Kedvenc bölcsességeim minden napra

2009. április 30., csütörtök

Tina Turner - Saját nézőpont

Régóta próbálom már felvarázsolni a youtube-ra azokat a videókat, amiket saját kezűleg követtem el Tina Turner manchesteri koncertjén. Hála egy olasz ismerősnek, végre felkerültek az internetre! A három videó tökéletesen mutatja, hogy a 70 éves rock-nagyi kivételesen tud kommunikálni közönségével.
Thanks KEKO!;)

Az aréna női és férfi kórusa összecsap


Tina a nézők fölött


"Let's Stay Together", Maradjunk együtt

2009. április 23., csütörtök

50 pihentagyú kérdés:)

Biztos mindenkiben felmerültek már a hétköznapjainkat érintő furcsábbnál furcsább kérdések, melyeket aztán gyorsan el is hessegettünk, mondván ez "mekkora marhaság" vagy pusztán azért, mert szégyelltük mások véleményét kikérni az ügyben, gondolván "mekkora marhának" néznek minket, hogy ilyenre jár az agyunk.
Ennek ellenére, ha egy pillanatig is, de csendben próbálunk válasz után kutatni. Vannak kérdések, melyek egyik-másik ember számára egyértelmű válasszal bírnak, és olyanok is, melyekre titkon magunk is tudjuk a választ, de már csak azért is feltesszük a őket, hogy bosszantsuk a másikat. És természetesen vannak olyan kérdéskörök is, melyekről fingunk sincs és nem is lehet, és kárörvendve konstatáljuk, hogy ez ügyben a másik is hasonló cipőben jár.

Összegyűjtöttem hát az 50 legelgondolkodtatóbb, legmarhább és legabszurdabb kérdést, melyet egy hasonló témájú kör-e-mail ihletett.
A kérdéseket 5 részletben adagolom, lehetőséget adva ezzel arra, hogy Te is megrágd, majd hozzászólj. Igen, valóban kíváncsi vagyok, hogy Neked melyik kérdésre lenne megoldásod, illetve majd azt is írd meg, hogy a 10-es csoportokból melyik kérdés nyerte el a tetszésed, vagy hogy melyik tűnt a legpihentagyúbbnak.
Na, de akkor lássuk már az első 10-es csoportot, és kíváncsian várom az ötletes megoldásokat.:)

1. Miért nem árul a McDonald's hotdogot?

2. Honnan lehet tudni, hogy a moziban melyik karfa a tiéd?

3. A dögcédulát hol helyezik el, ha a halottnak éppen nincs lábujja?

4. Honnan tudom azt, ha a szótárban rosszul szerepel egy szó?

5. A tárgyaláson te vagy a tanú és azt kérdezik, hogy az igazat, csakis az igazat mondod-e. Mi van, ha a kérdésre NEM-el felelsz?

6. Melyik az a legkeletebbre lévő pont, amíg elmehetsz, mielőtt azt mondhatod, hogy már nyugaton vagy?

7. Illetlenség-e, ha egy süketnéma tele szájjal jelbeszédel?

8. Miért van sisak a kamikaze pilótákon?

9. Mi a különbség a részben felhős és a részben napos idő között?

10. Ha a szendvicskenyér szögletes, akkor miért kerek benne a szalámi és a szendvicshús?

2009. április 16., csütörtök

Új Szavazás!

Először is köszönet Mindenkinek a rekordmennyiségű (23!!!) szavazatért!;) Ebből kiderült, hogy olvasóim többsége Michael Jacksontól legszívesebben a "Dirty Diana" (5 szavazat) c. dalt hallgatja. A második nagy kedvenc a "Billie Jean", "Smooth Criminal" és a "Will You Be There" (3-3-3 szavazat) lettek, míg utánuk a "Beat It" és a "You Are Not Alone" (2-2 szavazat) szerzemények végeztek. Ami meglepő, hogy Jackson minden idők legtöbb példányszámban elkelt albumának címadó dala a "Thriller" csak egy szavazatot kapott, miközben épp a minap zárult le a Music Televison (MTV) szavazása, melyben fölényesen választották meg az internetezők a "Thriller" albumot minden idők legjobb lemezének.:)

Most viszont egy teljesen más téma. Arra lennék kíváncsi, hogy ki milyen viszonyban áll a hazudozással. Hazugságvizsgáló tehát bekapcsolva, lehet kattintani.:)

2009. április 14., kedd

Elvégeznéd???


