Spanyolország és Anglia között olvastam a légitársaság magazinjában, hogy a britek negyede komolyan fontolgatja, hogy végleg külföldre települ, többek között Európa mediterrán vidékeire. 15 millió emberről van tehát szó, ami igen jelentős szám. Azt hiszem, minél több országba van szerencsém eljutni, annál inkább tudok szimpatizálni a 15 millió lakos véleményével...
Az úti cél ezúttal a katalán főváros, Barcelona volt, mely Spanyolország második legnagyobb városa is egyben, illetve most már Józsi barátunk születésnapi ajándéka is!:)
A Pireneusok fölött repültünk, majd hamarosan megpillantottuk a Földközi-tengert és pár perc múlva landoltunk is Girona repterén, ahonnan busszal folytattuk utunkat Barcelonába.
A hotelhez már taxival repültünk...igen, szó szerint repültünk, amit normál körülmények között még élvezek is, de a spanyol taxisofőr mellett a végtelen hosszúságúnak tűnő sugárúton halálfélelmem volt!
Barcelonában egyedi díjszabást használnak a taxisok. Az alapdíjat megtoldják még olyan apróságokkal, mint külön csomagdíj (ha lehet pakolj kisméretű nylon szatyorba), illetve utasonkénti fejkvótával. A mi esetünkben valószínűleg nyelvlecke díjat is számolt, mert kiszálláskor Mayával nagyon elmerült a kérem-köszönöm témakörében...:)
Három csillagos szállodában szállt meg 4 fős csapatunk, de megpillantva a szobákat adtunk a hotelnek még egy csillagot. Egyszerű, ám ízléses berendezés, ahol naponta kaptunk friss törölközőt és új ágyneműt, sőt, még a fogkefét sem hagyták 2 napig használni!
A reggelit előszeretettel fogyasztottuk a hotelben, hiszen annyit tömhettünk magunkba a különböző felvágottakból és péksüteményekből, amennyi belénk fért. Kellett is az energia, mert a szikrázó napsütés és a kellemes meleg miatt gyalog vettük nyakunkba a várost.
Három dolog azonnal szemet szúrt: 1. Az emberek normálisan voltak öltözve. 2. A száguldó autók tömkelegén karcolás-horpadás nyomok és rengeteg a motoros. 3. A pálmafák ágai közt papagájok fészkelnek, melyek kb. olyan hétköznapi lakói a városnak, mint otthon a verebek!
Természetesen végigsétáltunk Barcelona leghíresebb utcáján, a La Ramblán, melyen lépten-nyomon művészlelkekbe, amolyan "mozdulatlan-művészekbe" botlik az ember. A sétálóutca az úttest közepén helyezkedik el, és eltérően a hagyományos utcáktól, itt az út két szélén megy a forgalom és középen hömpölyög a tömeg.
Ezzel a tömeggel csörgedeztünk le a kikötőbe, majd onnan az egyik pár lépésnyire lévő strandra, ahol mind a homok, mind pedig a víz minősége kiváló a strandoláshoz.
Megtekintettük Kolumbusz Kristóf szobrát, felmásztunk az egyik hegyre, ahol megnéztünk egy várat és természetesen az Olimpiai Stadiont, amely 1992-ben vált híressé. A Nou Campet már sötétben tekintettük meg, de legalább elmondhatjuk, hogy jártunk az FC Barcelona otthonánál, illetve egy közel 100 ezer fős komplexumnál, melyet olyan sztárok töltöttek meg turnéjuk során, mint Bruce Springsteen vagy Michael Jackson.
Az Espana tér fentről is és lentről is lenyűgöző látványt nyújt, melyhez kétszer is volt szerencsénk. A Sagrada Famíliát kötelező volt megnéznünk, és már látják a spanyolok a fényt az alagút végén, mert 2025-re úgy néz ki, végre befejeződik a 127 éve épülő templom! Noha az építészmester Gaudít 1926-ban örökre kiírta egy villamos a Sagrada Família további történetéből, a város így is több helyen hordozza magán egyedi építészeti stílusát. Ilyen volt a Güell Park is, melynek panorámája szintén megérte a hegymászást.
