Tapolcán őz-vadast ettünk Juciéknál, a jó öreg veszprémi Gösserben pedig begyűrtem egy hatalmas Sápadt Pizzát, majd Robiékkal legurítottunk jó pár jégert:)
Ez utóbbi előkerült a feledhetetlen Eszkimó-partiban is a nagy hóban, messze-messze a nagyvárosok zajától, valahol az Isten háta mögött a Bakonyban. A nap egyik fő attrakciója a soros-szánkózás volt, melyben öt szánkót kötöttünk egy egyedülálló járgány után, mely kivontatott minket a havas szántóföldre, ahol ez az összeeszkábált terepjáró meglódult, majd hatalmas sebességgel hasítottuk a havat a -20 fokos, holdvilágos ég alatt!:)
Miután sikeresen átfagytunk, a parti kezdetét vette: a forralt bor és a chilis bab volt a sláger, amit fenséges házi sütemények és torta követtek. Ezek elfogyasztása az udvaron történt, majd becuccoltunk a jó meleg házikóba, ahol karaokeval és wii dance-szel nyomta a társaság kifulladásig.:)
A karácsony talán a szokásosnál picit mulatságosabbra sikeredett. Összejött a rokonság, nagynénik, unokatesók, barátok, és ilyenkor beindul az úgynevezett "ketyegés", pláne ha még rég nem látott, egykori túrákról, összejövetelekről készített házivideók is előkerülnek...:)
Babákból sem volt hiány: tesómék kisfia egyre többet és szebben mond, így egyre izgalmasabb lesz a vele való találkozás a későbbiekben. Az óriási játékhalmaz karácsonykor csak pillanatokra nyűgözte le Benét, a vasalódeszka viszont igazi slágerré vált ezen az estén!:)
Rengeteg jó baráttal és kedves emberrel sikerült találkozni, és örömmel nyugtáztam, hogy bár mindenkinek meg van a maga keresztje, a humorérzéküket, őszinteségüket, de legfőképpen természetességüket, egyikőjük sem vesztette el.
Egyedül azt sajnáltam, hogy Anették tervét keresztülhúzta a rendkívüli európai időjárás és nem tudtak hazajönni Angliából az ünnepekre.
Kicsit bevallom féltem hazamenni: idekint folyton azt halljuk, mennyire romlik otthon a helyzet évről évre. Most abba nem megyek bele, hogy ebből hány százalék a valóság és mennyit tesz rá még a az örökös magyar "panaszkodhatnék". Próbáltam észrevenni a pozitív változásokat, és meglepő módon a boltban a pénztáros, a hivatalban a pult mögötti hölgy (nem az APEH-os, akinek akciójáról csak közvetve értesültem, de épp elég volt, hogy elrontsa a délelőttömet...), a fogorvos, a kocsmai pincér csaj, vagy éppen a buszsofőr, mindenki a maga módján kedves, egyszerű, ám annál inkább hiteles embernek tűnt, a helyzetnek megfelelő, túlzásba nem vitt mosolygással. Az olykor nyers, de annál inkább őszinte megnyilvánulások ismét jókedvre derítettek.:)
Apróságnak tűnhet, de igenis az esetek 80-90%-ában minimális várakozás után sikerült a zebrán átjutnom az út túloldalára, sőt, egy hölgy udvariasan lelassított és intett, hogy menjek, miközben zebra a közelben sem volt.;)
Ezúttal többnyire otthon vásároltam be: a magyarországi ruha-és cipőkínálat sokkal színesebb és igényesebb, mint az angliai, legalábbis is ezen a télen én így találtam. Az élelmiszerek és egyéb árucikkek felhozataláról hasonló a véleményem, ám aki mackónadrág-kollekcióját szeretné bővíteni, annak még mindig Angliát ajánlanám...:)
Zárásként pedig a fentebb említett partiról egy kis montázs!:)
5 megjegyzés:
Jó kis buli lehetett :)
Nyáron reméljük találkozunk otthon!
Állati jó lehetett ez a buli! Nagyon jó volt, hogy itthon voltál! Örülök, hogy jól érezted magad, feltöltődtél egy kis hazaival, már rádfért!
Jó volt, hogy itthon voltál, Bene még emleget :) és persze mi is!
Gyere minél hamarabb, Benének biztos lesz mit mesélnie :)
puszi
ez a szánhuzó járgány állati nagy poén:) de az öt szánkobol hova lett kettő a végén?:)))én egyszer husz főre főztem csilisbabot:)egy hétig csilisbab szagom volt:)
két szánkót leakasztottunk, amikor a szántóföldön elkezdődött a száguldás, mert a nagy sebesség már veszélyeztette volna a közlekedés biztonságát...:)))
Megjegyzés küldése