Manchester, England, England...és csóválom a fejem a város új turistalátványosságát megpillantva...Aztán utánaolvasok és megtudom: a műanyag, nyitott mobilpiszoárok rendeltetése, hogy megoldja a hétvégén lerészegedő lakosság vizelettartási problémáit. A rendszer persze nem tökéletes és gyakran látni csörgedező erecskéket megindulni a piszoárok felől a villamossínek irányába, sajátos bukéval fűszerezve a villamosmegálló és a buszpályaudvar levegőjét...
De nézzük a jó oldalát a dolognak: a naponta százak által felkeresett, a város szívében elhelyezkedő csodás Piccadilly Gardens gyepét legalább a természetes csapadék teszi oly frissé és üdévé.:)

2009. április 10., péntek

A nyugdíjasklub szétveti a házat, avagy Tina Turner Manchesterben

2009. április 4. 18:30 perc, kapunyitás. Óramű pontossággal nyílnak a M.E.N. Arena ajtói, mi pedig egyik pillanatról a másikra az aréna körfolyosóján találjuk magunkat. Hosszú ideig leszünk Tina "foglyai", így muszáj tennünk egy kétbetűs kitérőt a piszoárok világába...
A koncert csak 20:00-kor kezdődik, van még időnk szétnézni a folyosón. Hiába a sokféle üdítő, szesz és egyéb rágcsálnivalók, a buli közben vétek lenne visszamászni az illemhelyre, így őket kihagyjuk...
Egy másik helyszínen a rocknagyi pólójából lehet bespájzolni óriási választékban, de még feltűnőbb jelenségnek bizonyul a jó pár transzvesztita művész, akik szórólapokkal reklámozzák Manchester egyik legfelkapottabb szórakozóhelyét...

Fél óra császkálás után belépünk magába az arénába, amely ekkor még szinte kong az ürességtől. A színpad egy piros függönnyel van eltakarva, mely kb. egy óra múlva felgördül majd. Addig izgatottan számoljuk vissza a perceket és tanulmányozzuk az arénát szép lassan megtöltő publikumot.
Többnyire szolidan öltöző idősebb házaspárok keresgélik helyüket, ezért kicsit aggódom, hogy egy "nyugdíjasklubbal" milyen lesz a buli. Vannak persze a mi korosztályunkból is, sőt meglepő módon egy 8-10 év körüli kisfiú is feltűnik, aki pólóján keresztül hirdeti, hogy ő a "No 1. Tina fan".:) Az un. keménymag a nézőtéren foglal helyet, fiúk-lányok vegyesen, Tina parókában pompáznak.:)

Valamivel 20:00 után aztán felgördül a függöny, felcsendülnek a "Steamy Windows" jól ismert dallamai, és a magasban megjelenik a még mindig bámulatosan kinéző Tina Turner, aki óriási tempóval vág bele az első dalba, amint liftje biztonságosan a színpadot éri.

A rocknagyi a legnagyobb slágereit vonultatja fel, melyek között teljesen beizzítja közönségét. A "What's Love Got To Do With It" refrénjét először a nőkkel, aztán a férfiakkal énekelteti el, majd mind a két tábor egyszerre skandálja immáron a zenekarral együtt. Az eredmény fenomenális!

21:00-kor fél órás szünet következik, mely alatt a publikum felkeresheti az italosztót, illetve Tina is szusszanhat egyet, míg a színpadot átalakítják a show második felvonására.
Kicsit aggódom, hogy a pihenő megtöri majd az eddigi iramot, de szerencsére sem Tina, sem a közönség lelkesedése nem hagy alább. Sőt! A java még hátra van.
Szupernagyi egy lassú blokkal indít, amolyan "ülős" slágerek következnek, persze csak ő és a zenekar ül, a többi 20 ezer ember áll a meghatottságtól...

Aztán nincs megállás. "Simply The Best", "Proud Mary" és hasonló slágerek, és a "nyugdíjasklub" 30 évet fiatalodik. Az aréna egyszerre fújja a dalokat Tinával, melyek végét rendszerint szűnni nem akaró ováció követ.

Az este parádésan zárul. Tina egy daru kosarával a közönség fölé emelkedik. Először a lelátó jobb, majd bal oldalát veszi célba, egyenként hívva utoljára refrénéneklésre a publikumot a legendás "Nutbush City Limits"-re. Teljes az őrület az arénában, ahogy a szupernagyi fel-alá futkos a keskeny daru karján. (2:30-tól különösen izgalmas a felvétel:)

Aztán a tempó megnyugszik, egy romantikus, amolyan "búcsúzós" dal jön, melynek végén Tina integetve és amolyan "Tinás" mosollyal az arcán levonul a színpadról.

