Új Szavazás!

A novemberi kérdésemre 7 válasz érkezett, melyek szerint 28% hisz az alternatív orvoslásban, míg 71% csak hellyel-közzel. Nemleges válasz nem érkezett.:)

Decemberben döntögessünk egy kis tabut!:) Arra lennék kíváncsi, hogy ha lehetőséged lenne rá, megkóstolnád-e a kutyahúst?

Januárban eredményhirdetés!;)

Dolce Vita, avagy a római vakáció

Egy régi-régi álom vált valóra október elején, amikor eljutottam Rómába, és külön kaland volt mindezt egy felejthetetlen társasággal megtenni.:)

A történet egészen nyárig nyúlik vissza, amikor is megkezdődtek a terv kivitelezésére irányuló munkálatok. A négyes fogat útjának végösszege (666EUR) már ördögi eseményekre engedett következtetni, üzentünk is FB-n keresztül Rómának és a Szent Atyának, amit Benedek Pápa úgy tűnik komolyan is vett: már a manchesteri reptéren kiszúrtuk Stant és Pant (vagy ők minket?), a két fekete ruhás papot, akik a Leonardo Da Vinci reptérről is velünk repültek vissza...:)

Persze Rómában is mindenhol követtek minket más-más "kémelhárítók", a Vatikánban minden erőt mozgósítottak, hogy ne okozzunk semmi kalamajkát, itt ugyanis még afroamerikai papokat és apácákat is a szemmeltartásunkra küldtek...:)))

A feltűnést persze nem sikerült elkerülnünk. A római reptéren a csomagokra várva Jácint megpihent bőröndjén, majd hirtelen egy hátast dobva hatalmas csattanás közepette ért földet a márványpadlón, amin kellemeset mosolygott az éppen arra elhaladó több száz Rómába érkező turista...:)))

A Vatikán Múzeum szent csendjét is sikerült megtörni, amikor Maya és Jácint egy másodperces különbséggel estek fel a múzeum lépcsőjén...:)))

A város Mayát dívaként ünnepelte, ugyanis nem egyszer gratuláltak a nyílt utcán római férfiak a megjelenéséhez, és még a Vatikán is szemet hunyt a félig leszbikus, félig RTL Klub-híradós öltözködése felett...:)))

A megmosolyogtató történetek mellett persze maga a város is szép emlék marad. Életemben nem ettem még annyi féle fagyit, mint ott a 3 nap alatt (volt úgy hogy egy nap 6 gombócot!), a csilis csoki volt az első, kicsit érdekes gasztro-élményem...

Maya lépten-nyomon Carbonarat tömött magába, de természetesen az igazi olasz pizzát is ki kellett próbálni, amitől nem voltam elájulva: alig volt választék, mindenhol a sima paradicsomos, sajtos, tonhalas, vagy szalonnás verzió volt a menün, így nyugodtan kijelenthetem, mi magyarok jobbak vagyunk feltétben!

A vacsorázások közül mindegyik emlékezetes marad: első este egy csendes kis utcában ettünk, ami pillanatokon belül kiderült, hogy nem is olyan csendes, miután közvetlenül az asztalunk mellett robogott el egy villamos.:) A kiszolgálás családias volt, egy kedves idős, 70-80 év körüli házaspár szolgált ki minket, papika felvette a rendelést, míg a mami bent készítette a tésztát!:) Közös fotó is készült, amikor eljöttünk, és mire a szállodába értünk, igencsak fejembe szállt az olasz vörös, így a római első éjszaka leginkább egy pörgő-forgó szobáról lett számomra emlékezetes, és különösebben az sem zavart, hogy a fejem fölött lógó festményről  két angyalgyerek bámult...:)

A második vacsora nem máshol, mint a Colosseum mellett zajlott, ott már kicsit távolabb húzott el a villamos, de még mindig elég közel ahhoz, hogy az asztalunk beleremegett, szerencsétlen Colosseumról nem is beszélve, nem csoda hát, hogy omladozik...

