Elektromos zuhany

Átböngésztem egy csomó, fürdőszoba-felszerelésekkel foglalkozó hazai cég honlapját, de nem találtam meg az elektromos zuhanyt a termékek között. UK-ban viszont szinte csak ez van. Egyet már gallyra vágtunk, ez meg itt az új;)

Utazás az angol vadonban

Szabolcsék két napig nálunk vendégeskedtek a hétvégén. Mivel kocsival jöttek, bepattantunk a francia járgányba és Andi, a műholdas navigáció segítségével megcéloztuk a Lake District-et és annak legeldugodtabb, autóval is néha nehezen megközelíthető részeit. (Tipp: kattints a képekre a teljes mérethez;)
A 12 órás túra Carlisle-ból indult, és az első állomás Ullswater volt. Láttam már e vidéket, mikor őszi, téli, majd tavaszi ruhába öltözött, de bizton állíthatom, hogy nyáron is festői látványt nyújt. Olyannyira népszerű volt azon a napon, hogy Glenridding városkában például parkolni sem tudtunk...;)


Ullswater romantikus hangulatát magunk mögött hagyva folytattuk utunkat a hegyszoros, Kirkstone Pass felé. A Lake District és a cumbria-i hegykvidék jellegzetességei a 800-900 méteres, sziklás, kopasz hegyóriások. A kirkstone-i szoros az egyik legjobb példája e lenyűgöző természeti csodának. A szoroshoz érve, a semmi közepén hirtelen felbukkan egy fogadó, mely a 19. század közepe óta nyújt menedéket és pihenőt az átutazóknak eme zord vidéken. A legkorábbi feljegyzések szerint már az 1496-os esztendőben is állt itt épület.
Úgy döntöttünk, megállunk és kipróbáljuk a helyi specialitást. Egy fél sültcsirkét rendeltünk yorkshire pudding-gal (nem tévesztendő össze az otthon ismert édes desszerttel, ez ugyanis egy kerek tésztaféle üreggel a közepén), zöldségkörettel és némi gravy-vel (kicsit gusztustalan angol húslé, amolyan szaft féle). Az apró fogadó hangulatát kandalló és egy kitömött szarvas teszi otthonossá.

A következő célállomás a kicsit misztikus, kicsit holdbéli Wast Water nevű tavacska volt. Ha kelet felől jössz, a hegyvonulatok miatt ez az egyik legnehezebben megközelíthető látványoság. Az erre autózóknak számolniuk kell azzal, hogy egy vékony betoncsíkon haladnak majd akár több tíz kilóméteren keresztül is. A forgalom viszont kétirányú...;) A hab a tortán viszont a következő tábla volt: 30%-os (!!!) emelkedő és a következő figyelmeztetés: "Rendkívűli óvatosság", "szűk útszakasz", "éles kanyarok", "veszélyes útviszonyok télen". A kék felirat ezek után teljesen érthető: az út "alkalmatlan lakókocsik részére". A figyelmeztetést elolvastuk, tudomásul vettük és na ná, hogy ezek után nekivágtunk:)))
Minden elismerésem Szabolcsé, aki 3 órán keresztül, vért izzadva, velünk együtt halálfélelemben vezetett a néha már-már önmagába visszakanyarodó, több száz méter magasan futó utakon. A képen hegyről lecsurgó dolog bizony nem egy kanyargós folyó, hanem maga az út.;) A 30%-os emelkedőket pedig most érezhettük meg először, a francia csodabogárral együtt, ami szintén rendesen leizzadt egyes fokozatban....;) A nehéz utak között pihenőket iktattunk be, melynek során csodabogarunk szívét egy másik bogár ejtette rabul, Elizabeth...:)))
Rajtunk kívül más őrültek is bevállalták a kegyetlen útszakaszt. A gond csupán annyi volt, hogy a másik irányból jöttek. Noha 30-50 méterenként az út egyik vagy másik felén megpróbáltak valamiféle lehúzódásra alkalmas helyet kialakítani, megesett, hogy a két autó ott találkozott össze, ahol a legkeskenyebb volt az út. Ilyenkor vagy visszatolatás oldotta meg a problémát, vagy ha volt rá lehetőség, akkor a "kicentizés". Természetesen ehhez az útszakaszhoz végtelen türelem és tolerancia kell, na meg nem árt egy kis humorérzék sem.
Az egyik ilyen ominózus, "kicentizős" esetet inkább "kimilliméterezősnek" hívnám: autónk egy angol házaspár járgányával találkozott össze. Lassan megközelítettük egymást, majd mire a két autó teljesen egymás mellé ért, láttuk, hogy necces lesz. Tükröket behajtva, lépésről lépésre araszoltunk el egymás mellett. A szinte kánikulai meleg miatt mindkét autóban le voltak húzva az ablakok, így még kommunikálni is tudtunk egymással. Örökkévalóságnak tűnt, mire a két autó biztonságban elhaladhatott egymás mellett, de a mosolygós, középkorú brit sofőr csak annyit mondott: "csak nyugodtan, mi jól elcseverészünk a feleségemmel...":)))