Be kell ismerni, messze nem voltunk felkészülve ilyen túrákra, amit persze sajgó lábaink tiltakozva próbáltak közölni. Ezúttal ignoráltuk őket, mert előttünk állt még a város legmagasabb pontja, az 512 méter magas Tibidabo, melynek eléréséhez igénybe vettük az 1901 óta működő siklóvasutat.
Mázlink volt, mert a legutolsó járatot sikerült elcsípnünk. A jegyvásárlás majdnem kudarcba fulladt egy lökött fiatal turista miatt: nagyon tetszett neki, ahogy a jegypénztár kihangosítójában visszahallotta magát, így a kezdeti "Ö...Ö"-je annyira felvillanyozta, hogy rápakolt még eggyel, ami után nem bírtuk már röhögés nélkül.:)
A siklóvasút nekirugaszkodott a hegynek és 5-7 percen belül lábaink előtt hevert Barcelona. A kilátás lélegzetelállító volt, messze felülmúlta a párizsi Eiffel-toronyét. Fent is akadt látványosság, többek között egy vidámpark (nincs a világon szerintem még egy óriáskerék, amelyről pazarabb kilátás nyílna, mint innen) és egy szépséges templom, tetején Krisztussal.
Bár kirándulásunk rövidre sikeredett, mégis hatalmas energiacsomagokra volt szükségünk.
Érkezésünk estéjén a hotel recepciósa ajánlott néhány környékbeli éttermet, de közölte, hogy még nincs igazán vacsoraidő. Mindez este fél kilenc után történt!!! Nem is csoda, hogy akárhányszor étteremben vacsoráztunk, az kongott az ürességtől. Volt szerencsénk kipróbálni a tapast, amit mi előételnek tudtunk be. A tintahal változat egyikünknek sem jött be, de a fetasajtos, tengeri-gyümölcsös, és hagymás verzió siker volt.
Főételnek csirkés és tengeri-herkentyűs paellákat ettünk, kipróbáltuk fekete rizzsel is, ami úgy nézett ki, mint útépítésnél a bitumen, de az íze bejött.;)
A gironai bifsztektől annyira nem ájultam el, bár attól igen, hogy a főétel gyorsabban kijött, mint Mcdonaldsban a burger!
Még szinte el sem kezdtük az evést, a pincér máris megkérdezte: "Finish"? Hogy miért akart tőlünk ilyen gyorsan megszabadulni, nem tudom, de az is lehet, hogy csupán több angol nyelvleckére lett volna szüksége...
Apropó nyelv! A falra tudtam volna mászni, amikor angolul feltett kérdésünkre spanyolul válaszoltak, pláne akkor, amikor a kávé vásárlásánál az eladó elkezdett "szinkózni" anélkül, hogy láttam volna milyen összeget mutat a pénztárgép!
Utolsó esténken a La Ramblán vacsoráztunk egy nyitott étteremben (itt már nem voltunk egyedül:)). Menüt ettünk, amiben volt két tapas fejenként, meg egy főétel. Az állunk itt nem a kajától esett le, hanem a korsónyi kólától, na meg a végén a számlától, mely szerint a korsó kóla szinte ugyanazon az áron fut, mint az egész menü! Sebaj, ekkora tömlővel még úgysem szivattyúztunk magunkba üdítőt!:)
Másnap irány az El Prat, Barcelona nemzetközi reptere, ahol sikerült rossz terminálba betévednünk. Egy ingyenes terminálbusz vitt át minket a helyes terminálba, aztán 2 óra alatt a kiábrándító, hideg és szeles Leedsben landoltunk, ahol már csak az vidított fel, hogy a reptér mögötti parkolóban külön busz visz a kocsikhoz!!!:)
Íme egy röpke kis videó rövidke városlátogatásunkról, ami számomra talán a legemlékezetesebb marad.;)
ITT pedig még további képek!
