Kedvenc bölcsességeim minden napra

2010. június 21., hétfő

"One Moment In Time", avagy Whitney Houston koncert Manchesterben!

Június 16. Több, mint két hónapot kellett várni, hogy ez az álom is valóra váljon: az énekesnő április 8-i koncertjét a nyárra halasztotta. Whitney Houston Nothin' But Love világ körüli turnéjának 49. és egyben utolsó előtti fellépését néztük meg.

A koncert előtti várakozás jó hangulatban telt. A M.E.N. Arénába immár harmadjára látogattunk el, mondhatni törzsvendégek vagyunk már. Tina Turner és Madonna után most Whitney-n volt a sor, hogy bizonyítson.
Lassan teltek a percek és közben eljátszottunk a gondolattal, hogy e három élő legenda vajon hogyan lazíthat 1-2 órával a fellépések előtt. Nos, a mi elgondolásunk szerint Madonna valószínűleg a legújabb Jesusszal gyűri a lepedőt a hotelszobában, míg Tina anyókás szemüvegben sálat köt. És hogy mit csinál Whitney? A jelen felállás szerint csokis tortaszeleteket töm magába!;)
Noha Whitney valójában felpakolt magára jó pár kilót, az előadás színvonalából ez mit sem vont le!

Míg a közönség a nézőtéren és a lelátókon a helyét kereste, vagy éppen sörért rohangált ki a büfébe, addig a hangszórókból folyamatosan Michael Jackson szólt. Szinte az egész Thriller albumot meghallgattuk, sokan táncra perdültek, mintha...
A Man In The Mirror-nál a refrént egy fél lelátó zengte, majd a végszó, az örök üzenet, mely ezúttal valahol Whitney-től is jött: "make that change", és a Whitney Houston koncert elkezdődött.

Régi és új dalok váltogatták egymást, néhol kicsit áthangszerelve. A közönség végig lelkes maradt. Fújogások, csalódott távozók, bekiabálások nem voltak, csupán "Whitney! Whitney!" és "I Love You Whitney!" skandálásoktól zengett a lelátó.
A koncertnek voltak egészen szőrszálhasogató momentumai is pár gospel stílusú nótával, de a biztosítékot az "I Will Always Love You" a közönségnél totálisan kiverte!


Michael Jackson halála Whitney-t mélyen érintette, ezt ki is fejtette az "A Song For You" c. dal előadása előtt. A kivetítőn feltűnt MJ alakja, majd egy rajongó egy régi-régi közös fotót mutatott a két sztárról együtt, melyet az aréna közönsége lelkesen és meghatódva fogadott.
A mélyebb dalok között természetesen felcsendültek a jó öreg dance slágerek is, melyeknél a hangulat a plafont verdeste. Whitney táncosait pedig maga Michael Jackson válogatta be még 2009 tavaszán a londoni This Is It koncertekhez, de aztán a sors úgy hozta, hogy Houstonnal lépnek majd fel...
Az előadásra elkísérte Whitney-t lánya is, majd a kamera gyakran célba vett egy, az első sorban lelkesen csápoló, fekete bőrű, Whitney-nek öltözött férfit, aki kiköpött hasonmása volt a 80-as évek beli énekesnőnek.:)

Egy 46 éves, nehéz időszakokon átesett énekesnő 50 állomásos turnéjának 49. állomása volt ez. Mókázott, improvizált, csak úgy dőlt belőle a lélek. Hangját a sajtó elnyűttnek titulálta, én inkább úgy fogalmaznék: érettebb, öblösebb, néhol a külsővel együtt amolyan Aretha Franklines hatást sikerült elérnie, ami ott akkor, nyugodtan mondhatom, mindenkit elvarázsolt. Még az előbbi számokat (46, 50, 49) figyelembe véve is Whitney Houston hangja egy csoda, és a varázslat, amiért ilyen jellegű koncertekre szeretek járni, Manchesterben ismét megtörtént.

