Rajinda 2. rész

Lezajlottak a felújítási munkálatok az étteremben: új padló, új huzat a székeken, friss festés (néhol). Bár azt ígérték, két nap alatt elkészülnek a melóval, három nap lett belőle, ahogy azt előre jeleztük, ismerve az angol munkatempót.
Az újranyitás szerdán történt. Belépve azonban az étterembe keserűen tapasztaltuk, hogy a melósok ránkhagytak pár cuccot, melyet munkálataik során használtak. Arról nem is szólva, hogy maguk után már nem takarítottak össze; nekünk kellett portalanítani az éttermet...
Pár nappal a nyitás után egy indiai étteremben (a változatosság gyönyörködtet...) gyűltünk össze Carlisle-ban, hogy elbúcsúztassuk a lengyel gépezet egyik meghatározó turbináját, Alex-et, aki Londonban folytatja karrierjét. "All the best, Alex!" ("Minden jót, Alex!")

Ide kattintva még több fotó

Maryport, avagy Beach!!!

Ki gondolta volna, hogy előbb strandolok majd Anglia északi részén a tengernél, mint a jó öreg Balatonon? Már több, mint egy hete tombol a nyár egész Angliában. A hőmérséklet 30 fok körül van. Lehet leállt a Golf? Vagy netán annyira felpörgött, hogy még a Karib-tengeri áramlatokat is magával ragadta??? Egy biztos, mi ezt a ritka jelenséget kihasználva felkerestük a legközelebbi partvidéket.:)

További képek itt

SZAR-ügy

Az egész hétfőn kezdődött. Rékáék vették észre, amint a hátsó udvaron jön fel a víz. Azt tudni kell, hogy ahogy kilépsz az udvarra, a földön van egy kerek valami, kb. 5-10 centire áll ki a földből, és azon egy tető. A tető alatt egy 60-70cm mély henger, melybe három nyílás található. Ezek tulajdonképpen csővégződések, melyek ebbe a hengerszerű gödröcskébe vezetik el a szennyvizet a WC-ből, fűrdőből, illetve a konyhából.
A kerek tetőt megemelve tapasztaltuk, hogy a gödör megtelt cuccal (had ne részletezzem miket láttunk benne...) és a szennyvíz öntött volna ki alóla. Természetesen a tető maradt a helyén...
Mivel ez a hétfői nap munkaszüneti nap volt a briteknél, a háziurat nem sikerült elérnünk. A víz nagyon lassan, de valamit apadt a gödörben, ha nem használtuk a házban a csapokat. Fürdeni viszont muszáj volt. Miközben Réka fent zuhanyzott én a vízállást ellenőriztem. A dugulás nem múlt el, a szint rohamosan nőtt. "Réka, siess, jön a víz!!!" A pöcegödör ismét megtelt, de éppen hogy megúsztuk.
Kedden kijött a háziúr és kimerve a gödör tartalmát, elhárította a problémát. Most olyan tiszta, hogy enni lehet belőle...:)
Az esetből tanultunk: a brit csőrendszer nem készült még fel a nem hagyományos WC-papírok fogadására. Ezt muszáj tiszteletben tartanunk. Viszont kemény perceket szánok amúgy is drága időmből arra, hogy megértsem, miért az udvarra okádja ki a mosogép a tartalmát (miért nem egy cső vezeti el azt a vizet is a hengerbe???), illetve hogy miért esik ki magától a falból egy polc, halálra rémítve ezzel Rékát és a ház többi békés lakóját...????:)