Az úti cél ezúttal a katalán főváros, Barcelona volt, mely Spanyolország második legnagyobb városa is egyben, illetve most már Józsi barátunk születésnapi ajándéka is!:)
A Pireneusok fölött repültünk, majd hamarosan megpillantottuk a Földközi-tengert és pár perc múlva landoltunk is Girona repterén, ahonnan busszal folytattuk utunkat Barcelonába.
A hotelhez már taxival repültünk...igen, szó szerint repültünk, amit normál körülmények között még élvezek is, de a spanyol taxisofőr mellett a végtelen hosszúságúnak tűnő sugárúton halálfélelmem volt!
Barcelonában egyedi díjszabást használnak a taxisok. Az alapdíjat megtoldják még olyan apróságokkal, mint külön csomagdíj (ha lehet pakolj kisméretű nylon szatyorba), illetve utasonkénti fejkvótával. A mi esetünkben valószínűleg nyelvlecke díjat is számolt, mert kiszálláskor Mayával nagyon elmerült a kérem-köszönöm témakörében...:)
Három csillagos szállodában szállt meg 4 fős csapatunk, de megpillantva a szobákat adtunk a hotelnek még egy csillagot. Egyszerű, ám ízléses berendezés, ahol naponta kaptunk friss törölközőt és új ágyneműt, sőt, még a fogkefét sem hagyták 2 napig használni!
A reggelit előszeretettel fogyasztottuk a hotelben, hiszen annyit tömhettünk magunkba a különböző felvágottakból és péksüteményekből, amennyi belénk fért. Kellett is az energia, mert a szikrázó napsütés és a kellemes meleg miatt gyalog vettük nyakunkba a várost.
Három dolog azonnal szemet szúrt: 1. Az emberek normálisan voltak öltözve. 2. A száguldó autók tömkelegén karcolás-horpadás nyomok és rengeteg a motoros. 3. A pálmafák ágai közt papagájok fészkelnek, melyek kb. olyan hétköznapi lakói a városnak, mint otthon a verebek!
Természetesen végigsétáltunk Barcelona leghíresebb utcáján, a La Ramblán, melyen lépten-nyomon művészlelkekbe, amolyan "mozdulatlan-művészekbe" botlik az ember. A sétálóutca az úttest közepén helyezkedik el, és eltérően a hagyományos utcáktól, itt az út két szélén megy a forgalom és középen hömpölyög a tömeg.
Ezzel a tömeggel csörgedeztünk le a kikötőbe, majd onnan az egyik pár lépésnyire lévő strandra, ahol mind a homok, mind pedig a víz minősége kiváló a strandoláshoz.
Megtekintettük Kolumbusz Kristóf szobrát, felmásztunk az egyik hegyre, ahol megnéztünk egy várat és természetesen az Olimpiai Stadiont, amely 1992-ben vált híressé. A Nou Campet már sötétben tekintettük meg, de legalább elmondhatjuk, hogy jártunk az FC Barcelona otthonánál, illetve egy közel 100 ezer fős komplexumnál, melyet olyan sztárok töltöttek meg turnéjuk során, mint Bruce Springsteen vagy Michael Jackson.
Az Espana tér fentről is és lentről is lenyűgöző látványt nyújt, melyhez kétszer is volt szerencsénk. A Sagrada Famíliát kötelező volt megnéznünk, és már látják a spanyolok a fényt az alagút végén, mert 2025-re úgy néz ki, végre befejeződik a 127 éve épülő templom! Noha az építészmester Gaudít 1926-ban örökre kiírta egy villamos a Sagrada Família további történetéből, a város így is több helyen hordozza magán egyedi építészeti stílusát. Ilyen volt a Güell Park is, melynek panorámája szintén megérte a hegymászást.