Összeállítottam egy két részes válogatást a show legjobb pillanataiból. Mivel nem videokamerával, hanem fényképezővel készítettem, elnézést, ha nem HD minőségben látszik és hallatszik.

1. rész

2. rész



A többi videó megtekintéséhez kattints IDE, majd az oldal jobb oldali menüsorából válogathatsz a videók közül!

2010. június 14., hétfő

Rajinda 29. rész

Drámakirálynő

A Rajinda legutóbbi fejezetében még újoncként mutattam be. Azóta eltelt jó pár hónap és akarva-akaratlanul, de Charlottettunk is bemutatkozott...

Akkor még Michael Jackson Thrillerjének egyik zombijához hasonlítottam, amit természetesen azóta is fenntartok. A rendkívül sápadt bőr (melyen csak ront szerintem a nap mint nap felrakott vakolat), a ráérős zombi mozgás, valamint a csaknem minden értelmet nélkülöző, fáradt, bamba tekintet egy új "színfoltja" (helyesbítek: szégyenfoltja) a Rajindának. Ráadásul ha Michael Jackson zombijainak leheletét érezni lehetne a Thrillerben, akkor az valószínűleg a drámakirálynő szájszagához lenne hasonló...
Mindez természetesen magánügy lenne egészen addig, amíg egy étterem csapatában nem dolgozna és vendégekkel nem foglalkozna. A lassú üzemmód és a rossz szájhigiénia egy része persze betudható a drámakirálynő által folytatott vegetáriánus életmódnak és a kevés folyadékbevitelnek. Hogy mit és mikor eszik, az egyelőre rejtély a csapat előtt. Ilyen szempontból Charlotte egy biológiai csoda!
A közelmúltban igencsak megerősödtek a Charlotte-ellenes érzések és vélemények. Ha van fénysebesség, kell hogy legyen ellentéte is. Hogy azt hogy nevezik, azt még nem tudom, de azt már igen, hogy az mi: az angol kollegina munkatempója temérdek kívánnivalót hagy maga után, melynek eredménye, hogy a csapat egyetlen olyan tagja, akire egyik feladatkörben sem lehet számítani, legyen az konyha, bár, vagy éppen rendelésfelvétel. "Your mind is slow", rivallt rá a főséf a minap, amely kicsit tompított fordításban annyit tesz: "Lassú az észjárásod."
Apropó ész! Vannak emberek, akiknek nincs meg a magukhoz való esze. Ellenben egyéb ismereteket viszonylag könnyen elraktároz az agyuk. Nemrégiben finoman teszteltem a kolleginát, mivel az egyik asztal kétkártyás fizetést kért, melyen belül az egyik kártyával az összeg kétharmadát, a másikkal pedig a fennmaradó egyharmadot szerették volna fizetni. A kislány érdeklődött a feladat iránt, én pedig megkérdeztem, hogyan számolja ki az összeg kétharmadát. A számolásig nem jutottunk el. A dolog már ott megakadt, hogy mi a kétharmad kifejezés értelme?! Mindenki tudja, hogy az étteremben betöltött egyik pozíció sem kíván meg semmiféle végzettséget. Alapműveltség mind számtani, mind nyelvi téren azonban szükségeltetik...
De ha már előjött a nyelv...Drámakirálynőnk egyik kedvenc szavajárása a You what...?, ami a magyar nyelvben a Nem MI???, hanem TESSÉK!!! kategóriába tartozik. Naponta az idegeinkre megy, miután akármit mondunk neki, Charlottettunk nem fogja az adást elsőre, és jön a kérdés: YOU WHAT???
Charlotte-nak köszönhetően pedig már mindent tudunk Ryan lovagról, a drámakirálynő van-volt-lesz udvarlójáról és annak hétköznapjairól, aminek maga Ryan talán annyira nem örülne, ha tudná, hogy mi-mindent tudunk róla...
Charlotte legutóbbi húzása pedig már a szánalom mélypontját érintette, amikor is a konyhában lévő egyik üzenőfalon keresztül tudatta a csapattal, hogy annak egyik tagja "kakit eszik"...Én kérek elnézést!
A drámakirálynő iránt érzett ellenszenv mind nyilvánvalóbb. Hiába a menedzseri "elbeszélgetés", Charlotte-ra nem hat a Ciklon szele...A dolog mára odáig fajult, hogy senki nem segít neki szívesen, és a főséf csak kizárólag őrá mordul, ha a konyhában bele-belecsíp az óriási burgonyasziromhoz hasonló indiai előételbe!
A csapat kezdi érezni, hogy valahol nem igazságos az, hogy valaki sokkal kevesebb munkával is pontosan annyi fizetést kap, mint a többi felszolgáló. Az ilyen dolgok egy idő után csak rontanak az egész munkamorálon.
Azt viszont már jól tudjuk, hogy Charlotte remek színésznő. Pontosabban annyira nem magasztalnám, mert kétszínűsége nyilvánvalóvá vált több alkalommal is. Ha tudná az illető, hogy nem is oly rég Charlotte amolyan "borravaló sikkasztással" vádolta meg a háta mögött (a borravaló nálunk először egyenlő arányban kerül szétosztásra, aztán megy mindenki zsebébe), buzgón bizonygatva a csapat többi tagjának, hogy bizony Ő szemtanúja volt, azt hiszem meggondolná, kitől kér szívességet.