Az utolsó vacsora pedig a Vatikán közelében, nem messze a Castel Sant' Angelo-tól ért minket, ahol utolsó asztalként estünk be még 10 óra előtt. A személyzet érzékeltette is ezt velünk: a körülöttünk lévő összes asztalt és széket összepakolták, így csak a mi asztalunk árválkodott a placc közepén, ami igencsak muris látványt nyújtott.:)))

Rómában léptem nyomon szökőkutakba botlottunk, melyekben első este a legendás Trevi kutat véltük felfedezni, egészen addig, míg szemünk elé nem tárult az igazi, ami tényleg meseszép és olyannyira népszerű, hogy még este 11 körül is turisták tömege látogatja. 

A fák egyből szemet szúrtak nekem, a pálmák annyira nem is érdekeltek, mint ezek a lapított, esernyőszerű lombkoronák, melyek árnyékában valószínűleg anno Nero és Julius Cézár is sziesztáztak. 

Van egy mondás, miszerint "Rómát látni és meghalni...". Nos, mi még meg sem pillantottuk a várost, de már több alkalommal is lepergett előttünk életünk filmje: az öreg taxis a reptérről egészen a város széléig repesztett, 160km/h-nál lazán váltotta egyik sávot a másik után, ráadásul Mercedesben ültünk, mint Diana anno, meg aztán ez a mondás is akkor jutott az eszembe, szóval imádkoztam, hogy érjünk el legalább Rómáig, lássam a Colosseumot, aztán utána majd megbeszélem a továbbiakat a kaszással...:)

Szerencsénkre az öreg taxisnak több rutinja volt már az őrült Rómában, mint Diana hercegnő sofőrjének Párizsban, amely rutint valószínűleg fel is számolt egy kis mellékesként amikor a hotel előtt kidobott minket, de akár úgy is felfoghatnánk így utólag, hogy fehér Mercédeszében újjá születtünk.:)

Természetesen megnéztünk minden kötelező látnivalót, melyek közül a legérdekesebb a Colosseum volt, ahol a fotókészítés során Maya nem egyszer csak félig jelent meg a képeken, így először valamelyik gladiátor szellemére gyanakodtunk...:)

Anno művészettörténet órán említettük a Pantheont, de annál a résznél, hogy egy hatalmas lyuk tátong a tetején, biztos másfelé járt az agyam, így ez akkor ott Rómában meglepetésként ért, de szerintem a többiek sem figyeltek oda órán, mert ők is rácsodálkoztak.;)

A városban tett késő esti sétáknak külön hangulata volt, mert éjfél előtt nem sokkal nem egy helyen még utcai árusokba botlottunk, ha akartunk volna még gyümölcsöt is majszolhattunk volna éjnek idején! A város több pontján is felfigyeltünk 24 órás benzinkutakra, amit Rómában úgy kell elképzelni, mint egy nyitott buszmegállót, mely előtt a benzinkutas újságot olvasva ücsörög...

Ez a kirándulás is hamar elrepült, rossz volt otthagyni reggel Mayáékat, tudván hogy az ő gépük Budapestre csak este indult és hogy az előttük álló fél napban még mennyi olasz fagyit tömhettek magukba. CSALÁS!:)

További képek ITT
Egy videó a római kirándulásról pedig alább nézhető meg:)

Új Szavazás!

Akkor nézzük, Mi lenne veletek internet nélkül?!:) 14 szavazat érkezett:

42% Nehezen, de megpróbálná elfogadni a helyzetet

35% számára mindez Elképzelhetetlen

14% hamar túltennék magát a helyzeten

7% pedig már kifejezetten várja a napot, amikor végleg eltűnik az internet az életünkből:)

Ami engem illet, a többséggel értek egyet, és mellesleg simán elképzelhetően tartom, hogy egyszer majd nem lesz net, ami egy jó darabig biztos hiányozna.

