Mindig tudtam, hogy visszatérek Párizsba. Először 2000-ben jártam ott. Akkor is Angliából vágtunk neki, de csupán 15 órát töltöttük a fény városában, ráadásul busszal mentünk. Ez alkalommal repültünk, méghozzá Glasgow-ból.
Carlisle-ból Glasgow központi pályaudvarára futott be a Virgin (vonat) 1 óra 20 perc után. Innen ismét vonatoztunk a Glasgow-tól nem túl messze eső Prestwick-i reptérre. A gép időben felszállt, és 1 óra 20 perc után landolt a Párizstól északra fekvő Beauvais reptéren. Innen busszal jutottunk el Párizs szívébe, nem fogod kitalálni, de ismét 1 óra 20 perc utazás után...:))) Már a reptér WC-jében megbizonyosodtunk róla: Puskást itt is hősként tisztelik;
)
Este 8 körül járt, az idő végre kora nyárias (Angliában szakadt az eső és jó ha 15 fok volt, amikor elindultunk), a hangulatunk tetőfokon, miután az egyik pékségben ajándékba kaptunk egy-egy igazi francia croissant:) Energiabevitel megtörtént, irány a Diadalív és az Eiffel-torony.
Mondanom sem kell, mindenütt túristák hada, persze ez valószínűleg a nyár közepén megduplázódik. Természetesen még mindig Gustav Eiffel remekműve a leglátogatottabb építmény a világon, pláne este. 9 körül már kezdtek az óriás torony fényei kigyúlni. Ekkora már ezrek lepték el a Trocadero-t (egy tér ahonnét a tornyot csodálják a túristák), illetve a torony alját, hogy pontban 10-kor mindenki egyszerre adjon hangot tetszésének, amikor is a hatalmas vasszerkezeten pár percre elkezdtek villódzni a fények.
A szállásunk egy 3 csillagos hotel volt a Montmarte negyedben, amolyan igazi párizsi környéken. A legfelső emeleten volt a szoba, ahonnét félig-meddig még a Sacré Coeur-t (a híres fehér bazilika) is láttuk. A svéd asztalos reggeli pedig jól jött az egész napos csavargás előtt:)
Apropó csavargás: a Londonhoz hasonlóan kíválóan működő tömegközlekedésnek köszönhetően mindenhová gyorsan és pontosan eljutottunk. Párizsnak 14 metróvonala, 5 amolyan HÉV vonala, illetve 4 villamos vonala van. A régebb fajta metrókocsikon az ajtókat a megállás után neked kell nyitnod egy kilincs szerű képződménnyel, mely segít abban, hogy az ajtók hirtelen szétugorjanak.
A következő, immáron teljes napunkon nyakunkba vettük a várost és amit lehetett megnéztünk. Kezdtük a Sacré Coeur-rel, melynél két fekete csávó vékony, színes fonalból egész jó kis karkötőt csinált ott helyben a csuklónkra. A meglepetés akkor ért, amikor közölték, hogy 10 euró lesz..."Na, neee...", mondtam, akkor inkább levágom és visszaadom. Aztán lejjebb mentek az árral, de mivel apró nem volt nálunk, nem fizettünk. Mondták nem gond, majd felváltjuk a bazilikában és visszafele fizetünk. "Oké, megegyeztünk...". Szerinted melyik úton mentünk vissza? Na ná, hogy egy másikon...:)))
A következő állomás az Eiffel-torony csúcsa volt. 12 euróért a tetőre visz a lift. Mellesleg a második szinttől már CSAK lifttel tudsz feljutni a 300 méteres magasságba, lépcső nincs. A látvány páratlan, minden nevezetesség jól kivehető. Legszívesebben ott piknikeztem volna.:)
Teljesen új élmény volt viszont Párizs üzleti negyede (hasonló a londoni Canary Wharf-hoz), megannyi különböző formájú felhőkarcolójával, illetve a jellegzetes, lyukas belű kockával, mely múzeumként működik. Sajnos itt rájöttünk, mennyire el vagyunk veszve, ha nem angol nyelvterületen vagyunk. Az éttermi menü szinte teljesen kínai (pontosabban francia nyelvezetű) volt, ezért inkább az angol szavakkal reklámozott gyorsétteremben étkeztünk, gondolván nagy baj nem lehet, és a "burger"-ért biztos burgert kapunk. Ez rendben is volt, de miután egy kedves, segíteni próbáló alkalmazott (nyilván) franciául feltett kérdésére "sorry"-val feleltem, mosolyogva ott hagyott, mint eb a...Nem probléma, mert a pultos már szerencsére vágta az angolt, bár pechemre a szívószál (straw) szót nem ismerte. Mivel kellett volna a zárt tetejű kolához, csak elmutogattam neki, mit is szoktak általában művelni azzal a bizonyos dologgal...:) Aham, így már azonnal beugrott neki a dolog, mosolyogva át is nyújtotta...:)))
Kaja után irány ismét a jó öreg belváros. Beugrottunk a Louvre-ba, összekacsintottunk a Mona Lisa-val, még a Miló-i Vénuszba is belebotlottunk, akiről utoljára talán még általános iskolában hallottam. Aztán irány a Notre Dame, ahol sikerült kifognunk egy francia misét. Hát komolyan, egyre jobban bejön nekem ez a nyelv:) A következő állomás a híres művészeti és kulturális központ volt, a Pompidou Centre, mely előtt a téren grafikusok és művészek hökkentik meg az arra járót.