Számtalan izgalommal, néha halálfélelemmel teli eset után végül biztonságosan megérkeztünk Wast Water-hez. A környék valóban holdbéli táj benyomását kelti: a tó nyugati végénél lévő hegyek szinte merőlegesen zúdítják a vízbe sziklatörmelékeiket. Lenyűgöző kilátás nyílik innen Anglia legmagasabb hegycsúcsára, a 978 méter magas Scafell Pike-ra. A tó másik végénél egy hostel és egy farmház látja vendégül a kalandvágyókat, mely utóbbiban mi is bevásároltunk a helyi család által készített édességekből és lekvárokból.
Az végső állomás a tengerparti Workington városa volt, ahova szintén Andi, a műholdas navigáció segítségével jutottunk el. A hosszú és fárasztó út során azonban Andi is elfáradt és az

egyik főbb mellékút helyett egy kb. ötödrendű, inkább traktorok és helyi gazdák által használt útszakaszra irányított, mondván így lesz a rövidebb...A francia csodának azonban ez már gyerekjáték volt és egy rövid vidéki, birkákkal és tehenekkel tarkított élmény után ismét a civilizációban találtuk magunkat a lemenő nap fényénél, Workington-ban.

További képek a következő albumokban (katt!): Világjáró és The Lake District
És egy rövid videó:)

Happy Monday:)))

Ritka, hogy a whinfell-i erdőben dolgozó parányi magyar csapatnak egy napra essen a szabadnapja. És az sem sűrűn fordult elő eddig, hogy egyszerre két csapattag is kilépjen a cégtől egy jobb állás reményében. Ez a két dolog kellett ahhoz, hogy tegnap egy fergeteges napot töltsünk el a munkahelyünkön.
A délutánt a Sports Plaza-nak nevezett létesítményben indítottuk, ahol a rengeteg sportolási lehetőség közül nem könnyű választani. Józsival nyomtunk egy ping-pong meccset (amit ő nyert:), miközben Maya és Jácint tollasoztak. Később mi is csatlakoztunk, így már párost játszottunk.
Kellemesen elfáradva megcéloztuk a Rock Legends éttermet, ahol a Queen 1986-os Wembley koncertje és egy pofa sör kíséretében megvacsoráztunk. Ekkora már Tomi is csatlakozott hozzánk, hogy emelje a hangulatot. Az ő ötlete volt, hogy a vacsi után a Lakeside Inn-ben folytassuk tovább a bulit, ahol a kellemes időnek köszönhetően a tóparti teraszon töltöttünk tovább.
Ahol kezdtük a délutánt, ott fejeztük be az estét. Ismét a Sports Plaza-ban lyukadtunk ki, ahol immár öten bohóckodtuk végig a tollast, majd a szomj ismét egy bárpulthoz irányította a társaságot. A Shandy-től (sör Sprite-tal!!!:)) nem voltam elragadtatva: az ize olyan volt, mintha már visszajött volna...
Fura lesz holnaptól, hogy két megszokott arccal már nem találkozunk a kantinban...Hiányozni fogtok, de megyünk hozzátok látogatóba hamarosan!;)

Rajinda 5.rész

Apróbb munkahelyi balesetek a Rajindában is előfordulnak, pláne ha sokat akar a szarka...A vasárnap hőse Anthony volt...:)))