Manchester belvárosában még hallani lehet, amint pár, a koncertről hazafelé igyekvő fiatalok csoportja a "Simply The Best"-et skandálja, miközben én azon morfondírozom, hogy képes egy 70 éves nő ilyen, 30 éveseket meghazudtoló teljesítményre egy fülledt arénában közel 3 órán át ugra-bugrálni és tökéletesen, 200%-os energiával énekelni úgy, hogy az előző napok folyamán ott már 3-estés koncertet lenyomott, ezt a negyediket pedig ugyancsak teltházzal...!

Megnyugszom. Amolyan tökéletes elégedettség jár át. Azt kaptam, amire befizettem. Sőt, nyugodtan mondhatom, Tina túlteljesített. És valljuk meg: csak sikerült még megcsípni, pedig nem is olyan rég a 2000-es londoni koncertjét néztem DVD-n és azon csüggedtem, hogy ő az a legenda, akit már sajnos nem láthatok élőben. Aztán Tina még egyszer, utoljára jelet adott, amit fogtam, és azt hiszem egyik legjobb döntésem volt!

A Tina Turner koncert előtt egy nappal értesített a jegyiroda, hogy a július 8-i manchesteri Madonna koncert elmarad. Na, gondoltam, lőttek a "Who's That Girl" projektnek. A Tina koncert viszont annyira feldobott, hogy hirtelen felindulásból vettem jegyet a július 7-i, szintén Manchesterben tartandó Madonna koncertre (meglepő módon a jegyek még nem fogytak el). Természetesen az elmaradt show jegyének árát a jegyiroda visszatéríti. Úgy legyen;)

Felvételeket mi is készítettünk a koncerten, de eddig nem sikerült őket felvarázsolni a youtube-ra. A blogon látható videók amatőr felvételek, de szerintem a minőség ellenére is élvezhetőek.
Íme még pár fergeteges részlet a koncertből:
"River Deep, Mountain High"
"Golden Eye"
"The Best"
"Addicted To Love"
"Nutbush City Limits"

2009. április 3., péntek

Rajinda 22. rész

Menni vagy nem menni, avagy ki lesz a leggyengébb láncszem?

Drámai csütörtök. A főnök egy órával korábban berendelte a csapatot megbeszélésre az étterembe. Tudtuk, hogy gond van. Matt mellett egyik főnöke, Amanda is megjelent. Tudtuk, hogy még nagyobb a gond...
Matt elérzékenyülve közölte, egy valakinek mennie kell. Ezután már Amandának kellett átvennie a szót. A lényeg, hogy az étterem túl nagy veszteséggel működik, amit enyhíteni már csak úgy lehet, ha egy embertől megszabadulnak. Remek...
A csapat két hét gondolkodási időt kapott. Ha ezen időn belül senki sem jelzi távozási szándékát, a főnököknek kell kijelölniük az illetőt. A vigasz, hogy aki bevállalja, pár másik étterem közül választhat, hogy hová menne legszívesebben dolgozni. Borravaló nincs mindenhol, viszont két-műszakos munkarend igen, ami talán pozitívum.
Egy kis visszatekintés. November végén elmentek a lengyelek, Agnieszka és Chris. Március elején Preeti is kiszállt, bár papíron még létezik, de nem valószínű, hogy a szülés után ismét szerepet vállalna nálunk.
Ami pedig a jövőt illeti: a két angol mellékszereplő közül Holly két hét múlva távozik, Anthony pedig a nyáron vagy ősszel elképzelhető, hogy már nem erősíti a csapatot.
A maradék szereplők listája így nézne ki: Matt és Réka (főnökség), Candida, Marillia, Thomas és Én.
Eddig Ricardo vette fontolóra távozási szándékát, de akárki is megy, a létszám 6-ra korlátozódik, legrosszabb esetben ötre, amennyiben a testvérpáros, Candida és Marillia mondaná be az unalmast önként a tegnapi feszültségekkel teli nap után.
Ami engem illet, még nem fordult meg fejemben a kiugrás. Április végén indul a gyakorlati oktatás, amit csak a Rajindában vagyok hajlandó teljesíteni. Ha pedig két héten belül nem jelzi senki távozási szándékát, majd a vezetők kiemelnek valakit. Hogy milyen alapon teszik, azt csak sejteni lehet, de egy hozzáértő vezetőség a teljesítményt nézi, ami ebben az esetben Thomas ellen szól. (mellesleg ősztöl ő is elképzelhető, hogy távozna az iskola befejeztével, de ezt a főnököknek még nem nagyon reklámozta...).
Akárki is bizonyul a leggyengébb láncszemnek, a csapatra az irreális létszám miatt óriási nyomás fog nehezedni, amitől hónapokon belül mások is beinthetnek a rendszernek. Folytatódni fog a régi történet is, hogy néha egy másik étterem csapatát erősítjük, mondván majd ők fizetnek utánunk és nem a Rajindának kell.
Az pedig megint csak sejthető, hogy amit a személyzeten megspórolnak, azt majd a nagyokosok elvesztik a kiszolgáláson, mert egy hat fős csapat egy forgalmas nyári szombaton nem tudja majd a vendégek minden óhaját-sóhaját úgy kielégíteni, ahogy az a nagykönyvben meg van írva...

