Carlisle-ban felszálltunk a leeds-i vonatra, majd mire berobogtunk az állomásra, úgy voltam vele, hogy már ezért megérte Amszterdam: A Carlisle és Settle közötti 117 km hosszú festői szakaszról csak ekkor hallottam először, ami természetesen az én szegénységi bizonyítványom, elvégre már 2 éve Carlisle-ban élek...:)
A vasút megadta az alaphangulatot, Leeds-Bradford reptere szikrázó napsütésben tetszelgett, ráadásul az amszterdami gép is pontosan indult. Igen ám, de amint elhagyta a terminál előtti parkolót, már vissza is gurult. A kapitány motorhibát észlelt. Na, gondoltam, több órás késéssel landolunk majd Hollandiában, de szerencsére pillanatok alatt kerítettek egy másik gépet, csomagokat átcuccolták és csupán 45 perces késéssel érkeztünk meg Schipolra. Szerencsére a mellettünk egész úton imakönyvet olvasó arab utastársunk sem lépett akcióba, így minden gond nélkül elhagytuk a repülőgépet és percek múlva már emeletes vonaton száguldottunk észak Velencéje felé.
Amszterdam számokban kifejezve a következő: 1.5 millió amszterdami; 177 különböző náció; 2500 hajólakás; 165 csatorna és közel 1300 híd, valamint 600 ezer bicikli!
A dédnagymamám alföldi kétkereküjéhez hasonló (a mountain bike itt még nem divat) közlekedési eszközök folyamatosan rettegésben tartottak. Noha külön sávok vannak a biciklisek, autósok, villamosok és gyalogosok számára, a bicikli úton való átkelés maga a pokol. Mintha egy nemzetközi versenyen lennél, csak jönnek, jönnek megállíthatatlanul. Az autó, a busz és a villamos is nekik ad elsőbbséget, a zebrát pedig nem tartják tiszteletben. (most képzeld el, hogy a 100 éves járgányoddal kontrafékelned kellene, amikor a gyalogos át akar haladni a zebrán...:)
3-szintes parkolóház a bringáknak és egy macifa mackóknak!:)
Amszterdam 6 malmából egy működik csak. Amikor felkerestük, éppen nem működött az sem...A malom lapátjait elszállították felújításra. Így történhetett, hogy az idegenvezető tett velünk egy kivételt és felmászhattunk a legfelső szintjére is, ahová szigorúan tilos a bemenet, amikor a malom lapátjai üzemelnek.
Érdekes volt látni az egész mechanikát, sőt, idegenvezetőnktől megtudtunk pár érdekességet is: a várost a tengertől gátak védik, mivel jelentős része a tengerszint alatt helyezkedik el. Legmélyebb pontja épp nemzetközi légikikötője, amely 6 méterrel fekszik a tengerszint alatt.
Amszterdamban a víz az úr, melynek következtében sok belvárosi ház már egymást támasztja.
Szintén nem halhat meg úgy ember, hogy ne tudná: ha a malom éppen nem üzemel, lapátjainak állása üzenetet közvetít, melyek a következők lehetnek: "bezárták a malmot", "a molnár szabadságon van", "jó hír a molnár családjában", "rossz hír a molnár családjában", stb. A legelső üzenetet azonnal vettük, amikor felkerestünk egy másik, ezúttal tökéletes állapotában lévő malmot a belvárostól nem messze...
Lapát nélküli malom
A két teljes napba próbáltuk finoman belezsúfolni a legfontosabb látnivalókat.
Ilyen volt Anna Frank "háza", ami egy belvárosi tömbház. A zsidó kislány családjával itt rejtőzött a náci megszállás alatt és írta naplóját, míg el nem hurcolták.
A Van Gogh múzeumban megtudtuk, hogy nem csak Van Gogh képei díszelegnek a falakon, de van bőven Gauguin és más híres festők műveiből is kiállítva.
A NEMO épülete pedig egy tengerjáró hajó elülső részére emlékeztet, melyben interaktív módon mutatják be az élet és tudomány érdekességeit. Jelszó: "Tilos hozzá nem érni!"