Charlotte is kiállított magáról egy bizonyítványt, ami számomra annyit tesz, hogy már nem fogadom el tőle a szívességet, mint anno, amikor ingyen és bérmentve hazafurikázott Robert nevet viselő kocsiján. (volt persze amikor csak azért, hogy mást ne kelljen...) A drámakirálynő szó szerint a csapat agyára megy, a türelem pedig ki tudja kinél mikor fogy el. Legtöbbünk egyfajta elkötelezettséggel viseltet a Rajinda iránt, ami benne sosem lesz meg. Az iránta érzett kezdeti lelkesedés nálam is alábbhagyott, mint ahogy másoknál is. Fuvarajánlatát az utóbbi időben inkább udvariasan elutasítottam (azóta már nem is erőlteti), kerülve azt a kétszínű játékot, amiben ő sokkal jobb, mint én...

2010. június 7., hétfő

Gyereknap

Május 31. Bank Holiday, azaz munkaszüneti nap. A kalandvágyók vidékre menekültek észak "pub-fővárosából". Csatlakoztunk mi is.:)

Hosszú-hosszú tervezés után végre sikerült egy újabb találkozót Mayával és Józsival összehozni. Első körben megcsodáltuk az új kérót: örömmel nyugtáztuk, hogy klasszisokkal felülmúlja elődjét: nincsenek többé magyar szomszédok, ráadásul még a kilátást is sikerült magukkal vinni...:)

Ezután nekivágtunk a cumbriai vidéknek. Ismét egy feledhetetlen barangolást szerveztek, melynek első állomása Coniston Water volt.
Coniston Water Anglia 3. legnagyobb tava, és számomra ez volt a Lake District 19 tava közül az 5-ik, melyet volt szerencsém látni. Igen, a java még hátra van!
A hegyek között megbúvó tavacska egyik partján egy családi üzemeltetésű vendégházban ebédeztünk, a desszert meg valami baromfi sütemény volt (a nevét nem tudtam megjegyezni, de egy kiejtésében nagyon közel álló szóról van szó. Gondolom majd a többiek kisegítenek!;)