2009. április 1., szerda

Rajinda 21. rész

Április 1-jére...

A következő szösszenetek valós, "rajindás" történéseken alapulnak, melyek az elmúlt egy évben estek meg...;)

Egykori lengyel kisfőnökünk, Agnieszka egy éppen fáradt pillanatában fogadta az étterembe belépő fiatal párt, akik szemmel láthatóan gyerek nélkül jöttek vacsorázni: "Szükségük van etetőszékre...?":)
A kérdést a vendégek udvariasan megmosolyogták, majd illedelmesen elzárkóztak az ötlettől... Agnieszka vastag sminkjén azonban így is átütött arcának pírje...:)

Egy hasonló, "ajtós" szituba egyszer én is belebakiztam. Az idősebb házaspárt egy szokásos "Hello"-val (Itt kb. "Jó napot!") fogadtam, de még a kabát is rajtuk volt, amikor a következő kérdést sikerült nekik szegeznem: "Készen állnak a rendelésre...?":)

Éppen a bárnál állított meg egy középkorú férfivendég, kezében hitelkártyával, hogy hol tud fizetni. Gondoltam rásózom a bárosra, én már úgyis el voltam úszva, ezért gyorsan a bár felé mutatva a következővel útbaigazítottam: "You can play with my colleague if you want." Később esett csak le, mit mondtam, hiszen a PLAY ige jött a számra, a PAY helyett. Így lett a "Fizethet a kollegámnál is, ha akar", helyett "Játszthat a kollegámmal, ha akar...":) A báros éppen Réka volt aznap...:)

Persze nem csak mi, "bevándorlók" hozzuk a formánkat néha, de vérbeli angol részmunkaidős kolleganőnk is tud emlékezetest alkotni.
Szintén "ajtós" történet. Tumultus vacsoraidőben. Vendégek jönnek-mennek. Holly már nem tudja követni az eseményeket, kedvesen üdvözli az éppen távozó házaspárt: "Hello, How are you today...?" ("Jó napot! Hogy vannak ma...?":))

A "kisgyerekeket" persze nehéz felülmúlni. Tom és Ricardo állandó műsorral szolgál, melyek közül a legemlékezetesebb a következő:
Nyitás után vagyunk közvetlenül, az étterem még békés, csak egy pár üldögél az előételével a sarokban. A zenegép ismét döglődik, így szinte síri a csend. De csak szinte: Tom látóteréből kiesik a sarokban megbúvó asztal, és magáról teljesen megfeledkezve, földöntúli hangokat produkálva ront be a konyhából az álmos étterembe...
Egy perccel később hasonló produkcióval libben be a pörgőnyelvű Ricardo kollega, de ekkor már a bár fele nézek és próbálom visszafolytani az előző produkció óta bennem gyülemlő röhögést. Látom, Preeti arcáról lefagy a mosoly, ezáltal még jobban kell röhögnöm és inkább a bárpult mögé leguggolok, hogy összeszedjem magam...:)

A kiszolgálás nálunk elsőszámú. Évek óta elnyerjük az ezért járó Ezüst Kacsa-díjat. Pár hete azonban felszolgálás-gyorsasági rekordot döntöttünk, hála Ricardonak...
A portugál szájhős a piaosztót csinálta, miközben én a 4-es asztalnál vettem fel az italrendelést. Ricardo ekkor a bárból megmagyarázhatatlan okból a 9-es asztal helyett a 4-es asztalra irányította Rékát a sörökkel megrakott tálcával. Réka nem tudhatta, hogy a 4-es asztalról még nem érkezett a bárnak piarendelés, hiszen éppen akkor vettem fel.
Az egyik úr éppen egy Large Cobrát kért (indiai sör nagy kiszerelésben), mire Réka hatalmas mosollyal az arcán megérkezett a sörrel teli tálcával az asztalhoz és elkiáltotta magát: "Large Cobra, please?" ("Kinek lesz a nagy Cobra?") A vendég nem hitt a szemének: "Ezt nevezem gyors kiszolgálásnak...":)