Novemberben afelől érdeklődnék, hogy Ki mennyire hisz az alternatív orvoslásban? Előre is köszönöm a véleményeteket!;)

Háznézőben

Az ingatlan-projekt folytatódik...

Nem messze tőlünk épül egy lakópark, melynek portájára a minap elmentem kíváncsiskodni, hogy mégis mit/mennyiért és hogy egyáltalán hogyan vágjon neki az ember. Kezembe nyomtak két tervrajzot, döntsem el melyik tetszik. Mivel zsákbamacskát nem veszek, szerettem volna megnézni ezeket a házakat, amik egyébként nagyon jól néznek ki képen. 

A kettő közül az egyiket ajánlották megtekintésre, bár ez sem volt egyszerű: az a fajta még épülőfélben van, ezért csak a tervrajz alapján lehetett volna dönteni, a szerződést pedig már az átadás előtt érdemes aláírni, különben nagy valószínűséggel lecsúszol róla. Tudni szerettem volna, mi van akkor, ha beköltözés előtt (viszont már a szerződés aláírása után) megtekintem a házat, de mégsem vagyok vele megelégedve és visszatáncolok. Erre a hölgy közölte, hogy "nincs vissza út..." Megnyugtató mindenesetre, de mivel tudomásom volt róla, hogy a szomszéd városban is most készült el egy ilyen lakópark és ott még van egy hasonló típusú ház, amit meg lehet tekinteni, mielőtt beköltöznek, gondoltam rákérdezek, ha már magától nem ajánlja fel. 

El is mentünk körbenézni, mert négy szem többet lát. Szép, tiszta, többnyire világos, 3 szobás házikóba léptünk. Első benyomásra tetszetős. Az ember azonban sokat vár egy új építésű ingatlantól, pláne ha a leendő otthonáról van szó, így muszáj kellő kritikával szemlélődni. Először is, 3 szobás házról van szó, ami, gondoltam a 21.századi igényeknek megfelelően van már megtervezve. Nem egészen ez volt a helyzet. Hogy mit értenek "szoba" alatt, azon a mai napig töprengek, de a mostani 2 szobás albérletünkben nagyobb a beltér, pedig ez a ház akár már 100 éves is van! 

Az volt az érzésem, hogy egy 2 szobás házban járunk valójában, amibe 3 szobát raktak. A kettő több lett volna ez esetben...

A nappali elsőre viszont tetszett. Elsőre...Talán mert nem hagyományos kocka, hanem az egyik fal amolyan csapott. Aztán gondolatban elkezdtem berendezni, és a méret és a kialakítás miatt ez elég nehézkesen ment, mivel csak egyféleképpen sikerült...

A házikónak egyébként a konyha része klasszul néz ki, melybe befér egy étkezőasztal is, bár arra nem számítottam, hogy a kert (kis füves hátsórész, nem az otthoni értelemben vett "kert") a konyhából fog nyílni, de ez végül is mellékes, és az sem lett volna gond, ha nincs kert, elvégre az időjárás és a napi rutin miatt az embernek szinte sosincs alkalma kihasználni ezt a "luxust". 

Amitől a hajam viszont égnek állt (noha 12 éve már volt szerencsém ilyen házban lakni itt UK-ban): padlószőnyeg a fürdőszobában!!! Egy használt lakásnál ez nem zavarna, mert az első dolgom lenne kihajítani és műanyag padlót vagy járólapot tenni a helyére, de ez egy új építésű ház! Tegyük fel nem arra lépsz ki, hanem terítesz a padlószőnyegre egy kilépőt. Ez rendben is lenne, de a gőztől előbb-utóbb benedvesedik, és innen már csak egy lépés a doh és a penész és a kísérő szagok, amiket tisztítószerekkel csak hellyel-közel lehet orvosolni. 

