Rajinda 36. rész

Pofára esések és csillaghullás

Jelenleg egy átmenetei időszak zajlik a Rajindában, mely októberben véget ér majd és valami régi-új kezdődik...De nem szaladok előre, inkább nézzük meg, mi minden történt a beköltözés óta.

Az egykori Yangos csapat (volt kínai étterem, melynek helyére költöztünk) most velünk dolgozik még pár hetet és október közepétől már a Pancake House-ban ( a hamarosan megnyíló palacsintázóban) folytatják tovább, amit alig várnak már.:) 

Kezdetben sok-sok nézeteltérés adódott a két csapat között, aminek java része mára szerencsére rendeződött, de legutóbb például a Szőke verte ki nálunk a biztosítékot. Elkezdődött ugyanis egyfajta bűnbakkeresés, mivel az utóbbi hetekben a vendégek elégedettsége velünk kapcsolatban folyamatosan mélyponton stagnál. A probléma annál jóval összetettebb, minthogy ezért x-et vagy y-t hibáztassuk. Június óta két csapat dolgozik egy csapatban, mely kialakulásának okával mindenki tisztában van, és nyilván erre még rájönnek a saját kis magánproblémák, amik aztán szépen rányomják a bélyegüket a napi munkára. Egy-egy bugyuta félreértés napokig téma, hiszen a tüzet ha rendesen táplálják, nem alszik ki ugye...

Pedig a Yangos gárda egy szorgos kis csapat. Hiányukat biztos érezni fogjuk egy darabig, legfőképpen Siba-ét, az indiai kis főnökét, aki mind a Yang, mind pedig a Rajinda csapat körében rendkívüli népszerűségnek örvend. A legkorrektebb és legtermészetesebb ember, akivel ez a csapat valaha dolgozott, ráadásul rácáfolt a kezdetben terjengő mendemondára, miszerint sok alapvető dolgot nem tud. Jelentem, még főzni is tud!;) Folyt is a harc érte, hogy melyik csapat tartsa meg magának, de el kell fogadnunk: győzött Mary, a Yangos főnökasszony, aki viszi magával a palacsintázóba. Szegény...

Az étterem a költözés óta főszakács nélkül üzemel. Monju, akiről sokan azt hitték, majd a Rajindából fog nyugdíjba vonulni, 8 éves szolgálat után bemondta az unalmast és azóta színét sem láttuk. A fát már évek óta saját maga alatt vágta, és emlékszem még a legutolsó beszélgetésemre vele, amiből egyből vágtam, hogy ő már nem jön vissza a szabadsága után. Akkor erre páran csak legyintettek, mondván ezt már többször eljátszotta, mégis mindig visszatalált, de az emberismeretem ismét nem hagyott faképnél és láss csodát, az egykori sztárszakács kámforrá vált...Azt persze már én sem gondoltam volna, hogy ezek után még lesz képe és rasszizmussal vádolja meg egykori munkahelyét. A célját elérte, ki lett fizetve...

Azóta a magunk között "Tehénszar"-nak hívott szakácsunk irányítja a Rajinda konyhát, enyhén szólva röhejesen, és ha minden jól megy (és ebben bízik mindenki), egykori szakácsunk, a Steven Seagal kinézetű Yogesh visszatér a színre hamarosan.

A költözéstől mindnyájunk valami fajta megújulást, egy jobb légkört, pozíció váltást, vagy egyszerűen csak a munkaterhek csökkenését vártuk. Ehelyett elmondható, hogy pont az ellenkezőjét kaptuk, amiért természetesen öreg hiba lenne egy személyt hibáztatni, de legalább az éttermet Yangosról Rajindásra festették, ami meg a vendégeknek nem tetszik...

Folyt. köv.

