Lassan egy év eltelt, mióta utoljára látogatóban voltunk egykori lettországi lakótársainknál Manchesterben. Hiányoztak ők is és a város is.
Egy roppant jó hangulatú péntek-szombatot töltöttünk együtt, ami kezdődött egy kis ebéddel a Red Hot World Buffet-ben.
Ha valamiért, akkor ezért mindenképpen érdemes felkeresni a nagyvárost. Európa legnagyobb ételbárjáról (buffet étterméről) van szó, amely egyszerre 700 vendéget tud kiszolgálni! Több, mint 35 séf gondoskodik a 300 féle, frissen elkészített falatok minőségéről (jelentem kiváló!). Olyan világkonyhák ételeit kóstolhatja meg az ember, mint a thai, olasz, indiai, kínai, japán, cajun, mexikói, mediterrán, angol-amerikai stb.
A délelőtti-délutáni időszakban 8, este 15 fontért tömheti magát tele az ember (10 év alatti gyerekek fél áron), amíg csak bírja. Kevertük is rendesen a szezont a fazonnal, ráadásul a millióféle desszertkínálatot sem hagytuk érintetlenül. Angliában soha nem láttam még annyira gusztusos fagyis pultot, mint itt, amely simán felveheti a versenyt olasz társaival.
Ivettáéknál több órás társalgás keretében megváltottuk a világot, miközben fehérbort kortyolgattunk, majd este miénk volt a város: ezúttal egy örmény étterembe ültünk be, mondván rég nem láttuk egymást, így muszáj volt különlegessé tenni ezt az estét. A The Guardian brit napilap már korábban ódákat zengett erről a családi hangulatú kis vendéglátóhelyről, amit én is csak megerősíteni tudok: az örmény módra elkészített grill csirke és birka közül nálam a birka nyert, de természetesen a többit is elpusztítottam. Benyakaltunk egy üveg Shirazt, a sofőr (Ivetta) nem bírta abbahagyni a mosolygást, egyértelmű volt tehát, hogy kipróbáljuk az örmény desszert-különlegességeket is. Már meg nem mondom ki mit evett, de mindegyik nagyon ízlett, a sajátom nevére emlékszem viszont: Paklava, (ami gondolom a török Baklavából jön) egy baromi édes örmény rétestészta, ami jó pár órára elnyomja az édességhiányodat!:)
Az örmény házigazda barátságosan elbeszélgetett velünk, Magyarországot azonnal be tudta lőni, így duplán emelem kalapom előtte, és biztos, hogy még visszatérek az éttermébe.
Étterem után a város két zenés-táncos kocsmáját is felkerestük lazulás céljából, majd másnap vásárolgattunk, és úgy döntöttünk, felkeressük a World Buffet ismét, hogy jól megtömjük magunkat, mielőtt visszatérünk Carlisle-ba. Sajnos szombat délután 2-kor már nem volt asztal, "fully booked", így mit volt mit tenni, betértünk egy etióp étterembe, aztán szó szerint következett a fekete-leves...
A vendégek 90%-a totál fekete kelet-afrikai. A menedzsert úgy kellett előkeríteni: koszos farmerben és bőrkabátban éppen focit nézett. Harmadszor sikerült vele megértetnem, hogy miért jöttünk. "Asztalt szeretnénk!" A sarok felé mutatott, leültünk hát oda...
A menün minimális választék volt (2 féle csirke, 4 marha és talán ugyanennyi birka étel). A marha daráltan jött és félig nyersen, mellette túró. Kaptunk egy hatalmas tálcán valami terítőfélét, de mint kiderült, az tészta volt (egyébként palacsintatészta), azon kellett enni. Evőeszköz nem volt, csupán kanál, amivel a marhát és a túrót ki kellett szedni a közös, palacsintával megterített tálcánkra, majd a felgöngyölt többi palacsintatésztát szétszaggattuk, ugyanis ezzel kellett az ujjaid között fogva megragadni az ételt és a szádba tömni, úgy palacsintástól...Nem vagyok finnyás típus, de nem sokon múlott, hogy a kaja vissza nem jött.
A tészta egész jó lett volna, ha nem savanykás. Erősen gondolkodtam, kérjek-e egy kis tejfölt és némi cukrot, legalább túrós palacsintát gyártok ebből a förmedményből...Panaszkodni nem akartunk, elvégre nem tudtuk, mit várjunk az etióp konyhától. Most már tudjuk...
Mindenesetre élmény volt ez a két nap és azt hiszem sűrűbben kell majd felkeresni ezt a különleges várost, mert annyi érdekes dolgot tartogat még a kíváncsiskodók számára...:)