A hálószobához külön bejáratú zuhanyzó van WC-vel (már meg nem mondom, hogy ott volt-e szőnyeg), ezen kívül van egy ablak nélküli, kádas-mosdós fürdőszoba az emeleten (ott nem volt WC, de padlószőnyeg az igen...), illetve a bejáratnál egy külön WC. Ha mindent egy helyre tettek volna (fürdő WC-vel és mosdóval), akkor szerencsésebb lett volna a nappali és a hálószoba kialakítása és mérete.

Szintén elgondolkodtatott az a sok negatív komment, amelyet az építettőcéggel kapcsolatban olvastam egy fórumon. Nyilván egyedi eseteknek tekinthetők az olyan kritikák, mint például egy gerenda hiánya a mennyezetből, viszont a legtöbben csalódottságuknak adtak hangot, mondván a kivitelező ezt meg azt kifelejtett a házból, amiért utóbb már nem vállalják a felelősséget. Nem egy ember tett már jogi lépéseket hasonló okokból a cég ellen, és talán ezért is volt olyan hozzászóló, aki az ellenségének sem ajánlaná, hogy az ember tőlük vegyen lakást. 

Noha a kölcsönt megkaptuk volna, úgy döntöttünk, hogy visszatáncolunk, kivárunk, aztán meglátjuk, érdemes-e rajtuk keresztül házat venni, vagy inkább egy ingatlanügynökséghez fordulni. 

Természetes, hogy minden házzal vannak problémák, de egy használt esetében az ember számít erre, míg az új építésűtől többet vár, nem hiába fizeti ki érte azt a +30-40%-ot, amivel kevesebbe egyébként a használt lakás kerül, ami igazából nem sokban különbözik a modernebb társától...(folyt. köv.)

Albi kontra ház

A gondolat egy éve fogalmazódott meg, igazság szerint már akkor minden feltétel adott volt egy saját lakás/ház vásárlására. Mindehhez szükséges az ingatlan árának 10%-át befizetni amolyan foglalóként, ami még a tavalyi keresetünkhöz viszonyítva is simán kivitelezhető lett volna. Akkor még úgy döntöttünk, nem kapkodjuk el a dolgot, elvégre az albérlet egy rendkívül kényelmes dolog, mert ha meghibásodik valami, csak egy telefon, és a háziúr rögtön intézkedik, míg nekünk, külhonba szakadt magyaroknak eltart egy ideig kinyomozni, hogy bizonyos esetekben kihez forduljunk. Attól pedig nem kell tartani, hogy a háziúr egyik napról a másikra kitesz minket, mert itt nem így működik és a törvény kötelez.

A másik dilemma, hogy otthon szerettem volna beruházni hasonló dolgokba, mert egyrészt a mai napig haza is bankolok az otthoni (megjegyzem kimagaslóan jobb) banki kamatok miatt, másrészt meg később jól jöhet egy lakás kis hazánkban (is), ha már az embernek elege van az angliai bohóckodásból...

Meghánytam-vetettem a dolgot, és arra a következtetésre jutottam, hogy az ingatlan a legideálisabb befektetés, mert noha a mai napig nem kápráztatnak el sem az új, sem pedig a régi építésű brit ingatlanok, inkább fizetem saját magamnak az "albérletet" (ami ez esetben a törlesztőrészlet), mint egy idegennek. És ami számomra a legfontosabb: a nagy terv mellett is ugyan úgy tudunk majd ÉLNI, ergo az utazásokra, családra és barátokra ezentúl is lesz lehetőség, mert egy saját háznak semmi értelme nincsen, ha minden szórakozásod elviszi és közben a nappalidból a TV előtt ülve azt látod, hogy a világ elmegy melletted...

Konkrét időpont még nincs, igazából ezúttal semmi nem sürget, és a jelenlegi albérlet is egy jó választás volt anno szerencsére, és a házunk előtt hónapokig álló állványzat, ami véletlenül került elénk felállításra, is végre eltűnt.:)

Új Szavazás!

