Nem unatkozunk...
Az elmúlt pár hét és a régi Rajinda utolsó pár napja egészen mozgalmasra sikeredett, sok-sok rohangálással.
Kezdődött ott, hogy nem vonták le a havi fizumból a buszbérletemet, magyarán egy hónapig ingyen használtam a tömegközlekedést munkába menet. Szóljak, ne szóljak?, filóztam magamban, de az a fránya lelkiismeret felülkerekedett és besétáltam a személyügyi osztályra. Elmeséltem, hogy nekem ez igazából nem nagy probléma, nem úgy mint a cégnek. Megköszönték, hogy jeleztem és mint kiderült, egy ilyen esetben a munkavállaló kötelessége jelezni minél hamarabb a hiányosságot, mivel véletlenszerű ellenőrzéseket szoktak csinálni és ha valakit kidob a rendszer annak bizony jaj, és a számlát ők egyenlítik ki egy fegyelmivel megfejelve...:)
Az irodával és a rendszerrel egyelőre még ismerkedem, sok újat nem tanultam, de a Szőke szerint már így is többet tudok, mint a barátja, aki előttem jó pár hónappal lett menedzser asszisztens a cégen belül egy másik étteremben. Már egy fél évvel ezelőtt is ismerkedtem a rendszerrel, így sikerült belelátnom dolgokba, és bizony egészen megdöbbentő dolgokat is felfedeztem, de jobb a békesség...
A többiek eddig is megosztották velem bújukat-bánatukat, de az utóbbi időben már csak kapkodom a fejem és úgy érzem magam, mint egy médium a felszolgálók/séfek és a menedzsment világa között. Sőt, bizonyos dolgok nem is rám tartoznának, így nem igazán tudok mit kezdeni velük. Amolyan panaszládaként funkcionálok, olykor-olykor elég elgondolkodtató vagy éppen komoly dolgokról értesülök (néha a saját bőrömön tapasztalom), amikből csupán azért nem lesz most már ügy, mert a régi csapat lazulóban, van aki marad, van aki megy, és van aki csak most jön. Érdekes helyzet ez és ugyanakkor szerencsés is abból a szempontból, hogy majdnem mindenki véleményét és észjárását ismerem (ezáltal őket is). Emiatt gyakran csak nevetek azon, amikor látom, hogy x vagy y milyen könnyen nyeli azt a bort, miközben vizet prédikál...Hiába, a társaság fele még gyerek, de majd felnőnek.;)
Az utolsó hét poénját főszakácsunk követte el, akinek a segítségére mindenképpen számítottak az étterem költöztetése miatt, azonban jó szokásához híven erre az időszakra beteget jelentett. Ráadásul a betegsége alatt úgy döntött, hogy mivel őt nem akarták elengedni szabira, amikor szerette volna (jelzem a beteget jelentek dologgal mégiscsak elérte), rasszizmussal vádolja meg a vezetést és így a céget is. A gond csak az, hogy ezt a kártyát már eljátszotta korábban a betegjelentős sztorikkal együtt: emlékezzünk csak, hip-hop felépült ő már egy igen súlyos autóbalesetből is úgy, hogy karcolás mentesen jött később dolgozni, amin persze nincs is mit meglepődni, mert ezt megelőzően a leukémiát élte túl... Hogy most éppen melyik halálos betegséggel vívja harcát, azt talán pár hét múlva megtudjuk, mire a Rajinda teljesen beköltözik új helyére...;)
Az elmúlt pár hét és a régi Rajinda utolsó pár napja egészen mozgalmasra sikeredett, sok-sok rohangálással.
Kezdődött ott, hogy nem vonták le a havi fizumból a buszbérletemet, magyarán egy hónapig ingyen használtam a tömegközlekedést munkába menet. Szóljak, ne szóljak?, filóztam magamban, de az a fránya lelkiismeret felülkerekedett és besétáltam a személyügyi osztályra. Elmeséltem, hogy nekem ez igazából nem nagy probléma, nem úgy mint a cégnek. Megköszönték, hogy jeleztem és mint kiderült, egy ilyen esetben a munkavállaló kötelessége jelezni minél hamarabb a hiányosságot, mivel véletlenszerű ellenőrzéseket szoktak csinálni és ha valakit kidob a rendszer annak bizony jaj, és a számlát ők egyenlítik ki egy fegyelmivel megfejelve...:)
Az irodával és a rendszerrel egyelőre még ismerkedem, sok újat nem tanultam, de a Szőke szerint már így is többet tudok, mint a barátja, aki előttem jó pár hónappal lett menedzser asszisztens a cégen belül egy másik étteremben. Már egy fél évvel ezelőtt is ismerkedtem a rendszerrel, így sikerült belelátnom dolgokba, és bizony egészen megdöbbentő dolgokat is felfedeztem, de jobb a békesség...
A többiek eddig is megosztották velem bújukat-bánatukat, de az utóbbi időben már csak kapkodom a fejem és úgy érzem magam, mint egy médium a felszolgálók/séfek és a menedzsment világa között. Sőt, bizonyos dolgok nem is rám tartoznának, így nem igazán tudok mit kezdeni velük. Amolyan panaszládaként funkcionálok, olykor-olykor elég elgondolkodtató vagy éppen komoly dolgokról értesülök (néha a saját bőrömön tapasztalom), amikből csupán azért nem lesz most már ügy, mert a régi csapat lazulóban, van aki marad, van aki megy, és van aki csak most jön. Érdekes helyzet ez és ugyanakkor szerencsés is abból a szempontból, hogy majdnem mindenki véleményét és észjárását ismerem (ezáltal őket is). Emiatt gyakran csak nevetek azon, amikor látom, hogy x vagy y milyen könnyen nyeli azt a bort, miközben vizet prédikál...Hiába, a társaság fele még gyerek, de majd felnőnek.;)
Az utolsó hét poénját főszakácsunk követte el, akinek a segítségére mindenképpen számítottak az étterem költöztetése miatt, azonban jó szokásához híven erre az időszakra beteget jelentett. Ráadásul a betegsége alatt úgy döntött, hogy mivel őt nem akarták elengedni szabira, amikor szerette volna (jelzem a beteget jelentek dologgal mégiscsak elérte), rasszizmussal vádolja meg a vezetést és így a céget is. A gond csak az, hogy ezt a kártyát már eljátszotta korábban a betegjelentős sztorikkal együtt: emlékezzünk csak, hip-hop felépült ő már egy igen súlyos autóbalesetből is úgy, hogy karcolás mentesen jött később dolgozni, amin persze nincs is mit meglepődni, mert ezt megelőzően a leukémiát élte túl... Hogy most éppen melyik halálos betegséggel vívja harcát, azt talán pár hét múlva megtudjuk, mire a Rajinda teljesen beköltözik új helyére...;)
1 megjegyzés:
Ez vicces ez a betegjelentősdi, lehet jövő hétre én is kipróbálom :)
Megjegyzés küldése