Coniston után egy enyhén szólva lepukkant városkában kötöttünk ki, ahonnét még a tenger is elhúzódni látszott (amolyan tócsás tenger-öböl fogadott minket).
Addig-addig keveregtünk, míg repülőgéproncsokba nem botlottunk. A fantázia természetesen beindult és szálltunk is József-pilótával az égbe.:)Földet érve összeszedtük magunkat és sikerült eljutni a tengerpartra, Barrow-ba, ahol még éppen zárás előtt beszereztünk négy papírsárkányt az ASDA-ban (zöld TESCO, mely aznap 24 órás üzem helyett este 6-kor bezárt).
Ezután a sárkányokat próbakörre vittük egy tengerparti reptetésre. Köztudottan tengerparton mindig fúj a szél, de minimum szellő lengedez. Ezúttal egyik sem volt... És pont most, amikor a sárkányok is velünk vannak! Nahát!
Valamit tennünk kellett. Hogyan csináljunk szelet? Ha már igazi szél nincs, produkáljunk menet szelet?! Így történt az, hogy az átmeneti szélcsendben futva próbáltunk felhajtóerőt teremteni papírsárkányaink számára.;) Később a szellő is megjött (gondolom megunta, hogy túljártunk az eszén), és a sárkányoknak sikerült elérni maximális repülési magasságukat, mely majdnem újabb országos légtérzárhoz vezetett...

Az este a carlislei főhadiszálláson ért véget, ahol a szintén 20 éve nem játszott klasszikussal gazdálkodtunk okosan, melyben Mayának sikerült először lakást avatni...;)


2010. június 3., csütörtök

London 2010 - Még mindig színes, érdekes


A fenti fotóval azt hiszem sikerült megörökíteni London lényegét: egy színes olvasztótégely, megannyi szépséggel és furcsasággal. Az ember minden sarkon rácsodálkozik valamire, mint ahogy én is erre a "szemet gyönyörködtető" szemétkupacra egy hangulatos "kis" parkban Erzsébet királynő rezidenciája közelében...

Május végén újra London volt napirenden. Az élet nagy kérdéseit Tonyval és Szabolccsal boncolgattuk.
Unokatesóval, Zsanival, és Adrival turistát játszottunk: megnéztük az őrségváltást, Madame Tussaud folyton változó viaszbábuit bámultuk, majd a Piccadilly mellett a Trocaderon majdnem belépőt vettünk egy étterembe, de miután a srác közölte, hogy ez nem egy interaktív múzeum lesz, zavart mosollyal arcunkon gyorsan továbbálltunk...:)

Az utolsó nap igazi forró nyári estét hozott. Este 10-ig egy szál pólóban és rövidnadrágban barangoltunk a Hyde-parkban és a Kensington-parkban, miközben Lettivel és Anikóval véget nem érő beszélgetésbe bonyolódtunk.

Az állandó változásban lévő várost másnap délelőtt hagytuk el alternatív útvonalon keresztül, mivel a Euston pályaudvar törölte összes vonatát. Az idő természetesen Észak-Angliában is napos volt, de ezt inkább nevezném tavasziasnak, semmint nyáriasnak, mivel londoni öltözékünkben igencsak vacogtunk, amikor leszálltunk a szerelvényről Newcastle-ben.

2011-ben is lesz természetesen London, 2012 pedig azt hiszem csúcs lesz a város életében!;)

Londoni fotókat ITT nézegethetsz!

2010. június 2., szerda

Új Szavazás!

Májusban megtudtam, hogy olvasóim 54%-a elégedetlen, legalábbis önmagával. A tábor kisebb hányada viszont elégedett embernek tartja magát. Köszönet a 11 kattintásért!;)

A következő szonda is eldöntendő kérdés lesz.
Halandó lények lévén, ki ne játszott volna már el a gondolattal, hogy mikor és hol jön el érte a kaszás? A minap pedig egy internetes oldalon is találkoztam egy hasonló közvélemény-kutatással és gondoltam kipróbálom ezt a blogomon is, hátha hasonló eredményt hoz.
Ha van e témában véleményed, megköszönöm hogy kattintasz!;)