Szeptemberben megtudtam, hogy 70%-otok inkább otthon szeret főzőcskézni, míg a maradék 30% inkább megy éttermekbe kajálni. Köszönet a 10 szavazatért!;)

Most pedig arra lennék kíváncsi, hogy ki hogyan élné meg az internet megszűnését?

Máris lehet szavazni!:)

Rajinda 36. rész

Pofára esések és csillaghullás

Jelenleg egy átmenetei időszak zajlik a Rajindában, mely októberben véget ér majd és valami régi-új kezdődik...De nem szaladok előre, inkább nézzük meg, mi minden történt a beköltözés óta.

Az egykori Yangos csapat (volt kínai étterem, melynek helyére költöztünk) most velünk dolgozik még pár hetet és október közepétől már a Pancake House-ban ( a hamarosan megnyíló palacsintázóban) folytatják tovább, amit alig várnak már.:) 

Kezdetben sok-sok nézeteltérés adódott a két csapat között, aminek java része mára szerencsére rendeződött, de legutóbb például a Szőke verte ki nálunk a biztosítékot. Elkezdődött ugyanis egyfajta bűnbakkeresés, mivel az utóbbi hetekben a vendégek elégedettsége velünk kapcsolatban folyamatosan mélyponton stagnál. A probléma annál jóval összetettebb, minthogy ezért x-et vagy y-t hibáztassuk. Június óta két csapat dolgozik egy csapatban, mely kialakulásának okával mindenki tisztában van, és nyilván erre még rájönnek a saját kis magánproblémák, amik aztán szépen rányomják a bélyegüket a napi munkára. Egy-egy bugyuta félreértés napokig téma, hiszen a tüzet ha rendesen táplálják, nem alszik ki ugye...

Pedig a Yangos gárda egy szorgos kis csapat. Hiányukat biztos érezni fogjuk egy darabig, legfőképpen Siba-ét, az indiai kis főnökét, aki mind a Yang, mind pedig a Rajinda csapat körében rendkívüli népszerűségnek örvend. A legkorrektebb és legtermészetesebb ember, akivel ez a csapat valaha dolgozott, ráadásul rácáfolt a kezdetben terjengő mendemondára, miszerint sok alapvető dolgot nem tud. Jelentem, még főzni is tud!;) Folyt is a harc érte, hogy melyik csapat tartsa meg magának, de el kell fogadnunk: győzött Mary, a Yangos főnökasszony, aki viszi magával a palacsintázóba. Szegény...

Az étterem a költözés óta főszakács nélkül üzemel. Monju, akiről sokan azt hitték, majd a Rajindából fog nyugdíjba vonulni, 8 éves szolgálat után bemondta az unalmast és azóta színét sem láttuk. A fát már évek óta saját maga alatt vágta, és emlékszem még a legutolsó beszélgetésemre vele, amiből egyből vágtam, hogy ő már nem jön vissza a szabadsága után. Akkor erre páran csak legyintettek, mondván ezt már többször eljátszotta, mégis mindig visszatalált, de az emberismeretem ismét nem hagyott faképnél és láss csodát, az egykori sztárszakács kámforrá vált...Azt persze már én sem gondoltam volna, hogy ezek után még lesz képe és rasszizmussal vádolja meg egykori munkahelyét. A célját elérte, ki lett fizetve...

Azóta a magunk között "Tehénszar"-nak hívott szakácsunk irányítja a Rajinda konyhát, enyhén szólva röhejesen, és ha minden jól megy (és ebben bízik mindenki), egykori szakácsunk, a Steven Seagal kinézetű Yogesh visszatér a színre hamarosan.

A költözéstől mindnyájunk valami fajta megújulást, egy jobb légkört, pozíció váltást, vagy egyszerűen csak a munkaterhek csökkenését vártuk. Ehelyett elmondható, hogy pont az ellenkezőjét kaptuk, amiért természetesen öreg hiba lenne egy személyt hibáztatni, de legalább az éttermet Yangosról Rajindásra festették, ami meg a vendégeknek nem tetszik...