Be kell ismerni, messze nem voltunk felkészülve ilyen túrákra, amit persze sajgó lábaink tiltakozva próbáltak közölni. Ezúttal ignoráltuk őket, mert előttünk állt még a város legmagasabb pontja, az 512 méter magas Tibidabo, melynek eléréséhez igénybe vettük az 1901 óta működő siklóvasutat.
Mázlink volt, mert a legutolsó járatot sikerült elcsípnünk. A jegyvásárlás majdnem kudarcba fulladt egy lökött fiatal turista miatt: nagyon tetszett neki, ahogy a jegypénztár kihangosítójában visszahallotta magát, így a kezdeti "Ö...Ö"-je annyira felvillanyozta, hogy rápakolt még eggyel, ami után nem bírtuk már röhögés nélkül.:)
A siklóvasút nekirugaszkodott a hegynek és 5-7 percen belül lábaink előtt hevert Barcelona. A kilátás lélegzetelállító volt, messze felülmúlta a párizsi Eiffel-toronyét. Fent is akadt látványosság, többek között egy vidámpark (nincs a világon szerintem még egy óriáskerék, amelyről pazarabb kilátás nyílna, mint innen) és egy szépséges templom, tetején Krisztussal.
Bár kirándulásunk rövidre sikeredett, mégis hatalmas energiacsomagokra volt szükségünk.
Érkezésünk estéjén a hotel recepciósa ajánlott néhány környékbeli éttermet, de közölte, hogy még nincs igazán vacsoraidő. Mindez este fél kilenc után történt!!! Nem is csoda, hogy akárhányszor étteremben vacsoráztunk, az kongott az ürességtől. Volt szerencsénk kipróbálni a tapast, amit mi előételnek tudtunk be. A tintahal változat egyikünknek sem jött be, de a fetasajtos, tengeri-gyümölcsös, és hagymás verzió siker volt.
Főételnek csirkés és tengeri-herkentyűs paellákat ettünk, kipróbáltuk fekete rizzsel is, ami úgy nézett ki, mint útépítésnél a bitumen, de az íze bejött.;)
A gironai bifsztektől annyira nem ájultam el, bár attól igen, hogy a főétel gyorsabban kijött, mint Mcdonaldsban a burger!
Még szinte el sem kezdtük az evést, a pincér máris megkérdezte: "Finish"? Hogy miért akart tőlünk ilyen gyorsan megszabadulni, nem tudom, de az is lehet, hogy csupán több angol nyelvleckére lett volna szüksége...
Apropó nyelv! A falra tudtam volna mászni, amikor angolul feltett kérdésünkre spanyolul válaszoltak, pláne akkor, amikor a kávé vásárlásánál az eladó elkezdett "szinkózni" anélkül, hogy láttam volna milyen összeget mutat a pénztárgép!
Utolsó esténken a La Ramblán vacsoráztunk egy nyitott étteremben (itt már nem voltunk egyedül:)). Menüt ettünk, amiben volt két tapas fejenként, meg egy főétel. Az állunk itt nem a kajától esett le, hanem a korsónyi kólától, na meg a végén a számlától, mely szerint a korsó kóla szinte ugyanazon az áron fut, mint az egész menü! Sebaj, ekkora tömlővel még úgysem szivattyúztunk magunkba üdítőt!:)
Másnap irány az El Prat, Barcelona nemzetközi reptere, ahol sikerült rossz terminálba betévednünk. Egy ingyenes terminálbusz vitt át minket a helyes terminálba, aztán 2 óra alatt a kiábrándító, hideg és szeles Leedsben landoltunk, ahol már csak az vidított fel, hogy a reptér mögötti parkolóban külön busz visz a kocsikhoz!!!:)
Íme egy röpke kis videó rövidke városlátogatásunkról, ami számomra talán a legemlékezetesebb marad.;)
ITT pedig még további képek!
