Wales 33

Két héttel ezelőtt meglátogattuk unokatesómékat Walesben. Nem volt egyszerű lejutni hozzájuk Észak-Angliából: ennyi idő alatt akár New Yorkig is elértünk volna!:) De jó volt látni őket és a kis Alizt és nagyon megleptek a tortával, a krisztusi kor ugyanis Walesben ért el!:)

Hogy "mennyit ér a velszi tartomány?" Cardiff így november végén is nagyon szimpatikus városnak mutatkozott, és meglepően tapasztaltuk, hogy jó néhány fáról ott még nem hulltak le a levelek, sőt, zöld színűket sem vesztették el teljesen!
A cardiffi vasútállomáson viszont azonnal leesett, hogy egy más világba csöppentünk. Ellentétben Skóciával, itt walesi nyelven is ki van írva minden, sőt, elsősorban walesiül, aztán csak angolul. Már a vasúton felvilágosított minket egy tábla, hogy a kijáratot bizony egy "Allan" nevű walesi bácsi találta ki: FFORD ALLAN, azaz WAY OUT, magyarul kijárat...:)))


Cardiffból Anettékhez csaknem 2 órásra sikeredett az amúgy egy órás buszos út, ami számomra rémálom volt! Mint két ufó, úgy ültünk és hallgattunk és közben füleltünk egész idő alatt, hátha valami értelmes szófoszlányt elcsípünk a walesi akcentusból, és borzasztóan örültünk, amikor két iskolás kislány beszélgetéséből annyi átjött, hogy "Are you in tomorrow?":)
Valahol félúton, pár heggyel Cardiff után, és még jó párral a cél, Tylorstown előtt, a busz bekacskaringózott valami épület mögé, ahol egy garázstelepet vehettünk szemügyre, miközben sofőrváltás történt. A mai napig nem értem, hogy miért kell túlbonyolítani egy 1-2 órás utat...

A walesi falvakat úgy kell elképzelni, mint egy hatalmas, összenőtt masszát a hegyek között. Nem csoda hát, hogy Feri (Anett férje) útszéli karjelzése döbbentett csak rá minket, hogy Tylorstownban vagyunk. Ha ő akkor nem jön ki a busz elé és vár meg minket az út szélén, biztos valahol több heggyel arrébb kötünk ki...:)

Nem emlékszem, aludtam-e valaha is csörgedező patak mellett. Nagyon vártam már, hogy saját szememmel láthassam a házat a patak partján, de éjszaka a lelkesedésem alábbhagyott. Még talán álmodtam is valamit a patakkal...:)

Másnap eldöntöttük, megnézzük Tylorstownt. Amikor visszaértünk Anettékhez és elmeséltük, merre jártunk, kiderült, bejártuk a szomszéd falut is, ami tőlük mindössze 200 méterre van minden átmenet nélkül!:)
A patak part menti séta, mellettünk a nagy hegyekkel nagyon szép volt, de ott sikerült kifognom egy őswalesit, akit először azt hittem azért nem értek meg, mert mellettünk csobogott a víz...:)


Kellemes meglepetésként szolgált viszont egy butikos néni, aki érthetően, tagoltan, ám annál lelkesebben ajánlotta figyelmünkbe a helyi látványosságot, és figyelmeztetett, hogy a hegy túl oldalán a völgy szó már másképp hangzik.:)

Visszafelé Cardiffig a hazautat már nem vállaltuk busszal, inkább egy órát gyalogoltunk, átvágva egy hegyen, a szomszéd városban található vasútig! Gyönyörű szép túra volt, csak a babakocsit volt nehéz feltolni és lejtőnek lefelé tartani.:)
Cardiffban a birminghami vonatra váltottunk, onnan pedig a Virgin Trains-szel jutottunk vissza Carlisleba. Ha minden jól megy nyáron megint megyünk!;)

További képek ITT!