Folyt. köv.

Egy forró hazai nyár története 2. rész

A nyaralás második hetében megejtettük a már hagyománynak számító Solo-partit, melyet Jéger és pizza kísért. A nagy röhögések most sem maradtak el, a szomszédok meg gondoljanak, amit akarnak, decemberig élvezzék ki a nyugalmat, mert akkor újból jövünk!:)

Imi és Robi ismét vártak minket, és én is vártam már ezt a fajta összeröffenést, akárcsak egykori kollégámmal, Lacival, akik mindig napra kész információkkal látnak el bel-és gazdaságpolitikai téren.:) Bármennyire is óvnak a végleges hazajöveteltől, néha úgy érzem, már csak miattuk is megérné otthagyni "ármányországot", mondom ezt arra is alapozva, hogy az éremnek én már mindkét felét ismerem, velük ellentétben.;)

2006 őszén voltam utoljára úgy Budapesten, hogy nem egyenesen a reptérre vezetett az utam, hanem nyakamba vettem a belvárost. Végre sikerült ezt ismét összehozni, régi barátokat meglátogatva, és meg kell mondjam, pazar élmény egy nyári este a pesti aszfalton, sőt, sötétedés után átrobogni villamossal a Duna fölött (nem a légkondis kombínóval, áááá...a régi, elhúzhatós-ablakos sárga az igazi, mely "csönget egy picit...") felemelő érzés.

A régi Skála áruházat egy újabb pláza váltotta a Móricz közelében, ahol nyugat-európai a boltok kínálata. Az angol H&M és Marks & Spencer is megtalálható itt, de nem is értem minek nyitották meg őket itthon, mivel a többi üzlet minőségben felülmúlja a kínálatukat és a magyar vevő nem biztos hogy a kockás, angolos szabású és színű, szerintem kicsit öreges cuccokra bukik. A legjobb felhozatalt egy holland (de lehet belga) üzletlánc egyik boltjában láttam, ahol vásároltam is, bár a 100 ezer forintos kabátot inkább otthagytam, hiába nézett ki annyira klasszul...

A legnagyobb élmény viszont a vasút volt! Azt kaptam, amit vártam: kék MÁV-kocsik, melyekre 30 év múlva már lehet nem bírnék felszállni, most még ment, bár az ajtót hatalmas erőfeszítés volt magunk után betenni. A libafos színű szagos bőrülések még megvannak, szintúgy a Déli-pályaudvart ábrázoló ezer éves képek, na meg az önműködő ablakok, melyek maguktól ugranak fel, amint a szerelvény áthalad egy váltón... Maga a tény, hogy az ablakok lehúzhatóak és "nézegethetek" kedvemre, örömmel töltött el, akárcsak óvódás koromban.:)

A WC-ben találtam WC-papírt és kéztörlőt is, de én nem ettől voltam boldog: a brit Virgin Trains után ez egy nosztalgia vonat volt, mely a 2 órás utazás alatt visszarepített az időben...:)

De ha már az időnél tartunk. Az utolsó nap még hátra van, mely a bevásárlásból és pakolásból fog többnyire állni. Az időjárás pedig abszolút hozzánk alkalmazkodott, mert a két hét során hamisítatlan nyárban volt részünk, melyben a napsütést egyik nap sem zavarták meg felhők. Furcsa is lesz majd a 16 fok esővel és széllel keddtől, de nem igazán lesz alkalmunk majd ezzel foglalkozni, mert vendégeink, Jucika és Süti valószínűleg minden percünket lefoglalják majd és "bakterházat" varázsolnak békés hétköznapjainkból...!:)) A következő bejegyzések egyikében erről is szólok majd, de most egy képpel búcsúzom, melyet az egyik veszprémi 10-emeletes ház tetejéről készítettem a királynék városáról.;)

Új Szavazás!

