Két hónappal ezelőtt új albérletbe költöztünk, magunk mögött hagyva azt a huzatos póklakot, amit nem is olyan régen még mi is imádtunk és sokan csodájára jártak. (Tegyük hozzá: a brit albérletekhez és korábbi albérleteinkhez viszonyítva az szinte luxus-kérónak hatott.)
Akkor még nem sejtettük, hogy lehet ennél jobb is, mindenféle szempontból. Aztán nyár végén belevágtunk és az egyik szomszédos utcában kötöttünk ki. Csak röviden: olcsóbb és jobb.
Noha az előzőtől eltérően ez bútorozatlan volt (csupán a hűtőt és a tűzhelyt sikerült kialkudnunk a tulajtól), örömmel rendezgettük be, sok-sok energiát nem kímélő utánajárással. Az alapelv az volt, hogy amit nem muszáj, azt ne használtan vegyük. Jó érzés kimondani, hogy valami a sajátod, és hogy az a valami a te ízlésedet tükrözi. És talán majd eljön az az idő is, amikor a "saját" kategóriába sorolhatom a saját, magyar honban lévő lakásomat is;) De addig még sok feladat vár ránk idekint.
Most például rövid távon az, hogy a költözés során felmerült problémákat megoldjam.
1. Még mindig nincs normális, a 21.századhoz méltó sebességet elérő internetünk, amire már 2 hónapja várunk. Pontosabban minden megvan már hozzá, csupán a telefonkábel hiányzik, amit a szolgáltatónak igazán be kéne már húzni, főleg, hogy kifizettem és pár nap múlva levonják az első internetes havidíjat is. Hihetetlen, de ez itt így működik.
2. A gáz-és villanyszolgáltató. Rájuk is azóta várunk, amióta beköltöztünk. Tudniillik a régi albérletben meg voltunk velük elégedve, és gondoltunk visszük őket magunkkal. Mivel az új házban egy másik szolgáltató szolgáltat, ezért a kiköltözésnél jelezni lehetett, hogy továbbra is őket akarjuk-e. Noha az átállás kb. egy hónapot vesz igénybe, mi már rájuk is 2 hónapja várunk...
Amit viszont sikerült elérnünk, azt az alábbi képek elmesélik;)
A történet első felvonása az alábbi linkre kattintva tekinthető meg:
A Mi házunk, a Mi várunk!
Akkor még nem sejtettük, hogy lehet ennél jobb is, mindenféle szempontból. Aztán nyár végén belevágtunk és az egyik szomszédos utcában kötöttünk ki. Csak röviden: olcsóbb és jobb.
Noha az előzőtől eltérően ez bútorozatlan volt (csupán a hűtőt és a tűzhelyt sikerült kialkudnunk a tulajtól), örömmel rendezgettük be, sok-sok energiát nem kímélő utánajárással. Az alapelv az volt, hogy amit nem muszáj, azt ne használtan vegyük. Jó érzés kimondani, hogy valami a sajátod, és hogy az a valami a te ízlésedet tükrözi. És talán majd eljön az az idő is, amikor a "saját" kategóriába sorolhatom a saját, magyar honban lévő lakásomat is;) De addig még sok feladat vár ránk idekint.
Most például rövid távon az, hogy a költözés során felmerült problémákat megoldjam.
1. Még mindig nincs normális, a 21.századhoz méltó sebességet elérő internetünk, amire már 2 hónapja várunk. Pontosabban minden megvan már hozzá, csupán a telefonkábel hiányzik, amit a szolgáltatónak igazán be kéne már húzni, főleg, hogy kifizettem és pár nap múlva levonják az első internetes havidíjat is. Hihetetlen, de ez itt így működik.
2. A gáz-és villanyszolgáltató. Rájuk is azóta várunk, amióta beköltöztünk. Tudniillik a régi albérletben meg voltunk velük elégedve, és gondoltunk visszük őket magunkkal. Mivel az új házban egy másik szolgáltató szolgáltat, ezért a kiköltözésnél jelezni lehetett, hogy továbbra is őket akarjuk-e. Noha az átállás kb. egy hónapot vesz igénybe, mi már rájuk is 2 hónapja várunk...
Amit viszont sikerült elérnünk, azt az alábbi képek elmesélik;)
A történet első felvonása az alábbi linkre kattintva tekinthető meg:
A Mi házunk, a Mi várunk!
3 megjegyzés:
Szuper a TV és a kanapé, na meg az egész!
sztem is jó:)hosszutávon Magyarország?:)
Igen, az lenne az igazi;)
Megjegyzés küldése