Szelektíven szép az élet...

Az Egyesült Királyság a szelektív hulladékgyűjtés Mekkája. A legkisebb településen is van úgynevezett hulladékgyűjtő pont, ahol millió felé válogathatsz. Teheted mindezt persze anélkül is, hogy otthonról kimozdulnál. A napokban mi erre áltunk rá.

Az önkormányzat díjmentesen ellátott minket két zöld zsákkal, illetve egy szintén zöld műanyag dobozzal. A zsákba műanyag üvegeket, jobban mondva palackokat, joghurtos csészéket, tojástartót, vagy éppen gabonapelyhes kartondobozokat lehet gyűjteni, míg a dobozba a könnyedebb papírok (levelek, újságok, magazinok), üvegek, fémdobozok és konténerek mennek. Míg a dobozban mixelheted az említett hulladékokat, addig a zsákos eljárás esetében nem. Csak hogy érthető legyen: ha van egy műanyag kólás flakonod és egy kartonpapírod, akkor e két dolog nem fér meg egy zsákban. Ergo, csinálok egy műanyagos zsákot, illetve egy kartonos zsákot. Hogy a műanyag zöld dobozban miért fér meg egymás mellett a konzervdoboz és a borosüveg, azt ne kérdezd. Így kell! Íme a zsák és a doboz.

A kukások két hetente jönnek a szemétért, és ekkor ürítik a szelektívünket is. Jobban mondva csak a dobozt, mivel a mi utcánkban a zsákok ürítésére nem specializálódtak, így ezekkel nekünk kell elballagni a legközelebbi, városon belül kijelölt hulladékgyűjtő pontig.
A szelektív hulladékgyűjtés pikantériája, hogy a zöld dobozt reggel 7h-ig kell kihelyezni a ház elé, a járdára. Ha ezt jóval előbb teszed meg, mondjuk előző este, hogy reggel ezért ne kelljen külön felkelned, az önkormányzat büntetést róhat ki...
Szóval szép-szép a szelektív hulladékgyűjtés, csak a jó alvókával rendelkezőkre nem gondoltak...

A porszívó esete a laptoppal

Győzött a józan ész.
Történt ugyanis, hogy a másfél éves laptopom az elmúlt pár hétben minden ok nélkül leállt, és magától nem is volt hajlandó újraindulni, csak ha noszogattam. Az sem mellékes, hogy hűtőventilátora egy utasszállító repülőgép motorjához hasonló fordulatszámra pörgött fel nem sokkal a bekapcsolástól számítva.
Mivel laptopom állapota rohamosan romlott, tanácsért fordultam ismerőseimhez. Volt, aki a rendszer újratelepítésében látta a probléma megoldását, másban viszont egy esetleges belső portalanítás ötlete merült fel. Mivel az utóbbi dolgot egyszerűbbnek láttam, gondoltam próba szerencse. Szétszedni ugyanakkor nem mertem a jószágot, és valahogy kontár angol kezekbe sem akartam adni. Így fordultam a porszívóhoz...:)
A fejet leszedve, a szívócsövet a laptop hűtőrácsához tettem, majd tartván attól, hogy a porszívó bezabál egy-két, a gép működése szempontjából nélkülözhetetlen ellenállást, csak közepes teljesítménnyel szívtam. Találtam egy másik apró, szellőzésre alkalmas nyílást is, gondoltam oda is beköszönök a csővel. Az eredmény szemmel látható lett: megpillantottam egy panelt.:)
Azóta a gép muzsikál, akárcsak új korában. Ajánlom mindenkinek e módszert, mielőtt szerelőhöz futna laptopjával, vagy ne adj isten végleg megszabadulna tőle (mert én már majdnem feladtam;))

Új Szavazás!

Az előző szavazás eredménye szerint olvasóim 44%-a álmodik néha a munkájával, míg 22%-uk túl gyakran. A 33% szerencsés viszont soha nem dolgozik álmában;)

Az új szondában arra lennék kíváncsi, hogy ki hol szeretne egy rövid időre kikapcsolódni. A voksolás ideje ezentúl egy hónapos lesz! Szavazásra fel!

Rajinda 19. rész

The return of the Indian woman, avagy az indiai asszony visszatért!