A nyár utolsó szavazása is lezárult. Ezek szerint 61%-otok Nem ad vért, és nem is tervezi, 23% Adna, ha bátrabb lenne, és csupán 15%-otok Rendszeres véradó. A kérdésre ezúttal 13 szavazat érkezett.

Most pedig azt szeretném, ha elárulnátok, hogy Hol szerettek enni? Tegyük fel, hogy nem az anyagiak befolyásolják a döntést.

Jó szavazást!;)

Egy forró hazai nyár története

Szép ország szép dolgokkal, szép emberekkel és páratlan konyhával. Nem, most nem külföld volt az úti cél, hanem Magyarország.:)

Az ember leginkább akkor veszi észre a szép és értékes dolgokat, ha sokáig mellőznie kell őket. De jó is hazajönni! És mekkora szerencse, hogy az igazi nyár megvárt minket: tartsa is meg jó szokását, melyhez már 2007 óta hű!:) Amikor a repjegyet foglaltam még év elején, álmodni sem mertem volna, hogy augusztus vége lesz Magyarországon az év legmelegebb hete. Természetesen ismét rekordok dőltek meg, amit cseppet sem bántunk, mert a nyár forrón és szárazon az igazi.

Eredeti, zamatos barackot, szilvát, és igazi szőlőt eszegetek, össze sem lehet hasonlítani az angliai TESCO-s gyümölcsök ízével. A dinnye pedig nem csak méretében óriási!

Jó ránézni az emberekre. Belefáradtam már a fáradt, züllött, szétszívott vagy éppen másnapos fejek látványába. Jó a lelkemnek az egézséges emberek tekintete, már szinte el is felejtettem a "fake tan", azaz a barnítókrémek fogalmát.

Lángos, palacsinta, főtt kukorica, sült hal, és még sorolhatnám. Ezek már megvoltak, na ná, hogy a Balatonon, és természetesen már nagyon vártam a csobbanást, mert a tavalyit kivéve nem volt még olyan év korábban, hogy ne élvezkedtem volna barátokkal a tó hűsítő vizében. Csak így lehet teljes egy magyarországi nyaralás, pláne ha Veszprémből mindez 15 perc alatt elérhető!:)

Közel 20 évvel ezelőtt jártam talán utoljára a veszprémi állatkertben, itt volt hát az ideje egy frissítésnek.:) Sokat változott a jó öreg vadaspark: hatalmas Szavannával bővült, ahol helyett kaptak a csimpánzok, zsiráfok, valamint egy etető rész, ahol a helyszínen megvásárolt tápszerrel lehet etetni bizonyos állatokat.

Az állatkert és Böbe majom története rögtön a bejáratnál fogadja a látogatót, ahol végre bepillantást nyerhettem az ország leghíresebb majmának pályafutásába.

A fergeteges szerdát a beszámoló végére hagytam. A helyszín ismét Akli-puszta volt, a forróság pont erre a napra időzített 40 fokkal! Természetesen előkerült a felfújható medence, melynek köponti-, és egyben rituális szerep jutott az este folyamán: vendég nem maradhatott szárazon, így a bulihoz újonnan csatlakozók beavatása szigorúan ruhában történt (a terhes Nonival és a 80-on felüli dédivel tettünk csak kivételt:), de ennek mikéntjéről az alábbi kisfilm tanúskodik majd.

Igazi lakomát csaptunk: pincepörkölt, lángos, habos-túrós, na és a 14kg-os dinnye, amely külön ülésben utazott Zirctől Akli-pusztáig a buszon!:)

Az este másik kulcsfontosságú szereplője a Jéger volt, Erzsi pedig egy hős, aki a 7 Jégert tálcán hozta ki nekünk Akli egyetlen kocsmájából annak egyetlen buszmegállójába.:))

A nyaralás közel sem ért még véget, a második részig ezzel a kis filmmel búcsúzom.