Egy forró hazai nyár története 2. rész

A nyaralás második hetében megejtettük a már hagyománynak számító Solo-partit, melyet Jéger és pizza kísért. A nagy röhögések most sem maradtak el, a szomszédok meg gondoljanak, amit akarnak, decemberig élvezzék ki a nyugalmat, mert akkor újból jövünk!:)

Imi és Robi ismét vártak minket, és én is vártam már ezt a fajta összeröffenést, akárcsak egykori kollégámmal, Lacival, akik mindig napra kész információkkal látnak el bel-és gazdaságpolitikai téren.:) Bármennyire is óvnak a végleges hazajöveteltől, néha úgy érzem, már csak miattuk is megérné otthagyni "ármányországot", mondom ezt arra is alapozva, hogy az éremnek én már mindkét felét ismerem, velük ellentétben.;)

2006 őszén voltam utoljára úgy Budapesten, hogy nem egyenesen a reptérre vezetett az utam, hanem nyakamba vettem a belvárost. Végre sikerült ezt ismét összehozni, régi barátokat meglátogatva, és meg kell mondjam, pazar élmény egy nyári este a pesti aszfalton, sőt, sötétedés után átrobogni villamossal a Duna fölött (nem a légkondis kombínóval, áááá...a régi, elhúzhatós-ablakos sárga az igazi, mely "csönget egy picit...") felemelő érzés.

A régi Skála áruházat egy újabb pláza váltotta a Móricz közelében, ahol nyugat-európai a boltok kínálata. Az angol H&M és Marks & Spencer is megtalálható itt, de nem is értem minek nyitották meg őket itthon, mivel a többi üzlet minőségben felülmúlja a kínálatukat és a magyar vevő nem biztos hogy a kockás, angolos szabású és színű, szerintem kicsit öreges cuccokra bukik. A legjobb felhozatalt egy holland (de lehet belga) üzletlánc egyik boltjában láttam, ahol vásároltam is, bár a 100 ezer forintos kabátot inkább otthagytam, hiába nézett ki annyira klasszul...

A legnagyobb élmény viszont a vasút volt! Azt kaptam, amit vártam: kék MÁV-kocsik, melyekre 30 év múlva már lehet nem bírnék felszállni, most még ment, bár az ajtót hatalmas erőfeszítés volt magunk után betenni. A libafos színű szagos bőrülések még megvannak, szintúgy a Déli-pályaudvart ábrázoló ezer éves képek, na meg az önműködő ablakok, melyek maguktól ugranak fel, amint a szerelvény áthalad egy váltón... Maga a tény, hogy az ablakok lehúzhatóak és "nézegethetek" kedvemre, örömmel töltött el, akárcsak óvódás koromban.:)

A WC-ben találtam WC-papírt és kéztörlőt is, de én nem ettől voltam boldog: a brit Virgin Trains után ez egy nosztalgia vonat volt, mely a 2 órás utazás alatt visszarepített az időben...:)

De ha már az időnél tartunk. Az utolsó nap még hátra van, mely a bevásárlásból és pakolásból fog többnyire állni. Az időjárás pedig abszolút hozzánk alkalmazkodott, mert a két hét során hamisítatlan nyárban volt részünk, melyben a napsütést egyik nap sem zavarták meg felhők. Furcsa is lesz majd a 16 fok esővel és széllel keddtől, de nem igazán lesz alkalmunk majd ezzel foglalkozni, mert vendégeink, Jucika és Süti valószínűleg minden percünket lefoglalják majd és "bakterházat" varázsolnak békés hétköznapjainkból...!:)) A következő bejegyzések egyikében erről is szólok majd, de most egy képpel búcsúzom, melyet az egyik veszprémi 10-emeletes ház tetejéről készítettem a királynék városáról.;)

Új Szavazás!

A nyár utolsó szavazása is lezárult. Ezek szerint 61%-otok Nem ad vért, és nem is tervezi, 23% Adna, ha bátrabb lenne, és csupán 15%-otok Rendszeres véradó. A kérdésre ezúttal 13 szavazat érkezett.

Most pedig azt szeretném, ha elárulnátok, hogy Hol szerettek enni? Tegyük fel, hogy nem az anyagiak befolyásolják a döntést.

Jó szavazást!;)