagyobb slágerének gondolata ez, attól az embertől, akitől ott, az óceán túloldalán éppen most vesznek végső búcsút...
Be kellett látnom, Madonna legalább akkora pofont képes adni közönségének, mint Jackson. Bár tegyük hozzá, ehhez ez esetben Michael is kellett...

A rendhagyó koncert egy pörgős slágerrel zárul, mely közben a közönség is szóhoz jut a refrén erejéig lent a nézőtéren.
Majd az utolsó akkordnál Madonna integet, a díszlet összezárul, a kivetítőn pedig nagybetűkkel megjelenik a "Game Over" felirat. A pulzáló szavak még akkor sem tűnnek el, amikor kigyulladnak a nézőtéren a lámpák és a hangszórókból Michael Jackson kezdi énekelni, hogy "Don't Stop Till You Get Enough", azaz "Ne állj meg, míg úgy nem érzed, hogy elég"...

A koncert többi videója ITT!



2009. július 4., szombat

Szavazás!!!

A szavazatokat nézve, úgy látom a sertés-influenza olvasóim körében nem keltett különösebb pánikot. 12-en szavaztak, ebből 41% szerint az egésznek nagyobb a füstje mint a lángja, sőt, olvasóim nagyobb része leginkább Micimackót félti Malackától...:)

A következő kérdés sajnos mindig aktuális. Akárhányszor elvesztünk valakit, aki közel állt hozzánk, azon töprengünk, vajon most hol van és mit csinál?
A halál az élet velejárója, de vajon ez egyben az utolsó állomás is? Nos, most erre keresem a választ és előre is köszönöm a véleményeteket!

2009. június 26., péntek

In Memoriam

"A gyertya szépen lángol, nem fújja már a bántó szél"

A legenda szerint, ha egy csillag lehull, egy jólelkű ember megy el. Tegnap elhunyt Michael Jackson, vele viszont az ég szakadt le...
Az utolsó élő legenda pályafutása leghosszabb turnéjára indult, távozásával azonban pótolhatatlan űr keletkezett. Talán valóban szívére vette a világ összes fájdalmát és az nem bírt tovább dobogni...
De nem keresem a Miért-re a választ. Csak abban reménykedem, hogy odaföntről, egy jobb, szebb és igazságosabb világból sokkal többet tud most tenni azért, hogy ez a kis Föld bolygó élhetőbb legyen, mint amikor emberként küzdött idelent a jóért...

Isten Veled Pop Király!