Az utolsó napra laza séta maradt. Még Csepregi Éva rakta be a fülembe a bogarat "Párizsi lány" című dalában, így gondoltam nem hagyom ki a Place Pigalle-t. Éva talán nem volt teljesen őszinte: a dal címe nyugodtan lehetett volna "Párizsi utcalány"...A Pigalle ugyanis amolyan piros lámpás negyed, ahol egymás hegyén-hátán szex shop-ok nyomulnak. Néhol csak finoman "love shop"-nak vagy "erotic shop"-nak tűntetik fel, de van olyan épület, ahol kerek-perec kiírják hogy "sexdome" vagy éppen "porno shop". A poén az, hogy a Moulin Rouge is ebben a negyedben fészkel.:)
A kemény "szex" után lágyabb vizekre eveztünk és tettünk egy kellemes sétát a hangulatos Szajna-parton, majd utoljára lefotóztuk a hatalmas Concorde teret. Itt sikerült megszámolnom, hogy az út egyik felén 5-6 autó is elfér egymás mellett. Hogy miért 5 vagy 6? Nos, sávokat úgy látszik errefelé nem szeretnek festeni az úttestre. Talán mert tudják, hogy mindig újra kell festeni, vagy talán mert amúgy is átlépik az őrült francia sofőrök. Ha sávot akarsz váltani, csak egy kormánymozdulat. Index csak dísznek, de ha használod is ledudálnak. A Diadalív előtti körforgalomban való közlekedés számomra a mai napig rejtély. Hogy ki hogyan, mikor, hol és kit enged be vagy éppen ki a körből, az valószínűleg valamiféle általam még nem ismert francia hagyományon múlik. Akkor inkább a robogó, vagy a bringa. Utóbbit az utcákon kialakított automata tárolókból bérelheted és természetesen egy másik bér-ponton le kell adnod.
Hamarosan lesz egy video is az Eiffel-toronyban tett liftezésről:) Addig is beszéljenek magukért a képek (katt a linkekre)
Párizs
Világjáró
Carlisle-ból Glasgow központi pályaudvarára futott be a Virgin (vonat) 1 óra 20 perc után. Innen ismét vonatoztunk a Glasgow-tól nem túl messze eső Prestwick-i reptérre. A gép időben felszállt, és 1 óra 20 perc után landolt a Párizstól északra fekvő Beauvais reptéren. Innen busszal jutottunk el Párizs szívébe, nem fogod kitalálni, de ismét 1 óra 20 perc utazás után...:))) Már a reptér WC-jében megbizonyosodtunk róla: Puskást itt is hősként tisztelik;
)Este 8 körül járt, az idő végre kora nyárias (Angliában szakadt az eső és jó ha 15 fok volt, amikor elindultunk), a hangulatunk tetőfokon, miután az egyik pékségben ajándékba kaptunk egy-egy igazi francia croissant:) Energiabevitel megtörtént, irány a Diadalív és az Eiffel-torony.
Mondanom sem kell, mindenütt túristák hada, persze ez valószínűleg a nyár közepén megduplázódik. Természetesen még mindig Gustav Eiffel remekműve a leglátogatottabb építmény a világon, pláne este. 9 körül már kezdtek az óriás torony fényei kigyúlni. Ekkora már ezrek lepték el a Trocadero-t (egy tér ahonnét a tornyot csodálják a túristák), illetve a torony alját, hogy pontban 10-kor mindenki egyszerre adjon hangot tetszésének, amikor is a hatalmas vasszerkezeten pár percre elkezdtek villódzni a fények.
A szállásunk egy 3 csillagos hotel volt a Montmarte negyedben, amolyan igazi párizsi környéken. A legfelső emeleten volt a szoba, ahonnét félig-meddig még a Sacré Coeur-t (a híres fehér bazilika) is láttuk. A svéd asztalos reggeli pedig jól jött az egész napos csavargás előtt:)
Apropó csavargás: a Londonhoz hasonlóan kíválóan működő tömegközlekedésnek köszönhetően mindenhová gyorsan és pontosan eljutottunk. Párizsnak 14 metróvonala, 5 amolyan HÉV vonala, illetve 4 villamos vonala van. A régebb fajta metrókocsikon az ajtókat a megállás után neked kell nyitnod egy kilincs szerű képződménnyel, mely segít abban, hogy az ajtók hirtelen szétugorjanak.