A NEMO-ban
Hollandiával kapcsolatban élt bennem pár negatív sztereotípiai is, amik a látogatásunkkor szerte is foszlottak: fűszag ugyan sokszor érződik, de nincsenek szétszívott-agyú, randalírozó polgárok. Természetesen rengeteg helyen hozzájuthatsz a marihuánához, akárcsak a kenyérhez vagy a tejhez. Az egyik piacon, míg mi a tulipánokkal voltunk elfoglalva, mellettünk kissé lepattant honfitársak kérdezgették az eladót a különböző füvek minőségéről...:) Egy marihuána ízesítésű nyalókát én is bevállaltam, de semmi hatást nem gyakorolt rám...:)
Igazándiból a piros lámpás negyed is inkább híres, mint hírhedt. Este 8-9 körül jártunk ott, amikor a házak kirakataiban lassan, de biztosan kezdtek pislákolni a piros izzók és neonok, majd az üveg mögött megjelentek a lányok. Az utca tele volt emberekkel, akiknek többsége hétköznapi turista. Egy idegenvezető lelkesen mutatta csoportjának a piros lámpás negyed látványosságait.
A lányokon kívül a környék pikantériáját adják a szexshopok, illetve egy színház, ahol az élő műsor természetesen nem a Macbeth...:)
A negyed hangulatát hirtelen magyar szó töri meg: "B#sztál?" Egy 25-30 év körüli nő tette fel a kérdést egy hasonló korú, erősen elhízott félmeztelen "gyönyörűségnek", amint az üveg ajtón keresztül beköszönt neki. A társalgás ismerős nyelven folytatódott, miközben a háttérben mulatós CD pörgött Bódi Margó előadásában...:)
A piros lámpás negyed
Amszterdam két legmeghökkentőbb tabudöntögető múzeumában, a Szexmúzeumban és a Marihuána múzeumban, a látogató történelmi szempontból is bepillantást nyer e két témába, sokszor megmosolyogva a látottakat. A két múzeum léte és az abban kiállított dolgok meggyőztek arról, hogy a 21.század világa inkább a prűd kategóriába sorolható.
Az "I amsterdam" kártya kitalálója minden elismerésünket élvezheti, mivel ennek megvásárlásával rengeteget utazhattunk a városban, múzeumokba léphettük be ingyen, ráadásul egy hajókázást is beiktathattunk a csatornákon egy női kapitány irányításával.:)
Holland sajtot ugyan kóstoltam, de a magyar füstölt sajthoz képest nagy különbséget nem vettem észre. Holland étteremben pedig nem jártunk, mert hogy ilyen nincs. Akárcsak az angol konyha, a holland sem a főztjeiről híres. Ehelyett olasz, kínai és argentin éttermekben csillapítottuk éhségünket:)
Másnap reggel hajnalban álmosan vártuk a villamost a hotelhez közel, a bringások még többnyire az igazak álmát aludták. Hirtelen egy idősebb figura kívánt nekünk jó reggelt több nyelven is. Hogy miből gondolta, hogy mexikóiak vagyunk, fogalmam sincs, de miután megtudta, hogy magyarok vagyunk, lelkesen előhozakodott Budapesttel, '56-al, és elmondta, hogy bukovinai származású, 1956-ban jött ki Hollandiába, és az első barátnője történetesen "Illés Éva" névre hallgatott.
Minden utunk alkalmával meggyőződöm róla, hogy mi magyarok, szépen, egyenletesen el lettünk szórva a világ minden pontjára. Ezúttal, ha csak pár napig is, Amszterdamban erősítettük ezt a kolóniát: az "'56-os", a "füvesek", a "prosti", és mi...:)
Még két érdekes kép:
A 640 kilométer per órás kézszárító és az alvó turista
A kirándulás "minőségi" képeit a webalbumban találod, katt IDE!
Végül pedig egy zenés összeállítás!;)
A vasút megadta az alaphangulatot, Leeds-Bradford reptere szikrázó napsütésben tetszelgett, ráadásul az amszterdami gép is pontosan indult. Igen ám, de amint elhagyta a terminál előtti parkolót, már vissza is gurult. A kapitány motorhibát észlelt. Na, gondoltam, több órás késéssel landolunk majd Hollandiában, de szerencsére pillanatok alatt kerítettek egy másik gépet, csomagokat átcuccolták és csupán 45 perces késéssel érkeztünk meg Schipolra. Szerencsére a mellettünk egész úton imakönyvet olvasó arab utastársunk sem lépett akcióba, így minden gond nélkül elhagytuk a repülőgépet és percek múlva már emeletes vonaton száguldottunk észak Velencéje felé.
Amszterdam számokban kifejezve a következő: 1.5 millió amszterdami; 177 különböző náció; 2500 hajólakás; 165 csatorna és közel 1300 híd, valamint 600 ezer bicikli!
