SZAR-ügy 2.

Reméltük nem lesz folytatás. Tegnap azonban ismét észrevettük, hogy akadozik az el/lefolyás. A gödröcske ismét megtelt félig.
Gondoltuk nem várjuk meg, míg megint elönt minket a cucc, na meg a háziúr is Spanyolban nyaral novemberig, addig meg azért mégsem...Elmentünk tehát a boltba és vettünk egy összeszerelhető, hajlékony csőrendszert, amihez még kéményseprő fejet is kaptunk:)))
Hazaérve összeszereltük, ledugtuk a gödröcskén keresztül a csőrendszerbe és piszkáltuk, pumpáltuk. Kihúzva hörgés, kluttyogás hallatszott lentről, de semmi eredmény. Ismét pumpálás következett. Aztán egyszer csak látjuk, hogy az udvar végében mozog a föld, mintha valami vakond túrna, és a pumpálással együtemben bugyog fel a szennyvíz.
Igen, ott is van egy gödröcske.:) Felszedtük a kék fóliát és a tetőt levettük a nyílásról, majd itt piszkálgattuk a dugulást. Láss csodát, megindult a víz, hip-hop eltűnt. Ami viszont utána maradt, az volt a meglepetés: a gödör mélyén egy csődarabot találtunk beékelődve az elvezető nyílások közé. Sajnos kiszedni nem tudtuk eddig, mert nagyon be van szorulva és a gödör is keskeny és mély. A sorozat harmadik része talán már ennek megoldásáról fog szólni, de legalább most már fény derült arra, hogy miért nem tud minket elkerülni a dugulás...

Jácint-napi tojásfestés

Az egész úgy kezdődött, hogy Mayáék elköltöztek Penrithből egy kisebb településre, ahová hely hiányában jó néhány dolgot nem tudtak magukkal vinni, a mi legnagyobb örömünkre...:))) Egy otthonról hozott, hatalmas nagy füstölt házi sonka is a birtokunkba került, amit benyomtunk a fagyasztóba, mondván megfőzzük, ha jönnek vendégsébe. Csakhogy: a sonka nem sonka tojás nélkül, ha meg sonka és tojás, akkor már miért nem húsvét, ami természetesen csak hímes tojással az igazi:)
Nem könnyű feladat elé állítottuk magunkat: Angliában húsvét tájékán sem valószínű, hogy találsz tojásfestéket a Tesco-ban, augusztus közepén mindez pedig teljesen kizárt. Nem adtuk fel.
Téptünk pár lila virágszirmot a "kertünkből", amit forró vízbe áztattunk, majd abba belegyömöszöltük a főttojást. Eredmény: a víz lila, a tojáshély nem reagált az akcióra. Erre jött Rékának, a NŐNEK, az a korszakalkotó ötlete, hogy használjuk a körömlakkját...:)
Mielőtt azonban bármilyen nemű festésbe kezdtünk volna, Réka megtanított minket tojást fújni...:) Rém gusztustalan folyamat, de a művelet annál érdekesebb: tűvel apró lyukat szúrsz a a tojás mindkét hegyes végébe, majd elkezded egy tálba fújni. Eleinte nem könnyű; meg kell várni, míg megindul a fehérje. Némi erőlködés után aztán lassan, de biztosan kibuggyan belőle a sárgája is, és micsoda megkönnyebbülés, amikor a végén könnyedén kispriccel a még hátramaradt fehérje...:) Íme a nagyszerű eredmény az alábbi képen:)))

Szárnyaló fehér boszorkák

Először imádtam a hangjukat. Képzeld el, hogy felszállsz London zsúfolt, zajos, bűzös központjában a tengerpart felé tartó vonatra, majd Brightonban leszállva a tenger zúgása és a sirályok hangjátéka fogad. Hát nem felemelő? Ebben a verzióban valóban az volt. Ám létezik egy másik változat...

Kb. 30-40 mérföldre lakhatunk a tengertől. Mégis itt vannak ők, a sirályok. Amikor ideköltöztünk, egész feldobott, hogy ideáig berepülnek a szárazföld fölé. Aztán rájöttünk, hogy itt laknak...Két utcányira tőlünk, egy elhagyott gyár tetőszerkezetébe fészkelték be magukat. Egy egész kolónia...Fejemet rá, hogy életükben nem láttak még halat. Carlisle sirályai a város szemetét fogyasztják. Eddig ez még oké is lenne, de társas madárkák, amiből egyenesen következik, hogy ha bandáznak megjön a hangjuk, akárcsak az angol HMCS-knek (Helyi Menő Csávó). Ilyenkor mintha a levegőben acsarkodó vagy éppen kárörvendően nevető gonosz boszorkák hada húzna el a fejünk felett. Gyakran ezek a Hitchcock filmbe illő jelenetek egyik pillanatról a másikra történnek.
Carlisle nyughatatlan fehér boszorkányai az éjszaka közepén is randalíroznak. Kész horror, amikor hajnali 1-kor a sötét égbolton meghallod a károgásnak és a röhögésnek eme velőtrázó keverékét és fogalmad sincs, hogy hol cikáznak éppen a fejed a felett...

Szavazás!!!

Szeretnék megtudni többet blogom olvasóiról, ezért úgy döntöttem, minden második héten kikérdezem a nagyérdeműt.:) Mi, magyarok, úgyis annyira belejöttünk az utóbbi időben a voksolásokba, hogy itt aztán ebből nem lesz hiány:) Kattints mindig a Neked legszimpatikusabb rubrikába, majd küld el szavazatod a "vote" gombbal. Előre is köszönet a közreműködésért;)

A kis "dzsungel"

Öt hónapja gyarapodnak a növények házunk hátsó udvarán. Jó pár napja pedig szinte már habzsolják az észak-angol napfényt, így augusztus elején;) Ja, és Réka töke is virágzik:)))