A következő, immáron teljes napunkon nyakunkba vettük a várost és amit lehetett megnéztünk. Kezdtük a Sacré Coeur-rel, melynél két fekete csávó vékony, színes fonalból egész jó kis karkötőt csinált ott helyben a csuklónkra. A meglepetés akkor ért, amikor közölték, hogy 10 euró lesz..."Na, neee...", mondtam, akkor inkább levágom és visszaadom. Aztán lejjebb mentek az árral, de mivel apró nem volt nálunk, nem fizettünk. Mondták nem gond, majd felváltjuk a bazilikában és visszafele fizetünk. "Oké, megegyeztünk...". Szerinted melyik úton mentünk vissza? Na ná, hogy egy másikon...:)))
A következő állomás az Eiffel-torony csúcsa volt. 12 euróért a tetőre visz a lift. Mellesleg a második szinttől már CSAK lifttel tudsz feljutni a 300 méteres magasságba, lépcső nincs. A látvány páratlan, minden nevezetesség jól kivehető. Legszívesebben ott piknikeztem volna.:)
Teljesen új élmény volt viszont Párizs üzleti negyede (hasonló a londoni Canary Wharf-hoz), megannyi különböző formájú felhőkarcolójával, illetve a jellegzetes, lyukas belű kockával, mely múzeumként működik. Sajnos itt rájöttünk, mennyire el vagyunk veszve, ha nem angol nyelvterületen vagyunk. Az éttermi menü szinte teljesen kínai (pontosabban francia nyelvezetű) volt, ezért inkább az angol szavakkal reklámozott gyorsétteremben étkeztünk, gondolván nagy baj nem lehet, és a "burger"-ért biztos burgert kapunk. Ez rendben is volt, de miután egy kedves, segíteni próbáló alkalmazott (nyilván) franciául feltett kérdésére "sorry"-val feleltem, mosolyogva ott hagyott, mint eb a...Nem probléma, mert a pultos már szerencsére vágta az angolt, bár pechemre a szívószál (straw) szót nem ismerte. Mivel kellett volna a zárt tetejű kolához, csak elmutogattam neki, mit is szoktak általában művelni azzal a bizonyos dologgal...:) Aham, így már azonnal beugrott neki a dolog, mosolyogva át is nyújtotta...:)))
Kaja után irány ismét a jó öreg belváros. Beugrottunk a Louvre-ba, összekacsintottunk a Mona Lisa-val, még a Miló-i Vénuszba is belebotlottunk, akiről utoljára talán még általános iskolában hallottam. Aztán irány a Notre Dame, ahol sikerült kifognunk egy francia misét. Hát komolyan, egyre jobban bejön nekem ez a nyelv:) A következő állomás a híres művészeti és kulturális központ volt, a Pompidou Centre, mely előtt a téren grafikusok és művészek hökkentik meg az arra járót.
Az utolsó napra laza séta maradt. Még Csepregi Éva rakta be a fülembe a bogarat "Párizsi lány" című dalában, így gondoltam nem hagyom ki a Place Pigalle-t. Éva talán nem volt teljesen őszinte: a dal címe nyugodtan lehetett volna "Párizsi utcalány"...A Pigalle ugyanis amolyan piros lámpás negyed, ahol egymás hegyén-hátán szex shop-ok nyomulnak. Néhol csak finoman "love shop"-nak vagy "erotic shop"-nak tűntetik fel, de van olyan épület, ahol kerek-perec kiírják hogy "sexdome" vagy éppen "porno shop". A poén az, hogy a Moulin Rouge is ebben a negyedben fészkel.:)
A kemény "szex" után lágyabb vizekre eveztünk és tettünk egy kellemes sétát a hangulatos Szajna-parton, majd utoljára lefotóztuk a hatalmas Concorde teret. Itt sikerült megszámolnom, hogy az út egyik felén 5-6 autó is elfér egymás mellett. Hogy miért 5 vagy 6? Nos, sávokat úgy látszik errefelé nem szeretnek festeni az úttestre. Talán mert tudják, hogy mindig újra kell festeni, vagy talán mert amúgy is átlépik az őrült francia sofőrök. Ha sávot akarsz váltani, csak egy kormánymozdulat. Index csak dísznek, de ha használod is ledudálnak. A Diadalív előtti körforgalomban való közlekedés számomra a mai napig rejtély. Hogy ki hogyan, mikor, hol és kit enged be vagy éppen ki a körből, az valószínűleg valamiféle általam még nem ismert francia hagyományon múlik. Akkor inkább a robogó, vagy a bringa. Utóbbit az utcákon kialakított automata tárolókból bérelheted és természetesen egy másik bér-ponton le kell adnod.
Hamarosan lesz egy video is az Eiffel-toronyban tett liftezésről:) Addig is beszéljenek magukért a képek (katt a linkekre)
Párizs
Világjáró
1 megjegyzés:
Gratula gratula! Végre egy post és mily szépséges helyen voltál! Wow!
Megjegyzés küldése