A dédnagymamám alföldi kétkereküjéhez hasonló (a mountain bike itt még nem divat) közlekedési eszközök folyamatosan rettegésben tartottak. Noha külön sávok vannak a biciklisek, autósok, villamosok és gyalogosok számára, a bicikli úton való átkelés maga a pokol. Mintha egy nemzetközi versenyen lennél, csak jönnek, jönnek megállíthatatlanul. Az autó, a busz és a villamos is nekik ad elsőbbséget, a zebrát pedig nem tartják tiszteletben. (most képzeld el, hogy a 100 éves járgányoddal kontrafékelned kellene, amikor a gyalogos át akar haladni a zebrán...:)
3-szintes parkolóház a bringáknak és egy macifa mackóknak!:)
Amszterdam 6 malmából egy működik csak. Amikor felkerestük, éppen nem működött az sem...A malom lapátjait elszállították felújításra. Így történhetett, hogy az idegenvezető tett velünk egy kivételt és felmászhattunk a legfelső szintjére is, ahová szigorúan tilos a bemenet, amikor a malom lapátjai üzemelnek.
Érdekes volt látni az egész mechanikát, sőt, idegenvezetőnktől megtudtunk pár érdekességet is: a várost a tengertől gátak védik, mivel jelentős része a tengerszint alatt helyezkedik el. Legmélyebb pontja épp nemzetközi légikikötője, amely 6 méterrel fekszik a tengerszint alatt.
Amszterdamban a víz az úr, melynek következtében sok belvárosi ház már egymást támasztja.
Szintén nem halhat meg úgy ember, hogy ne tudná: ha a malom éppen nem üzemel, lapátjainak állása üzenetet közvetít, melyek a következők lehetnek: "bezárták a malmot", "a molnár szabadságon van", "jó hír a molnár családjában", "rossz hír a molnár családjában", stb. A legelső üzenetet azonnal vettük, amikor felkerestünk egy másik, ezúttal tökéletes állapotában lévő malmot a belvárostól nem messze...
Lapát nélküli malom
A két teljes napba próbáltuk finoman belezsúfolni a legfontosabb látnivalókat.
Ilyen volt Anna Frank "háza", ami egy belvárosi tömbház. A zsidó kislány családjával itt rejtőzött a náci megszállás alatt és írta naplóját, míg el nem hurcolták.
A Van Gogh múzeumban megtudtuk, hogy nem csak Van Gogh képei díszelegnek a falakon, de van bőven Gauguin és más híres festők műveiből is kiállítva.
A NEMO épülete pedig egy tengerjáró hajó elülső részére emlékeztet, melyben interaktív módon mutatják be az élet és tudomány érdekességeit. Jelszó: "Tilos hozzá nem érni!"
A NEMO-ban
Hollandiával kapcsolatban élt bennem pár negatív sztereotípiai is, amik a látogatásunkkor szerte is foszlottak: fűszag ugyan sokszor érződik, de nincsenek szétszívott-agyú, randalírozó polgárok. Természetesen rengeteg helyen hozzájuthatsz a marihuánához, akárcsak a kenyérhez vagy a tejhez. Az egyik piacon, míg mi a tulipánokkal voltunk elfoglalva, mellettünk kissé lepattant honfitársak kérdezgették az eladót a különböző füvek minőségéről...:) Egy marihuána ízesítésű nyalókát én is bevállaltam, de semmi hatást nem gyakorolt rám...:)
Igazándiból a piros lámpás negyed is inkább híres, mint hírhedt. Este 8-9 körül jártunk ott, amikor a házak kirakataiban lassan, de biztosan kezdtek pislákolni a piros izzók és neonok, majd az üveg mögött megjelentek a lányok. Az utca tele volt emberekkel, akiknek többsége hétköznapi turista. Egy idegenvezető lelkesen mutatta csoportjának a piros lámpás negyed látványosságait.
