Nem terveztem, hogy idén elmegyek szavazni. Aztán mégis úgy alakult. Csakhogy ezúttal az Egyesült Királyságban X-eltem.:)
Már hetekkel az országos parlamenti választások előtt megkerestek minket a pártok röpcéduláikon keresztül. Nem érdekelt, ment a papír a szelektívbe.
Aztán Ildi megkért minket, hogy menjünk el szavazni és voksoljunk a zöldek helyi képviselőjére, aki történetesen egyik csemetéjének osztályfőnöke is. (Ildi!Javíts ki, ha csak szaktanára!;) Gondoltam egy zöldre leadott X nem sok vizet zavar, pláne ha ezzel netán hozzájárulhatok egy még tisztább városképhez és egy iskolás gyerek boldogságához.
Bár a tanárbácsi a többi indulóhoz képest kevés szavazatot kapott, legalább a választási hajlandóság statisztikáját javítottam, és némi tapasztalatot gyűjtöttem a brit választási rendszerről.
Száraz részletekbe most nem bocsájtkoznék (annak bárki utánanézhet a neten), viszont azt el kell mondanom, hogy itteni adót fizető magyar állampolgárokként csak helyi képviselőkre szavazhattunk, a dolog parlamenti részébe nem volt beleszólási jogunk. Angol munkatársaimnak természetesen lett volna, de nem igazán mozgatta meg őket a választási "láz".
Kaptunk egy névre szóló, választásra hívó cédulát, amin szerepelt, hogy mikor és hol adhatjuk le a voksunkat. Ahogy azt már otthon rutinból csináljuk, zsebre vágtuk a cédulát és egy személyiségünket igazoló dokumentumot (jelen esetben a magyar útlevelet) és irány a fülke!
A voksolást felügyelő bizottságnak először átnyújtottam a cédulát, aztán adtam volna az útlevelemet is, hogy igazoljam, én vagyok valójában, de már nyújtottak is egy vékony papírt, gondolták ez tök úgy néz ki, mint a Kovács Zoli a 68 Oswaldból, fölösleges megkukkantani az útlevelét...
"Oké, én nem erőltetem, amúgy sem túl bizalomgerjesztő az útlevelemben lévő kép", lebbentem is X-elni. A helyiség közepén volt a szavazófülke, amit inkább szavazópalánknak mondanék, mivel egy ötszögű, függöny nélküli alakzatba álltunk be egyszerre szavazni, melynek bal oldaláról Jácint feje egyszer csak átköszönt, kérve a közönség segítségét.:)
Nem is volt minden egyértelmű: noha könnyen megtaláltuk a zöldeket képviselő tanárurat a lapon, nem értettem, hogy miért ceruzával X-elek, majd azt sem, hogy miért nem kaptunk borítékot. Nem mintha élet-halál kérdése lett volna számomra ez a szavazás, de megjelent előttem egy kissé morbid kép, amint este hét után a szavazatszámlálók asztalát ellepi a radírforgács...:)
Élménynek viszont megérte ez a két perc, de otthon semmiképpen sem javasolnám a ceruzás, boríték nélküli szavazást!;)
Már hetekkel az országos parlamenti választások előtt megkerestek minket a pártok röpcéduláikon keresztül. Nem érdekelt, ment a papír a szelektívbe.
Aztán Ildi megkért minket, hogy menjünk el szavazni és voksoljunk a zöldek helyi képviselőjére, aki történetesen egyik csemetéjének osztályfőnöke is. (Ildi!Javíts ki, ha csak szaktanára!;) Gondoltam egy zöldre leadott X nem sok vizet zavar, pláne ha ezzel netán hozzájárulhatok egy még tisztább városképhez és egy iskolás gyerek boldogságához.
Bár a tanárbácsi a többi indulóhoz képest kevés szavazatot kapott, legalább a választási hajlandóság statisztikáját javítottam, és némi tapasztalatot gyűjtöttem a brit választási rendszerről.
Száraz részletekbe most nem bocsájtkoznék (annak bárki utánanézhet a neten), viszont azt el kell mondanom, hogy itteni adót fizető magyar állampolgárokként csak helyi képviselőkre szavazhattunk, a dolog parlamenti részébe nem volt beleszólási jogunk. Angol munkatársaimnak természetesen lett volna, de nem igazán mozgatta meg őket a választási "láz".
Kaptunk egy névre szóló, választásra hívó cédulát, amin szerepelt, hogy mikor és hol adhatjuk le a voksunkat. Ahogy azt már otthon rutinból csináljuk, zsebre vágtuk a cédulát és egy személyiségünket igazoló dokumentumot (jelen esetben a magyar útlevelet) és irány a fülke!
A voksolást felügyelő bizottságnak először átnyújtottam a cédulát, aztán adtam volna az útlevelemet is, hogy igazoljam, én vagyok valójában, de már nyújtottak is egy vékony papírt, gondolták ez tök úgy néz ki, mint a Kovács Zoli a 68 Oswaldból, fölösleges megkukkantani az útlevelét...
"Oké, én nem erőltetem, amúgy sem túl bizalomgerjesztő az útlevelemben lévő kép", lebbentem is X-elni. A helyiség közepén volt a szavazófülke, amit inkább szavazópalánknak mondanék, mivel egy ötszögű, függöny nélküli alakzatba álltunk be egyszerre szavazni, melynek bal oldaláról Jácint feje egyszer csak átköszönt, kérve a közönség segítségét.:)
Nem is volt minden egyértelmű: noha könnyen megtaláltuk a zöldeket képviselő tanárurat a lapon, nem értettem, hogy miért ceruzával X-elek, majd azt sem, hogy miért nem kaptunk borítékot. Nem mintha élet-halál kérdése lett volna számomra ez a szavazás, de megjelent előttem egy kissé morbid kép, amint este hét után a szavazatszámlálók asztalát ellepi a radírforgács...:)
Élménynek viszont megérte ez a két perc, de otthon semmiképpen sem javasolnám a ceruzás, boríték nélküli szavazást!;)
7 megjegyzés:
A radirozo tisztviselok kepe elottem is megjelent ;) De meg ok is ceruzaval irtak be a kis listajukba a megjelentek sorszamat...
Mr reardon ofo ,ezt is jol tudod :)
Ez tök vicces volt, köszi, hogy feldobtál!! :)))
most jol értem, szavazhattatok angol képviselőkre magyar állampolgárokként?:)és mit szoltok hogy a kis liberális párt lett a mérleg nyelve..
önkormányzati/helyi képviselőkre szavazhattunk csak. én örülök neki, hogy itt a harmadik erő a liberális lett és nem a szélsőjobb. még itt talán nem ment el annyi embernek az esze...
van jelentős szélsőjobb ott?
A BNP (Brit Nemzeti Párt), ergo Jobbik UK. Jelentősnek nem nevezném: 1.9%-ot kapott, a parlamentben idén sem múlatják az időt...
igen érdekes, a jólét nem engedi a szélsőjobbot:( pedig mekkora hir volt amikor gordon brown beszólt a háta mögött egy választójának aki szidta a kelet europai vendégmunkásokat:)
Megjegyzés küldése