Rajinda 4. rész

A szappanopera folytatódik. Egy hete jómagam is visszatértem e közkedvelt (???) sorozatba...Mint ahogy az lenni szokott, minden szappanoperában vannak kedves és gonosz karakterek. Itt sincs ez másként. A fő gonosz szerepét Pretti, az indiai származású, velem szinte egyidős menedzser asszisztens hölgy játssza.
Pretti akcentusa és modora mondhatni egyedülálló: a "please" (kérlek) szavak gyakori mellőzése sokszor katonai stílust kölcsönöz neki. Képzeld el mindezt egy is pánikrohammal (bizony van úgy, hogy egyszerre csődül be az összes vendég és ilyenkor kapkod a "drága"), na ilyenkor még nehezebb a vele való kommunikáció és ez csak olaj a szűzre...akarom mondani a tűzre (merthogy már férjezett a mi "anyánk").
"Hősünkről" tudni kell, hogy angolul ejtve a neve megegyezik a "pretty" szóval, ami csinosat jelent. Nos, ezen lehetne vitatkozni, mindenesetre az tény, hogy sok ész nem szorult a hölgyeménybe. Egy tegnap előtti epizódban történt ugyanis, hogy Pretti-nek nem tetszett, hogy a KP-k (mosogatók) visszaküldték neki a bárba a likőrkávés poharat, mondván a poharakat a bárban kell elmosni, és amúgy sincs a konyhában e célnak megfelelő mosogatószer. Főnökasszony természetesen harcba vágta magát és közölte, hogy azért kell a konyhában elmosni a poharat, mert a benne maradt kávé a báros mosogatógép "tiszta" vízét beszennyezné...(csak azoknak, akiknek teljesen idegen a bár-világ: kólás, narancsos és boros poharakkal táplálkozik a mosogatógép, mely italok nem szintelenek...de különben is mire való a mosogatógép???)
Gondoltam teszek neki egy nagylelkű ajánlatot és magam öblítem el a bár egyik csapja alatt a kávés üvegpoharat, hogy még véletlenül se kerüljön szennyeződés Pretti mosogatójának kristálytiszta vízébe. Nagyasszony nem engedett (ekkor már mind a kettőnkben fel ment a pumpa) és közölte, hogy mondjam meg a KP-knek a konyhában, hogy öblítsék el a poharat, aztán hozzam vissza neki a bárba és ő úgy már be tudja rakni gépbe...Hol itt a józanész??? Nem kapcsolt, hogy csak segíteni akartam, és az sem mellékes, hogy egy plussz körtől meg tudtam volna magamat kímélni, ha mindezt a bárban el tudom végezni, nem a konyhában...
Szóval egyre inkább nem szeretem, sőt...Bocsi Réka, hogy bő 3 hétre átvettem akaratlanul is a szereped, de úgy látszik ez benne van a forgatókönyvben, mert a nézők ezt szeretik...;) Azért siess vissza, mert Te jobb voltál: ha bennem netán elszakad a cérna, e békés szappanopera horrorfilmbe megy át...
A történetet most azzal zárom, hogy kikapcsolódok egy repülőgép-szimulátor segítségével. Már az útvonalat is tudom: Bombay-be fogok repülni az Air India-val, Pretti-t is felteszem a gépre. Az Indiai-óceán fölött azonban leállítom a motorokat és átadom a gépet a gravitációnak. Voo-doo baba hiányában én most repülőgépet használok...;)

Indulunk vissza...:(

Eltelt ez a két hét együttlét is, készülődünk és hamarosan ismét repülőre szállunk, hogy folytassuk mesés "karrierünket" az örök ősz birodalmában...:( Budapestről a Glasgow melletti Prestwick repterére érkezünk az esti órákban és ha minden jól megy és Ryanair Isten is úgy akarja, el is érjük majd a csatlakozásunkat, mellyel Skócián át Carlisle-ba döcögünk (ez nem a szupergyors sebességéről híres Virgin Trains lesz...).

Jó volt újra látni mindenkit, de keddtől ismét felveszem a műmosolyt egy újabb fél évre, aztán ha az is letelt megint látjuk egymást. Vigyázzatok magatokra, viszlát Veszprém!;)