Kedvenc bölcsességeim minden napra

2011. szeptember 4., vasárnap

Egy forró hazai nyár története 2. rész

A nyaralás második hetében megejtettük a már hagyománynak számító Solo-partit, melyet Jéger és pizza kísért. A nagy röhögések most sem maradtak el, a szomszédok meg gondoljanak, amit akarnak, decemberig élvezzék ki a nyugalmat, mert akkor újból jövünk!:)

Imi és Robi ismét vártak minket, és én is vártam már ezt a fajta összeröffenést, akárcsak egykori kollégámmal, Lacival, akik mindig napra kész információkkal látnak el bel-és gazdaságpolitikai téren.:) Bármennyire is óvnak a végleges hazajöveteltől, néha úgy érzem, már csak miattuk is megérné otthagyni "ármányországot", mondom ezt arra is alapozva, hogy az éremnek én már mindkét felét ismerem, velük ellentétben.;)

2006 őszén voltam utoljára úgy Budapesten, hogy nem egyenesen a reptérre vezetett az utam, hanem nyakamba vettem a belvárost. Végre sikerült ezt ismét összehozni, régi barátokat meglátogatva, és meg kell mondjam, pazar élmény egy nyári este a pesti aszfalton, sőt, sötétedés után átrobogni villamossal a Duna fölött (nem a légkondis kombínóval, áááá...a régi, elhúzhatós-ablakos sárga az igazi, mely "csönget egy picit...") felemelő érzés.

A régi Skála áruházat egy újabb pláza váltotta a Móricz közelében, ahol nyugat-európai a boltok kínálata. Az angol H&M és Marks & Spencer is megtalálható itt, de nem is értem minek nyitották meg őket itthon, mivel a többi üzlet minőségben felülmúlja a kínálatukat és a magyar vevő nem biztos hogy a kockás, angolos szabású és színű, szerintem kicsit öreges cuccokra bukik. A legjobb felhozatalt egy holland (de lehet belga) üzletlánc egyik boltjában láttam, ahol vásároltam is, bár a 100 ezer forintos kabátot inkább otthagytam, hiába nézett ki annyira klasszul...

A legnagyobb élmény viszont a vasút volt! Azt kaptam, amit vártam: kék MÁV-kocsik, melyekre 30 év múlva már lehet nem bírnék felszállni, most még ment, bár az ajtót hatalmas erőfeszítés volt magunk után betenni. A libafos színű szagos bőrülések még megvannak, szintúgy a Déli-pályaudvart ábrázoló ezer éves képek, na meg az önműködő ablakok, melyek maguktól ugranak fel, amint a szerelvény áthalad egy váltón... Maga a tény, hogy az ablakok lehúzhatóak és "nézegethetek" kedvemre, örömmel töltött el, akárcsak óvódás koromban.:)

A WC-ben találtam WC-papírt és kéztörlőt is, de én nem ettől voltam boldog: a brit Virgin Trains után ez egy nosztalgia vonat volt, mely a 2 órás utazás alatt visszarepített az időben...:)

De ha már az időnél tartunk. Az utolsó nap még hátra van, mely a bevásárlásból és pakolásból fog többnyire állni. Az időjárás pedig abszolút hozzánk alkalmazkodott, mert a két hét során hamisítatlan nyárban volt részünk, melyben a napsütést egyik nap sem zavarták meg felhők. Furcsa is lesz majd a 16 fok esővel és széllel keddtől, de nem igazán lesz alkalmunk majd ezzel foglalkozni, mert vendégeink, Jucika és Süti valószínűleg minden percünket lefoglalják majd és "bakterházat" varázsolnak békés hétköznapjainkból...!:)) A következő bejegyzések egyikében erről is szólok majd, de most egy képpel búcsúzom, melyet az egyik veszprémi 10-emeletes ház tetejéről készítettem a királynék városáról.;)

4 megjegyzés:

hpeter írta...

melyik tizemeletes ez?:)jutasi út?

írta...

igen, a jutasi

hpeter írta...

huszemeletes tetején voltál már??:)

írta...

nem sajnos, hogyan lehet feljutni?