A lányokon kívül a környék pikantériáját adják a szexshopok, illetve egy színház, ahol az élő műsor természetesen nem a Macbeth...:)
A negyed hangulatát hirtelen magyar szó töri meg: "B#sztál?" Egy 25-30 év körüli nő tette fel a kérdést egy hasonló korú, erősen elhízott félmeztelen "gyönyörűségnek", amint az üveg ajtón keresztül beköszönt neki. A társalgás ismerős nyelven folytatódott, miközben a háttérben mulatós CD pörgött Bódi Margó előadásában...:)
A piros lámpás negyed
Amszterdam két legmeghökkentőbb tabudöntögető múzeumában, a Szexmúzeumban és a Marihuána múzeumban, a látogató történelmi szempontból is bepillantást nyer e két témába, sokszor megmosolyogva a látottakat. A két múzeum léte és az abban kiállított dolgok meggyőztek arról, hogy a 21.század világa inkább a prűd kategóriába sorolható.
Az "I amsterdam" kártya kitalálója minden elismerésünket élvezheti, mivel ennek megvásárlásával rengeteget utazhattunk a városban, múzeumokba léphettük be ingyen, ráadásul egy hajókázást is beiktathattunk a csatornákon egy női kapitány irányításával.:)
Holland sajtot ugyan kóstoltam, de a magyar füstölt sajthoz képest nagy különbséget nem vettem észre. Holland étteremben pedig nem jártunk, mert hogy ilyen nincs. Akárcsak az angol konyha, a holland sem a főztjeiről híres. Ehelyett olasz, kínai és argentin éttermekben csillapítottuk éhségünket:)
Másnap reggel hajnalban álmosan vártuk a villamost a hotelhez közel, a bringások még többnyire az igazak álmát aludták. Hirtelen egy idősebb figura kívánt nekünk jó reggelt több nyelven is. Hogy miből gondolta, hogy mexikóiak vagyunk, fogalmam sincs, de miután megtudta, hogy magyarok vagyunk, lelkesen előhozakodott Budapesttel, '56-al, és elmondta, hogy bukovinai származású, 1956-ban jött ki Hollandiába, és az első barátnője történetesen "Illés Éva" névre hallgatott.
Minden utunk alkalmával meggyőződöm róla, hogy mi magyarok, szépen, egyenletesen el lettünk szórva a világ minden pontjára. Ezúttal, ha csak pár napig is, Amszterdamban erősítettük ezt a kolóniát: az "'56-os", a "füvesek", a "prosti", és mi...:)
Még két érdekes kép:
A 640 kilométer per órás kézszárító és az alvó turista
A kirándulás "minőségi" képeit a webalbumban találod, katt IDE!
Végül pedig egy zenés összeállítás!;)
11 megjegyzés:
Wow :)) A kepek is Wow :))
A 10 eves tervben ott a helye Amszterdamnak is :))
Gratula, élvezettel olvastam, mintha én is ott jártam volna... :)
macifa :) Melbourne-ben négyzetes tehén van a fán :)
vargak
Lehet Melbourne-be is el kéne már néznem...:)))
Tetszik ahogy írsz, ez most különösen jó volt, köszi! Kicsi időm volt is, hogy elolvassam!
Köszi!;) Én meg a Bene-blog rajongója vagyok!:))
hahó, tényleg szuper ez a város, azt hiszem nyárra tervbe veszem, főleg hogy ott nincs negyvenfokos meleg:) elég a két nap?belefért minden fontos??macifa..vicces:)
Ha tényleg mindent akarsz látni és nem rohanni, akkor min. 3 nap. Ha szeretsz órákon át nézegetni festményeket és egyéb leleteket múzeumokban, akkor talán még ennél is több napra érdemes menni. Nem túl nagy város, de pl. jó időben simán elbringáznék fél napot ott anélkül, hogy betévednék múzeumokba, szóval kell a 3 nap!;)
huhh akkor több napra tervezek mert szeretek csak ugy üldögélve bámészodni embereket is..piroslámpásat kihagyjam??:)én jófiu vagyok:)meg szeretem az ilyen városok külvárosait is látni, hogy élnek az emberek.
Ha kimész a város egyetlen látogatható malmához, akkor látni fogod a külvárosokat is, amik (legalábbis ott) tágas, rendezett lakótelepek voltak tömbházakkal a villamos megállóig, majd onnét még kicsit buszozni kell, ami teljesen a város szélére visz.
Piros lámpás negyed nem csak a híre miatt éri meg, hanem mert hangulata is van, akár jó, akár rossz fiú vagy:))
Most találtam, az egyetlen mozgó képsor Anne Frank-ról és a házról, ahol lakott még a bújkálásuk előtt. Anne épp az ablakon néz ki házuk második emeletéről.
http://www.youtube.com/watch?v=4hvtXuO5GzU&feature=player_embedded
Megjegyzés küldése