Gasztronómiai élményekben gazdagon telt el a március.
Kezdődött Mayáéknál még a hónap elején azzal a bizonyos két tortával, amiről az előző bejegyzésben írtam. Aztán a hónap közepén egy héten kétszer is különleges bendőtömésre voltam hivatalos, mindkettőn céges apropóból. Az egyik egy kínai vacsora volt a "kiváló dolgozóknak" (erről majd egy másik bejegyzésben), míg a másik egy lazább "csapat-vacsora" Penrith kitűnő indiai éttermében. Az előbbinél leginkább a desszert fogott meg, ami licsi ízű jégkása volt apró palacsintalapokkal (ezt úgy kell elképzelni, mint a rétestésztába töltött csokoládét, mely méretre és alakra is nagyon hasonlít az after eight csokihoz), az utóbbi különlegességét pedig a tócsihoz hasonlító indiai kenyér és egy közepesen erős rák curry adta, mely a ház ajándéka volt!:)
A hónap végén érkezett látogatóba Ildi barátnője Ági, mely alkalomból még pár embert meghívva szerettük volna kipróbálni Carlisle jelenleg legnépszerűbb portugál éttermét. Mint később kiderült, az étterem olyan népszerű, hogy 2 órát kellett volna várnunk egy asztalra (előre foglalás nincs!), amit szépen megköszöntünk és helyette egy Thai vendéglátóba tértünk be. Természetesen a kaja és a társaság remek volt (magyar-litván), a hatalmas, gyönyörűen faragott, mázsa-súlyú székekben kiskirályokként éreztük magunkat. Az asztal egy üveglappal lefedett terepasztalra hasonlított, melyet szívesen felnyitottam volna, hogy szemrevételezzem a benne lévő csodás faragványokat.
A kiszolgálás és az egész hely hangulata miatt valóban a Távol-Keleten éreztem magam: a hangszórókból thai zene szólt, a pincérnők zöld köntösben és valami strandpapucsszerűben szolgáltak fel (természetesen thai származású volt mind), üdvözléskor és elköszönéskor pedig felvették az imádkozó mozdulatot és hajlongtak, ahogy az szokás.
Ági utolsó napján egy kiadós városi séta után betértünk a Shanghai Shanghai névre hallgató büféétterembe, ahol aztán volt élmény bőven. Kezdődött azzal, hogy már séta közben valami miatt a bálnákról esett szó, majd az étteremben is több "angol bálnát" sikerült szemügyre vennünk (ritkán látni ennyire extrém méretű embereket egy helyen, pedig messze voltunk a Mcdonaldstól:) Egyikőjük beúszott a képbe Ildiék nagy fájdalmára és rendesen takarta azt, amit akkor éppen látni volt fontos...:)
A másik "bálnát" inkább nevezném sertésbálnának made in the uk! A mögöttünk lévő asztalnál zabált hasonló méretekkel megáldott és azonos kultúrkörből származó feleségével, miközben gusztustalanul böfögött majd hatalmasat prüszkölt (oda sem mertem nézni) és közölte társával, hogy mindjárt képen törli! Távozásukat felháborodott tekintetek kísérték és utólag már sajnálom, hogy nem örökítettem meg kamerámmal eme különleges brit állatfaj viselkedését, mely minden bizonnyal Justin Biebert verte volna a youtube nézettségi listáján!
Ennek ellenére jót ettünk és szórakoztunk, és a nap végére már azt is kiderítettük, hogy a bálna ivarszerve bizony 9 méter!:))
Kezdődött Mayáéknál még a hónap elején azzal a bizonyos két tortával, amiről az előző bejegyzésben írtam. Aztán a hónap közepén egy héten kétszer is különleges bendőtömésre voltam hivatalos, mindkettőn céges apropóból. Az egyik egy kínai vacsora volt a "kiváló dolgozóknak" (erről majd egy másik bejegyzésben), míg a másik egy lazább "csapat-vacsora" Penrith kitűnő indiai éttermében. Az előbbinél leginkább a desszert fogott meg, ami licsi ízű jégkása volt apró palacsintalapokkal (ezt úgy kell elképzelni, mint a rétestésztába töltött csokoládét, mely méretre és alakra is nagyon hasonlít az after eight csokihoz), az utóbbi különlegességét pedig a tócsihoz hasonlító indiai kenyér és egy közepesen erős rák curry adta, mely a ház ajándéka volt!:)
A hónap végén érkezett látogatóba Ildi barátnője Ági, mely alkalomból még pár embert meghívva szerettük volna kipróbálni Carlisle jelenleg legnépszerűbb portugál éttermét. Mint később kiderült, az étterem olyan népszerű, hogy 2 órát kellett volna várnunk egy asztalra (előre foglalás nincs!), amit szépen megköszöntünk és helyette egy Thai vendéglátóba tértünk be. Természetesen a kaja és a társaság remek volt (magyar-litván), a hatalmas, gyönyörűen faragott, mázsa-súlyú székekben kiskirályokként éreztük magunkat. Az asztal egy üveglappal lefedett terepasztalra hasonlított, melyet szívesen felnyitottam volna, hogy szemrevételezzem a benne lévő csodás faragványokat.
A kiszolgálás és az egész hely hangulata miatt valóban a Távol-Keleten éreztem magam: a hangszórókból thai zene szólt, a pincérnők zöld köntösben és valami strandpapucsszerűben szolgáltak fel (természetesen thai származású volt mind), üdvözléskor és elköszönéskor pedig felvették az imádkozó mozdulatot és hajlongtak, ahogy az szokás.
Ági utolsó napján egy kiadós városi séta után betértünk a Shanghai Shanghai névre hallgató büféétterembe, ahol aztán volt élmény bőven. Kezdődött azzal, hogy már séta közben valami miatt a bálnákról esett szó, majd az étteremben is több "angol bálnát" sikerült szemügyre vennünk (ritkán látni ennyire extrém méretű embereket egy helyen, pedig messze voltunk a Mcdonaldstól:) Egyikőjük beúszott a képbe Ildiék nagy fájdalmára és rendesen takarta azt, amit akkor éppen látni volt fontos...:)A másik "bálnát" inkább nevezném sertésbálnának made in the uk! A mögöttünk lévő asztalnál zabált hasonló méretekkel megáldott és azonos kultúrkörből származó feleségével, miközben gusztustalanul böfögött majd hatalmasat prüszkölt (oda sem mertem nézni) és közölte társával, hogy mindjárt képen törli! Távozásukat felháborodott tekintetek kísérték és utólag már sajnálom, hogy nem örökítettem meg kamerámmal eme különleges brit állatfaj viselkedését, mely minden bizonnyal Justin Biebert verte volna a youtube nézettségi listáján!
Ennek ellenére jót ettünk és szórakoztunk, és a nap végére már azt is kiderítettük, hogy a bálna ivarszerve bizony 9 méter!:))
2 megjegyzés:
:-)
ez egy nagyon cuki bálna :)
vargak
Megjegyzés küldése