Próbáltam többször is összefutni tesómékkal és Benével, akinek egyre jobban pörög a nyelve, szóval gyakran külön szótár kellett volna hozzá vagy egy tolmács.:) Voltunk játszótéren Papa és Mama társaságában, de még igazán nem tud mit kezdeni az ottani sok-sok izgalmas dologgal.
Anették kislányával, Alizzal is sikerült pár órát eltöltenem, akinek a mindene a pocsolya. No meg a csúszda, ami után napokig izom láz volt a karjaimban, annyiszor "repítettem" fel a csúszda tetejére Alizkát!:)
Mázlim volt, hogy a 15 éves gimis osztálytalálkozómra is el tudtam menni, mert amikor január elején lefoglaltam a repülőjegyet, még híre-hamva sem volt. Az érettségi óta eddig mindig összejöttünk 5 évente, remélem ezentúl is így lesz, hiszen emlékezetes csapat voltunk.:) Verával leginkább az angliai tapasztalatokról, az angolokról és a kis hazánkból itt munkát vállaló magyarokról esett szó, és azt hiszem egyikünk sem lepődött meg azon, hogy azonos véleményen vagyunk.
Az ilyenkor már hagyományosnak számító "kocsmás" beszélgetések Robiékkal és a Beáékkal szervezett különleges programok most is mosolyt csaltak az arcomra. Ez utóbbiról egy fergeteges rövidfilm is készült, melyhez a zenét nem is akármilyen művészek szolgáltatták...:) Ezzel búcsúzom mára, de 1-2 nap és újra jövök, mert annyi mindent szeretnék még mesélni!;)
3 megjegyzés:
Azt hiszem akkor Alíz jobban élvezte a csúszdás perceket még utána is mint te :D
Siessetek haza! Furcsa, hogy nem vagy itt a szomszédba!
Milyen "hosszú" hajad volt még itt a tablóképen :)
Jó volt megint, hogy itthon voltál, Bene azóta is mondja, hogy "hol van az Oltán?" De most már válaszol is rá, hogy elment dolgozni repülővel :)!
Köszi a sok sok képet, szuperek lettek!! Nagyon értékelem, mert ugye nincs gépünk, és olyan jó, hogy azért vannak képek...puszi
a szekeres túra a téli traktor nyáriasitott formája?:)
Megjegyzés küldése