Utolsó vacsora a süllyedő hajón
December 1-én volt Agnieszka és Chris búcsú vacsorája és bulija, majd 6-án végleg visszatértek Lengyelországba.
A vacsorára 12-en gyűltünk össze (bal sor: Candida, Marillia, Chris, Agnieszka, Tom, Ricardo; jobb sor: Jácint, én, Réka, Norbi, a főnök, Matt és mögötte ott volt még barátnője, Kylie is, aki itt nem látszik). Szóval ott volt mindenki, aki számít.
Egy ausztrál pubban, a Walkabout-ban kezdtük, majd átmentünk egy közeli, mexikói étterembe, ahol az asztalt már előre lefoglalták. A kaja szuper volt; mint mindig, most is törekedtem arra, hogy valami jellegzeteset, de a magyar szájíznek mégis különlegeset egyek. Garnélarákos előétellel kezdtem, amit csirke követett tequliás chilli szószban. Desszertnek a képen látható csokipiramist fogyasztottuk, az egészhez pedig olasz és kaliforniai rosét kortyolgattunk.
Az étteremben került átadásra Agnieszka és Chris "fantasztikus" búcsúajándéka is, kb. 50 darab gépilottó, mely a főnök fantáziadús ötlete volt, mondván milliómosként utazzanak haza Lengyelországba. Nos, a terv nem jött be: egy fitying nélkül távoztak...
Az estet ott zártuk, ahol kezdtük, a népszerű Walkabout-ban.
Chris és Agnieszka távozása után pár nappal, egy pénteki napon, főnök szomorúan közölte, hogy a nagyfőnök szerint még így is túl sokan vagyunk személyzet, mivel az étterem nem hoz annyit a konyhára mostanában. A gazdasági világválság végül minket is elért: egyre kevesebben jönnek étterembe, és ha jönnek sem költenek sokat.
Mivel a főnök szerint mindenki szuper a csapatban, senkit nem akar elküldeni. Helyette ismét más éttermbekben dolgozgatunk heti 8-16 órát. Nincs más választás, spórolás a személyzeten.
Mindenesetre egy halvány reménysugár ma megcsillant: a nagyfőnökök állítólag fontolgatják a kínai étterem, a Yang bezárását, ami a mi malmunkra hajtaná a vizet, illetve a vendégeket. Az ok egyszerű: náluk a legkevesebb a profit. A Rajinda valamivel jobban muzsikál, ráadásul az egyik nagyfőnök kedvenc étterme vagyunk (imádja az indiait:), így talán mi megússzuk a végleges bezárást. Ha netán mégsem sikerülne, akkor a cég köteles a parkon belül más munkalehetőséget felajánlani nekünk. Főnökünk, Matt, máris elképzelte magát kék mosogató egyenruhában.:) Persze számára ez valójában elképzelhetetlen...
December 1-én volt Agnieszka és Chris búcsú vacsorája és bulija, majd 6-án végleg visszatértek Lengyelországba.
A vacsorára 12-en gyűltünk össze (bal sor: Candida, Marillia, Chris, Agnieszka, Tom, Ricardo; jobb sor: Jácint, én, Réka, Norbi, a főnök, Matt és mögötte ott volt még barátnője, Kylie is, aki itt nem látszik). Szóval ott volt mindenki, aki számít.
Egy ausztrál pubban, a Walkabout-ban kezdtük, majd átmentünk egy közeli, mexikói étterembe, ahol az asztalt már előre lefoglalták. A kaja szuper volt; mint mindig, most is törekedtem arra, hogy valami jellegzeteset, de a magyar szájíznek mégis különlegeset egyek. Garnélarákos előétellel kezdtem, amit csirke követett tequliás chilli szószban. Desszertnek a képen látható csokipiramist fogyasztottuk, az egészhez pedig olasz és kaliforniai rosét kortyolgattunk.
Az étteremben került átadásra Agnieszka és Chris "fantasztikus" búcsúajándéka is, kb. 50 darab gépilottó, mely a főnök fantáziadús ötlete volt, mondván milliómosként utazzanak haza Lengyelországba. Nos, a terv nem jött be: egy fitying nélkül távoztak...
Az estet ott zártuk, ahol kezdtük, a népszerű Walkabout-ban.
Chris és Agnieszka távozása után pár nappal, egy pénteki napon, főnök szomorúan közölte, hogy a nagyfőnök szerint még így is túl sokan vagyunk személyzet, mivel az étterem nem hoz annyit a konyhára mostanában. A gazdasági világválság végül minket is elért: egyre kevesebben jönnek étterembe, és ha jönnek sem költenek sokat.
Mivel a főnök szerint mindenki szuper a csapatban, senkit nem akar elküldeni. Helyette ismét más éttermbekben dolgozgatunk heti 8-16 órát. Nincs más választás, spórolás a személyzeten.
Mindenesetre egy halvány reménysugár ma megcsillant: a nagyfőnökök állítólag fontolgatják a kínai étterem, a Yang bezárását, ami a mi malmunkra hajtaná a vizet, illetve a vendégeket. Az ok egyszerű: náluk a legkevesebb a profit. A Rajinda valamivel jobban muzsikál, ráadásul az egyik nagyfőnök kedvenc étterme vagyunk (imádja az indiait:), így talán mi megússzuk a végleges bezárást. Ha netán mégsem sikerülne, akkor a cég köteles a parkon belül más munkalehetőséget felajánlani nekünk. Főnökünk, Matt, máris elképzelte magát kék mosogató egyenruhában.:) Persze számára ez valójában elképzelhetetlen...
3 megjegyzés:
walkabout walkabout :) ozzie hatás..és milyen volt a kaja? :) Ettél kengurut?
Árulnak egyébként kengurut, de nem próbáltam még ki. Miért? Te igen? Ami késik nem múlik;)
A kenguru hús ehető...ám eléggé rágós...
Errefelé ha a cityben nem is a semmiközepén teljesen normális hogy kengurut esznek...
ANgliába is megy hamarosan az Ausztrália c film - nézzétek meg, már csak a tájképek miatt is..
Megjegyzés küldése