Preeti-ről november vége óta nem hallottunk. Akkor hazautazott, életjelet pedig olyannyira nem hagyott, hogy még Matt, a főnök sem tudta mikor jön vissza dolgozni. A fizetetlen szabadságot nem csak Preeti, de mi is élveztük. Pár napja azonban az asszonyság üzenetet küldött főnöknek, hogy másnap munkába áll! A habot a tortára Ricardo, a 18 éves idióta portugál tette fel, aki, mint kiderült, tartotta a kapcsolatot Preeti-vel és már egy hónapja tudta, mikor tér vissza "szeretett anyánk", de velünk önös érdekből ezt nem közölte. Képzelem milyen infókat küldött át innen Indiába...

Preeti visszatérése számomra az eddigi leghatásosabb belépők egyike. Ülök a buszon, fülemben zene szól, teljesen elfelejtve, hogy a nagyasszonyt ma ismét köreinkben üdvözölhetjük. Aztán ahogy nyílik a busz ajtaja, éppen elkezdődik egy korábbi James Bond film jól ismert betétdala, a "License to Kill" (Engedély a gyilkolásra) Gladys Knight előadásában (http://www.youtube.com/watch?v=TW5G_05a5UU), és a busz elejében megpillantom Preeti-t! A frászt hozta rám, komolyan.

A buszról leszállva ráköszöntem, majd egy amolyan errefelé kötelező "How are you?"-t is elsütöttem, mire a válasz egy fanyar "Good" volt.
Elindultunk a munkahely felé és értetlenül álltunk a jelenség előtt: Preeti szó szerint totyogva tette meg a kb. 2-300 méteres utat! Értetlenségünk aztán persze hamar szánalommá változott, amit az étteremben két újabb sztorijával csak fokozott.
Főnökasszonyunk annyira terhes (amúgy 4. hónapban van, alig látszik), hogy esténként a férjét kéri meg, hogy fordítsa meg az ágyban!!!
Továbbá már azt is tudjuk, hogy Babszem fél a pezsgő pukkanásától!!! Megkért, hogy ne a bárban (ahol éppen tartózkodott), hanem a vendég asztalánál nyissam ki a pezsgőt, mert a pukkanás "megzavarja" Babszemet!!! Most már legalább ezt is tudjuk. A pezsgőt mellesleg csak azért is a bárban nyitottuk ki.:) PUKKKK!!!:)))))

A tél nem kímél!

Legalábbis Nagy-Britanniát idén nem.
Csak pillognak az angolok, mi ez a nagy fehérség. Az idei télen eddig is esegetett néha a hó, de mára megtudták, milyen egy bakonyi tél.
A 18 éve nem tapasztalt időnek még nincs vége, de már most leesett egyes helyeken 30 centi; London szintén dobogós a maga "kis" 20 centijével.
Hogy mit tud okozni itt egy országos havazás? Totál káoszt és fejetlenséget. Egy illetékes szerint felkészültek rá, de ekkora hóra nem számítottak...Ergo, nem készültetek fel rá gyerekek!
20 cm lazán megbénította a főváros közlekedését: nem közlekednek a piros buszok, a Londonból kimenő és Londonba érkező vonatok hébe-hóba, de hogy a Victoria pályaudvarra egy sem, az tuti. Több metróvonal is megbénult, illetve reptereket zártak le, járatokat töröltek, az ország több száz iskolája zárva maradt. 15 év után újra előkerültek a hóekék, de úgy tűnik jégtörő hajókat is muszáj lesz beszerezni, mert néhol a sekélyebb részeken még a tenger is megadta magát...
Egy, a BBC News által megkérdezett járókelő egyenesen a harmadik világ országaihoz hasonlította kis hazáját a hirtelen jött bénaság miatt. Mások viszont "Boldog Karácsonyt!" kiáltozva, autókat és buszokat dobálva élvezik a rendkívüli helyzetet.
Nekem különösen jól jött a téli rémálom: időpont-egyeztetés nélkül ugrottam be a fodrászhoz, de reménykedtem hátha tud fogadni. Tárt karokkal várt! A vendégei sorra mondták le az időpontokat, a fodrász a pult mögött malmozott.
Végül mindez képekben (az elsőt én követtem el az utcánkban;)